Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 tél – Sorozatok rovat

Soós Zsuzsanna

Hogyan főzzünk szappanoperát? (5/9)

A problémaszálak

Az interakcióegységekből felépülő nagyobb egység a problémaszál, amely egy adott eseményt, kapcsolatot, állapotot vagy szándékot jelöl. A problémaszálak a sorozaton keresztül ívelve magát a történetet építik fel. A problémaszálak felbukkanhatnak egyszer, húzódhatnak több epizódon keresztül, vagy végigkísérhetik az egész sorozatot. Néha egy-egy problémaszál több epizód kihagyása után bukkan fel újra. A problémaszálakat egy-egy jellemző szóval, mondattal és a hozzá kapcsolódó számmal jelöltem, az előfordulásuk sorrendjében. Problémaszálból a 80 rész megnézése és kódolása után 147 gyűlt össze. A legtöbb problémaszál a történet elején kezdődött, de később is sok új szál merült fel – ami természetes, hiszen nélkülük a történet önmagát ismételte volna. Többször előfordult, hogy egy problémaszál némiképpen megváltozva, de mégis nagyon hasonlóan tért vissza, esetleg egy másik karakterhez kapcsolódva. Ilyen volt például a kétszer visszatérő merénylő problémaszála, aki a gonosz ellen tör, de a végén veszít. Vagy a szintén a gonosz leleplezésére irányuló szándék problémaszála: a leleplezési kísérlet egyszer könyv alakjában, kétszer tévéműsor formájában jelenik meg. Ezek az ismétlődő problémaszálak hasonlítanak a mesékben megmutatkozó „három próba” szerkezeti egységére.

Az átlagos interakcióegység egy-egy epizódon belül átlagosan 82 alkalommal fordul elő. Ez a szám nagy változatosságot, szórást mutat, lehetett 40, de lehetett 117 is – attól függően, hogy milyen hosszan tart egy-egy résztörténet (például utazás, gyilkosság) bemutatása. És függ attól is, hogy milyen változatos interakcióegységek jelennek meg ezzel kapcsolatban. Ugyanis előfordulhat, hogy percekig egy dolgon vitáznak (ennek jelölése ugyanúgy Vi, függetlenül az időtartamától), és az is, hogy egy negyed percen belül vitáznak, nyugtalankodnak, és próbálják megnyugtatni egymást (ilyenkor a jelölés már Vi–Fnyu–Nyu). Az egy epizódon belüli átlagos váltások száma 17, szintén nagy szórással (minimum tíz, maximum 28). Váltásnak azt a jelenséget neveztem, amikor új jelenet következik, más karakterek más helyszínen jelennek meg, vagy a történetnek más részlete játszódik. A váltások átlagosan 1,2 percenként követték egymást. Ez viszonylag rövid időnek tekinthető, az események így gyorsan peregnek. Ez a módszer is az egyhangúság elkerülésének eszköze.

A váltások száma és az interakcióegységek száma között nem találtam semmilyen összefüggést, és ezek nem állnak kapcsolatban az egy-egy epizódon belüli problémaszálak számával sem. Viszont a problémaszálak száma viszonylag állandó: epizódonként átlagosan 16. Azért ilyen kevés, mert a néző befogadóképességére is tekintettel kellett lenniük az alkotóknak. Túl alacsony nem lehet ez a szám, mert akkor unalmassá válna a történet, de túl magas sem, mert akkor már nehéz lenne átlátni a helyzetet. Viszonylag behatárolt az is, hogy hány új problémaszálat vihetnek bele egy-egy epizódba. Ez szintén egyrészt a néző túlterheltségének elkerülése miatt van, másrészt a könnyebb újra-bekapcsolódás miatt is, hiszen a sorozat készítőinek azzal kell számolniuk, hogy a nézők kihagynak egy-egy részt. Ezzel kapcsolatban arra kell figyelniük, hogy a visszakapcsolódás zökkenőmentes legyen. Ezért is lehet, hogy egy-egy epizódba átlagosan csak két új problémaszálat vezettek be. Egy-egy problémaszál az epizódokon belül teljesen változó interakcióegység-számmal jelenhet meg, egytől 32-ig terjedően. Az, hogy egy-egy problémaszálban milyen interakcióegységek fordulnak elő a leggyakrabban, a problémaszál jellegétől függ. Így például a kapcsolatokat jelző problémaszálakban a szerelmi jelenet (Szj), az álmodozás (Ál), a vallomás, dicséret (Va) a meghatározó, a terhességgel összefüggő problémaszálban a rosszullét (Ro) a gyakori. A bankkal kapcsolatos ügyletekben sok a mögöttes szándék (Hsz) és a veszekedés, vita (Ve–Vi), valamint a fenyegetés (Fny).

