Bajomi-Lázár Péter: Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise
| 1 | A Kritika 2000 áprilisi számában megjelent tanulmány átdolgozott és bővített változata. |
| 2 | A koncentráció fogalmát Weymouth és Lamizet így definiálja: „több, formálisan független médiavállalkozás egyetlen vállalatban vagy vállalatcsoportban való egyesülése fúzió vagy felvásárlás révén”. Ugyanők a globalizációt a következőképpen határozzák meg: „a nemzetközi tőke és gyártási stratégiák beáramlása a nemzeti piacokra az 1980-as évek deregulációs politikája nyomán” (1996:xix, xxi). |
| 3 | Vö. Bourdieu (1983:241-258). |
| 4 | A lokalizálódás fogalma a helyi vételkörzetű és főként helyi ügyekkel foglalkozó rádióállomások és tévécsatornák megjelenését jelöli. Mint az alábbiakból is kiderül, a helyi adók megjelenése egyet jelentett az állami média monopóliumának megszűnésével és a plurális helyi médiapiacok megszületésével. |
| 5 | A magas frekvenciahasználati díj mellett szól – a költségvetési megfontolások mellett – az az érv, hogy a nagyobb összeg kifizetésére képes versenyző nagyobb valószínűséggel gyárt színvonalas műsorokat és teljesíti a műsorszolgáltatási szerződésben foglalt vállalásait, hiszen a nagyobb anyagi befektetés elméletileg jobb műsorokat eredményez. Az azonban, ha a médiumokat magas összeg befizetésére kényszerítik, sokszor mégis a kívánttal ellentétes hatást éri el: a műsorszolgáltató a központi költségvetésnek fizetett kiadások okozta veszteséget éppen a műsorgyártáson takarítja meg. |
| 6 | Például John Keane (1991) vagy James Curran (1996). |
| 7 | Például Mark S. Fowler és Daniel L. Brenner (1982). |
| 8 | Csurka István szavait idézi a Népszava 2000. május 20-i száma. |
| 9 | Bizonyos témájú viták – például a társkapcsolatokról folytatott eszmecserék – persze nem hiányoznak a kereskedelmi médiumok kínálatából. Politikai-ideológiai töltetű kérdések azonban csak ritkán – választások vagy válságok idején – jelennek meg a kereskedelmi médiumok vitaműsoraiban, illetve a reggeli és késő esti órákra szorulnak, hiszen sokszor élesen megosztják a társadalmat. |
| 10 | Természetesen vannak ellenpéldák is. Magyarországon például a kereskedelmi tévék megjelenése óta bizonyos műsorokban – például a híradókban – állandó innovációra kényszerülnek a versenyzők. Ezek az innovációk azonban főként formaiak, nem tartalmiak. A további koncentráció, a versenyzők számának csökkenése pedig még ezt az innovációs készséget is tovább csökkentheti. |
| 11 | Ezekkel az aggályokkal szemben a médiabirodalmak képviselői úgy vélekednek, hogy a média irányítói legitimebbek, mint a politikai elit, hiszen nemcsak négyévente, hanem minden nézettség-mérés alkalmával megmérettetnek. Érvelésük szerint a közönségpiac a választási rendszerhez hasonló legitimációs mechanizmusként működik. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a média politikai uralmáról beszélni mindaddig túlzás, ameddig a médiafogyasztás önkéntes. |
| 12 | Sükösd Miklós – akinek itt köszönöm meg írásom korábbi változatához fűzött értékes megjegyzéseit –, hívta fel a figyelmemet arra, hogy senki nem vonhatja ki magát teljesen a kultúra globalizálódásának hatásai alól. Így a jelen írás is zömmel angolszász forrásmunkákra támaszkodik, a nyugati társadalomtudományi szabványokat igyekszik követni, és angolból magyarított szakkifejezéseket használ. |
| 13 | Sokszor közéjük tartoznak azok az „újgazdagok” is, akik nehezen találják helyüket abban a számukra új társadalmi közegben, amelyről korábban csak a médián keresztül szerezhettek ismereteket. A jólét tehát önmagában nem jelent szükségszerűen immunitást a médiában közvetített tartalmakkal szemben. |