Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 tél – Európa rovat

Kertész Krisztina

Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban (3/5)

3. A médiatörvény jogharmonizációs célú módosítása

A fentiekben a jogharmonizációs célú tárgyalások folyamatának és eredményeinek ismertetése kapcsán csak érintőlegesen mutathattam be a médiatörvény-módosítás egyes rendelkezéseit, azonban írásom csonka lenne ezek alaposabb vizsgálata nélkül. Elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy a 2002 nyarán elfogadott módosítások nem egyszerre lépnek hatályba, hanem három különböző időpontban, gyakran úgy, hogy bizonyos, korábban hatályosuló rendelkezéseket a következő időpontban hatályba lépő módosítás már hatályon kívül is helyez. Erre, illetve a módosítások nagy számára tekintettel az alábbiakban nincs lehetőség a változások teljes körű bemutatására, csupán a legfontosabb módosítások kiemelésére, illetve a fejlődési tendenciák ismertetésére.

3.1. A 2002. október 15. napjától alkalmazandó rendelkezések

A törvény kihirdetését követő 90. naptól, azaz 2002. október 15. napjától hatályos rendelkezések közé egyrészt azok tartoznak, amelyek alkalmazásához nem volt szükség hosszabb felkészülési időre sem a hivatalos magyar szervek, sem pedig a műsorszolgáltatók részéről, másrészt pedig azok, amelyek szabályozása a felek megállapodása értelmében átmeneti halasztást sem tűrhetett.

Ezen utóbbi körbe sorolható például azon módosítás, miszerint a törvény hatálya alá tartozik a műsorszétosztás is. Ennek azért van jelentősége, mert éppen ezen szabály hiánya miatt nem vehetett részt Magyarország az EU által az audiovizuális szektor erősítése érdekében indított Média-programokban (részletesebben lásd Cseh, 1998). A módosításra figyelemmel megváltozott a magyarországi műsorszolgáltatás fogalma is, amelyet a korábbiakhoz képest tágabban definiáltak, új fogalomként pedig bevezették a műsorszétosztást, amelynek szabályaival az új, VI/A fejezet részletesen foglalkozik.

A reklámozással kapcsolatos szabályok terén kiemelendő, hogy ettől az időponttól váltotta fel a törvényben a közvetlen ajánlat fogalmát az irányelvvel immár teljes mértékben összhangban levő, az ott szabályozott „teleshopping”-nak megfelelő „televíziós vásárlás”, továbbá a „televíziós vásárlási műsorablak” fogalma, illetve maximális időtartama. Részben erre figyelemmel változott meg a klasszikus reklám definíciója, de ebben a körben sokkal jelentősebb változásként értékelhető az, hogy immár – a műsorelőzetes kivételével – a műsorszolgáltatók önreklámozása is ebbe a kategóriába tartozik. Utalni kell továbbá arra is, hogy míg a korábbi szabályozás szerint az egy órán belüli reklám akként nem haladhatta meg a 12 percet, hogy ebbe a közvetlen ajánlat nem számított bele, addig jelenleg a 12 percbe a reklám mellett már a televíziós vásárlás ideje is beleszámít, és csak a televíziós vásárlási műsorablak időtartamát kell ebben a körben figyelmen kívül hagyni a 16. paragrafus (2) bekezdése alapján.

Szintén a reklámszabályok körében bekövetkezett jelentős változás, hogy az uniós szabályokkal összhangban a reklámoknak valósnak és tisztességesnek kell lenniük, nem sérthetik mások vallási vagy politikai meggyőződését, nem ösztönözhetnek az egészségre, biztonságra, környezetre ártalmas magatartásra, továbbá szigorításokat hajtottak végre az alkoholtartalmú italok reklámozása terén is.

A módosítást megelőzően a törvény 85. paragrafusának (1) bekezdése értelmében magyarországi műsorszolgáltatás végzésére csak magyarországi lakóhellyel rendelkező természetes személy, illetve Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság volt jogosult. Ezen szabály teljes hatályon kívül helyezése szintén fontos előrelépés volt a jogharmonizáció terén, hiszen olyan, nemzeti alapon való diszkriminációt jelentett, amely az EU álláspontja szerint elfogadhatatlan.

Ebben a körben végezetül utalni kell arra a változásra is, amely a kiskorúak védelmét szolgálja, és amely talán a leglátványosabb volt a tévénézők számára is. Ez a műsorok kategorizálását jelenti attól függően, károsak-e a kiskorúak fejlődésére, és ha igen, milyen mértékben, továbbá ez az a módosítás, amely miatt azok a bizonyos sárga karikák az egyes műsorszámok egésze során a képernyő valamelyik sarkában ott láthatók immár több mint egy éve. A megkülönböztető jelzésekkel szemben eleinte súlyos ellenérzések is megfogalmazódtak a nézők körében, olyannyira, hogy azok eltörlése érdekében civil kezdeményezés is indult (lásd például Sinka, 2002).

