Opryshko, Dariia:

‘Soft Power’ in the Twisted Mirror of Disinformation and Propaganda

This paper investigates the role and importance of “soft power” elements in the dissemination of disinformation and propaganda. It highlights the differing approaches adopted by democratic countries and authoritarian regimes towards the concept of soft power. The analysis focuses on the instrumentalisation of soft power elements such as the media, culture, religion, education, and science in the spreading of disinformation and propaganda, illustrated through the example of Russia and the Russkiy Mir concept. The paper concludes that strategies designed to counter disinformation and propaganda should extend beyond fact-checking and the improvement of media literacy, adopting instead a more comprehensive and holistic framework. Such strategies should also encompass the safeguarding of the values targeted by information attacks. Finally, the author proposes a series of measures that states may implement to counter Foreign Information Manipulation and Interference (FIMI).

Keywords: soft power, disinformation, propaganda, Russkiy Mir, human rights

Horváth Evelin:

Virtuális karakterek a realitás határán

Az antropomorf virtuális karakterek ontológiai, esztétikai és szociális jelentőségének vizsgálata

A tanulmány az antropomorf (emberszerű) virtuális karakterek jelenségét vizsgálja ontológiai, esztétikai és szociális dimenziók mentén. Az ontológiai elemzés rámutat arra, hogy bár a virtuális karakterek nem léteznek a fizikai világban, identitásuk a digitális térben valós és aktív, ezért a felhasználók gyakran humán ágensekhez hasonlóan érzékelik őket. Az esztétikai dimenzió az idealizált megjelenés önértékelésre és szépségideálokra gyakorolt hatását emeli ki, hangsúlyozva a virtuális tökéletesség és a valós testideálok közötti feszültséget. A szociális dimenzió a paraszociális kapcsolatokra fókuszál, bemutatva a hitelesség, a vonzalom és a közösségi interakciók jelentőségét. A tanulmány rávilágít arra, hogy a realitás és a virtualitás határai egyre inkább elmosódnak mindhárom vizsgált dimenzióban: ösztönösen hasonló befogadói érzelmi reakciók jelennek meg a humán és a nonhumán ágensek iránt, míg a tudatos észlelésben inkább a humán kötődések preferenciája érvényesül.

Kulcsszavak: antropomorf virtuális karakterek, esztétika, ontológia, paraszociális kapcsolat, virtuális influenszerek

Kuttner Ádám – Kárpáti Andrea:

Generatív mesterségesintelligencia-eszközök az egyetemi kommunikációoktatásban

E tanulmány a generatív mesterséges intelligencia eszközeinek alkalmazási lehetőségeit mutatja be az egyetemi kommunikációoktatás területén. A tárgyalt pilotprogram a kutatássorozat negyedik fázisának eredményeit összegzi, amely harmincnégy kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos hallgató és a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai közreműködésével zajlott a 2024–25-ös tanév őszi félévében. A kutatás fő megállapítása, hogy a mesterséges intelligencia eszközeinek tudatos, oktatásba integrált használata hozzájárulhat a hallgatói munkafolyamatok hatékonyabbá tételéhez az ismétlődő technikai feladatok kiváltásával, ezáltal nagyobb lehetőséget teremtve a komplexebb tanulási kihívásokra és a kreatív tevékenységekre való összpontosításhoz. A vizsgálat tapasztalatai várhatóan jól hasznosíthatók hasonló technológiákra épülő oktatási módszerek és kommunikációs projektek fejlesztésében, mind az oktatók, mind a tudománykommunikáció más területein dolgozó szakemberek számára.

Kulcsszavak: digitális pedagógia, egyetemi képzés, kommunikációoktatás, mesterséges intelligencia, technológia-integráció

Orosz-Réti Zsófia:

Kép, zavar

A giccs, a glitch és a furcsa az MI-generált képekben

A tanulmány amellett érvel, hogy a mesterséges intelligencia által generált képek alapjaiban értelmezik újra a jelentés, a felismerés és az értelmezhetőség hagyományosan adottnak tekintett viszonyait. A freudi kísérteties (uncanny) mellett Mark Fisher hátborzongató (eerie) és különös (weird) affektusaira építve a gondolatmenet három egymást követő stáción keresztül tárgyalja az MI-képek jelentésvesztését. Először a giccs logikája mentén elemzi a fotórealisztikus, idealizált emberábrázolásokat, ezt követően az MI-hibák és vizuális glitchek eerie tapasztalatát vizsgálja, amelyek a szubjektum hiányát teszik érzékelhetővé, végül a weird affektusán keresztül értelmezi az Italian brainrot jelenségét mint a jelentésképzés kulturális és ideologikus kereteit felfüggesztő vizuális gyakorlatot.

