Bajomi-Lázár Péter – Vaclav Stetka – Sükösd Miklós: Közszolgálati televíziózás az Európai Unióban
| 1 | E dolgozat első változatát az Oxfordi Egyetemen a „Média és demokrácia Kelet-Közép-Európában” kutatási projekt részeként 2010. március 12-én és 13-án rendezett, „A közszolgálati televízió mint a demokrácia eszköze: a dél- és a kelet-közép-európai országok összehasonlító perspektívában” (Public Service Broadcasting as a Vehicle for Democracy: Comparing the Mediterranian and East Central Europe) című konferencián adtuk elő. Az itt közölt szöveg angol nyelven „Public Service Television in the European Union Countries: Old Issues, New Challenges in the »East« and the »West«'” címmel a Manuel Puppis és Natascha Just által szerkesztett Trends in Communication Policy Research: New Theories, Methods, and Subjects című tanulmánykötetben (ECREA Book Series, 2011) jelenik meg. |
| 2 | Kivéve Luxemburgot, amelynek nincs országos közszolgálati televíziója. |
| 3 | Az idegen nyelvű idézeteket saját fordításunkban közöljük. |
| 4 | The Media in a Democratic Society. Resolutions and Political Declaration, http://www.ebu.ch/CMSimages/en/ leg_ref_coe_mcm_resolution_psb_07_ 081294_tcm6-4274.pdf (utolsó letöltés: 2010. október 14.). |
| 5 | Recommendation CM/Rec(2007)3 of the Committee of Ministers to member states on the remit of public service media in the information society, adopted by the Committee of Ministers on 31 January 2007, https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?id =1089759&BackColorInternet=9999CC &BackColorIntranet=FFBB55&BackColorL ogged=FFAC75 (utolsó letöltés: 2010. október 14.). |
| 6 | Az országos kereskedelmi televíziók Szlovéniában 1991-ben, Litvániában 1992-ben, Csehországban és Lengyelországban 1994-ben, Albániában és Romániában 1995-ben, Lettországban és Szlovákiában 1996-ban, Magyarországon 1997-ben, Bulgáriában pedig 2000-ben jelentek meg (Dragomir et al., 2005). |
| 7 | Több válasz volt lehetséges. A kelet-közép-európai országokat itt és a következő táblázatokban szürke háttérrel emeltük ki. |
| 8 | A digitális földfelszíni (DVB-T), a digitális kábeles (DVB-C), a digitális műholdas (DVB-S) és az internetprotokol alapú (IPTV) jeltovábbítás együtt. |
| 9 | Amint az EAO is jelzi, nehéz pontosan megmondani a működő televíziócsatornák számát, hiszen minden évben több új televíziót jegyeznek be, ugyanakkor számos csatorna meg is szűnik (lásd http://www.obs.coe.int/about/oea/ pr/mavise_end2009.html (utolsó letöltés: 2010. október 16.). |
| 10 | E számok egyaránt magukban foglalják a földfelszíni, a kábeles, a műholdas, az internetprotokol alapú, valamint a mobiltechnológiával (DVB-H) sugárzott televíziócsatornákat, illetve a helyi, a regionális és az országos vételkörzetű, valamint a más országokba sugárzó adókat, továbbá az országos csatornák helyi verzióit. |
| 11 | Lásd http://www.obs.coe.int/about/oea/ pr/mavise_end2009.html (utolsó letöltés: 2010. október 17.). |
| 12 | Belgium esetében a számok a vallon és a flamand területek átlagát tükrözik. |
| 13 | A tévénézés hagyományos módja ugyanakkor ma már kevésbé jellemző, különösen a 30 évesnél fiatalabbak körében. Ez egyben azt is jelenti, hogy a televíziós műsorok, köztük a közszolgálati tartalmak más csatornákon – például a YouTube-on és a hasonló online tartalommegosztókon – keresztül is elérik a közönséget (Dragomir & Thompson, 2008). A televíziós tartalmak e másodlagos felhasználási módját nem tartalmazzák a statisztikák (így ezeket nem mutatja a 4. táblázat sem). |