Ezzel kapcsolatban mindenképpen meg kell jegyezni: a karikák eltörlése érdekében fellépők egyik érve az volt, hogy a magyar szabályozás félreértésen alapulhat, mivel az irányelv vagylagosan írja elő a műsorszám előtti figyelemfelhívást, illetve a műsorszám alatt a piktogram megjelentetését, míg a médiatörvény e kettő együttes alkalmazását teszi kötelezővé. Az irányelv szövegét megvizsgálva valóban azt tapasztalhatjuk, hogy az a „vagy” és nem az „és” kifejezést használja,¹³ azonban az uniós szabályozás jellegéből fakadóan az irányelv rendelkezéseinek szó szerinti átvétele nem kötelező a magyar jogalkotó számára, csupán az abban meghatározott célok elérését kell szem előtt tartani. Ebből következően az, hogy jelen esetben a magyar szabályozás szigorúbb lett, mint az uniós, nem jelenti, hogy az ellentétes lenne az EU elvárásaival. Sajnos azonban a törvénymódosítás indoklása semmilyen formában nem utal arra, hogy ez a szigorítás szándékos-e, így nem válaszolható meg a civil kezdeményezés által e tárgyban feltett kérdés sem.

3.2. A 2003. november 1. napjától hatályos rendelkezések

A törvény hatálybalépését követő 13. hónap 1. napjától, azaz 2003. november 1-jétől hatályos rendelkezések közé a kizárólagos televíziós közvetítés szabályai sorolhatók. Az irányelv hangsúlyt helyez arra, hogy a közönség az exkluzivitást biztosító jogok révén ne legyen megfosztható azon események televíziós közvetítésétől, amelyek nagy társadalmi érdeklődésre tartanak számot. Ennek biztosítása érdekében 2003. november 1-jétől a törvény előírja, hogy a közönség meghatározó része nem zárható ki a társadalom számára nagy jelentőséggel bíró televíziós események figyelemmel kíséréséből, amely események pontos listájának meghatározása egy később elfogadandó kormányrendelet feladata. A fenti cél elérése érdekében a törvény rögzíti, hogy ha a műsorszolgáltató egy ilyen esemény televíziós közvetítésére kizárólagos jogot szerzett, köteles az esemény közvetítése tárgyában az ajánlatkéréssel hozzá forduló meghatározó vételkörzetű televíziós műsorszolgáltató számára ésszerű feltételek mellett, arányos ellenérték fejében szerződési ajánlatot tenni, és ha a felek között megállapodás hiányában mégsem jön létre szerződés, azt a bíróság kérelemre létrehozhatja. Annak érdekében pedig, hogy a fentiek szerinti rendelkezések egyértelműek legyenek, a törvény ugyanezen időponttól kezdődően kiegészült a „Hazai közönség meghatározó része”, a „meghatározó vételkörzetű műsorszolgáltató” és a „meghatározó vételkörzetű külföldi műsorszolgáltató” fogalmakkal is.¹⁴ A módosítás hatályba lépésétől a hazai közönség meghatározó részét Magyarország lakosságának tíz százaléka jelenti, meghatározó vételkörzetű műsorszolgáltatónak az a földfelszíni frekvencián működő, szabadon fogható, magyar nyelvű műsorszolgáltatást nyújtó azon műsorszolgáltató minősül, amely eléri Magyarország lakosságának 90 százalékát, meghatározó vételkörzetű külföldi műsorszolgáltatónak pedig az a műsorszolgáltató számít, amelyet az adott külföldi állam ilyennek minősít.

3.3. Az EU-csatlakozás időpontjától hatályos szabályok

A hazánknak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló szerződés kihirdetésével a médiatörvényt érintő további jelentős változások lépnek hatályba. Ezen rendelkezések azok, amelyek alkalmazását Magyarország különböző nehézségek miatt nem tudta azonnal vállalni, de amelyeket az EU elengedhetetlennek minősített a vonatkozó tárgyalási fejezet lezárásához.

Az egyik legfontosabb módosítás ebben a körben a médiatörvény hatályának szabályozásában következik majd be. A 2002 októberétől hatályos szabályozással ugyanis csak azt a problémát sikerült megoldani, hogy korábban a műsorszétosztás¹⁵ nem tartozott a szabályozás hatálya alá, de a törvény ezen túlmenően továbbra sem az irányelv rendelkezéseinek megfelelően határozza meg saját hatályát (Cseh, 2001: 84). A csatlakozás időpontjától azonban a jelenlegi 1. paragrafus hatályát veszti, és a helyébe lépő 1/A és 1/B paragrafusok tartalma teljesen megegyező lesz az uniós szabályokkal.

