Felhívás A Médiakutató c. folyóirat publikációs versenyt hirdet. Színvonalas tanulmányokat várunk elsősorban az új média, migráció, médiajog témáiban. Az első helyezett díja: 50 000 Ft. A második díj: 30000 Ft, a harmadik díj: 20 000 Ft.

A 40000 és 20000 karakteres írásokat az címre várjuk, a honlapunkon megadott formátum figyelembevételével.

A beérkezett írásokat double-blind peer review (kétszeresen anonim lektorálás) módszerrel értékelik a szerkesztőség tagjai, illetve felkért bírálók.

A pályázatok beküldésének határideje: 2017. szeptember 30.

A szerkesztőség fenntartja a jogot, hogy megfelelő pályamunkák hiányában az eredményhirdetéstől eltekintsen, vagy kevesebb nyertest hirdessen.

Médiakutató 2002 tavasz

Újságírás

Winfried Schulz:

Mi kell a minőségi újságíráshoz?

MI KELL A MINŐSÉGI ÚJSÁGÍRÁSHOZ?1

Az alábbi írás arra a kérdésre keres választ, hogy mi különbözteti meg a jó újságírást a rossz újságírástól. Ezután azt vizsgálja: milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy az újságírók jól végezhessék munkájukat.

A szabad és nyílt társadalmakban három feltétele van a minőségi újságírásnak. Az első az, hogy hozzáférhetőek legyenek azok az erőforrások, amelyek lehetővé teszik vagy éppen korlátok közé szorítják az újságírói munkát; a második az, hogy olyan jogi és politikai rendszer vegye körül az újságírókat, amely garantálja a sajtó szabadságát és védelmét; a harmadik az, hogy az újságírók elfogadják azokat a szakmai előírásokat, amelyek mindennapos és szélsőséges helyzetekben szabályozzák munkájukat. A következőkben azt vizsgálom, hogyan függ össze e három feltétel a újságírás minőségével.

Az újságírás minősége

Először is hadd magyarázzam el, mit értek az újságírás minőségén. A „minőség” (quality) - vagy az angolszász szerzők szóhasználatával: „teljesítmény” (performance) - fogalma bizonyos kritériumoknak vagy normáknak való megfelelést jelent. De mi alapján ítéljük meg általában a médiát és különösen az újságírást? Vannak-e olyan kritériumok, amelyek megkülönböztetik a jó újságírást a rossz újságírástól? A tapasztalt újságírók válasza feltétlenül az, hogy vannak; legtöbbjük első pillantásra felismeri a jó újságírást. A kérdés így inkább az, hogyan önthető szavakba ez az általános tapasztalaton alapuló intuitív nézet.

Az elmúlt tíz évben számos kommunikációelméleti írás foglalkozott ezzel a problémával (például Hillve et al. 1997; Hagen 1995; McQuail 1992; Schulz 1996). Az újságírási minőség jellemzőit vizsgáló kutatók különféle, a minőség mérésére alkalmas empirikus vagy kvantitatív módszereket dolgoztak ki, különböző nézőpontokból közelítve meg a kérdést. Egyesek meginterjúvolják az újságírókat, így igyekeznek feltárni azok tapasztalatokon alapuló megfigyeléseit (Albers 1992; Weber & Rager 1994). Mások az olvasók véleményét felmérve vizsgálják a média minőségét (Tebert 2000). Megint mások a médiatörvényekből kiindulva határozzák meg a normáknak megfelelő média-teljesítmény és a magas színvonalú újságírás kritériumait (Schatz & Schulz 1992). Egy további megközelítés a társadalmi normákból és értékekből elméleti úton vezeti le a szakma normáit (McQuail 1992).

Amint azt McQuail kitűnő, Media Performance (1992) című könyvében meggyőzően demonstrálja, az újságírás minőségének kritériumai szorosan kapcsolódnak a szabad és demokratikus társadalom értékeihez, vagyis a szabadsághoz, az egyenlőséghez, a társadalmi biztonsághoz és a rendhez. Ezek az értékek a Felvilágosodás, illetve a 18. és 19. század demokratikus forradalmainak korából származnak. A modern demokratikus társadalmak alkotmánya és jogrendszere, így kommunikációs és médiatörvényei is ezeken az értékeken alapulnak.

