   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2003 tél – Sorozatok rovat Hogyan főzzünk szappanoperát? (7/9)Összefoglalás Vizsgálatommal egy kiválasztott teleregényen keresztül igyekeztem olyan modellt felállítani, amely megkönnyíti a szappanoperák elemzését. Propp vizsgálatához hasonlóan az alkotóelemek különválasztásából indultam ki, és azokat elemeztem. Colby eidonjaihoz hasonlóan alakítottam ki az interakcióegységeknek elnevezett elemeket. Úgy találtam, hogy a karaktereknél fontosabbak az események, a cselekvések. Az orosz varázsmesék szigorú szabályai a szappanoperákat nem jellemzik. A vizsgálat kezdetekor feltett kérdésekre a következő válaszokat kaptam. A szappanopera is bizonyos elemekre és szabályokra épít. Ilyen elemek az interakcióegységek. Ezekből épülnek fel a különböző szerkezetű problémaszálak. A problémaszálakból állnak össze a fő vonalak, amelyek a történetet, magát a szappanoperát építik fel. Találtam egy alapszerkezetet, bizonyos szabályszerűségekkel: a fő vonalak szerkezetileg egy kiinduló helyzetből, különböző problémaszálakból és egy befejező helyzetből épülnek fel. Minden problémaszálnak van egy bizonyos kezdése, lefutása és befejezése. A problémaszálak négy különböző típusba sorolhatóak; ezeknek különböző a lefutásuk. Az elemek és szabályszerűségek feltárása lehetővé tette a kiválasztott szappanopera leírását és elemzését. Az eredmények azt mutatták, hogy a szappanoperákban lévő interakciók leginkább a feszültségre, nyugtalanságra épülnek. Az érzelmek erősen dramatizáltan jelennek meg, és a negatív érzelmek vannak túlsúlyban. A karakterek viszonyára az alá- és fölérendeltség jellemző. Gyors váltások, sok bonyodalom, konfliktusok jellemzik a részeket. Az alkotók a néző befogadóképességét szem előtt tartva állítják össze az adott részeket, vezetnek be új konfliktusokat. Kevés a fő téma, az események néhány fontosabb vonal köré csoportosulnak. Sok viszont a zsákutca, az olyan történés, amelyből nem szűrhető ki semmilyen további információ, amely érdemben nem járul hozzá a történet építéséhez. Sok az ismétlés is, ezeknek az egyhangúságát a váltások sokaságával, gyorsaságával próbálják érdekesebbé tenni. Az itt alkalmazott rendszerrel elvileg bármely szappanopera kódolható, és értelmezhetővé válik az adott fő vonalak és problémaszálak bonyolódása. Kimutatható, hogy mi a főbb tendencia az érzelmek bemutatásában, mire épít az adott szappanopera. A mesékkel való hasonlóság nem egyértelmű. A mesék és a szappanoperák közös jellemzője, hogy egyetemes problémákat vetnek fel, alakjaik típusokat, szélsőségeket képviselnek. A szappanoperáktól azonban nem elringatást, megnyugtatást kap a felnőtt néző, hanem feszültségeket, konfliktusokat, dominánsan negatív érzelmeket. Bár ezek a mesékben is fellelhetőek, a szappanoperák nem adnak kielégítő választ a felvetett problémákra. Nem tömören, egyszerűen, leegyszerűsítve mutatják be a problémákat, hanem a konfliktusokkal, karakterekkel való azonosulás lehetőségét, a variációk végtelenségét nyújtják a nézőnek. A problémák változatosságával fenntartják a figyelmét, lehetőséget kínálva egyrészt arra, hogy a néző feldolgozza és megoldja saját problémáit, másrészt arra, hogy elmeneküljön saját problémáitól más, súlyosabb problémák világába. A nézők a szappanoperák nézésével egyrészt olyan témákat választanak magunknak, amelyek kapcsolatba hozhatóak aktuális élethelyzeteikkel, másrészt olyan témákat kapnak, amelyek teljesen eltérnek saját hétköznapi problémáiktól. A szappanoperák kapcsolatokat kínálnak és kapcsolatteremtési lehetőséget nyújtanak a nézőknek azáltal is, hogy egymás között megbeszélhetik a sorozat történéseit. Sematikus élethelyzeteket mutatnak be, amelyeket a nézők könnyen tudnak azonosítani életük sok eseményével. Egyaránt hordoznak magukban valóságot és irrealitást, felbolygatva ezzel a néző valóságértékelését. A néző maga is szinte szereplőjévé, alakítójává válik az eseményeknek azáltal, hogy azok beilleszkednek mindennapi életének ritmusába, és azáltal is, hogy beszélgetést, párbeszédet indítanak el, másokkal megosztható közös élményt jelentenek. A szappanoperák irreális teret vetítenek elénk, amely a hétköznapi „mókuskerék”-ből való kiszállás lehetőségét nyújtja. Az itt leírt modellt a továbbiakban ki lehetne terjeszteni más, hasonló típusú szappanoperákra, és – kultúrák közötti összehasonlításként – más nemzetek saját készítésű teleregényeire is. Érdemes lenne megvizsgálni a hasonlóságokat, különbségeket, rámutatni a kulturális egyezésekre és eltérésekre.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Erőszak Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete Stachó László – Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok Történelem Szajda Szilárd: Fordulat vagy a fejlődés betetőzése? Európa Sükösd Miklós: Kommunikációs deficit Magyarország európai uniós csatlakozásának médiabemutásában Kertész Krisztina: Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban Jog Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András: Vita egy új médiatörvény-koncepcióról Sorozatok Soós Zsuzsanna: Kritika Vágvölgyi B. András: WAParadicsom avagy információs társadalom keitai denwára hangolva Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Támogatónk
Lapunk megjelenését 2009-ben és 2010-ben az Országos Rádió és Televízió Testület támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||||||
