Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 tél – Történelem rovat

Szajda Szilárd

Fordulat vagy a fejlődés betetőzése? (3/7)

A demokrácia és a rendszerváltozás megjelenése a választások során

Az 1947-es választási kampány során már a sajtóban is többször szóba került a szocializmus kérdése. A kisgazdák napilapjával vitázva Révai József kifejtette:

„Az augusztus 31-iki választáson természetesen nem arról dönt a magyar nép, hogy polgári vagy szocialista életformában akar-e élni, hanem arról, hogy akarja-e a hároméves terv energikus végrehajtását, a magyar demokrácia békés fejlődését, akarja-e a belső nyugalmat és az építő munkát veszélyeztető reakciósok, gyújtogatók, összeesküvők és harácsolók ráncbaszedését.”¹⁷

Ezután Révai egy jóléti szocialista programot ismertetett – azt sugallva, hogy nem az elérendő rend elnevezése a fontos, hanem a nép általa és benne biztosítható jóléte (és lényeges még a leszámolás mindazokkal, akik az új rend születését akadályozzák). Ezzel Révai lényegében bejelentette, hogy a cél egy másfajta rendszer felépítése, ám ezt szemérmesen nem nevezte szocializmusnak.

A Révai mellett másik sokat szerepeltett kommunista publicista-politikus, Horváth Márton ugyanekkor visszatért a „rend” régi témájához, ám ezt Révai üzenetével összhangba próbálta hozni. Az fejtegette, hogy a „[m]agyar jólét és magyar függetlenség megvalósíthatatlan rend nélkül”, és ez az oka annak, hogy „a kommunisták a demokratikus rend leghűbb őrzői és építői”. Fontos továbbá, hogy hangsúlyozta: a forradalom, amely szétzúzta a régi rendet, vértelen volt.¹⁸ Vagyis a jólétért cserében rendnek kell lennie, ennek megteremtése pedig egy szerves fejlődés eredménye (lesz).

Az „erős kezű demokrácia” és a „formális demokrácia” közötti különbséget, valójában tehát a hazai demokrácia hiányosságait a választási küzdelem során a Szabad Nép többször is magyarázni próbálta. Horváth Márton a „Tiszta demokrácia” című írásában elsősorban a nyugati újságírókkal hadakozott. A kritikát, miszerint nincsen az országban tiszta demokrácia, azzal utasította vissza, hogy csupán a fasisztáknak nem adtak választójogot. Szavai a proletárdiktatúrát vetítették előre:

„Nálunk nincs tiszta demokrácia, mert ha szívünk szerint történnék, akkor a demokrácia minden jogából, a jólétből, szabadságból és hatalomból mindössze a dolgozó nép millióit részeltetnők, s nem az elnyomókat, s nem a nép javíthatatlan ellenségeit, akiknek lételeme a tömegek nyomorúsága, a felfordulás, összeesküvés és gyujtogatás.” (kiemelés az eredetiben – Sz.Sz.)¹⁹

Ez egy olyan többségi diktatúra vágyképe, ahol az osztályhatalom birtokosain kívül a többi társadalmi réteg jogfosztottnak nevezhető.

A választási kampányban a Magyar Nemzet a polgári réteg képviselete mellett állt ki. „A polgár Monroe-elve” című cikkben azt éreztették az olvasókkal, hogy a demokráciával együtt ennek a rétegnek a képviselete is veszélyeztetett. A demokrácia életképességében való hitet jelzi, hogy a szavazási részvétellel kiküszöbölhetőnek tartották a válságot:

„A polgár a választáson nem árulhatja el, nem támadhatja hátba a demokráciát és a maga osztályát. Nem kacérkodhatik, nem szövetkezhetik a demokrácia ellenségeivel, de nem támogathatja szavazataival azokat sem, akik a polgárságot már csak antropológiai múzeumba való leltári tárgynak tekintik.”²⁰

Parragi György ugyanitt „Szavazni, szavazni, szavazni…” című írásában buzdította részvételre a polgári szavazókat. A választás szerinte „nagy szociális és világnézeti kérdésekkel” kapcsolatban hoz majd döntéseket, és ezért az, aki nem marxista és mégis marxista pártra szavaz, az opportunista. Ő is szükségét érezte 1947 nyarán, hogy legitimizálja a nem marxista pártok létjogosultságát: „A marxizmus és a marxizmust elutasító ideológia Sztálin miniszterelnök híres szavai szerint megfér egymással” – írta.²¹

Augusztusban a (korábban kisgazda irányultságú, azelőtt meg független) Magyar Nemzet a Független Magyar Demokrata Párthoz közelálló sajtóorgánumként definiálható. A párt egyértelműen a polgári rétegeket akarta képviselni, derült ki a Balogh István egyik beszédéről készített tudósításból. Balogh páter és a Magyar Nemzet tudósítása egyaránt azt emelte ki, hogy egyes pártok gondolkodásában megbúvik a rendszerváltozás igenlése: „A demokrácia számukra tehát csak átmeneti állapot. Osztályharcot hirdetnek azok ellen is, akik annakidején jobb híján soraikba álltak.” Balogh rámutatott, hogy új pártja mindig is a demokráciát hirdeti majd.²²

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Lapozás

• Bevezetés
• A demokráciakép alakulása a demokratikus pártrendszer felbomlása idején
• A demokrácia és a rendszerváltozás megjelenése a választások során
• A rendszerváltozás reprezentációja a 47-es választások után
• A rendszerváltozás gondolata a rendszerváltozás utolsó szakaszában
• Epilógus: a rendszerváltozás reprezentációja a kommunista diktatúra első éveiben
• Irodalom

Rovatok

Archívum

Erőszak

Kálmos Borbála:

Az erőszakosság relativitásának elmélete

Stachó László – Molnár Bálint:

Médiaerőszak: tények és mítoszok

Történelem

Szajda Szilárd:

Fordulat vagy a fejlődés betetőzése?

Európa

Sükösd Miklós:

Kommunikációs deficit Magyarország európai uniós csatlakozásának médiabemutásában

Kertész Krisztina:

Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban

Jog

Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András:

Vita egy új médiatörvény-koncepcióról

Sorozatok

Soós Zsuzsanna:

Hogyan főzzünk szappanoperát?

Kritika

Vágvölgyi B. András:

WAParadicsom avagy információs társadalom keitai denwára hangolva

Támogatónk

Partnereink