Tóka Gábor – Marina Popescu: Befolyásolja-e a szavazókat a Magyar Televízió kormánypárti propagandája?
| 1 | A tanulmány angol nyelvű eredetije „Campaign Effects and Media Monopoly: The 1994 and 1998 Parliamentary Elections in Hungary” címmel jelenik meg 2002 márciusában a David M. Farrell és Rüdiger Schmitt-Beck szerkesztette, Do Political Campaigns Matter? Campaign Effects in Elections and Referendums című kötetben, a Routledge kiadónál. |
| 2 | Ezt részben megmagyarázhatja a közszolgálati újságírás kultúrájának érthető hiánya az új demokráciákban, valamint az, ha az újságírók körében nem annyira az „információforrás”, illetve az „őrkutya” („watchdog”) szerepfelfogás uralkodik, hanem sokan inkább a konkrét közügyek aktív előmozdítására hivatott szereplőnek tekintik magukat. |
| 3 | A témaköröket a pártok konszenzusa határozta meg, nagyjából az egyes mirusztériumok szakterületeinek megfelelően |
| 4 | Jelen tanulmányunkban ezzel az eseménnyel nem foglalkozunk, mivel ezt nem azok a médiaszemélyiségek kezdeményezték és vezették, akik a kormánypárti kampány kulcsfigurái voltak a közszolgálati televízióban. Adataink sem tennének lehetővé egy ilyen vizsgálódást, mivel a HornOrbán vitára a választások első fordulója után tíz nappal került sor, egy nappal azután, hogy lezárult a terepmunkája annak az 1998-as vizsgálatnak, amelyre elemezésünkben támaszkodunk. |
| 5 | Más információforrásokat mindössze hét százalék emelt ki. Ezeket az adatokat a Medián bocsátotta rendelkezésünkre, és egy olyan 1200 fős, véletlenül kiválasztott mintára vonatkoznak, amelyet a felnőtt lakosság demográfiai összetételének megfelelően súlyoztak. |
| 6 | A megkérdezettek mintegy 15-16 százaléka egyik esetben sem tudott válaszolni a kérdésre, míg a többiek több-kevesebb elfogultságot fedeztek fel a televíziós műsorokban. Az adatok forrásáról lásd a Függeléket. |
| 7 | A többi megkérdezett zöme vagy nem tudta érdemben megválaszolni a kérdést, vagy azzal a válaszlehetőséggel élt, hogy a televízióműsorok „mindig tárgyilagosak és elfogulatlanok voltak”, A maradék (1994-ben az összes megkérdezettek tíz, 1998-ban három százaléka) más politikai pártok iránti elfogultságot vélelmezett. |
| 8 | Valószínű ugyanis, hogy a pártszimpátia a választói döntések összes többi determinánsához -mint például a gazdasági értékelések, a leendő győztes kiléte, az egyes releváns politikai kérdésekkel kapcsolatos attitűdök – kölcsönös oksági kapcsolattal kötődik. De mivel az itt felhasznált vizsgálatok során „csak” két alkalommal kérdezték meg a válaszadókat, ezért statisztikai elemzéseink e kölcsönhatások közül csak a feltehetőleg legerősebbeket veszik figyelembe, nevezetesen a kampány kezdeti szakaszában meglévő pártszimpátiának a valószínű győztes kilétére, illetve a gazdaság állapotával kapcsolatos vélekedésekre rövid távon gyakorolt hatását. Emiatt kissé alábecsülhetjük az utóbbi változóknak a választói döntésekre gyakorolt összhatását, hiszen technikai okokból nem vehetjük figyelembe azt, hogy közvetve, a pártrokonszenveknek a kampányidőszak során történő változása révén is befolyásolhatták a voksokat. |