Hadd vázoljam fel röviden, hogyan kapcsolódnak az újságírás legfontosabb minőségi kritériumai – a függetlenség, sokszínűség és objektivitás – az alapvető demokratikus értékekhez.

A függetlenség, sokszínűség és objektivitás meglehetősen elvont normák, amelyek bizonyos fokig egymáshoz is kapcsolódnak. A függetlenségnek két jelentése van: a valamitől való függetlenség és a valamire való függetlenség (McQuail 1992:110). Az előbbi nemcsak az államtól, hanem a befolyásos lobbiktól, a hirdetőktől és a médiatulajdonosoktól való függetlenséget jelenti, különösen, ha azok nagy hatalmú hálózatok vagy cégcsoportok. Az utóbbi elsősorban valamely ügy független képviseletét és az „őrkutya” (watchdog) szerepét foglalja magában.

A sokszínűségnek két, részben összefüggő vonatkozása van: a tartalom és a hozzáférés sokszínűsége. A tartalom sokszínűsége (vagy pluralitása) olyan dimenziókat foglal magában, mint a témakörök, a példányszám, a földrajzi területek, a személyek, a csoportok és különösen a vélemények sokszínűsége. A hozzáférés sokszínűsége azt jelenti, hogy minden fontos társadalmi csoportnak és politikai szereplőnek hozzá kell férnie a médiához – ezt más szóval a média fórum funkciójának is nevezik. A hozzáférés a gyakorlatban két alapelv – az egyenlő (vagy nyitott) hozzáférés és az arányos (vagy reflektív) hozzáférés elve – mentén valósítható meg (McQuail 1992: 147). Az egyenlő hozzáférés elve azt jelenti, hogy minden csoport azonos terjedelemben vagy műsoridőben szerepelhet a médiában. Az arányos hozzáférés azt jelenti, hogy minden csoport jelentősége vagy mérete szerint fér hozzá a médiához. E két alapelv különösen fontos szerepet játszik a választási kampányok során, amikor azt kell meghatározni: a különbözőpolitikai pártok mekkora műsoridőt kapjanak a hírekben és a választási műsorokban.

Az objektivitás talán a legbonyolultabb minőségi kritérium, mivel sokszor a szó filozófiai értelmében vett objektivitással azonosítják, amelyet az irodalom meglehetősen ellentmondásosan tárgyal. Westerstahl (1983) ugyanakkor meggyőzően demonstrálja, hogy az objektivitás fogalma lebontható kézzelfoghatóbb, az újságírás mindennapi gyakorlatához kapcsolódó fogalmakra. Először is különbséget tehetünk tényszerűség és pártatlanság között. A tényszerűség tovább osztható az igazság és a relevancia fogalmára, míg a pártatlanság egyrészt az egyensúlyt (vagy pártpolitikai függetlenséget), másrészt a semlegességet foglalja magában.

McQuail elemzését követve (1992) most már megrajzolhatjuk azt a hierarchikus rendszert, amely a fenti fogalmak közötti logikai kapcsolatot ábrázolja.

E rendszerezés nagy előnye, hogy olyan, operacionalizálható minőség-kritériumokat nyújt, amelyekkel empirikusan mérhetjük a média teljesítményét. A belőle kiinduló vizsgálatok egyaránt alkalmasak újsághíradások, televízióműsorok, illetve más médiajelenségek minőségének mérésére.

A továbbiakban a média-teljesítmény előfeltételeit vizsgálom meg. Mi kell tehát a magas színvonalú újságíráshoz?

Erőforrások

A megfelelő erőforrások megléte a minőségi újságírás egyik alapfeltétele. Nyilvánvaló, hogy az újságírás minősége függ az olyan anyagi és dologi forrásoktól, mint a szerkesztőség költségvetése vagy technikai felszereltsége. Minél több pénz áll egy újság vagy médium rendelkezésére, annál több riportert alkalmazhat és annál több hírügynökséggel szerződhet. Ez pedig hozzájárul a sokszínűbb és pontosabb hírközléshez, Hasonló hatása lehet a modern, internetes és külső adatbázisokhoz való hozzáféréssel rendelkező belső kommunikációs és számítógépes rendszernek.

