Magyar Média

Bátorfy Attila – Bárdos Kata Kincső:

Magyar újságírók digitális biztonsággal és zaklatással kapcsolatos tájékozottsága és eszközhasználata – kutatási eredmények

Kérdőíves és fókuszcsoportos kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a magyar újságírók és szerkesztőségek milyen ismeretekkel rendelkeznek a digitális biztonságról, valamint milyen tapasztalataik vannak az online zaklatással kapcsolatban. Kutatásunkból az derül ki, hogy a magyar újságírók kevésbé tájékozottak a digitális biztonság kérdésében, a legjellemzőbb az online zaklatás valamilyen formája, a válaszadók 43 százaléka nem használ semmiféle digitális védelmi eszközt, és az újságírók nem is magukat, hanem inkább a forrásaikat, a nyomozásaikat és a családjukat féltik, miközben többségük munkája természetes velejárójának véli az online zaklatásokat és támadásokat.

Szerkesztői előszó

A magyar média a 2010-es években

A magyar média az elmúlt bő évtizedben látványos átalakuláson ment keresztül. Röviddel azután, hogy a politikai rendszerben „centrális erőtér” jelent meg, a médiarendszerben is centrális erőtér alakult ki: ma az MTVA és a KESMA mintegy 500, zömmel közpénzekből finanszírozott, ám kizárólag a kormányzat narratíváit visszhangzó médiumot tömörít és koordinál.

Polyák Gábor:

Magyarország: Az illiberális médiapolitika három pillére

A tanulmányban összefoglaljuk Orbán Viktor illiberális médiapolitikájának főbb eszközeit. Ezek az eszközök három pillérbe sorolhatók. Előbb azt az új szervezeti hátteret mutatjuk be, amely lehetővé tette a politikai befolyás gyakorlását a felügyelőbizottságokon keresztül, majd a piaci manipuláció eszközeit elemezzük, végül azt is vizsgáljuk, hogyan uralja a kormánypárt a politikai diskurzust Magyarországon.

Bátorfy Attila:

Egy autoriter médiarendszer felé tartó ország: Magyarország

A magyar sajtószabadság eróziója folyamatosan és jól dokumentált, a külföldi érdeklődők számára is hozzáférhető tény. A politikatudománynak vannak egymással vitatkozó elméletei a magyar politikai berendezkedés rendszerszintű értelmezéséről, viszont a magyar médiaszíntér tulajdonságainak elméleti szintű megközelítései szórványosak és hiányosak. Ebben a tanulmányban a 2010 óta hatalmon lévő Orbán-kormányok által önkényesen – adminisztratív-szabályozási, állami finanszírozási és kommunikációs eszközökkel – átalakított magyar médiarendszer tulajdonságainak leírása alapján arra teszek kísérletet, hogy elhelyezzem azt a klasszikus és újabb médiarendszer-elméletek között, és ezzel kiegészítsem az eddigi megfigyeléseket néhány újabbal. Rámutatok arra, hogy Orbán Viktor médiával kapcsolatos tekintélyelvű elképzelései már legalább az első kormányzása óta világosak voltak, és amellett fogok érvelni, hogy noha a magyar médiarendszer a kevert jellegzetességei ellenére nem passzol egyetlen médiarendszer-elméletbe sem, ez csakis annak köszönhető, hogy ezek az elméletek utólag rajzolnak kontúrokat a dinamikusan változó médiatereknek. Ennek belátása véleményem szerint abban segíthet bennünket, hogy a hatalom és a média viszonyának vizsgálatakor azonosíthassuk a médiarendszerek archetípusait. Ezt a média autoriter átalakításhoz használt eszközök és hatásaik bemutatásán keresztül teszem meg, és amellett fogok érvelni, hogy a magyar médiarendszer a Siebert, Peterson és Schramm (1956/1984) által felállított kategóriák közül dinamikájában az autoriter és ezen belül is a szovjet-kommunista típusú médiarendszerhez hasonlít.1

Sükösd Miklós:

Orbán áldozatai

A félelemkeltés és ellenségképzés szónoklatai a populista propagandaállamban Magyarországon

A tanulmány feltárja Orbán Viktor populista retorikájának alapjellemzőit, amelyek 1989-től a 2020-as évekig lényegében azonosak maradtak. A nemzet egészét kisajátítva szónokol, demokratikus ellenfelek helyett elvetemült ellenséget fest le, és külső megszálló hatalom ellen mozgósít. Orbán szónoklataival a magyar nemzettudatban történelmileg gyökerező áldozatiságot és sérelmi kultúrát aktív gyűlöletpolitikába fordítja át a félelem, a rettegés és a bosszúvágy módszeres felélesztésével és az aktuális ellenségek megnevezésével. Retorikájával felébreszti a félelmetes, veszélyes világtól megmentő autoriter vezető iránti vágyat és a drákói rendszabályokkal működő diktatorikus állam igényét. Elméleti szempontból Orbán szónoklatait és azok hatásmechanizmusát a beszédaktus-elmélet, a biztonságiasítás és a reszentiment fogalmaival elemzem. Az empirikus anyag Orbán híres 1989-es beszéde és az elmúlt húsz évben tartott szezonális szónoklat-sorozatai (ezen belül egy negyvenegy beszédből álló adatbázis másodelemzése).1

