Buzinkay Géza: A trianoni békeszerződés és a magyar liberális sajtó
| 1 | Tétele alátámasztására Romsics Ignác a korabeli sajtópaletta két széléről idézett: a Népszavából, illetve a Nemzeti Újságból. |
| 2 | A békekötés elé. Budapesti Hírlap, 1919. december 7. 1. |
| 3 | Póka-Pivny Béla: Aláírjuk-e a békeszerződést. Budapesti Hírlap, 1919. december 11. 1. |
| 4 | A nagy elszántság jelszava. Pesti Hírlap, 1921. május 11. 1. |
| 5 | Tendenciózus tárgyalással, de a fontosabb rendeletek feltüntetésével tárgyalja Márkus (1977: 126–129). |
| 6 | „A sajtó és a cenzúra. – Huszár miniszterelnök nyilatkozata.” Budapesti Hírlap, 1919. november 30. 4. |
| 7 | Uo. Malcsiner Emil kérdéses szerepére vonatkozólag vö.: Voit (2000: 448); Ferenczyné (2010: II. köt. 1515–1516). |
| 8 | Erre nézve konkrét (statisztikai stb.) adatokkal nem rendelkezünk. Ezért említem meg, hogy például nagyapám ebben az időben egyszerre fizetett elő a „részben problémás” Pester Lloyd mellett a liberális Pesti Naplóra és a konzervatív Nemzeti Újságra. |
| 9 | Csütörtökön adják át a békeszerződést. Budapesti Hírlap, 1920. május 5. 1. Félhivatalos párizsi hírrel indul a cikk, amely szerint másnap, május 6-án adják át a magyar delegációnak a békefeltételeket. Ezt a hírt a magyar külügyminisztérium előző nap cáfolta, ekkor viszont MTI-kommüniké formájában mégiscsak elismerte. A közlemény így végződik: „Az antant válaszáról az átadás előtt természetszerűen semmiféle hiteles közlés nem tétetett és így minden idevágó híresztelés csupán kombináción alapulhat.” Ezután a cikk folytatja a „hír szerint” várható események ismertetését. |
| 10 | „Előttünk fekszik egy békeszerződés, amely halálos ítéletünknél is szigorúbb. Ez a békeszerződés azonban nem jelenti a békét – ha aláírjuk, akkor sem, ha alá nem írjuk, akkor sem. x x x x x x [három és fél sor törlés] mi dolgozni akarunk, nemcsak ezért a hazáért, nemcsak magunkért, de a mi szenvedő, elszakított testvéreinkért is. x x x x [újabb két és fél sor törlés].” A politika eseményei. Miniszterek a Tiszántúlon. Budapesti Hírlap, 1920. május 9. 2. |
| 11 | A külföld látogatása Magyarországon. Pesti Hírlap, 1920. május 5. 1. (Vezércikk.) |
| 12 | The Times, 1920. június 5. 7, 13; június 7. 14. |
| 13 | Budapesti Hírlap, 1921. május 7. 1. A felhívást többször is közölték a lapok; a Pesti Hírlap ugyanezen a napon, Az Est másnap publikálta először. |
| 14 | Budapesti Hírlap, 1920. május 5. 1–2. |
| 15 | Dugonics. Budapesti Hírlap, 1920. május 12. 1. (Vezércikk.) |
| 16 | Pesti Napló, 1920. május 12. 3–4. |
| 17 | Csonka ország. Budapesti Hírlap, 1920. május 18. 1. (Vezércikk.) |
| 18 | Török béke – magyar béke. Budapesti Hírlap, 1920. május 13. 1. (Vezércikk.) |
| 19 | Az Újság, 1920. június 3. 1. |
| 20 | Ébredő magyarok. Budapesti Hírlap, 1920. május 9. 1.; május 16. 1. |
| 21 | A népek családja. Pesti Hírlap, 1920. május 21. 1. Ez a konferencia volt az első a világháború után, ahová Németország képviselőit is meghívták. |
| 22 | Egy nemzet gyásza. Az Est, 1920. június 4. 1. |