Az erőforrások közé sorolom továbbá azt is, amit a közgazdászok „humán tőkének” neveznek, vagyis a tehetséges és képzett újságírókat. E téren fontos szerepet játszanak az újságírók toborzására szolgáló mechanizmusok, valamint az újságíróképzés infrastruktúrája.

Demokratikus társadalmakban meglehetősen szabályozatlan az újságírók toborzása. Ezt az újságírás minőségével közvetlen kapcsolatban álló okok magyarázzák: az, hogy bárki újságíró lehessen, a média sokszínűségének megőrzését szolgálja. E célnak az újságírók önkiválasztó mechanizmusa felel meg a legjobban. Az önkiválasztás akkor szolgálja az újságírás minőségét, ha a szakma nemcsak a legkülönbözőbb társadalmi rétegek képviselőit, de a magasan képzett embereket is vonzza. Az újságírók szakmai motivációit feltáró empirikus tanulmányok azt mutatják, hogy a szakmát nem annyira a jó kereset, mint a szabad társadalmakban jellemző, elég nagy fokú autonómia teszi vonzóvá (Donsbach 1982: 111ff). További vonzerőt jelent az önmegvalósítás, illetve a társadalmi befolyás lehetősége. Feltehetjük tehát, hogy az ilyen lehetőségeket támogató források megléte hozzájárul a magas színvonalú újságíráshoz.

Jó újságírás természetesen nincs tehetség és motiváció nélkül. Ennél jobb újságírást csak az eredményez, ha a fiatal, motivált tehetségek szakmailag is képzettek. A jól képzett újságírók felkészültebbek az objektivitás, igazság, becsületesség és semlegesség minőségi kritériumainak alkalmazására, és – ami ennél is fontosabb – könnyebben alkalmazkodnak ezekhez a normákhoz gyakorlati munkájuk során. E filozófia alapján az Egyesült Államokban már a 20. század elején létrehozták az első újságíró-iskolákat. Nyugat-Európában a magas szintű újságíróképzés előnyeit csak a közelmúltban ismerték fel. Az újságíróképzés színvonalának javítása érdekében napjainkban számos európai országban hoztak létre egyetemi szintű újságíró-intézeteket és iskolákat.

Jogi és politikai rendszer

Az újságírás minősége és teljesítménye függ az adott ország jogi és politikai rendszerétől is. A demokratikus alkotmány azonban önmagában még nem jelenti a minőségi újságírás garanciáját. Jóval fontosabb az, hogy hogyan ültetik át a demokrácia alapelveit a jogrendszerbe és az igazságszolgáltatás gyakorlatába. Fontos az is, hogy milyen mértékben szabályozzák a politikai intézményeket és a politikai élet főszereplőinek magatartását.

A független és objektív újságírást szolgáló törvényeknek elsősorban az egyéni kommunikáció szabadságának alkotóelemeit kell megteremteniük, azaz biztosítaniuk kell az információhoz való hozzáférés és a véleménynyilvánítás jogát. Másodsorban olyan különleges előjogokat és védelmet kell nyújtaniuk az újságíróknak, amelyek garantálják az állami hatóságok információihoz való hozzáférésüket, és lehetőséget nyújtanak arra, hogy a bírósági tárgyalásokon megtagadják informátoraik kilétének felfedését, valamint megakadályozzák, hogy az ügyészség szerkesztőségi anyagokat kobozzon el. Harmadsorban pedig meg kell védeniük a médiát az állam, a lobbik és a nagyvállalatok beavatkozásától is, ami szintén nélkülözhetetlen előfeltétele a színvonalas újságírásnak. Elengedhetetlen az állami cenzúra teljes tiltása is. A médiát nem birtokolhatja sem az állam, sem a politikai pártok, sem a bankok és az üzleti csoportok (a saját alkalmazottaik és tagjaik informálását szolgáló belső média kivételével), és eszervezetek részvényesként vagy felügyelőtestületeken keresztül sem gyakorolhatnak nyomást a média tartalmára vagy személyzeti politikájára. Ellenkező esetben sérül a média pártatlansága, sokszínűsége és „őrkutya” szerepe, azaz a politikai és üzleti hatalom bírálatának és ellenőrzésének lehetősége.