Tófalvy Tamás:

Újságírók online zaklatása Magyarországon

Formák, megküzdési mechanizmusok és a sajtószabadsággal való összefüggések

Az International Press Institute (IPI) On the Line projektje magyarországi szakaszának 2017-es zárójelentése bemutatja a magyar online újságírók internetes zaklatásának feltárását, vizsgálatát és elemzését célzó három hónapos kutatás eredményeit. A projekt célja az volt, hogy felmérje, milyen típusú zaklatásnak vannak az újságírók kitéve, jellemzően kik zaklatnak kiket, és az újságírók miként reagálnak az online verbális agresszióra. A jelentés nyolc alapvető internetes agresszióformát különít el: a retorikai agressziót, a trollkodást, a bullyingot, a fenyegetést, a nyilvános megszégyenítést, a kibertámadást vagy hekkelést, a magánszféra megsértését és a rosszindulatú közösségimédia-tevékenységeket. Mindezek közül a leggyakoribb, napi szinten tapasztalt zaklatásforma a retorikai agresszió és a bullying, privát és nyilvános csatornákon egyaránt. A jelentés három olyan fő bizonytalansági tényezőt határoz meg, amely az újságírók rendszeres internetes zaklatásából eredően veszélyt jelenthet a magyarországi újságírás és a nyilvánosság demokratikus működésére nézve: az enyhe dermesztő hatást, az érzéketlenítő hatást, valamint az eleve hátrányos helyzetű társadalmi csoportok ellen irányuló agressziót – az utóbbi a leginkább a női újságírók ellen elkövetett erőszakot jelenti.

Polyák Gábor – Szávai Petra – Urbán Ágnes:

A politikai tájékozódás mintázatai

A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) létrejötte, illetve piaci pozíciója erősítette fel újra azt a vitát, hogy melyik politikai oldalnak nagyobb a súlya a médiában. A Mérték Médiaelemző Műhely a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézettel együttműködve 2018-ban ötödik alkalommal készítette el a magyarországi hírfogyasztási szokások elemzését. A kutatás kifejezetten arra a kérdésre keres választ, hogy a hírfogyasztók mely forrásokból tájékozódnak a közéleti, politikai kérdésekről. Az adatok alapján hírfogyasztói csoportok képezhetők, és választ kapunk arra is, mennyire zárkóznak be a hírfogyasztók saját politikai oldalaik hírbuborékaiba.

Polyák Gábor – Torbó Annamária:

Az újságírás-oktatás helyzete Magyarországon

Egy összehasonlító kutatás eredményei és tanulságai

A digitalizáció alapjaiban rengette meg az újságírás dinamikáját és az újságírók mindennapi munkáját. Az újságírói gyakorlattal párhuzamosan az újságírás-oktatásnak is lépést kell tartania a technológiai és a gazdasági változásokkal. A NEWSREEL (New Skills for the Next Generation of Journalists) című Erasmus+ stratégiai partnerségi projekt keretében végzett összehasonlító kutatásban négy európai ország – Magyarország, Románia, Németország és Portugália – akadémiai szintű újságíró-képzéseit vizsgáltuk abból a nézőpontból, hogyan jelennek meg az újfajta újságírói készségek a kiválasztott egyetemek tananyagaiban. Az elemzés centrumát a következő négy alterület jelentette: az adatújságírás, a kollaboratív újságírás, az újságírás új üzleti modelljei, valamint a digitális kor etikai kihívásai. A kutatásból kiderül, hogy a vizsgált intézmények eltérő módon és mértékben alkalmazkodtak a médiaipar megváltozott igényeihez. Írásunkban elsősorban a magyar eredményekre fókuszálunk.

