   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2003 tél – Európa rovat Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban (1/5)A magyar médiaszabályozás legújabb fejleményei az EU-csatlakozás tükrében Jelen írás elsődleges célja annak bemutatása, hogy a jogharmonizációs célú módosítások eredményeként milyen változások következtek be a magyar médiaszabályozás területén az elmúlt néhány év során.1 Ahhoz azonban, hogy a változások és okaik érthetők legyenek, mindenképpen szükséges ismertetni: milyen folyamat vezetett a csatlakozási tárgyalások vonatkozó fejezetének lezárásához, illetve jelenleg mi az Európai Unió álláspontja a magyar médiaszabályozással kapcsolatban. Az alábbiakban ezért a jogharmonizációs folyamat általános jellemzőinek elengedhetetlen ismertetését követően részletesen bemutatom a csatlakozási tárgyalásokat és eredményeiket, valamint az Európai Unió ezekkel kapcsolatban kialakított nézeteit, végül pedig a médiát érintő legújabb szabályozási elképzeléseket. 1. A jogharmonizációs folyamat és legutóbbi fejleményei 1.1. A jogharmonizáció fogalma és céljai A jogharmonizáció a tagállamok és az Európai Unió (EU) szabályainak összeegyeztetését jelenti annak érdekében, hogy az egyes tagállamok belső joga egymással összhangban legyen, és ekként az eltérő jogi szabályozás ne jelenthesse akadályát mindazon törekvések megvalósulásának, amelyek érdekében az EU-t létrehozták (Király, 1999: 46–50). E törekvések közül a média szempontjából elsődlegesen az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának biztosítása emelendő ki, hiszen a média által nyújtott szolgáltatások köré immár egy jelentős iparág szerveződött, amelynek feladata a rádió- és a televízióműsorok, illetve a filmek előállítása, valamint a közönséghez való továbbításuk biztosítása. Ilyen értelemben a média minden kulturális jelentősége mellett elsősorban árunak, illetve szolgáltatásnak minősül az EU szempontjából. Erre tekintettel a tagállami szabályozásokat úgy kell összehangolni, hogy létrejöhessen egy egységes és erős európai piac, amely képes felvenni a versenyt az Amerikai Egyesült Államok médiaipara által jelentett hatalmas konkurenciával is (Cseh, 2002: 84).2 Az EU létrejötte óta folyamatosan bővítette a tagállamok közötti együttműködés kereteit. Míg a kezdetekben elsősorban az alapszabadságok megvalósítására koncentráltak, a fejlődés magával hozta az úgynevezett közösségi politikák kialakulását, amelyek az egy-egy területen megvalósított szorosabb együttműködéssel közvetve szolgálják a közös piac létrehozását. Ezek közül az első háromra már az 1957-es Római Szerződés 3. cikke is utal (Király, 1999: 103). Az audiovizuális szektor is egy e közösségi politikák közül (Heidinger et al., 2000: 149), azonban mindenképpen – a jelen írás szerzőjének a témával kapcsolatos elfogultsága ellenére is – meg kell jegyezni, hogy nem sorolható a legfontosabbak közé, és különösen nem sorolták közéjük az európai együttműködés kezdetekor. Így például a Római Szerződés – érthető módon, hiszen aláírásakor ez a terület még nem bírt olyan fontossággal, mint például a már ekkor a közösségi politikák közé emelt mezőgazdaság vagy közlekedés – nem tesz említést az audiovizuális politikáról, amely közösségi szinten az 1980-as években jelent meg először (Cseh, 2001: 80). Ugyanakkor az EU jelenlegi működését ismertető magyar szakirodalomból is az állapítható meg, hogy ezt a területet kevésbé tartják fontosnak. Ezt támasztja alá az is, hogy a közösségi politikák között az audiovizuális politikát sokszor nem is említik, holott azokat egyébként igen részletesen sorolják fel (lásd például Király, 1999: 110), és ugyanez a tendencia figyelhető meg a kormányzati szervek által a csatlakozással kapcsolatban működtetett honlapokon is. Ez különösen azért érdekes, mert például az EU hivatalos honlapján az audiovizuális politikát a többi közös politika mellett egyenrangú területként, a főoldalról közvetlenül elérhető módon tüntetik fel, és maga a honlap is részletes információkat tartalmaz a témával, az ahhoz kapcsolódó joganyaggal és esetjoggal kapcsolatban.3 A joganyag vonatkozásában kiemelendő, hogy az audiovizuális szektor szempontjából a legnagyobb jelentősége a „Televízió határok nélkül” címet viselő, 89/552/EGK irányelvnek van, amelyet 1997-ben módosítottak a 97/37/EK irányelvvel. Az irányelv az EU jogforrási rendszerén belül igen magas szinten elhelyezkedő olyan rendelkezés, amelyet a tagállamoknak akként kötelező alkalmazni, hogy végrehajtásának módozatait és formáját maguk választhatják meg (Heidinger et al., 2000: 89). 1.2. A jogharmonizáció lépései Magyarország 1991. december 16-án kötött társulási megállapodást az Európai Közösséggel, amelyet a magyar országgyűlés 1992 novemberében ratifikált.4 Később ez a megállapodás jelentette a keretét a felek között megindult tárgyalásoknak, amelyek elsődleges célja az volt, hogy az EU-ba belépni kívánó országok – így hazánk is – felkészülhessenek a csatlakozásra, és teljesítsék mindazon feltételeket, amelyeket az EU elvárt. Az ezt követő években a tényleges csatlakozási tárgyalásoknak még csak az előkészítésük történt meg, így a felek elsősorban a jövőbeni feladatokat és az együttműködés fő területeit állapították meg. Ennek ellenére ebben az időszakban a várható csatlakozásra tekintettel a magyar jogalkotás figyelemmel volt a jogharmonizáció céljaira, olyannyira, hogy egy kormányhatározat már 1990-ben előírta az EU közvetlen elődje, az Európai Közösség jogának tekintetbevételét a magyar törvényhozási munka során.5 Erre is figyelemmel tehát a jogharmonizáció első szintjének azt a tevékenységet nevezhetjük, amelynek keretében a magyar törvényhozás a jogszabályok megalkotásakor már a csatlakozási tárgyalásokat megelőzően figyelemmel volt az EU elvárásaira, és ekként eleve olyan jogszabályokat igyekezett elfogadni, amelyek összhangban állnak a közösségi joggal. A második szint az alábbi pontban rögzítettek szerint a csatlakozási folyamat ünnepélyes megnyitása után következett el. Ez 1998. március 30-án történt meg, és a konkrét csatlakozási tárgyalásokat a felek 1998 áprilisában meg is kezdték (Király, 1999: 51).
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Erőszak Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete Stachó László – Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok Történelem Szajda Szilárd: Fordulat vagy a fejlődés betetőzése? Európa Sükösd Miklós: Kommunikációs deficit Magyarország európai uniós csatlakozásának médiabemutásában Kertész Krisztina: Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban Jog Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András: Vita egy új médiatörvény-koncepcióról Sorozatok Soós Zsuzsanna: Kritika Vágvölgyi B. András: WAParadicsom avagy információs társadalom keitai denwára hangolva Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Támogatónk
Lapunk megjelenését 2009-ben és 2010-ben az Országos Rádió és Televízió Testület támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||||||
