Kovács Melinda: A rendkívüli megismerése. A politikus diszkurzív konstrukciója a magyar sajtóban
| 1 | Itt mondok köszönetet Carey McWilliams-nek írásomhoz fűzött értékes megjegyzéseiért és Kovács Lídiának, aki segítségemre volt a magyar változat elkészítésében. |
| 2 | A jelentésnek ez a szemlélete arra a közösségre és interakcióra koncentrál, amely a jelentésteremtés színterét alkotja. Hasonló hangsúlyt helyez az egymással interakcióba lépő emberi lényekre a társadalmi konstruktivizmus is, amelynek klasszikus bemutatását Peter Berger és Thomas L. Luckmann (1996) jellemzi. |
| 3 | Megkülönböztetem a konceptualizációt a fogalomtól (concept). Míg a fogalom konkrét és többé-kevésbé stabil entitás, a konceptualizáció többszereplős folyamat, amely során értelmezzük és jelentéssel ruházzuk fel egy kultúra elemeit. |
| 4 | A legjobb példa arra, hogy emberi közösségek hogyan tartoznak össze, a wittgensteini nyelvjáték, amely kollektív tevékenység, tanulási és szocializációs folyamat, valamint életmód. A nyelvjáték részletes leírását leginkább Wittgenstein (1958) valósította meg. |
| 5 | A politikai jelentés- és tudásteremtés interaktív természetéről tanulságos empirikus munkaként lásd Gamson (1992). |
| 6 | A „sűrű” leírás (thick description) módszertanát Clifford Geertz (1973) dolgozta ki. |
| 7 | A módszertanok áttekintését Russel Jones (1996) végezte el. Terjedelmi korlátok miatt nincs módomban az idézetek és a diskurzuselemek teljes listáját csatolni ehhez az íráshoz, ám ezek hiánytalanul elérhetőek elektronikusan a következő címen: http://www.mediakutato.hu. |
| 8 | Önkényesen választottam ki legjelentősebbnek öt – és nem hat vagy három – diskurzuselemet. Azt gondolom ugyanakkor, hogy a legtöbb idézetért felelős diskurzuselemek külön figyelmet érdemelnek, mivel ezek jelét viseli leginkább magán ez a diskurzus. A diskurzuselemek listája, valamint az alájuk tartozó idézetek szintén a hivatkozott honlapon láthatóak. |
| 9 | Evvel kapcsolatban említést érdemel Sterk Péter (1997) írása, aki olyan 1989 és 1997 között végzett közvélemény-kutatások eredményét foglalja össze, amelyeket a magyar intézmények presztízséről végeztek. Noha számos intézmény veszített presztízséből a kilencvenes évek közepén, a média presztízse nem romlott – ami viszonylagos javulásként értékelhető. Önmagában azonban a médiának alacsony volt a presztízse: a Szonda Ipsos adatai szerint 1989 márciusában még 100-as skálán 75 pontos volt, 1994 óta folyamatosan 50 pont körül alakult. |
| 10 | Kötőjellel ellátva jelennek meg egyes esetekben a politikusok más szakmái is, mint például „közgazdász-politikus” (48. idézet). |
| 11 | Persze ez a diskurzus többségelvű összefoglalója. Egy idézet éppenséggel a hozzáértés hiányával azonosítja a magyar politikusokat és nemzeti átokként láttatja a problémát: „És ez a tipikus magyar baj: az istennek sem jön össze egy jó szakember és egy jó politikus – egy személyben!” (61. idézet) – mondja a másmilyen hang. Ez az idézet olyan értelemben része a rendkívüli diskurzuselemnek, hogy a politikusok rendkívüli amatőrségét hánytorgatja fel. |
| 12 | Esszencializáláson azt a diszkurzív stratégiát értem, amelynek segítségével egyetlen vélt vagy valós tulajdonság határozza meg egy csoport minden tagját, figyelmen kívül hagyva az összes többi tulajdonságukat, különbségeiket és egyéniségüket. |
| 13 | Szeretnék köszönetet mondani Nagy Zsuzsannának, amiért felhívta figyelmemet a jelzős szerkezetek jelentőségére a kortárs magyar közbeszédben. A pártnevek mint jelzők használata még rágalmazási perhez is vezetett a közelmúltban a „Fidesz-cég” szóhasználat kapcsán. Az ügyről szakértői vélemény nemcsak mint bírósági dokumentum, hanem mint újságcikk is megjelent. |