Végül a jognak a médián belüli nemkívánatos fejleményektől, különösen a koncentrációtól is meg kell védenie az újságírókat. A koncentráció korlátozza a médián belüli versenyt, így csökkenti a média sokszínűségét, mérsékli az újságírók közötti versengést és a különböző médiumok által egymás felett gyakorolt ellenőrzését. Ha csökken az újságírók közötti verseny és kölcsönös ellenőrzés, romlik a média teljesítménye.

A médiatörvényeknek és a koncentrációellenes jogszabályoknak meg kell akadályozniuk a kartellek, monopóliumok és oligopóliumok kialakulását, és ellensúlyozniuk kell a vertikális és diagonális koncentrációt, azaz a kereszttulajdonlással elért médiahatalom kialakulását.

Szakmai normák

Az újságírás minősége függ tehát azoktól a külső körülményektől, amelyek között az újságíró dolgozik, vagyis elsősorban a hozzáférhető erőforrásoktól és a médiarendszert övező jogi és politikai rendtől. Eddig az újságírás minőségének e két vonatkozását vizsgáltam meg.

Most egy harmadik tényezővel, a szakmai elkötelezettség kérdésével folytatom. Az újságírás minősége nagyban függ azoktól az újságírói normáktól és értékektől, amelyeket az újságírók elfogadnak, és amelyek mindennapos munkájukat szabályozzák. Olyan szakmai szabályokra gondolok, mint a BBC Produceri Alapelvei (1993). E szabálygyűjtemény például a következőket írja elő:

A minőségi újságírásra vonatkozó szabályok jelentősége akkor válik világossá, ha az újságírás „határzónáira” gondolunk. A bulvárlapok, az úgynevezett „sárga sajtó”, a kereskedelmi rádiók és televíziók gyakran húznak hasznot a jó ízlés és a társadalmi nornák megsértéséből. A félreértések elkerülése végett: szabad társadalomban az ilyen típusú médiát is tolerálni kell. Hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy egyes médiumok szabadságukat és különböző előjogaikat kereskedelmi célok érdekeben használják ki. Egyértelművé kell azonban tenni, hogy e normák megsértése deviáns magatartás, amelyet ha jogi szankciónak nem is, de társadalmi kritikának kell kísérnie.

Ehhez megfelelő jogszabályokra van szükség, különösen a magánszféra védelmében. Szükség van továbbá olyan, a média önszabályozását segítő intézményekre, mint az ombudsman, a sajtótanácsok vagy az etikai normák betartását felügyelő szakmai szervezetek. Fontos, hogy az újságírók többsége betartsa a minőségi normákat és az etikai kódexek rendelkezéseit. Ugyancsak fontos, hogy e normák megsértése maga után vonja az újságíró szakmán belüli, informális büntetését, azaz a normák megsértése presztízsveszteséggel járjon.

A szabályokat megsértését még az ideális, jól működő médiarendszerek sem zárják ki, ám ott ez megmarad marginális jelenségnek. A médiumok túlnyomó többsége elkötelezte magát a társadalom iránti felelősség és a magas szakmai színvonal mellett. Emellett megvannak azok a vezető médiumok is, amelyek megszabják a médiarendszer normáit: néhány színvonalas újság, értelmiségi hetilap és természetesen azok a televíziócsatornák és rádióállomások, amelyek megfelelnek a társadalmi felelősség, a közszolgálat és az elszámoltathatóság normáinak (lásd Television Requires Responsibility 1995).