A történet kibontakozása során négy problémaszál-típust találtam:

(1) Kapcsolatokat és viszonyokat jelző probléma-szálak: állapotok. Ezek a szálak az emberek közötti kapcsolatokat ábrázolják. Ezt a típust ismertem fel a legnehezebben, hiszen az események általában valamilyen mozgalmas cselekményhez kapcsolódnak, itt viszont csak a viszonyulásokról, kapcsolatokról van szó. Ezek a problémaszálak bármikor felbukkanhatnak a sorozatban, vagy szigetekben, néhány egymást követő epizódban is jelentkezhetnek. Jellemzőjük, hogy nincs meghatározott lefolyásuk, nem adnak történeti szálat.

(2) Röviden lezajló, záros időn, epizódon belül elkezdődő és végződő események: történések. Ezek a könnyen, világosan látható eseménysorozatok, általában a nagyobb problémaszálak megértéséhez, bonyolításához járulnak hozzá. Lefolyásuk általában fokozatos: egy-két interakcióegységgel indulnak, majd a második, harmadik következő epizódban magas egységszámmal jelennek meg, végül a lecsengésben újra egy-két interakcióegységgel végződnek. Az első előforduláskor általában beszélgetéssel és felfedéssel kezdődnek, végül utalással és beszélgetéssel zárulnak. Hasonló lefutása lehet az átlagos hétköznapi történetnek is. A fokozatos lefutás csak az egyik változata a történések bonyolódásának. Lehetséges olyan lefutás is, amely során a bevezető egy-két interakcióegység kimarad, és rögtön a több egységből álló epizód következik. Ilyenek a hirtelen bekövetkező, váratlan események.

(3) Az egész történeten végigvonuló történések: fő szálak, fő vonalak. Tulajdonképpen a fő szálak építik fel a sorozatot. Ezekből indul ki minden, ezek körében bonyolódnak a történetek, ezekbe kapcsolódnak be a történések, és ezekbe csatlakozik vissza a történet, természetesen már megváltozott formájában. Állandóan jelen vannak a részek felépítésében, legfeljebb egy-két részben nem esik szó róluk. Három fő szálat találtam. Mindegyik vonalnál van egy indító problémaszál, amely az első részben mutatkozik meg először. Ehhez közvetlenül kapcsolódhatnak csak később előkerülő információk is. Általánosságban az események kronologikus rendben kapcsolódnak össze. Egy-egy szál több részre bomlik, azok külön vonalakon haladnak, és vagy elvarródnak, vagy párhuzamosan futnak, vagy később újra egymásba torkollanak. Van úgy, hogy egynél több szál együttesen vezet egy következőhöz. Az epizódrészletek (ezek alkotják a 4. típusú problémaszálakat, lásd alább) egy-egy kis zsákutcaként jelennek meg az ágrajzon. Két további fő vonalat találtam még, amely szintén fő szálnak tekinthető, mégsem annyira fontos, mint az előző három. A fő vonalak fontossági sorrendjét a kapcsolódó problémaszálak száma jelzi. Így az első vonalhoz 40 problémaszál kapcsolódik, a másodikhoz 49, a harmadikhoz 20, a negyedikhez és az ötödikhez 11–11. Természetesen a vonalak között vannak átfedések, hiszen különben különálló történetekről lehetne csak beszélni. Jellemző az is, hogy vannak nagyon szorosan az adott vonalhoz kapcsolódó problémaszálak, és vannak kevésbé szorosan kapcsolódóak. Előfordulhat, hogy ugyanaz a problémaszál az egyik vonalhoz szorosan kapcsolódik, míg valamelyik másik vonalhoz csak lazán. Ugyanakkor azonban minden mindennel összefügg. Ez az öt fő vonal azt jelenti, hogy ennyi fő téma köré csoportosulnak az események. Számuk nagyon alacsonynak tűnik, főleg ha a problémaszálak mennyiségét nézzük (147). Vagyis a szappanopera kevés témával dolgozik, gyakori ismétlésekkel, többszöri elágazásokkal.

(4) Egyszer előkerülő problémaszálak: epizódrészletek. Ezek hirtelen felbukkanó szálak, amelyek ugyanolyan hirtelen véget is érnek, ahogy megjelennek. Lehet, hogy egyszer, jóval később még felbukkannak. Ezek általában a történet szálába szőnek bele valamit, azt bonyolítják, de nincsenek részletezve, kifejtve. A fő eseménysorokban nem játszanak jelentős szerepet.