| 23 | Az utólagos tévedés talán onnan eredhet, hogy a trianoni békeszerződés becikkelyezése, az 1921:XXXIII. tc. publikálása történt meg gyászkeretben, majd pedig a tízéves évforduló napján, 1930. június 4-én reggel a Pesti Hírlap vastag fekete keretben közölte a teljes első oldalát kitöltő vezércikkét A tízesztendős Trianon címmel. De még akkor is csak ez volt az egyetlen gyászkeretes napilap, az a Pesti Hírlap, amelyik a revíziós programot központi témájául tűzte ki, amelyik Rákosi Jenő utolsó éveinek publicisztikai fóruma volt, és amelyik fő feladatának tekintette, hogy nyilvánosságot biztosítson a magyar revíziót támogató lord Rothermere írásainak és akcióinak. |
| 24 | Az Újság, 1920. június 4. 2. |
| 25 | Krúdy Gyula: Magyarok próbája. Magyarország, 1920. június 5. 3. |
| 26 | Az ötven éves Pesti Hírlap, 150. – A Pesti Hírlap 1919. őszi újraindulásától kezdve programszerűen képviselte a laptulajdonos-főszerkesztő, Légrády Ottó nézeteit. Az újság 1920. február 8-ai, három nyelven megjelent különszámát, „[e]zt a külső kiállításában is szép újságot megküldtük: a nagytanács tagjainak, minden angol, olasz és francia miniszternek, az angol, francia és olasz felső házak és képviselőházak minden tagjának, az angol, francia és olasz politikai élet kimagasló képviselőinek, a nagy világlapok szerkesztőségeinek és így tovább.” Uo. 144–145. |
| 27 | Világ, 1920. június 6. 1–2. Közli Gerő, 1989: 265. |
| 28 | „Nemzeti politikánk két hagyományos alapgondolata: a függetlenség és a nemzeti egység nagy átalakuláson ment keresztül. A függetlenség teljessé lett. A nemzeti egység eszméje is teljesen új alakot öltött, a teljesen független Magyarország megbarátkozhatik a területén levő nemzetiségek kulturális és olyan adminisztratív önkormányzatával, amely a legfőbb állami érdekek egységét tiszteletben tartja.” Új Nemzedék, 1920. június 8. 2. |
| 29 | Június 4.-én. Az Újság, 1920. június 4. 1. |
| 30 | Fogadalom. Budapesti Hírlap, 1920. június 4. 1. |
| 31 | Aláírták a békeszerződést. Pesti Napló, 1920. június 5. |
| 32 | A Reggel, 1930. június 2. 1–2. |
| 33 | Csonka ország. Budapesti Hírlap, 1920. május 18. 1. (Vezércikk.) Ettől csak megfogalmazásában tért el a Népszava 1921. június 5-ei, Aláírás után című vezércikke, mondván: „A békeszerződést aláírták. A formaságoknak eleget tettek, most már a magyarságon van a sor, hogy a jövőjére berendezkedjék és elinduljon: visszaszerezze régi nagyságát és hatalmi pozícióját a népek nagy világversenyében. Az ezeréves múlt nemcsak predesztinál, hanem kötelez is. […] És ha állami és társadalmi berendezettségünk még nem ütötte is meg a nyugati nagy államok mértékét, azt senki sem tagadhatja, hogy itt megvoltak erre az előföltételek és a háború tanulságai után a lehetőségek is, hogy a magyarság a nagy kultúrnemzetek sorában emelje föl magát.” |
| 34 | Bár ez az adat nem a lapok teljes példányszámát tette ki, mert nem tartalmazza az egyes lapok saját hálózatával terjesztett példányait: a budapesti előfizetéseket és az utcai elárusítást, mégis viszonyítási alapként nem tudunk másra hagyatkozni, miután más adatok nem, vagy csak kivételesen és töredékesen maradtak fenn, egykorúan pedig a kiadók üzleti titokként kezelték az eladási példányszámokat. |
| 35 | Az Est, 1935. április 14. 1–5.; Sipos, 2004: 105. (1935-re napi átlagpéldányszámának 150 ezret ad meg: Az Est, 1935. április 14. 1–12.) |
| 36 | Az Est, 1935. április 14. 1–12.; lásd még Kútfalvi (1991: 36). |