Médiakutató

Lábjegyzetek

Törőcsik Ferenc: Civilizációs médiaapartheid

1 Kemal Kurspahić a bosznia-hercegovinai Oslobo enje című napilap főszerkesztője volt 1988–94 között. Néhány a rangos elismerései közül: Az év szerkesztője 1993 (World Press Review – New York), Elismerés az emberi jogokért 1993 (Bruno Kreiski Alapítvány), A szabad sajtó hőse 2000 (International Press Institute – Vienna, Ausztria).
2 Az élet egy csoda című francia–szerb film 2004-ből.
3 Mark Thompson: Forging War: The Media in Serbia, Croatia, Bosnia and Herzegovina. University of Luton Press, 1999.
4 A változások a lapokban sem máról holnapra történnek, főleg, ha némely balkáni államról van szó. Például 2000. október 6-án, a Milošević-rezsim bukásának másnapján a Politika című napilap címoldalának fókuszában (a könyv 208. oldalán látható) – az egy nappal korábban Belgrád utcáin lezajlott dráma ellenére, amelyben hárman életüket veszítették – az új elnök beszéde olvasható. A szerző szerint ez a vezérkultusz a lap tájékoztatási színvonalának változatlanságára utal.
5 A közölt fényképen a fiatal Kurspahić ot, a Student című lap szerkesztőjét egy rendőr ütlegeli az 1968-as belgrádi egyetemistatüntetésen.
6 Egy (szerb) család tragédiájáért egy egész etnikai csoportot, az albánokat tették felelőssé. Annak ellenére, hogy éjjeli műsorban sugározták a „tudósítást”, ráadásul a kettes csatornán, s így a polgárok mindössze két-három százaléka láthatta, másnap mégis szinte mindenki erről beszélt Belgrádban (Kurspahić, 2003: 30.).
7 1987. szeptember 23. A Szerb Kommunista Szövetség Központi Bizottságának nyolcadik ülésén Milošević félreállította a párton belüli ellenzékét. A csúcsvezetők első olyan, egymás közötti leszámolásáról van szó, amelyet a nemzeti televízió is sugárzott, bár nem élőben. A leváltások időzítése és gyorsasága Kurspahić állítását igazolja.
8 A Horvát Televízió elnökévé a HDZ egyik alelnökét nevezték ki (Kurspahić, 2003: 77.).
9 Momčilo Krajišnik a boszniai Szerb Köztársaság és a Szerb Demokrata Párt vezetőségének tagja, valamint az entitás képviselőházának elnöke volt. 2000. április 3-án fogta el Paléban az SFOR, s még aznap Hágába szállították. A vád szerint vezető szerepet töltött be a boszniai muzulmánok és horvátok elleni etnikai tisztogatásban.
10 A Banja Luka-i Nezavisne novine szerkesztője a lábával fizetett azért, mert 1999 augusztusában 1992-es szerb háborús bűnökről jelentetett meg írást. Egy merénylet után tolókocsiba kényszerült (Kurspahić, 2003: 183.).
11 A Zágrábi Rádió és a Večernji list egyik tudósításáról van szó. A Ron Brown amerikai kereskedelmi miniszter vezette delegáció érkezését 1996. április 3-án délután 3 óra körül várták a dubrovniki reptéren. A rádió a délutáni órákban jelentette a delegáció megérkezését, és arról is beszámolt, hogy a tárgyalások megkezdődtek Brown és a horvát miniszterelnök között. A másnap reggel megjelent Večernji list már ez utóbbi Brownnak tett „kijelentését” is idézte: „Ez a találkozás jelképezi Amerika és Horvátország jövőbeni kapcsolatát.” Viszont a küldöttséget szállító repülőgép érkezése előtt néhány perccel lezuhant, utasai odavesztek (Kurspahić, 2003: 202.).
12 Horvátországban Tudjman elnök 1999 decemberében bekövetkezett halála után a parlamenti választásokon győztes új koalíció és az új elnök – a HDZ politikájával szemben – Európa-barát irányvonalat célzott meg. Bosznia-Hercegovinában szintén megnőtt a demokratikus alternatíva esélye, először a bosnyák területeken az SDA háttérbe szorulásával a helyhatósági és a parlamenti választásokon. Szerbiában pedig 2000. október 5-én indult útjára az új korszak Miloševič bukásával.
13 Aleksandar Đuričić. Slika linčovanja kao upozorenje, Reporter, 2000, október 16.