Minden epizód több jelenetváltásból épül fel. Ezekben a váltásokban zajlanak az interakciók, különböző helyzetekben és különböző karakterek között. Egy-egy váltásban több problémaszál is előkerülhet, az ugyanahhoz a problémaszálhoz kapcsolódó interakcióegységek is többször előfordulhatnak. Hasonlóképpen: egy-egy epizódon belül egy-egy problémaszál többször és többféleképpen is előfordulhat, teljesen önkényesen kombinálódhat (akárcsak a hétköznapi érintkezések során).

Tehát az interakcióegységek és a problémaszálak között találhatunk egy köztes egységet is. Ez az egység az interakcióegységeknél nagyobb, a problémaszálaknál viszont kisebb, az egyes epizódokban lezajlódó, adott problémaszálhoz kapcsolódó résztörténés. Egy adott epizódot tehát a következőképpen definiálhatunk: bizonyos problémaszálak megjelenése az adott résztörténésekben bizonyos interakcióegységek felépítésével.

A 147 problémaszálat próbáltam csoportosítani, csomópontokat keresni. A témák előfordulásának két jellemzőjét vizsgáltam meg. Egyfelől arra voltam kíváncsi, hogy a hétköznapi élethez képest mennyire általános problémákról, illetve mennyire speciális, szokatlan szituációkról van szó. Másfelől pedig arra, hogy milyen gyakran fordul elő az adott jellegű problémaszál, melyek a leggyakoribb problémák, konfliktusok, amelyekkel a néző a sorozatban találkozhat.

Hétköznapi problémának azokat a problémaszálakat neveztem el, amelyek bármelyik néző életében előfordulhatnak, amelyekkel nap mint nap találkozhat a saját életében is. Ilyenek a szerelem, a házassági problémák, a munka, a tanulás, a terhesség, a szerencsejáték. Speciálisnak azokat a problémaszálakat neveztem, amelyekkel hétköznapi életünk során ritkán találkozunk, illetve megdöbbenést kelthetnek a nézőben. Ilyenek a családi rejtélyek, a bankrablás, a gyilkosság, a gyilkossági kísérlet, a lopás, a drog, a közszereplés, a zsarolás.

A megszokott, hétköznapi és a speciális, különleges, hétköznapinak nem nevezhető problémaszálak közel azonos számban fordulnak elő (21, illetve 26). Ez azt jelenti, hogy a néző figyelmének, érdeklődésének ébren tartása miatt fontos, hogy olyan problémákat is felvessen a sorozat, amelyekkel az a saját hétköznapjaiban valószínűleg nem találkozik. E problémák felvetése egyben arra is szolgálhat, hogy megnyugtatást adjon: a néző örülhet annak, hogy saját gondjain kívül vannak más problémák is, amelyekkel azonban neki nem kell szembenéznie. A megszokott, hétköznapi problémák pedig a saját gondjainak átélésére, átdolgozására nyújtanak lehetőséget, megoldást kínálhatnak a nézőnek, aki esetleg éppen valamilyen konfliktus közepén van. Így eszköz lehet számára a sorozat, segítheti abban, hogy megoldásokat találjon. A leggyakrabban a következő problémák fordulnak elő (a felsorolási sorrend egyben a gyakoriságot is jelzi): szerelem, házassági és családi konfliktusok, üzleti ügyek, pénz, gyilkosság, bosszú, munka, baleset, csalás, abortusz, a gonosz leleplezése, a szerelmesek elszökése. Azt láthatjuk, hogy bár gyakoriak a nem hétköznapi problémák, azért az olyan jellegű konfliktusok vezetnek, amelyek személyesen minket, nézőket is közelről érinthetnek.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum

Erőszak

Kálmos Borbála:

Az erőszakosság relativitásának elmélete

Stachó László – Molnár Bálint:

Médiaerőszak: tények és mítoszok

Történelem

Szajda Szilárd:

Fordulat vagy a fejlődés betetőzése?

Európa

Sükösd Miklós:

Kommunikációs deficit Magyarország európai uniós csatlakozásának médiabemutásában

Kertész Krisztina:

Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban

Jog

Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András:

Vita egy új médiatörvény-koncepcióról

Sorozatok

Soós Zsuzsanna:

Hogyan főzzünk szappanoperát?

Kritika

Vágvölgyi B. András:

WAParadicsom avagy információs társadalom keitai denwára hangolva

Támogatónk

Lapunk megjelenését 2009-ben és 2010-ben az Országos Rádió és Televízió Testület támogatja.