Kulcsszavak: brainrot, jelentésválság, képgenerálás, mesterséges intelligencia, unheimlich

Szabó Palócz Orsolya:

A politikai ellenségnarratívák dramaturgiája a generatív mesterséges intelligencia korában

A tanulmány azt vizsgálja, miként működnek az ellenségnarratívák dramaturgiai és diszkurzív mechanizmusként a digitális nyilvánosságban, és hogyan osztanak morális szerepeket a drámaháromszög logikája szerint. Amellett érvel, hogy a figyelemalapú politikai környezet az érzelmi intenzitást jutalmazva felerősíti az identitásalapú polarizációt és a versengő valóságértelmezéseket. A generatív mesterséges intelligencia ebbe a folyamatba belépve nemcsak gyorsítja a narratív termelést, hanem a hitelesség és a legitimitás szimbolikus határait is újrarendezi. A 2024-es Biden-robocall és egy magyarországi MI-generált kampányvideó példája azt mutatja, hogy a szintetikus tartalmak valós affektív reakciókat váltanak ki, és az értelmezési küzdelmet gyorsan a szerepkiosztás és morális pozíciók kérdései felé terelik

Kulcsszavak: politikai ellenségképzés, generatív mesterséges intelligencia, dramaturgia, figyelemalapú politika, identitásalapú polarizáció

Bene Márton – Merkovity Norbert:

A digitális kampányok története Magyarországon (1996–2024)

A tanulmány a magyarországi online választási kampányok történetét tekinti át a tudományos szakirodalom alapján, és négy szakaszban írja le a digitális kampányolás térnyerését. Az 1996 és a 2006 közötti kísérletezési korszakot a statikus párthonlapok és az alulról szerveződő, 2002-ben látványossá váló email-/SMS-vírusos mobilizáció jellemzi. 2006 és 2014 között az online eszközök integrálódnak a kampányeszköztárba, a web 2.0 és a blogok erősítik a perszonalizációt. 2014 és 2019 között Facebook-domináns, politikailag aszimmetrikus helyzet alakul ki: az ellenzék kompenzációs térként használja a platformot, a kormánypártok a hagyományos médiára támaszkodnak. 2019 után a digitális kampány „dominancia” fázisba lép, a kormányoldal is stratégiai prioritássá teszi a közösségi médiát, megjelenik a többplatformos kampány, nő a hirdetési költés, és terjednek a „lopakodó” kampányformák. A zárórész a platformok „TikTokizációja” és a kampányintegritás kihívásai felől jelöli ki a kutatás jövőbeli fókuszait.

Kulcsszavak: digitális kampány, Facebook-dominancia, közösségi média, lopakodó kampányolás, online választási kampány

Burai Krisztina – Bagi Virág – Juhász Vanessza:

A magyar politikai vezetők 2024-es európai parlamenti Facebook-kampányának összehasonlító elemzése

A tanulmány a 2024-es magyarországi európai parlamenti választási kampány (EP) közösségimédiakommunikációját vizsgálja az önkormányzati és az EP-választások egyidejű megrendezésének, valamint egy új politikai kihívó megjelenésének rendkívüli kontextusában. A kutatás célja annak feltárása, hogy a mandátumot szerző pártlisták vezető jelöltjei milyen mértékben és milyen formákban alkalmaztak populista elemeket Facebook-kommunikációjukban, illetve az új politikai környezet miként hatott e stratégiákra. Az elemzés 509 Facebook-poszt manuális tartalomelemzésén alapul, a szöveges és a vizuális tartalmak együttes vizsgálatával. Az eredmények szerint a kampánykommunikáció elsősorban nemzeti szintű ügyekre koncentrált, míg az uniós témák marginálisak maradtak. A populista elemek eltérő mintázatokban jelentek meg: a kormánypárti kommunikációt főként a félelemkeltés és a háborús narratívák, az ellenzéki stratégiákat elsősorban az elitkritika jellemezte. Az elemzés a populizmus töredezett alkalmazására világít rá.

Kulcsszavak: európai parlamenti választás, közösségimédia-kommunikáció, multimodális elemzés, önkormányzati választás, populista kommunikáció

Iványi Márton Pál:

Lelátó, lakótelep és leborulás

A rap mint alternatív identitásformáló és a társadalmi főáramlatot kritikailag értelmező médium

Jól ismeri a szakirodalom a rap genezisét, illetve eredendő társadalmi céljait, egyebek mellett a marginalizáltság élményének feldolgozását, a közösségi identitás formálását és a társadalmi szerepvállalást. E szakirodalmi hagyományt követve három alkotói folyamatot mutatunk be; ezekből kettő egymáshoz többnyire hasonló történelmi-társadalmi kontextusba tartozik, a harmadik pedig jelentős mértékben eltér tőlük. Elemzésünk azt mutatja, hogy egy adott rapper művészi identitásának, munkásságának középpontjában állhat akár egy sportklub iránti kötődés megjelenítése (Dale a magyar színtéren), a patriotizmus felhangja (a Sokół fémjelezte lengyel vonal) vagy a vallási elhivatottság (Lotfi Double Kanon algériai esete) is, és hogy ezek az identitások a domináns kulturális keretekkel és áramlatokkal szemben fogalmazódnak meg. Esettanulmányaink nyilvánvalóvá teszik, hogy egyes – esetünkben a sporthoz, a lakóhelyhez és a vallási orientációhoz kapcsolódó – minták hangsúlyos részét képezhetik az adott előadó személyes márkájának még az évtizedeken át „feketének” tartott zenei irányzat esetében is. Mindezzel azokat az eddigi megállapításokat kívánjuk alátámasztani, amelyek szerint a rap mára meglehetősen differenciált mezővé és többszólamú jelentésuniverzummá változott.

Kulcsszavak: identitás, mainstream rap, társadalom, underground, (poszt-)szubkulturális kutatások