| 14 | „[Public service television] is caught between programming in the public interest and programmes the public is interested in.” |
| 15 | Kivételt jelent a BBC World, amelyet kereskedelmi hirdetésekből finanszíroznak. |
| 16 | A táblázatban nem szerepel Bulgária, mert az EAO évkönyvében nincs adat a Bolgár Nemzeti Televízió (BNT) bevételi forrásairól. A BNT-t főként állami forrásokból tartják fenn, és némi bevételre hirdetésekből is szert tesz. Boyko Vassilev, az intézmény hírigazgatója és műsorvezetője szerint (akit Szófiában interjúvoltunk meg 2010. szeptember 15-én), 2009-ben a BTV 60 millió levát (körülbelül 30 millió eurót) kapott a kormányzattól, míg kereskedelmi bevételei nyolcmillió levát (négymillió eurót) tettek ki. |
| 17 | Egyaránt beleszámolva az előfizetési díjat és az egyéb adókat. |
| 18 | A fizetős televíziócsatornák esetében az adó csak 1,5 százalékos. Az Európai Bizottság mindkét ország esetében vizsgálja, hogy az új adórendszer összhangban van-e az uniós előírásokkal. |
| 19 | Az Elektronikusmédia-tanács öt tagját az országgyűlés (3) és a köztársasági elnök (2) nevezi ki. |
| 20 | A Műsorszolgáltatási Tanács tagjait az országgyűlés nevezi ki a parlament Kulturális Bizottságának javaslata alapján. |
| 21 | Az Országos Műsorszolgáltatási Tanács tagjait a parlament (2), a szenátus (1) és a köztársasági elnök nevezi ki (2). |
| 22 | Az Országos Rádió- és Televíziótanács tagjait a parlament nevezi ki, legalább öt országgyűlési képviselő javaslata alapján. |
| 23 | Az alapítványnak 11 tagja van. Őket a parlament a parlamenti pártok konszenzusa alapján nevezi ki. |
| 24 | A Svédországra vonatkozó információ forrása az SVT honlapja: http://svt.se/content/1/c6/33/ 03/52/engelska-total.pdf (utolsó hozzáférés: 2010. október 19.). |
| 25 | A magyar médiaszabályozás részletes elemzéséért és bírálatáért lásd OSCE (2010). |
| 26 | A posztkommunista vagy késő-kommunista világ egészét nézve azt látjuk, hogy az autoritárius kormányzati és médiapolitika Oroszországban is megerősödött azóta, hogy 1999-ben Putyin elnök került hatalomra. Kínában sincs jele a politikai rendszer és a média demokratizálódásának. Mi több, a kínai gazdaság példátlan ütemű bővülésével és az orosz gazdaság tartós növekedésével a régi és az új elitek politikai hatalma és a médiára gyakorolt befolyása megnőtt. Kína gazdasági teljesítőképessége az országot globális médiahatalommá emeli (Farah & Mosher, 2010), amely a globális „lojalitáspiacokon” (Price, 1995) növekvő részt követel magának. A kínai kormány stratégiai célja, hogy a globális média jelentős részét saját érdekei szerint formálja át. Segíti azokat az autoritárius kormányokat, amelyek ellenőrizni kívánják országuk médiáját, és fellép a szabad és független nyugati médiamodellekkel szemben (Farah & Mosher, 2010). Törekvéseit más tekintélyelvű rendszerek is követhetik. A posztkommunista országokban összességében azt tapasztaljuk, hogy Kelet-Közép-Európa számos országában csökken a demokratikus politikai erők befolyása, a sajtószabadság (így a független közszolgálati média) pedig defenzívába szorult, miközben Kína és Oroszország autoritárius médiaintézményeinek globális hatalma növekszik. A kelet-közép-európai posztkommunista országok közszolgálati médiumai ebben a globális kontextusban bizonyultak képtelennek arra, hogy működőképes intézményes modellt kínáljanak a világ más tájain található, átalakulásban lévő országoknak. |
| 27 | Más kelet-közép-európai országokban azonban nem találunk olyan stratégiát, amely arra vonatkozna, hogy a közszolgálati média miként profitálhat a digitalizációból (Sükösd & Isanović, 2007). |