Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 tél – Európa rovat

Kertész Krisztina

Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban (4/5)

Összegzés

A fentiekben ismertettem mindazon változásokat, amelyeknek az audiovizuális politikában hazánk EU-csatlakozásához kellett végbemenniük. A terjedelmi korlátok miatt nem volt módom a megváltozott rendelkezések részletes ismertetésére, azonban az mindenképpen megállapítható, hogy a bekövetkezett változások széles körben érintik a médiatörvényt, azon belül is leginkább a törvény alkalmazási körét, illetve a műsorszolgáltatás szabályait. Ki kell emelni ugyanakkor, hogy a média felügyeleti rendszerében, illetve a közszolgálati műsorszolgáltatók irányításában semmilyen változás nem következett be, holott a médiatörvény életbe lépése óta egyértelművé vált, hogy a törvény legnagyobb hibái éppen ezen a területen észlelhetők.

Tekintettel azonban arra, hogy az Európai Unió nem tekinti feladatának az egyes tagállamok médiarendszerének irányítását, a kereskedelmi és a közszolgálati szektor felügyeletét meghatározó tagállami jogszabályok teljes egységesítését, nem is várható, hogy ebben a körben közösségi jogalkotás kezdődjön, és így nincs esély arra sem, hogy a hazai szabályozás ilyen okokból változzon meg. Az EU közbelépésére csak abban az esetben lehet számítani, ha a média felügyeletével, irányításával kapcsolatos szabályok diszfunkcionalitása már az alapvető szabadságjogokat – elsősorban a sajtó- és a szólásszabadságot – veszélyezteti, hiszen az EU alapvető feladatának tartja ezek érvényesülésének biztosítását. De még ekkor is sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a brüsszeli szervek rosszallásukat fejezik ki, mint annak, hogy valamilyen konkrét kötelezettséget írnak elő a magyar fél számára, hiszen ez például az olasz elektronikus média nagy részét kezében tartó, és egyben az olasz kormányfői pozíciót is betöltő Silvio Berlusconi esetében sem történt másként.

A médiatörvény máig létező hibáit tehát a magyar jogalkotóknak maguknak kell felismerniük, és nekik kell konszenzusra jutniuk ezek megszüntetése – esetlegesen egy új médiatörvény megalkotása – érdekében. Ez azonban a médiával kapcsolatos jogalkotási folyamat eddigi jellemzőit ismerve igen nehéz feladatnak látszik.

Végezetül utalni kell arra is, hogy az uniós médiaszabályozás tartalma korántsem tekinthető véglegesnek. Az irányelv legutóbbi, 1997-es módosítása óta mind a médiapiacon, mind pedig az alkalmazott technológiák körében jelentős változások következtek be, ami miatt a Bizottság szükségesnek látja az irányelv felfrissítését, megújítását. Ennek érdekében jelenleg is folynak előkészítő munkálatok,¹⁷ amelyekben hazánk – tekintettel arra, hogy 2004 májusától már teljes jogú tagja lesz az EU-nak – a régebbi tagállamokhoz hasonlóan részt vehet.¹⁸ Az irányelv megújítása érdekében a Bizottság közzétette azon sarkalatos kérdéseket és vitaanyagokat, amelyeknek megtárgyalását a tagállamok médiapiaci szereplőivel, hatóságaival és a további érdeklődőkkel szükségesnek látja. Jelenleg ezen szakmai vélemények összegyűjtése és értékelése folyik, így jelen írás keretei között még nem lehet a majdani szabályozás mibenlétének bemutatására vállalkozni. Annyi azonban a vitaanyagok ismeretében – hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül – mindenképpen rögzíthető: a Bizottság elképzelhetőnek tartja, hogy az úgynevezett „új médiaszolgáltatások”-at, illetve ezek közül is azokat, amelyek lényegében a klasszikus műsorszolgáltatás jegyeit mutatják, az Irányelv hatálya alá vonják. Szintén a felmerült kérdések közé tartozik, hogy a jelenleginél részletesebben szabályozandó-e a kizárólagos közvetítési jogokkal kapcsolatos listák elkészítése, az egyes tagállamok listáinak a többiek általi elismerése, az ezekkel kapcsolatban felmerülő gyakorlati problémák kiküszöbölése. Ebben a körben megválaszolandó az a kérdés is, hogy a rövid műsorrészletek kötelező átadásával kapcsolatban az eltérő tagállami gyakorlat korlátozza-e a független médiaszolgáltatások szabad áramlását az Unión belül. További fontos kérdés, hogy megfelelően működnek-e a gyakorlatban a kiskorúak védelmét szolgáló szabályok, illetve szükség van-e arra, hogy ezeket kiterjesszék az „új médiaszolgáltatások”-ra is.

Természetesen ezen kérdések teljes körű megválaszolására csak a jövőben, a Bizottság ezzel kapcsolatos állásfoglalásának kialakítása után lesz lehetőségünk, azonban mindenképpen pozitív fejleménynek tekinthető – és ez nem kis részben a sikeres jogharmonizációnak köszönhető – hogy a hazai szakértők immár nemcsak kívülállóként, hanem a majdani szabályozással kapcsolatban mérvadó véleményeket megfogalmazó szereplőként szólhatnak bele az irányelv megújításába.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• 1. A jogharmonizációs folyamat és legutóbbi fejleményei
• 2. Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban
• 3. A médiatörvény jogharmonizációs célú módosítása
• Összegzés
• Irodalom

Erőszak

Kálmos Borbála:

Az erőszakosság relativitásának elmélete

Stachó László – Molnár Bálint:

Médiaerőszak: tények és mítoszok

Történelem

Szajda Szilárd:

Fordulat vagy a fejlődés betetőzése?

Európa

Sükösd Miklós:

Kommunikációs deficit Magyarország európai uniós csatlakozásának médiabemutásában

Kertész Krisztina:

Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban

Jog

Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András:

Vita egy új médiatörvény-koncepcióról

Sorozatok

Soós Zsuzsanna:

Hogyan főzzünk szappanoperát?

Kritika

Vágvölgyi B. András:

WAParadicsom avagy információs társadalom keitai denwára hangolva