   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2003 tél – Jog rovat Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András Vita egy új médiatörvény-koncepcióról (1/10)Az 1996. évi I. törvény – a rádió- és televíziótörvény – mára szinte minden szempontból idejét múlta. Nem gondoskodott a közszolgálati média politikai függetlenségéről, nem teremtett kiszámítható gazdasági környezetet a kereskedelmi médiumok számára, és nem ösztönözte kellőképpen a technikai fejlődést. A közelmúltban három szakember – Gálik Mihály, Horvát János és Szente Péter – „Egy új médiatörvény alapjai – javaslat” címmel olyan törvénykoncepciót fogalmazott meg, amely egyebek mellett ezeket a problémákat is orvosolni igyekszik. Az alábbiakban Szente Péter röviden ismerteti a javaslat legfontosabb elemeit. Összefoglalója után azokat a véleményeket közöljük, amelyeket médiapolitikával, médiajoggal foglalkozó szakértők írtak a javaslatról a Médiakutató felkérésére. A törvénykoncepció szerzőinek válaszát következő számunkban közöljük. Szente Péter Egy új médiatörvény koncepciója Előzmények Amikor 2003 januárjában a Miniszterelnöki Hivatal felkérte Gálik Mihályt, Horvát Jánost és e sorok íróját, hogy dolgozzuk ki egy új médiatörvény koncepcióját, először is azt kellett eldöntenünk, hogy mit értünk koncepción, s miként állunk hozzá a megvalósításához. Abból indultunk ki, hogy bár nincsenek mindig és mindenütt érvényes szabályok arra, hogy miként kell egy médiatörvényt megalkotni, a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy ez ott szokott jól sikerülni, ahol a feladatot szakmai – médiapolitikai – oldaláról közelítik meg, és rászánva az ehhez szükséges időt, több egymásra épülő s egymást korrigáló fázisban valósítják meg. Ennek megfelelően a munka során nem konzultáltunk egyetlen párt politikusaival sem: konzultációink szigorúan szakmai jellegűek voltak. Nem törekedtünk egy kodifikációra kész anyag elkészítésére sem. Úgy ítéltük meg, hogy először egy olyan elképzelést – vázlatot – kell kialakítanunk, mely jelzi a megoldandó problémákat, az általunk kívánatosnak vélt célokat, valamint – ahol lehet, több alternatívát is megjelölve – a lehetséges megoldásokat. Most jutottunk el a második fázishoz, ahol is a koncepciót szakmai és társadalmi vitára bocsátjuk. Ennek keretében az elkészült anyagot 2003. szeptember 24-én mutattuk be a Közgazdaságtudományi Egyetemen tartott sajtótájékoztatónkon, s az azóta megtalálható a Miniszterelnöki Hivatal honlapján is, a www.kancellaria.gov.hu alatt. Az év végéig több konferencián is módjuk lesz a médiakutatóknak, a médiában dolgozóknak és a szakmai szervezeteknek, hogy kifejtsék véleményüket. Ezeket, valamint a Médiakutatóban s másutt megjelent és megjelenő írásokat alaposan megfontoljuk. Ha kell, újra konzultálunk egy-egy terület szakértőivel, s ennek nyomán alakítjuk ki a koncepció javított változatát. Ekkor, s csak ekkor egy időre átadjuk a terepet a politikusoknak, abban a reményben, hogy munkánknak mindenekfelett a pártatlanságot és a minőséget célként megfogalmazó szakmai javaslatai lehetővé teszik azt a politikai megállapodást, melynek nyomán elkészülhet a kodifikációra kész anyag, majd – újabb szakmai vita után – a kétharmados többséggel megszavazható kodifikált törvényjavaslat. Az alábbiakban megkísérlem összefoglalni koncepciónkat. Mivel ez elkerülhetetlenül az eredeti változatban szereplő javaslatok és érvek többségének elhagyásával jár, arra bátorítanám az olvasót, hogy a jelen összefoglaló helyett töltse le az – amúgy sem hosszú: 58 oldalas – teljes szöveget. Azok számára viszont, akik mégis ezt a rövidebb változatot választják, az eddigi vitában a legnagyobb érdeklődést kiváltó pontokra, s – ahol több lehetőséget javasolunk megfontolásra – az általunk legkedvezőbbnek tartott verzióra fogok koncentrálni. A tanulmány hat fejezetből áll. Az első az egész Európában vita tárgyát képező közszolgálattal és a média felügyeleti rendszerével foglalkozik. A második fejezet a kereskedelmi médiumokkal kapcsolatos szabályozási