Magyari Tivadar: A romániai magyar média
| 1 | A romániai hivatalos népszámlálási adatok, illetve a szokványos demográfiai számítások szerint 1992-ben 1 620 000 magyar élt itt, számuk 2000. január 1-én 1 527 700 volt. Ez utóbbi létszám a romániai összlakosság 6,8 százalékát jelenti. Románia kisebbségeinek együttes aránya 10,2 százalék. Viszonylag nagyobb kisebbség a romáké, 426 000 fő (1,9 százalék), mintegy 100-100 ezer fővel vannak jelen a lipovánok és oroszok, a németek és szászok pedig 85 000-en vannak. |
| 2 | A világ kisebbségi sajtóiról átfogó, lexikonszerű információt S.T. Riggins (1992) kötetében olvashatunk. |
| 3 | 1998-as adatok szerint az erdélyi magyar lakosság mintegy 40–46 százaléka változó időtartamban hallgatja a Kossuth Rádió műsorait. A sorban a Román Rádió marosvásárhelyi magyar műsora (Marosvásárhelyi Stúdió) következik, mintegy 34–40 százalékkal. Kizárólag a Kossuth Rádiót viszont ennek a populációnak csak 2-3 százaléka hallgatja (Magyari 1998:24-25). |
| 4 | A példányszámokat nehéz követni vagy publikálni, mert a romániai magyar lapkiadók nem vesznek részt semmilyen auditálási rendszerben; a példányszám presztízskérdés és üzleti titok. |
| 5 | A munkatársak szakmai okokból való elbocsátásának gyakorlata egyetlen főszerkesztő nevéhez fűződik az erdélyi magyar sajtóban. Gyakoribb az, hogy a főszerkesztők vagy rovatvezetők elkeseredetten panaszkodnak beosztottjaikra a médiakutatónak, de nem jutnak el a szankcionálásig. |
| 6 | Számos személy (politikus, irodalmár, egyházi személy), esetleg szervezet, lapcím kivételes tiszteletnek örvend a közbeszédben, s így a médiában is. A média különböző szaktekintélyeket, esetleg erkölcsi tekintélyeket emleget, idéz, szólaltat meg, és kinyilatkoztatja ezek érdemeit; kijelenti, hogy ezek „közismert”, „elismert” szakemberek. Ezek mindegyikének státusa (megítélése) látszólag teljesítményeken nyugszik (emlegetik szakmájukat, tudományos címeiket, beosztásukat stb.). Ez a tisztelet tehát deklaráltan valamilyen szakmai vagy erkölcsi érdemnek szól, de közelebbről vizsgálva látható, hogy rendszerint megelőlegezett tisztelet, s független lehet az illető személy, szervezet, kiadó stb. tényleges szakmai, erkölcsi érdemeitől. Bármelyik esetben valós teljesítményekről is szó lehet, viszont ez a közbeszéd az érdemeket kritika és elemzés nélkül eleve adottnak tekinti, „biankóban megelőlegezi”, s utóbb sem vizsgálja felül. Ezzel tekintélyt nyújt az adott személyeknek (szervezeteknek stb.), és státusuk alapja ettől fogva ugyan látszólag teljesítményelvű, de végső soron tekintélyelvű – bármikor függetlenedhet a tényleges szaktudástól. A magyarországi média és (köz)politikai elit is rendszerint adottként fogadja el ezeket az érdemeket és tekintélyeket, és nagyrészt e tekintélyelvűség jegyében, a kiemelt személyek csoportjain keresztül kapcsolódik a romániai magyar társadalomhoz; rájuk alapoz, rájuk hivatkozik, őket támogatja. Ez tovább erősíti az egyes tekintélyeket, és azok, akik az anyaországi erőforrások közelébe kerülnek, további hatalmi pozíciókhoz, személyes megbecsüléshez jutnak, s ragaszkodnak ezekhez. A látszólagos és relativizált teljesítményelvűség mint a romániai magyar értelmiségi-közéleti elit rekrutációjának alapjegye az egyik lehetséges magyarázata a szakmai relativizmusnak és aprofesszionalizmusnak – nemcsak a média esetében. |
| 7 | A terv végül soha nem került napirendre. |