Cseh Gabriella – Sükösd Miklós: A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé
| 1 | Az alábbi írás a szerzők Médiajog és médiapolitika Magyarországon I. Médiajog c. könyve (Cseh-Sükösd 1999) bevezető fejezetének átdolgozott és kibővített változata. |
| 2 | A hatályos médiatörvény és a média szabályozására vonatkozó néhány más jogszabály részletes értelmezését lásd Cseh-Sükösd (1999). |
| 3 | A szamizdat lapok listáját lásd Murányi Gábor: Ma még csak emlék? Heti Világgazdaság, 1993. december 11. Utánközli Szamizdat folyóiratok Magyarországon (1980-1989) címmel Csizmadia (1995:500-501). |
| 4 | Jól jellemzi ezt az alakuló Nyilvánosság Klub megalapítására szóló felhívás 1988 januárjában. „A magyarországi gazdasági-társadalmi-politikai megújuláshoz nélkülözhetetlen a nyilvánosság reformja. Ennek tudatában kezdeményezzük most egy országos egyesületként működő szervezet, a Nyilvánosság Klub megalapítását. […] A Klub fórumot kíván nyújtani a társadalmi haladást szolgáló gondolatoknak, véleményeknek, álláspontoknak, elősegítve publikálásukat; tágítani kívánja a nyilvánosság mai kereteit, hozzájárulva az állampolgárok tájékozódásának és tájékoztatásának kiteljesedéséhez; együttes fellépéssel elejét kívánja venni a társadalmi nyilvánosságot csorbító módszereknek, eljárásoknak, illetve orvosolni kívánja az ilyen eljárásokból származó sérelmeket.” In: Csizmadia (1995:359). |
| 5 | A politikai kerekasztal-tárgyalások 5. számú albizottsága foglalkozott a nyilvánosság és a tájékoztatáspolitika kérdéseivel. Ám a viták középpontjába egyrészt magának a kerekasztal-tárgyalásnak a nyilvánossága került, másrészt a bizottság nemzeti közmédiát felügyelő média hatásköréről és személyi összetételéről, és aktuális politikai kérdésekről vitatkozott. „Ilyen légkörben a nyilvánosság problémáival foglalkozó albizottság egyre kevésbé tudott eredeti témájával, a sajtó és informatikai törvény kidolgozásával törődni: erejét egyre inkább az aktuális kérdések kötötték le. A felek egyetértettek abban, hogy szükség lenne egy ötfős pártatlan felügyelőbizottságra, amely ellenőrizné a nemzeti médiát, de a megegyezés azon bukott el, hogy nem tudtak dűlőre jutni e bizottság személyi összetételéről. […] Egyetértettek viszont a felek a kormány által hozott frekvenciamoratóriummal… Az a tény, hogy a nyilvánosság kérdésében nem született végső megállapodás, árnyékot vetett a szabad választásokig zajló politikai átmenet hátralévő szakaszára. A nemzeti média felügyelete továbbra is az államminiszter kezén maradt, aki egyidejűleg az MSZP köztársasági elnökjelöltje, valamint utóbb pártja kampányfőnöke volt. Pozsgay Imre csak [1990] január közepén mondott le rádió- és tévéfelügyeleti jogáról, miután létrehozta – a pártsemleges felügyelőbizottság helyett – a pártképviseleten alapuló kuratóriumot, és saját embereit állította a legfontosabb televíziós hírmagazinok élére. Januárban és februárban a pártközi egyeztető bizottságnak, márciusban pedig a kampányfelügyelő bizottságnak is meg kellett küzdenie az őszi megállapodás elmaradásából fakadó problémákkal.” – írja Bozóki András (1990:35). Ehhez azt tehetjük hozzá: a rendszerváltás előtti helyzet öröksége – a pártatlan médiafelügyelet hiánya, a pártkuratórium intézményének megjelenése a hazai médiafelügyelet rendszerében és a szerkesztői személyzet átpolitizálása – a rendszerváltás után is megmaradt. E sajátosságok a médiaháború fontos tényezői közé tartoztak, és így nagy szerepet játszottak a médiatörvény születésének politikai kontextusában is. |
| 6 | Mint ismeretes, az ORTT döntése alapján 1997-ben két európai konzorcium nyert országos tévéfrekvenciát: az MTM SBS Televízió Rt. (TV2) és a Magyar RTL Televízió Rt. (RTL Klub). A döntés vitás körülményei azonban politikai vihart kavartak, és a vesztes Első Magyar Kereskedelmi Televízió Rt. (Írisz TV) pert indított az ORTT ellen. Az Írisz TV később kereseti kérelmét kiterjesztette a frekvenciát elnyert TV2-re és az RTL Klubra is. A per 1998 májusában elérte a Legfelsőbb Bíróságot. Az alperes TV2 tulajdonosa azonban az Írisz TV által benyújtott felülvizsgálati kérelem elbírálása előtti napon felvásárolta a felperes Írisz TV tulajdonosát. Ezzel a TV2 – alperesi helyzetből felperessé válván – az Írisz TV nevében elállt kereseti kérelmétől. Ezt tekintetbe véve a Legfelsőbb Bíróság 1999-ben egy vitatható perjogi megoldással megszüntette a pert (Kóczián 1999; Cseh 1999). |
| 9 | A következő felosztás Zsolt Péter (1995:135–6) gondolatmenetét követi. |
| 10 | Az európai médiajog-harmonizációról lásd még Kertész Krisztina írását a Médiakutató ugyanezen számában – A szerk. |