Szintén ebben az időpontban lépnek hatályba a 7. paragrafus által tartalmazott műsorszerkezeti követelmények, azaz a kvótákra vonatkozó előírások, amelyek részletes elemzése korábban már megtörtént. A törvény azonban lehetővé teszi, hogy a műsorszolgáltató az ott előírt arányokat – ha szükséges – fokozatosan érje el. Ennek oka elsősorban az, hogy a jogszabályban meghatározott műsorszerkezeti követelmények tekintetében az irányelv alapján az uniós műsorszolgáltatóknak is rendelkezésükre állt egy átmeneti idő addig, míg azokat teljes körűen is alkalmazniuk kellett, és erre is tekintettel a magyar jogalkotó is lehetőséget teremtett a törvény hatálya alá tartozó műsorszolgáltatóknak a jogszabály előírásaihoz való alkalmazkodásra. Azt pedig, hogy ezen rendelkezés eleve csak a csatlakozással egyidejűleg lép hatályba, hazánknak az OECD-tagságból fakadó kötelezettségei indokolják, ugyanis erre tekintettel mindaddig, amíg nem vagyunk az EU tagjai, nincs lehetőségünk arra, hogy különbséget tegyünk európai és nem európai művek között (Cseh, 2002: 81).

A médiatörvény a csatlakozástól nem fogja tartalmazni azt a szintén nemzeti diszkriminációt megvalósító rendelkezést sem, amely alapján ma még előírás, hogy az országos műsorszolgáltatást végző részvénytársaság igazgatóságában a tagok, közhasznú társaság esetén pedig az ügyvezetők többségének magyar állampolgárságú, magyarországi lakóhelyű személyeknek kell lenniük.

A csatlakozás után is lesznek olyan rendelkezések, amelyek a magyar műveket részesítik előnyben. Hatályukat vesztik ugyan a magyarországi gyártású műsorok minimális arányára vonatkozó szabályok, de például előírás lesz, hogy a televíziós műsorszolgáltató a műsorkészítésre rendelkezésre álló forrásainak legalább 12 százalékát olyan műsorszám költségeire köteles felhasználni, amelyet független előállítóval készíttetett, vagy ilyentől szerzett be, és az így meghatározott műsorszámoknak – a filmalkotások kivételével – eredetileg magyar nyelven készítetteknek kell lenniük. Ez a rendelkezés – hasonlóan a magyar nyelven készített művekre vonatkozó, korábban már említett hét százalékos arányhoz – a nemzeti alapon való diszkrimináció tilalma miatt nehezen lenne elfogadtatható, azonban ismételten utalni kell arra, hogy az EU lehetővé teszi a tagállamok számára a nyelvük védelme érdekében való fellépést. A magyar fél éppen erre hivatkozva igyekezett az ilyen tartalmú rendelkezéseket elfogadtatni a másik féllel, és amint a törvény miniszteri indokolása is rámutat, „több uniós tagállam szabályozása bizonyítja, hogy nyelvi kritérium megragadásával van mód a nemzeti preferenciák érvényesítésére”.¹⁶

A csatlakozással hatályba lépő módosítások között is találhatunk a fogalmi rendszerben bekövetkező változásokat. Ezek közül a legjelentősebb az, hogy a törvény 2. szakasza kiegészült egy új, 49. ponttal, amely meghatározza ez európai művek fogalmát. Ez a definíció mindeddig hiányzott a törvényből, és bár az ORTT az erre vonatkozó törvényi felhatalmazása alapján közzétett egy állásfoglalást az európai művek mibenlétére vonatkozóan, hazánk mégis fontos jogharmonizációs kötelezettségének tett eleget akkor, amikor törvényben szabályozta a kérdést.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Lapozás

• 1. A jogharmonizációs folyamat és legutóbbi fejleményei
• 2. Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban
• 3. A médiatörvény jogharmonizációs célú módosítása
• Összegzés
• Irodalom

Rovatok

Archívum

Erőszak

Kálmos Borbála:

Az erőszakosság relativitásának elmélete

Stachó László – Molnár Bálint:

Médiaerőszak: tények és mítoszok

Történelem

Szajda Szilárd:

Fordulat vagy a fejlődés betetőzése?

Európa

Sükösd Miklós:

Kommunikációs deficit Magyarország európai uniós csatlakozásának médiabemutásában

Kertész Krisztina:

Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban

Jog

Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András:

Vita egy új médiatörvény-koncepcióról

Sorozatok

Soós Zsuzsanna:

Hogyan főzzünk szappanoperát?

Kritika

Vágvölgyi B. András:

WAParadicsom avagy információs társadalom keitai denwára hangolva

Pódiumbeszélgetések

Támogatónk

Partnereink