lehetőségeket foglalja össze, és érinti a helyi, valamint a nonprofit és közműsor-szolgáltatók problematikáját. A harmadik fejezet részletekbe menő javaslatokat tartalmaz a reklámszabályozással kapcsolatban; ezt az tette lehetővé, hogy az Európai Unióban (EU) viszonylagos konszenzus alakult ki e téren. A negyedik rész a kábeles műsortovábbítás, az ötödik pedig a tulajdonlás, illetve a kereszttulajdonlás kérdéseit taglalja. A koncepció utolsó, hatodik fejezete a digitális kor által felvetett új kérdéseket és az azokra adható lehetséges válaszokat tekinti át. Közszolgálati média Az alapkérdésekkel kezdtük. A közszolgálattal kapcsolatban felvetettük: kell-e egyáltalán közszolgálati média ma, amikor több tucatnyi csatorna kínálatából válogathatnak a nézők és a hallgatók? Ha erre a kérdésre igenlő a válasz, kellenek-e közpénzből finanszírozott közszolgálati intézmények? Nem lenne-e célszerűbb – mint sokan javasolják – az erre szakosodó intézmények helyett a közszolgálati tartalmakat finanszírozni, bármilyen hordozón? S ha már a hordozóknál tartunk, nem kellene-e már most a jövőre, a cyberspace adta lehetőségekre koncentrálni? Végül is arra a meggyőződésre jutottunk: csak a közszolgálati szférától várható el, hogy a demokrácia működéséhez elengedhetetlen, széles kitekintésű, sokoldalú, tárgyilagos hír- és tájékoztató műsorokkal szolgáljon, valamint rendszeresen ütköztesse az eltérő nézeteket. Csak közszolgálati alapon valósítható meg az a gazdag kulturális kínálat is, mely egy kis nyelvi közösség kulturális túléléséhez szükséges (a fikciós műfajoktól a dokumentumfilmekig és a minőségi gyerekműsorokig). Ehhez elsősorban azért van szükség közszolgálati intézményekre, mert csak így jöhet létre egy koherens közszolgálati kínálat. Végül pedig, bármennyire is a multimédiás felhasználásé a jövő, ennek lehetőségeit ma még csak egy szociológiai és demográfiai alapon körülírható, aránylag szűk réteg képes kihasználni. Ezért, bár igyekeztünk olyan struktúrákat kialakítani, melyek elősegítik a konvergencia, az új kommunikációs formák térnyerését, úgy véljük, a közszolgálat terén most a legsürgetőbb feladatot azoknak a mechanizmusoknak a megteremtése jelenti, melyek kikényszerítik a valódi közszolgálati működést, s ennek nyomán a közszolgálati ethoszt. Ez az előfeltétele annak is, hogy a közmédiumok a cyberspace-ben is képesek legyenek közszolgálati értékeket közvetíteni. Ehhez kell egy megrendelő szerv, ami természetesen átvezet az elvek megvalósításához szükséges struktúrák kérdéséhez. De mielőtt erre rátérnénk, röviden szólni kell a finanszírozásról is. Álláspontunk szerint a közmédia finanszírozásának kérdésében abból kell kiindulni, hogy az ilyen szempontból legnagyobb problémát jelentő intézmény, a Magyar Televízió (MTV) csak radikális belső átalakítással tehető gazdaságosan működtethetővé. Ehhez egyrészt biztosítani kell a technológiai és szervezeti reformokhoz szükséges egyszeri forrásokat, másrészt olyan felügyeleti rendszert kell kialakítani, mely képes kikényszeríteni, hogy halogatás nélkül elkezdjék és végigvigyék az elkerülhetetlenül sok fájdalommal járó átalakítást. Koncepciónk javasolja, hogy a közszolgálatban szűnjön meg a hirdetés és a szponzoráció. Ezt az indokolja, hogy az MTV reklámbevétele a kiadásainak alig több mint öt százalékát fedezi, s ahhoz, hogy bevételét számottevő mértékben növelni tudja, a kereskedelmi prioritásokat kellene érvényesítenie a közszolgálatiakkal szemben. Ugyanakkor afelől se lehet sok kétség, hogy a reklám- és szponzorációs tevékenység kiiktatása sok anomáliát, visszaélést is megszüntetne. Ha a közszolgálati média feladja a reklámok és a szponzorált műsorok sugárzását – esetleg azzal párhuzamosan, hogy a kereskedelmi szférában radikális csökkennek a közszolgálati követelmények –, akkor a kereskedelmi szféra az így szerzett extra jövedelem számottevő részét a közszolgálat finanszírozására fordíthatná, ez pedig az így befolyó jövedelem mértékétől függetlenül is mindkét szektornak meghozná a tiszta profilok jelentette