Összefoglalás

Összefoglalva: az újságírás színvonala három tényezőtől függ: (1) a megfelelő erőforrások meglététől, (2) a média függetlenségét garantáló jogi és politikai rendtől és (3) a szakmai előírások betartásától. A minőségi újságírás legfontosabb kritériuma a sokszínűség és az objektivitás. Ezek szorosan kapcsolódnak a nyílt és szabad társadalom alapértékeihez, különösen a szabadsághoz és az egyenlőséghez. Az, hogy egy adott társadalom mekkora szabadságot és egyenlőséget nyújt az embereknek, függ az újságírás minőségétől is.

Az újságírás és média minőségének mérése a tömegkommunikáció-kutatás fontos területe. Ezért hadd fűzzek még egy megjegyzést a média teljesítményét vizsgáló kutatások gyakorlati hasznához. Amint már említettem, számos módja van az újságírási minőségi normák meghatározásának és olyan operacionalizálható definíciókkal való leírásának, amelyek már alkalmasak empirikus vizsgálatok végzésére. Véleményem szerint szükség van a különböző országok újságírói minőségét vizsgáló összehasonlító tanulmányok készítésére is (például Schulz 2001). E tanulmányok eredményeként rangsorolhatók lenne a különböző országokban az egyes médiumok, illetve a médiarendszerek egészének teljesítménye. A helyzet puszta leírásán túl e tanulmányok választ találhatnának arra a kérdésre is, miért teljesítenek gyengén egyes országok különböző médiumai.

Angolból fordította Ábel Péter

Irodalom

Alberts, Robert (1992) Quality in Television from the Perspective of the Professional Program Maker. Studies of Broadcasting, No. 28, 7-75.

Television Requires Responsibility (1995) Vol. 2: International Studies on the Structural Factors Ensuring Responsible Television. Gütersloh: Bertelsmann Foundation Publishers.

Donsbach, Wolfgang (1982) Legitimationsprobleme des Journalismus. Freiburg/München: Alber.

Hagen, Lutz M. (1995) Informationsqualitat von Nachrichten. Messemethoden und ihre Anwendung auf die Dienste von Nachrichtenagenturen. Opladen: Westdeutcher Verlag.

Hillve, Peter & Majanen, Peter & Karl Erik Rosengren (1997) Aspects of Quality in TV Programming. European Journal of Communication 12,291-318.

McQuail, Denis (1992) Media Performance. Mass Communication and the Public Interest. London: Sage.

[;J

BBC Producers' Guidelines (1993) London: British Broadcasting Corporation.

Schatz, Heribert & Schulz, Winfried (1992) Qualitat von Fernsehprogrammen. Kriterien und Methoden der Beurteilung von Programmqualitat im dualen Fernsehsystem. Media Perpektiven, No. 11, 690-712.

Schulz, Winfried (1996) Qualitat von Fernsehprogrammen. In: W. Hömberg and H Pürer (eds.) Medien Transformation. Zehn Jahre dualer Rundfunk in Deutchland. Konstanz: UVK Medien, 45-59.

Schulz, Winfried (2001) An Analysis of Foreign News in Leading Newspapers of Western and Post Communist Countries. Conference paper prepared for the 51". Annual Conference of the International Communication Association, Washington DC, USA, May 24-28,2001.

Tebert, Miriam (2000). Erfolg durch Qualitat. Programmcontrolling beim WDR Fernsehen. In: Media Perpektiven, No. 2, 85-93.

Weber, Bernd & Günther Rager (1994) Zeile für Zeile Qualitat. Was Journalisten über Qualitat in der Zeitung denken. In: G. Rager & H. Haase & B. Weber (eds.) Zeile für Zeile-Qualitat in derZeitung. Münster: Lit, 1-15.

Westerstahl, Jörgen (1983): Objective News Reporting. General Premises. Communication Research 10, 403-424.

Lábjegyzetek

1
Preconditions of Journalistic Quality in an Open Society. In: Bajomi-Lázár, Péter & Hegedűs, István (eds.) Media and Politics. Conference Papers on the Interplay of Media and Politics. Budapest: Új Mandátum, 2001. Közlés a szerző engedélyével. A fordítás a Sajtószabadság Központ támogatásával készült.
Állásfoglalás
Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Megrendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink