Bajomi-Lázár Péter: Manipulál-e a média?
| 1 | Itt mondok köszönetet Gayer Zoltánnak dolgozatom kéziratához fűzött értékes megjegyzéseiért – BLP. |
| 2 | Vámos Miklós fordítása. |
| 3 | Írásomban nem tárgyalom a kereskedelmi hirdetéseket, hiszen ezek esetében a befogadó előtt ismert a befolyásolási szándék. |
| 4 | Ilyen nézeteket fogalmazott meg a közelmúltban például a Professzorok Batthyány Köre is, amely A Szent István-terv „Tömegtájékoztatás és népbutítás” című alfejezetében így ír: „Az ízlés, a tapintat, a jó modor és a jó szándék nyomaitól is megszabadult »értéksemleges« sajtó súlyos pusztítást visz végbe a lelkekben. […] A fő kereskedelmi csatornák az elfogulatlanság örve alatt botránykeltő és megbotránkoztató szabadosságot, az erkölcsi rendet felforgató szellemet sugároznak magukból. […] A rengeteg ránk zúduló információ között a ma embere nem tud kiigazodni, feladta az igazságkeresést és a kultúra máza is lekopott róla. […] A többség a földi sugárzású kereskedelmi adóknak hódol […] Aki ezeket uralja, az magához köti az emberek többségét, s ezzel diktálni tudja a divatot, és markában tartja a közvéleményt” (Professzorok, 2005: 69–70). |
| 5 | Hogy lássuk, milyen hatást tulajdonít az emberek jó része általában a médiának és különösen a televíziónak, elég felütnünk Hernádi Miklós Közhelyszótárát (1995) a „tévé” címszónál. Íme néhány, a televízió nagy hatását és a néző kiszolgáltatottságát tételező közhely, a teljesség igénye nélkül: „a tévé nagyhatalom”; „tartalmassá kell tenni a műsort; az embereket meg kell tanítani arra, hogy a műsorok között választani tudjanak, szelektáljanak”; „a tévé hatalmas fegyver”. Más közhelyek – a „nem szabad hagyni, hogy az emberek a tévé rabjaivá váljanak”, „a tévé a nép valódi ópiuma” (az utóbbiról lásd még Dessewffy & Gayer, 1999) azt sugallják, hogy az emberek éppen úgy függenek a tévétől, mint a kábítószertől, és éppen olyan kiszolgáltatottak is neki. |
| 6 | Különösen a heavy metal, a punkrock és rapzenekarok hanghordozói keltenek sokak körében aggodalmat. Az Amerikai Egyesült Államokban mozgalom is indult az agresszív üzeneteket tartalmazó vagy „obszcén” kifejezéseket használó hanghordozók forgalmának korlátozása érdekében. |
| 7 | Az Országos Rádió és Televízió Testület például így fogalmaz a 2003. év végén a parlamentnek benyújtott beszámolójában: „…a műsorszolgáltatók műsorkínálata egyre inkább uniformizálódott és a nézettségért vívott küzdelemben a műsorszámok színvonala is egyre csökkent. A televíziós műsorszolgáltatásban még mindig gyakoriak az erőszakot, a durvaságot öncélúan bemutató műsorszámok, a rádiós műsorszolgáltatásban sokszor tapasztalható trágár kifejezések használata és kisebbségben vannak a valóban igényes, kultúrát is közvetítő műsorszámok […] a dokumentumfilmek, tévéjátékok a kihalt műfajok listáját gazdagítják. A helyükbe lépő programok a közéleti tájékozódás címszava alatt a csoportos szex, a szerelmi háromszögek, a pedofília és a nemi identitás megváltoztatásának rejtelmeibe avatják be a nézőket” (ORTT, 2003: 7–11). |
| 8 | A rádióhallgatásra fordított idő mennyisége vetekedhet a tévénézésre fordított idő mennyiségével, ám a rádiózás tipikusan háttértevékenység, míg a televízió koncentráltabb figyelmet követel. Egyes fiatalok körében ma már az internethasználattal töltött idő mennyisége is vetekszik a tévénézésre fordított időével. |
| 9 | Az idézetet saját fordításomban közlöm – BLP. |
| 10 | Saját fordításom – BLP. |
| 11 | A használat és kielégülés-modell első változatát Katz írta le 1959-ben. |
| 12 | Benda Klára fordítása. Az angol eredeti ennél plasztikusabban fogalmaz. Eszerint: „az ember a legszívesebben hozzávágná a macskát a képernyőhöz.” |
| 13 | Lásd a „Neotelevízió: válság vagy megújulás?” című kerekasztal-beszélgetést lapunk 2006. tavaszi számában – a szerk. |
| 14 | „Some of the messages from some of the media have some effects on some audiences some of the time.” |