előnyöket. Magyarországon a készülékhasználati díjat nem lehet olyan magasan megállapítani, s mindeddig nem sikerült olyan széles körben beszedni, hogy az – akár a hirdetési és egyéb bevételekkel együtt – kiszámítható módon képes legyen fedezni a működési és fejlesztési költségeket. Ezért a díj nem alkalmas az intézmények függetlenségének a biztosítására. Megítélésünk szerint jobb megoldás a költségvetésből való, adekvát finanszírozás, úgy, hogy annak mértéke inflációkövető módon több évre előre biztosítva legyen. Végül úgy érezzük, fontos hangsúlyozni: megítélésünk szerint, ha kiderül, hogy az a költség, mely a közszolgálat jelenlegi intézményi kereteken belüli átalakításával jár, meghaladja az erre a célra felhasználható forrásokat, akkor helyesebb lenne a kereteket újragondolni, mint azok működtetését egy nem kielégítő, a célok elérésére alkalmatlan szinten finanszírozni. A struktúrára térve javasoljuk, hogy a közszolgálati intézmények jogi státusa a részvénytársaság legyen. Nem zárjuk ki ugyanakkor a Sárközy Tamás professzor által javasolt közjogi intézet változatot sem. Ebben a formában az MTV vagy a Magyar Rádió a költségvetési gazdálkodáson belül ugyan, de önállóan, autonóm módon érvényesíthetné a közszolgálati műsorszolgáltatás követelményeit. A közjogi intézeti státus azzal járna, hogy megszűnne a közalapítványok közbeiktatása; a közszolgálati intézmények vezetői és munkatársai közalkalmazottak lennének; az elnököket a miniszterelnök és a köztársasági elnök közösen választaná ki. Vitathatatlan, hogy egy közszolgálati intézmény „lélekben” sokkal közelebb áll egy közjogi intézményhez, mint egy elvben nyereségérdekelt részvénytársasághoz. Ugyanakkor ez a megoldás sok kérdést vet fel, nem utolsósorban azt, hogy amikor a közszolgálati intézményeknek radikális megújulásra van szükségük, helyes-e a közalkalmazotti státussal befagyasztani a foglalkozási struktúrát. Ezért végül – Sárközy professzor javaslatát nem kizárva – a részvénytársasági forma tűnt számunkra kedvezőbbnek. Előnyei közé tartozik, hogy az igazgatóság megválasztásával megszűnne az elnököknek az operatív vezetésben jelenleg élvezett túlhatalma. Az igazgatótanács tagjai valódi befolyással és felelősséggel rendelkeznek. Egy hatékonyan működő, döntéseit jegyzőkönyvezett üléseken meghozó igazgatóság az átlátható gazdálkodás követelményeinek megvalósulását is elősegíti. A hatékonyságot tovább növelné, ha a könyvvizsgálót pályázati úton választanák ki, s a közgyűlés a kiválasztást az Állami Számvevőszékre vagy annak elnökére bízná. Médiafelügyelet A közalapítványokkal természetesen a kuratóriumok is megszűnnének. Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) esetében viszont felvethető, hogy ne megszűnjön, hanem funkciói változásával alakuljon át. Megítélésünk szerint a médiaigazgatásnak el kell mozdulnia a paragrafusértelmezés felől a proaktív médiastratégia és médiamenedzsment irányába. Ugyanakkor természetesen megmarad a tartalomfelügyeleti szerepkör is. Mivel két nagyon különböző funkcióról van szó, melyek eltérő hozzáállást követelnek, úgy véljük, helyesebb lenne a két feladatra külön szervezeti egységeket létrehozni, külön testületekkel, de részben a jelenlegi szakapparátussal. Eszerint a jövőben két, hatósági státusú szerv működne, mindkettő saját, egyenként öt–hét tagú testülettel. A proaktív szerep felvállalása azt jelenti, hogy az új szerveknek olyan feladataik is lesznek, melyek eddig nem tartoztak az ORTT felelősségi körébe. Ezek között szerepel a médiastratégia alakítása, aminek része a szükséges tanulmányok megrendelése és hasznosítása, a nemzetközi trendek és követelmények követése, valamint a felügyelt önszabályozás és társszabályozás kialakítása és működtetése. Úgy ítéltük meg, hogy ez a feladatkör a Médiastratégiai Testületet teszi a legalkalmasabbá a közszolgálatok közgyűlési hatáskörének az ellátására is. Ebben a hatáskörben e testület tagjai választják meg egyszerű többséggel a közszolgálati műsorszórók vezérigazgatóit, igazgatóságait és felügyelőbizottságait. Az