Elizabeth Radziszewski: Megosztott ellenzék. A független sajtó Lengyelországban 1976 és 1980 között
| 1 | Bár az 1976 és1980 között kiadott független kiadványokban megjelenő cikkek és esszék többsége a szerző nevével együtt jelent meg, akadt köztük névtelen írás is. Ebben az esetben csak a kiadvány címére és dátumára hivatkozom. |
| 2 | A sikerpropagandáról lásd még Beata Ociepka írását a Médiakutató 2001 tavaszi számában – A szerk. |
| 3 | A „független sajtó” kifejezést a dolgozatban többször használom. Bár sokan a hivatalos felügyeleten kívül eső kiadványokat „földalatti kiadványoknak” vagy „szamizdatnak” nevezik (Skilling 1989), ezek a megnevezések valójában túlságosan leegyszerűsítőek és félrevezetőek. Egyfelől azért, mert a szamizdat megnevezés Tomasz Mianowicz definíciója szerint azokra a kiadványokra vonatkozik, amelyek elsősorban irodalmi alkotásokat közöltek, és csak másodsorban tartalmaztak tájékoztató és kritikai írásokat. Ez azonban nem volt jellemző az 1976 és 1980 között megjelenő független kiadványokra. Másfelől a „földalatti” kifejezés valamilyen titkos tevékenységre utal. A független sajtó célja ezzel szemben kifejezetten a nyilvános működés volt. Végsősorban a lengyel alkotmány 83. cikkelye garantálta a sajtószabadságot. Bár a garanciának nem volt értelme, és ténylegesen soha nem is alkalmazták az országban, bizonyos ellenzéki mozgalmak, mint például a ROPCiO az alkotmányra hivatkozva kezdték megjelentetni a kiadványaikat, és ezt teljes mértékben legális, az alkotmány által védett tevékenységnek tekintették. Ezen kívül a Helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia Záróokmányát, amely garantálta a szólásszabadságot, Lengyelország is aláírta és ratifikálta (Lipski 1985: 109). Ily módon a „független kiadványok” elnevezés foglalja magában legjobban azt a szabadságot és nyíltságot, amely 1976 és 1980 között a független médiát jellemezte. |