| 9 | Magyarországon a koalíciós lehetőségek – legalábbis a bennfentesek számára – nagyjából adottak és a választások előtt is világosan láthatók. A kormány sorsa jórészt az egyéni választókörzetekben dől el, ahol elvben ugyan több, de leginkább mégiscsak két jelölt versenye zajlik. 1994-ben és 1998-ban a kormánykoalíció mindkét pártja minden választókerületben indított egyéni jelölteket, de 1994-ben az MDF, 1998-ban pedig az MSZP joggal számított arra, hogy szinte mindenütt az ő jelöltjei lesznek a kormányoldalon a legesélyesebbek. Így a kormány újraválasztásában érdekeltek számára minden választókerületben a legerősebb kormánypártra leadott szavazatok bírtak a legnagyobb értékkel, és a legnagyobb ellenzéki pártra leadott szavazatok a legnegatívabb értékkel. Ezekhez képest a kisebb pártokra adott szavazatok értéke többé-kevésbé semleges volt. |
| 10 | A válaszadók fennmaradó része nem érzékelt változást vagy nem válaszolt a kérdésre. Az adatok a Függelékben ismertetett, választások előtti kutatásokból származnak. |
| 11 | A vonatkozó statisztikai táblázatok bemutatását terjedelmi okokból mellőzzük, de nyers formában az érdeklődők megkaphatják őket e-mailen a szerzőktől (a szerzők e-mail címét lásd lapunk végén – a szerk). A kontrollváltozók közé az alábbiakat vettük be: nem, életkor, az életkor négyzete, iskolai végzettség, munkahely jellege (tudniillik magánszektor vagy sem), lakóhely (falu-város), családi összjövedelem, templombajárás gyakorisága, 1989 előtti MSZMP párttagság, politikai napilapok olvasásának gyakorisága, rádióhírek hallgatásának gyakorisága, politikai érdeklődés szintje, illetve -1998-ban – a három magántelevízió valamelyikének rendszeres nézése. |
| 12 | Nem állnak rendelkezésünkre adatok a leendő győztes megítélésében a kampány során bekövetkezett változásokról. Ezért a kampány korai szakaszában kapott válaszok határozták meg a függő változót. |
| 13 | Azért mindkettőt, mert az 1994-es választások előtt közétett utolsó közvélemény-kutatások egyikén és magán a választáson is az SZDSZ lett a második és az MDF a harmadik helyezett. A választásokat megelőző hónapokban közreadott közvélemény-kutatási eredmények szerint viszont a FIDESZ – az SZDSZ akkori legfontosabb szövetségese az 1994-es választások előtt megkötött liberális választási koalícióban – állt a második, az MDF pedig a harmadik-negyedik helyen. |
| 14 | Ez az elképzelés annyira benne volt a levegőben, hogy a Fidesz-MPP-t támogató Batthyány Alapítvány közvélemény-kutatásokat finanszírozott annak érdekében, hogy lehetőség szerint eloszlassák ezt a tévképzetet. |
| 15 | A „vélemény interakciója a tévénézéssel” természetszerűleg erős kollinearitást mutat a „vélemény” változóval, de az előbbinek a szavazatra gyakorolt hatása akkor is pozitív és statisztikailag szignifikáns volt, amikor a „vélemény” változót kihagytuk az elemzésből. |
| 16 | Lásd jelen tanulmány angol nyelvű változatának jegyzetanyagát. |
| 17 | A megváltoztatott kódolás azt a logikát követte, hogy a vezető kormánypárt támogatói számára egy, a párt szövetségeseire adott szavazat némileg jobb, a kisebb ellenzéki pártokra adott szavazat pedig valamivel rosszabb, mintha tartózkodik egy adott szavazó. Ily módon a kormánypárt lehetséges szövetségeseire szavazókat a korábbi 0.5 helyett 0.75-re, a legfőbb ellenfél lehetséges szövetségeseire szavazókat pedig 0.25-re kódoltuk át, mielőtt megismételtük volna a regressziós elemzéseket. |
| 18 | Az 1998-as nem szignifikáns eredmények aligha meglepőek: nem vártuk, hogy csupán a tévénézés miatt valaki a kormánypártokra fog szavazni. Inkább azt feltételeztük, hogy a kormányt támogató televízió nézésének a pártszimpátiára, a lehetséges győztesről alkotott képre, a véleményekre és más tényezőkre gyakorolt hatása nyomán alakul ki a kormánypártot támogatóválasztói magatartás. |