Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 tél – Történelem rovat

Szajda Szilárd

Fordulat vagy a fejlődés betetőzése? (4/7)

A rendszerváltozás reprezentációja a 47-es választások után

A választás nem hozott teljes baloldali sikert. A koalíció ugyan többségbe került, de felmerült a megerősödött parasztpártiakban, a meggyengült kisgazdákban és a kisgazdáktól kizárt Pfeiffer Zoltán vezette legnagyobb ellenzéki pártban, a Magyar Függetlenségi Pártban is egy esetleges kommunisták nélküli koalíció gondolata. Ezek a puhatolózások nem vezettek sikerre. Miután pedig az Ellenzék, az MFP sajtóorgánuma támadást indított az MKP ellen a „kékcédulás” választás miatt, a kommunisták eldöntötték, hogy elérik az MFP mandátumainak megsemmisítését. Az úgynevezett petíciós per sikerre is vezetett, így 700 ezer szavazót fosztottak meg képviseleti jogától.²³ Ebben a helyzetben kellett működnie az MFP hetilapjának, az Ellenzéknek, amely nyíltan szembe szállt a kommunista törekvésekkel.

Az 1947-es választási kampányban Moór Gyula burkolt módon felvetette egy esetleges rendszerváltozás esélyét abban az esetben, ha a közelgő választásokon a kommunisták megerősödnének:

„Ha az ekként túlsúlyba jutott marxisták a kollektivista rend bevezetésére határozzák el magukat, a Kisgazda párt előtt a választás fog állni, hogy segédkezik-e ebben neki, vagy a polgári ellenzék mellé áll.”²⁴

Moór szerint tehát nagy esély volt egy gyökeres politikai fordulatra, rendszerváltozásra, de ezt a kisgazdák megakadályozhatják, ha csatlakoznak a jobboldali tömbhöz. Ez a cikk arra a már említett furcsa ellentmondásra hívja fel a figyelmet, hogy a jobboldali erők rosszul mérték fel a demokrácia életképességét, a rendszerváltozás esélyét, és ezzel akaratukon kívül legalább részben hozzájárultak ahhoz, hogy sikerüljön elfedni a fordulat valódi folyamatát.

Az Ellenzék a pártját ért támadások ellenére kiállt a demokratikus értékek mellett, és fellépett a rendszerváltó törekvések ellen. Cikkeiben logikusan rámutatott a tényekre:

„nyilvánvaló, hogy a kommunista párt végeredményben nem akarhat mást, mint kommunizmust és végső célkitűzése sem más, mint az, hogy a tömegekkel, amelyekkel a magántulajdon védelmén keresztül barátkozott meg, megértesse azt, hogy a kommunista, tehát a kollektivista rend jobb és helyesebb, mint a kapitalista”.²⁵

A Szabad Nép egészen másként mutatta a politikai helyzet alakulását. November végén a „Demokrácia menetel” címen jelent meg ott egy vezércikk, amely szerint a demokrácia menetelése a kisgazda összeesküvők országból való „kisöprésével” kezdődött, és (1947 novemberében) a bankok állomosításánál tartott. A cikkíró szerint: „Világosan áll előttünk a cél: a magyar népi demokrácia beteljesülése”.²⁶ Ez a cikk és ez a mondat, valamint az ezt néhány nappal követő Révai-cikk jelezte a közönségnek, hogy változások következnek, sőt azt is: milyen konszolidációra lehet számítani.

Révai József „Előre megyünk” című írása – amelynek címe ismét a haladást hangsúlyozta – a Pfeiffer-párt eltűnését a magyar demokrácia konszolidációjának nevezte. Révai ismét a később megvalósuló eseményekről elterjedt híreket volt kénytelen cáfolni:

„Akik arról fecsegnek, hogy a Pfeiffer-párt után sor kerül a többire, hogy a kommunista párt elnyeli szövetségeseit, a francia forradalom analógiájával szoktak példálózni. De csak a bolond indul történelmi analógiák után. A kommunisták: kommunisták és nem kispolgári jakobinusok.”²⁷

Révai szerint ugyanis azok a nem kommunisták, akik a dolgozók érdekeit képviselik, szövetségesek, mert a célokban egyetértenek velük.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Lapozás

• Bevezetés
• A demokráciakép alakulása a demokratikus pártrendszer felbomlása idején
• A demokrácia és a rendszerváltozás megjelenése a választások során
• A rendszerváltozás reprezentációja a 47-es választások után
• A rendszerváltozás gondolata a rendszerváltozás utolsó szakaszában
• Epilógus: a rendszerváltozás reprezentációja a kommunista diktatúra első éveiben
• Irodalom

Rovatok

Archívum

Erőszak

Kálmos Borbála:

Az erőszakosság relativitásának elmélete

Stachó László – Molnár Bálint:

Médiaerőszak: tények és mítoszok

Történelem

Szajda Szilárd:

Fordulat vagy a fejlődés betetőzése?

Európa

Sükösd Miklós:

Kommunikációs deficit Magyarország európai uniós csatlakozásának médiabemutásában

Kertész Krisztina:

Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban

Jog

Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András:

Vita egy új médiatörvény-koncepcióról

Sorozatok

Soós Zsuzsanna:

Hogyan főzzünk szappanoperát?

Kritika

Vágvölgyi B. András:

WAParadicsom avagy információs társadalom keitai denwára hangolva

Támogatónk

Partnereink