Halmai Gábor: A kommunikációs jogokról
| 1 | A témával Halmai Gábor részletesebben is foglalkozik Kommunikációs jogok című, Cseh Gabriellával írt könyvében, amely jövőre jelenik meg az Új Mandátum Lap- és Könyvkiadó gondozásában – A szerk. |
| 2 | 30/1992. (V.26.) AB határozat. ABH 1992. 170, 178. A jogok hierarchiájával kapcsolatos felfogásról Sólyom László, az Alkotmánybíróság akkori elnöke a következőket írta: ”Az Alkotmánybíróság felállított egy rangsort az alapvető jogok között, amely alapján a véleménynyilvánítás szabadsága második a sorban az élethez és az emberi méltósághoz való jog mögött”. In: Sólyom (1996–1997). |
| 3 | Kezdetben a Supreme Court joggyakorlata a filmet üzletágnak minősítette, amelynek semmi köze a kifejezés szabadságához, és ezért semmi akadálya az egyes államok által előírt engedélyezési rendszernek és cenzúrának. Vö. Mutual Film Corp. v. Ohio Ind. Commission, 236 U.S. 230/1915. Három évtizeddel késobb minősítette csak egy döntés a filmet az első kiegészítés védelme alá tartozó kifejezési formának. Vö. United States v. Paramount Pictures, 334 U.S. 131, 166/1946. |
| 4 | Lásd NAACP v. Alabama, 357 U.S. 449/1958, de ugyanezt az álláspontot erősítette meg a Buckley v. Valeo, 424 U.S. 1, 15/1976-os ítélet is, amely szerint az egyesülések az egyéni és közösségi vélemények képviseletének sajátos formái. |
| 5 | Lásd Richmond Newspapers v. Virginia, 448 U.S. 555/1980. |
| 6 | A gyülekezési jognak a véleményszabadsággal való szoros kapcsoltára utal például a német Szövetségi Alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht) egyik ítélete, melynek értelmében a gyülekezés szabadsága a véleménynyilvánítás kollektív formája. Vö. BVerfGE 69, 315, (345). |
| 7 | Lásd Habermas (1971: 124). Habermas osztályozásában a második csoport az intimszféra szabadságstátusa a személyi szabadsággal, a lakás sérthetetlenségével stb., míg a harmadik a magántulajdonosok érintkezését foglalja magában a polgári társadalom szférájában. |
| 8 | Lásd Scholz (1971: 287). |
| 9 | Lásd Arnim (1984: 139ff). |
| 10 | Lásd Herzog (1983: 19). |
| 11 | Az Egyezmény betartása felett őrködő strasbourgi Emberi Jogi Európai Bírósága egyik fontos ítélete szerint azonban e rendelkezés csak arra jogosítja az államokat, hogy a rádióadások rendjének technikai szempontok alapján történő megszervezését és fenntartását (például az ésszerű frekvenciagazdálkodást) mérlegeljék, de az érdemi, tartalmi okból való tiltásra nincs joguk. Vö. Groppera Radio AG and Others-Case, Judgment of 28 March 1990. Series A. 173. |
| 12 | BVerfGE 65, 1, (40). |
| 13 | Egy 1943-ból származó döntés alkotmányellenesnek minosítette iskolás gyereket kötelezését a nemzeti lobogó előtti tisztelgésre. Vö. West Virginia State Board of Education v. Barnette, 319 U.S. 624, 642/1943. 1977-ben az amerikai főbírák alkotmánysértőnek mondták ki New Hampshire állam gépjárműveinek rendszámtábláin a „Live Free or Die” (Élj szabadon vagy halj meg!) felirat kötelező voltát. Az indokolásban a szólás vagy a hallgatás jogát „a szélesen értelmezett individuális szellemi szabadság egymást kiegészítő komponenseinek” nevezték. Wooley v. Mayrand, 430 U.S. 705, 714/1977. |
| 14 | Young, James and Webster-Case, Judgment of 13 August 1981, Series A. 44. |
| 15 | 36/1994. (VI.24.) AB határozat. |
| 16 | Lásd BVerfGE 27, 71, (81) |
| 17 | Lásd Milton (1975: 86–87). |
| 18 | Mill (1980 [1859]: 27). |
| 19 | Lásd Abrams v. United States, 250 U.S. 616, 630/1919. |
| 20 | New York Times v. Sullivan, 376 U.S. 254/1964 |
| 21 | Schenk v. United States, 249 U.S. 47/1919. |
| 22 | Brandenburg v. Ohio, 395 U.S. 444/1969. |
| 23 | United States v. O’Brien, 391 U.S. 367/1968. |
| 24 | A „szélesség”-nek a Supreme Court ítélkezési gyakorlatában játszott szerepéről lásd Krokovay (1992). |
| 25 | Police Department v. Mosley, 408 U.S. 92, 95/1972. |
| 26 | E nézet legjellemzőbb képvisletét lásd előbb Meiklejohn (1948: 26–36), később Fiss (1996: 5–26). |
| 27 | Lásd Feinberg (1999: 65–71). Az üzleti mondanivaló szabadságáról lásd Krokovay (2000). |
| 28 | Egy teherautóra szerelt hangszóró által „foglyul ejtett hallgatóság” (captive audience) volt a korlátozást indokoló körülmény a Kovács v. Cooper, 336 U.S. 77/1949. ügyben. |
| 29 | 30/1992. (V.26.) AB határozat. ABH 1992, 172. |
| 30 | Vö. Grabitz (1976: 3). |
| 31 | Lásd Häberle (1983: 70). |
| 32 | Vö. Alexy (1986: 179). |