Médiakutató

Lábjegyzetek

Angelusz Róbert: Közvéleménykutatások és a pluralizmus ignoranciája

1 A Nyilvánosság Klub és a Közép-Európai Egyetem által szervezett, „Hol a határ? Kampánystratégiák és kampány-etika, 2002” című konferencián 2002. június 13-án tartott előadás bővített szövege – A szerk.
2 A módszertani eljárások fejlődését, a kutatások szisztematikusságát, sokoldalúságát és a mai olvasót is lefegyverző ötletességét kevés mű mutatja olyan meggyőzően, mint H. Cantrillnek és munkatársainak kitűnő könyve, a Gauging Public Opinion (Cantrill1944).
3 A kétfajta értelmezés eltérő hangsúlyai rendkívül pregnánsak. Könnyen belátható, hogy másfajta következtetésekre vezet az a gondolat, mely szerint a szavazók egy része leplezi, mert veszélyesnek vagy kényelmetlennek tartja felfedni preferenciáját, mint az a feltételezés, hogy a „nem tudom válaszolók” a Bandwagon-effektus alapján végül is a győztesnek látszó pártra szavaznak.
4 A választások során szóba jöhető effektusokról értékes áttekintést nyújt W. Dornsbach „Who's Afraid of Election Polls” (2001) című tanulmánya.
5 Jóllehet a mérések kivétel nélkül egy irányba húztak, mégis ki kell emelni, hogy az elmérés a Mediánnál volt a legkisebb mértékű. Ez az adott feltételek mellett hibahatáron belüli, viszonylag jó mérésnek tekinthető, a hiba irányának makacssága miatt azonban ennél az intézetnél is megmutatkozott.
6 Lásd http//www.gallup.hu/Gallup/release/ppref020423.htm
7 Lásd például „A rejtőzködéstől a megnyilatkozásig, A látens közvélemény természetrajzához” vagy a „Látenes közvéleménytől a pluralizmus ignoranciájáig” című tanulmányaimat (Angelusz 2000: 104-130; 269-300).
8 Lásd Gallup: A közvélemény-kutatás fekete napja. http://www.gallup.hi/Gallup/release/ppref020408.htn
9 A pluralizmus ignoranciája témakörében lásd például Fields & Schuman (1976) és O'Gonnan (1975). Az újabb irodalomból lásd Shamir & Shamir (2000).
10 Lásd például Tóka (1998).
11 Az utóbbi, saját érvelési irányolnat erősítő elképzelést Hann Endre vetette fel egy szakmai eszmecserén. Számításba véve a kérdező és a kérdezőbiztos interakciójából adódó kisebbnagyobb torzításokat, a „Hann-féle sejtés” fokozott figyelmet érdemel.
12 A pluralizmus-ignorancia témakörében folytatott vizsgálataim során a diszkriminanciaanalízis Wilks-féle változata alkalmasnak bizonyult a látens vélemények elkülönítésére. A „gyanús” eseteket a diszkrirninancia-függvények segítségével az eljárás átsorolta a megfelelő csoportokba. Lásd például az „Optikai csalódások” vagy „A cigányellenesség és a pluralizmus ignoranciája” című tanulmányaimat (Angelusz 2000).
13 E tekintetben idesorolom P. Bourdieu „L'opinion publique n'existe pas” című, kivételesen gondolatgazdag tanulmányát is (Bourdieu 1973). Magyarul lásd: „A közvélemény nem létezik” in Kiss (2000).