igazgatóságok javaslatai alapján e testület véglegesíti a társadalmi megrendelést, és ez kíséri figyelemmel megvalósítását; annak jelentős elmaradása esetén pedig közgyűlési hatáskörében meghozza a megfelelő döntéseket. Ennek feltétele viszont, hogy a Médiastratégiai Testület, mielőtt az igazgatósági tagok felmentéséről döntene, köteles az – alább felvázolandó – Nemzeti Média Testület összehívását kezdeményezni, s véleményét kikérni. A Tartalomfelügyeleti Testület feladata a törvényben és az irányelvekben lefektetett tartalmi követelmények betartásának ellenőrzése, mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi média területén. Ehhez tartozik a szükséges monitoring, valamint egy új típusú panaszbizottság megszervezése. Ez a panaszbizottság – a jelenlegitől eltérően – nem hatósági jogkörben jár el. A jogsértéseket a testület saját hatáskörében kezeli – a panaszbizottság médiaetikai kérdésekben alakít ki és tesz közzé véleményt. Ahhoz, hogy a fenti szervezeti megoldás biztosítani tudja a politikával szemben a távolságtartást, olyan szelekciós mechanizmust kellett találni, mely a két testület tagjait még közvetve sem politikai alapon választja ki. Megítélésünk szerint a legjobb módszer erre egy olyan legfelső médiatestület kinevezése, melynek tagjai a politikától független, a saját területükön kiemelkedő személyek, s így alkalmasak arra, hogy puffert alkossanak az operatív testületek és a politika között. Javaslatunk szerint az új legfelsőbb médiafórum, a Nemzeti Média Testület kilenc tagból áll, kéthavonta vagy szükség szerint ülésezik, s fő feladata kétharmados többséggel megválasztani a két operatív testület tagjait. A Nemzeti Média Testület tagjainak kiválasztására két változatot is javasolunk. Az A változat szerint bizonyos nagy presztízsű intézmények (például az Operaház, a Nemzeti Színház, az MTA egyes intézetei stb.) első számú vezetői ex officio tagjai lennének a Testületnek. A B változat szerint az Országgyűlés egy eseti bizottsága jelöli és a teljes plénum választja meg őket, kétharmados többséggel. A testületi tagság honoráriummal nem jár. Javasoljuk, hogy a két operatív testületet közös szakmai és nézői-hallgatói panelek segítsék munkájukban. A szakmai panelek tagjait a releváns szakmai szervezetek delegálják. A nézői-hallgatói paneleket az ország több helyén is fel kell állítani; tagjaikat lehetőleg úgy kell kiválasztani, hogy statisztikai értelemben reprezentatív mintát alkossanak. Reményeink szerint ezek a struktúrák a közszolgálat területén biztosítják
A pártatlansági mechanizmusok és a társadalmi megrendelés segítségével így megteremtődnek a feltételek a közszolgálati működéshez, s idővel a közszolgálati ethosz kialakulásához is. Kereskedelmi és nonprofit média A kereskedelmi és a nem nyereségérdekelt szféra szabályozása terén némi különbséget javaslunk tenni a rádiós és a televíziós műsorszolgáltatás között. Ennek oka, hogy míg a rádiózásban a helyi piacok elég komoly szerepet játszanak az ágazat szerkezetének a kialakításában, addig a televíziózásra ez nem áll. A hatályos törvényi szabályozáshoz képest a kötöttségek oldását, lazítását javasoljuk, s ezt beilleszthetőnek tartjuk a felvázolt médiafelügyeleti rendszerbe. A földfelszíni televíziós műsorszórásról a digitális műsorsugárzásra való áttéréskor természetesen az egész szabályozás gyökeres átalakításra szorul majd, beleértve a kereskedelmi rádiózás és televíziózás szabályozását is. A reklámmal és a támogatással kapcsolatban különösen fontos, hogy elképzelésünk szerint a médiatörvénynek keretszabályként kell működnie, hasonlatosan az EU Direktívához, mely szerint a részleteket az érdekképviseletek, a piaci szereplők önszabályozási kódexben rögzítik. A közszolgálati és a kereskedelmi médiára vonatkozó alapelveknek egységeseknek kell lenniük, de a kvóták már különbözhetnek. A jelenleg érvényes törvény eme része alapjaiban megfelelő, habár az azóta született EU-normák s a szakmai szervezetek által tett észrevételek fényében szükség van bizonyos változtatásokra. Az 1996. évi