Pippa Norris: Angyali kör? A politikai kommunikáció hatása a poszt-indusztriális demokráciákra
| 1 | Részlet a szerző engedélyével Pippa Norris: A Virtuous Circle: Political Communications in Post-Industrial Democracies címu könyvébol (2000, Cambridge University Press, N.Y.). Az eredeti szöveg megtalálható a www.pippanorris.com címen. |
| 2 | Ez a tanulmány a hírújságírás hatásait kutatja, ezért nem foglalkozik azon szociológiai elméletekkel, amelyek elsősorban azt vizsgálják, milyen hatással van a szórakoztató televízióműsorok nézése a társadalmi bizalomra, a közösséghez való kötődésre vagy az önkéntes társadalmi tevékenységekre. Ezekről lásd Putnam (1995). |
| 3 | Langék szerint: „A televízió politikai eseményekrol készülő tudósításainak stílusa hatással lehet arra a hozzáállásra, amellyel a választó viszonyul a kormányához. […] Véleményünk szerint a média védekező reakciókra késztetheti az embereket, amikor a válságokat és konfliktusokat hangsúlyozza a szokványos döntéshozatali folyamatok elmagyarázása helyett.” |
| 4 | A Trilaterális Bizottságot amerikai, európai és japán magánszemélyek – vezető üzletemberek, kutatók, közalkalmazottak és nemkormányzati szervek munkatársai – hozták létre az 1970-es években azzal a céllal, hogy segítsék a fejlett ipari országok közötti együttműködést – A szerk. |
| 5 | Lásd például a Striking the Balance (1999) című kötet írásait. |
| 6 | Az 1992–93-ban kitört és a kormány lemondásához vezett korrupciós botrány során Milánót nevezték Tangentopolinak („Kenőpénzvárosnak”) – A szerk. |
| 7 | Korrupciós botrány 1992–93-ban, amely azért emlékezetes, mert politikusra büntetésül kirótt bírság csak töredéke volt a kenőpénznek – A szerk. |
| 8 | A tanulmányuk arra az eredményre jutott, hogy Nagy-Britanniában, Németországban, Japánban, Spanyolországban és az Egyesült Államokban a tévéhíradóra vagy a napilapokra jobban odafigyelő emberek nagyobb valószínuséggel mutatnak érdeklődést a politika iránt, és a közügyekkel szemben kevésbé távolságtartóak. |
| 9 | Az újságírókról készült felmérés nem talált konszenzust olyan kérdések relatív fontosságáról, mint az elemző anyagok írása, a kormány szemmel tartása, a közönségszórakoztatás, illetve a pontos vagy objektív tájékoztatás. Például azon újságírók aránya, akik a kormány szemmel tartásának szerepét „nagyon” vagy „rendkívül” fontosnak vélték, Németországban 33 százalék, az Egyesült Államokban 67 százalék, míg Nagy-Britanniában 88 százalék volt. |
| 10 | Bővebben lásd Norris et al. (1999). |
| 11 | További részletekért lásd Norris (2000). |