Médiakutató

Lábjegyzetek

Bajomi-Lázár Péter: A politika mediatizálódása és a média politizálódása

1 Itt mondok köszönetet Sipos Balázsnak és Szilágyi-Gál Mihálynak dolgozatom kéziratához fűzött értékes megjegyzéseikért – BLP.
2 E megközelítés ellenpontja az a nézet, amely szerint a hatékony politikai kommunikáció a választók érdemi kérdésekről való, tárgyilagos tájékoztatását, a döntési alternatívák ismertetését jelenti.
3 Az idegen nyelvű idézetet saját fordításomban közlöm – BLP.
4 Ezt a jelenséget ábrázolja a szatíra eszközeivel az „Amikor a farok csóválja” (Wag the Dog) című hollywoodi szuperprodukció, amelyben két kommunikációs szakember egy Albániában pusztító, de ténylegesen nem létező háborúról szóló híradó-beszámolókkal próbálja elterelni a figyelmet az amerikai elnök szexbotrányáról.
5 Az angol szakzsargonban media agenda, public agenda és legislative agenda (magyarul lásd Török, 2001: 142).
6 Bruce I. Newman szerint „[a] marketing annak folyamata, ahogyan vállalatok kiválasztják fogyasztóikat, elemzik szükségleteiket, és az így kapott információk bázisán innovációs, reklám-, ár- és elosztási stratégiákat dolgoznak ki. A politikában a marketing ugyanerre a folyamatra összpontosít, de a szükségletek elemzésének középpontjában a választópolgár áll. A termék maga a politikus egy sokoldalú kombinációja, a politikus imázsa és az általa képviselt program ” (Newman, [1994] 2000: 22).
7 Az Egyesült Államokban a televíziós hírműsorok bulvárosodásának kezdetét Michael Schudson az 1970-es évek elejére datálja (Schudson, 2001: 93).
8 A közvélemény-kutatások politikai használhatóságának azonban megvannak a határai. Roland Cayrol francia politológus szerint (1) a közvélemény-kutatások egyéni véleményeket, nem kollektív akaratot tükröznek, (2) véleményekről, nem megfontolt gondolatokról tudósítanak és (3) csak az adott pillanatban uralkodó véleményeket tárják fel, azaz nem nyújtanak megbízható előrejelzéseket (Cayrol, 1986: 100).
9 Sipos Balázs hívta fel a figyelmemet arra, hogy a politikai kommunikáció manipulációs kísérleteinek sikeres hárítása nem menti fel a politikusokat és tanácsadóikat a felelősség alól, amiért a politikai kommunikáció eszközeit nem a választók érdemi kérdésekről való, tárgyszerű tájékoztatására használják.
10 Szilágyi-Gál Mihály hívta fel a figyelmemet arra, hogy az újságírók előszeretettel hallgatnak arról is, őket magukat terheli-e felelősség a modern politikai kommunikációs technikák térhódításáért.