I. törvény több rendelkezést is tartalmaz a kábeles szolgáltatókra vonatkozóan. A rendelkezések általában követik az európai normákat, van azonban néhány eltérés, s éppen ezért, valamint a kialakult hazai helyzetre tekintettel is szükség van módosításokra. A 95/51/EC számú Bizottsági Irányelv a tagállamokat a kábeltelevíziós szolgáltatásokra vonatkozó, bármilyen típusú korlátozások megszüntetésére kötelezi. A hatályos magyar médiatörvény viszont számos korlátozást tartalmaz a vezetékes műsorelosztó rendszerekre vonatkozóan. Ezek három csoportba taroznak: (1) fejlesztés, (2) egyhatodos szabály és (3) a műsorelosztóra vonatkozó tulajdonosi korlátozás diszkriminatív jellege. A koncepció mindhárom kategóriában olyan változtatásokat javasol a jelenlegi törvény szövegében, melyek harmonizálnák azt az európai gyakorlattal. Tulajdonkoncentráció A média digitális forradalma együtt jár a média-kereszttulajdonlásra és -koncentrációra vonatkozó szabályok folyamatos felülvizsgálatával. Az Amerikai Egyesült Államokban a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) kétévenként köteles áttekinteni az idevágó szabályokat; a brit Communications Bill enyhíteni kíván a korábbi szabályokon. Az EU-ban viszont nincs erre vonatkozó érvényes irányelv, ami persze nem zárja ki az egyes országokon belüli újraszabályozásokat. Véleményünk szerint a hatályos magyar médiatörvény jelenlegi kereszttulajdonlás- és koncentrációellenes rendelkezéseit tételesen felül kell vizsgálni, különös tekintettel a törvény VIII. fejezetében foglalt szabályokra, és az új médiatörvényben az ésszerű mértékig enyhíteni kell azokat. Digitális műsorsugárzás A ma hatályos médiatörvény nem foglalkozik a digitális terjesztési technológiákat felhasználó, az azokon alapuló műsorszolgáltatásokkal; a „digitális” szó meg sem jelenik benne. Az információs technológiák szemünk előtt zajló forradalma ezt az állapotot nyilván anakronisztikussá teszi, ilyenformán szükség van a szabályozási elvek, tárgykörök és módszerek alapos végiggondolására. A koncepció utolsó fejezete a fogalmi tisztázás megkövetelte korrekciókkal, a DVB-T platform szabályozásával foglalkozik, valamint azzal, hogy a digitális médiarendszerben szükség van a tartalomszabályozás módosítására. Ezeket a változtatásokat a digitális földfelszíni műsorszórás technológiájának megjelenésével egy időben javasoljuk bevezetni. Stratégiai kérdések Végül úgy véljük, fontos hangsúlyozni, hogy vannak olyan eldöntendő stratégiai kérdések, melyekre még az új médiatörvény megalkotása előtt választ kell adni. Egy átfogó hírközlési stratégia keretében el kell dönteni, hogy a televíziós műsorszórásra eddig lefoglalt frekvenciakészletet továbbra is televíziós műsorterjesztésre használjuk-e fel, vagy egy részüket átcsoportosítjuk más távközlési szolgáltatások (például a mobiltelefon) számára. Továbbmenve: magának a hírközlési stratégiának is bele kell illeszkednie egy átfogó nemzeti információs társadalom programjába. Az ezekről való döntések már nem tartoznak a médiatörvény illetékességi körébe, de a médiatörvénykezés során nem tehetünk úgy, mintha az előbbiek nem lennének befolyással a választandó megoldásokra. * * *
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Erőszak Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete Stachó László – Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok Történelem Szajda Szilárd: Fordulat vagy a fejlődés betetőzése? Európa Sükösd Miklós: Kommunikációs deficit Magyarország európai uniós csatlakozásának médiabemutásában Kertész Krisztina: Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban Jog Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András: Vita egy új médiatörvény-koncepcióról Sorozatok Soós Zsuzsanna: Kritika Vágvölgyi B. András: WAParadicsom avagy információs társadalom keitai denwára hangolva Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Támogatónk
Lapunk megjelenését 2009-ben és 2010-ben az Országos Rádió és Televízió Testület támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||||||