Bajomi-Lázár Péter:

A patrónusi-kliensi médiarendszer és az újságírói szükségletek Maslow-piramisa

A szakirodalomban sokáig tartotta magát az a nézet, hogy az 1989–1991-es rendszerváltások után Magyarország és más közép/kelet-európai országok médiája „olaszosodni” vagy „berlusconizálódni” kezdett. Médiarendszerelméleti szempontból azonban ma már problémát jelent, hogy – a régióban a legmarkánsabban először Magyarországon – az elmúlt néhány évben olyan lényeges változások mentek végbe, amelyek után a déleurópai párhuzam már nem állja meg a helyét, mert többé nem beszélhetünk magas szintű politikai párhuzamosságról. Dominánsan egypólusú nyilvánosság jött létre, amelyben a kormányzó pártszövetségnek van médiája, de a többi pártról ez egyre kevésbé vagy egyáltalán nem mondható el. Úgy érvelek, hogy ezért az „olaszosodásnál” és a „berlusconizálódásnál” a 2010-es évek médiájának helyzetét pontosabban írja le az „oroszosodás” és a „putyinizálódás” fogalma. Ebben az évtizedben Magyarországon egy olyan patrónusikliensi médiarendszer jött létre, amelyet az informális kapcsolatok dominanciája és a látszatpluralizmus jellemez. Dolgozatomban arra a kérdésre keresek választ, hogy e médiarendszer miként befolyásolta az újságírói kultúrát – vagyis a médiarendszer egésze és a médiarendszer egyik része közötti kapcsolat feltárására törekszem. A patrónusi-kliensi médiarendszerben kialakult függések és kiváltságok médiakultúrája bünteti a nagyközönséget szolgáló (és ebben az értelemben etikus) újságírást, és jutalmazza a kormányzattal kollaboráns (és ebben az értelemben etikátlan) újságírást, így az etikátlan újságírás sikeres adaptációs stratégiává, sőt profitábilis üzleti modellé vált. Más szavakkal: az újságírói szükségletek Maslow-piramisában az állásbiztonság, a kompetitív médiapiac és a sajtószabadság megelőzi az újságírói önmegvalósítást, vagyis az etikus viselkedést. Elemzésemben Magyarországra fókuszálok, de megemlítek néhány olyan vonást is, amely a magyar esetet a régió néhány más országával rokonítja.1

Vékey Zoltán:

Üzletimodell-kihívások a lapkiadás piacán

Kettős szorítás alatt van a nyomtatott sajtó, ez pedig hatványozottan érezhető a 2008-as gazdasági válság kirobbanása válság óta. A csökkenő olvasószám és a csökkenő eladások már a 2000-es évek közepe óta jellemzik az iparágat, de a hirdetési bevételek drasztikus csökkenése a recesszió első évétől sújtotta igazán keményen a kiadóvállalatokat. A 2012–2014-es időszakban összességében lassú csökkenést tapasztalhattunk, amelyhez 2014-ben komoly piaci mozgások is társultak. A lapkiadók számára mindig is alapvető fontosságúak voltak a fogyasztói bevételek, a lapeladás, előfizetési bevételekként pedig egészen tervezhető forráshoz jutottak így a cégek. A hirdetési árbevételek csökkenése mellett viszont mintha a fogyasztók árérzékenysége is nagyobb lenne, különösen azóta, hogy a megjelent internetes hírportálok képében ingyen is helyettesíthetővé váltak. A digitális média világában alapvetés, hogy a fogyasztók nem fizetnek a tartalomért, elvárás az ingyen hozzáférhető információ vagy háttérelemzés. Tanulmányomat helyzetjelentésnek szánom, amelyben azt vizsgálom, hogyan alakultak a legnagyobb lapkiadók hirdetési, illetve lapeladásból származó bevételei. Igaz-e, hogy ezek aránya eltolódott a korábbihoz képest? A rövid nemzetközi kitekintés után elemzésemben elsősorban a magyarországi lapkiadók helyzetére fokuszálok.

Rangos Katalin:

„Az agitprop nem a nyilvánosság”

Győrffy Miklóssal hetvenedik születésnapján Rangos Katalin beszélget

Győrffy Miklóssal hetvenedik születésnapján Rangos Katalin beszélgetett a magyar média közelmúltjáról: az újságíróknak a rendszerváltásban és a mai politikai helyzetben játszott szerepéről, arról, hogy az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején valóban hozzájárultak-e Magyarország demokratizálódásához – és arról, hogy a mai magyar média érdemi viták és párbeszéd híján nem tölti be szerepét.

Lampé Ágnes:

Médiakáosz

Schiffer János (MSZP) és Cser-Palkovics András (Fidesz-MPSZ) a kereskedelmi rádiók és a közszolgálati televízió ügyeiről

Schiffer János szerint nincs mit csodálkozni a Sláger és a Danubius Rádió esetén, a sajtó ugyanis régóta politikai nyomás alatt működik. Az MSZP médiapolitikusa szerint ugyanakkor a módszerek egyre kifinomultabbak. Cser-Palkovics András a rossz szabályozást okolja amiatt, hogy a politika pórázon vezetheti a közszolgálati médiumokat, és úgy általában is túlzottan beleszólhat a sajtó működésébe. A Fidesz-MPSZ médiapolitikusa úgy véli, a következő ciklusban mindez megváltozik. A két nagy párt szakpolitikusait Lampé Ágnes kérdezte.