Médiakutató

Lábjegyzetek

Kádár Judit: „Otthonod az uradé”

1 Ignotus 1897. október 10-én megjelent cikkét idézi Dersi (1973: 107).
2 „Lapunkat mi köztudottan a magyar családok számára alapítottuk. Tehát nem valamely politikai vagy irodalmi közvélemény, hanem az ország százezer városi és falusi otthonában virágzó családok számára.” Herczeg Ferenc: Az olvasóhoz. Új Idők, 1944. karácsony, 51. sz., 517.
3 A lap többek közt Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza, Heltai Jenő, Jókai Mór, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán és Molnár Ferenc írásait közölte.
4 Surányi Miklós: Heczeg Ferenez. Budapest, 1925. In: Dersi (1973: 126).
5 Schöpflin Aladár: Herczeg Ferenc elbeszélései. In: Komis (1943: 35).
6 Czóbel Minka Utolsó szerelem című elbeszélésében a szerelem nevetséges önszuggesztió: az öregedő Mr. Leon D. egy szép lovak húzta elegáns hintó láttán végzetesen beleszeret a vélhetően bent ülő nőbe, akit sohasem látott. Új Idők, 1900 (21), május 30, 468-469.
7 Ekkoriban a nők csak 24 évesen váltak nagykorúvá (szavazati joguk akkor sem volt), miközben 18 éves koruk körül illett férjhez menniük. Szikra: Ugody Lila. Új Idők, 1900. (1), 2.
8 Szikra, uo.
9 Lásd önéletrajzi regényét (Tutsek 1936).
10 Tutsek Anna (1900) „Ébredés”. Új Idők (6), 123.
11 A férfit, aki már a hátgerincét fájlalta, s „Ízületi gyulladása” egyre fokozódott, orvosa „óva intette a nősüléstől”, és a vőlegény vérbajáról beszámolt a jövendő apósnak is, aki azonban saját lánya előtt elhallgatta a betegség valódi természetét (Megyery 1979: 100-123).
12 Tolnai: Orvos a családban. Orvosi Lexikon. V. kötet. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat, [é. n.] 132. A lexikont valószínűleg az 1920-as évek végén adták ki.
13 Az illem nevében tájékozatlan nők tudatlansága olyan tragédiákhoz vezetett, mint amiről Megyery Sári írt, akinek anyja azért nem akadályozta meg lánya halálhoz vezető házasságát, mert nem tudta felmérni, hogy milyen súlyos betegségről van szó:
„- Szifilisz? – ismételte az asszony [Megyery Sári anyja] gyanútlanul az először hallott szót
[...].
– Vérbaj – felelte a férfi [az apa], és közelebb lépett az asszonyhoz. Nem érted? Annak is a legszörnyűbb, legveszélyesebb fajtája. [...]
– Egy okkal több, hogy könnyítsünk a sorsán...” (Megyery 1979: 107).
14 A századfordulóra a „vénuszi nyavajának”, „bujakórnak” nevezett szifilisz”7,5 %-os morbiditással népbetegséggé vált” (Forrai 1997: 225).
15 Lyka Károly (1900) Nők a pikturában. Új Idők (21), május 20, 475-476. Lyka halvány optimizmusa – Magyarországon talán még meg lehet akadályozni, hogy a nők az egyes művészeti ágak művelését hivatásul válasszák – arra utal, hogy a patriarchális szemléletmódot itt szilárdabbnak érezte más országokénál.
16 Új Idők, 1900 (20), május 13, 459. r;]
17 Új Idők 1914 (28) július 5, 755-756.
18 „Négyszemközt, majd később tanúk előtt többször megmondtam neki, hagyjon fel machinációival, és fékezze felesége lehetetlen viselkedését. [...] és én életre szóló ellenséget szereztem magamnak. Gerő amikor csak tehette gáncsot vetett [...] nekem” (Aranyossi 1978: 157).
19 Négy pártvezér az „Asszonyok” -hoz. Asszonyok 1945 (1), június-július, 8. (A Szakasits-interjút Lányi Margit készítette.)
20 Ibid. A Kovács Imre-interjút Aranyossi Magda készítette.
21 1949-ben a 14-54 éves nők 60 százaléka volt háztartásbeli, tanuló, vagy eltartott, 1975-ben ugyanakkor már csak 16,4 százalékuk. Lásd H. Sas (1984: 96).
22 A nő, mint alkotóművész. Asszonyok, 1947 (3), 9, május 1, 16.
23 Aranyossi Magdát még 1947-ben eltávolították; 1949-ben Izsáky Margit volt a felelős szerkesztő. Izsáky, úgy tűnik, kilógott a sorból: az 1930-as években ugyanis a keresztény értelmiség irredenta csoporljának, majd a nyilasoknak fórumot biztosító Magyarság című politikai napilap újságírója volt. Az 1956 nyarától a Magyar Nők Országos Tanácsa által kiadott Iap főszerkesztői: 1959-től Németi Irén, 1987-től Révai Valéria, 1991-től Zétényi Lili, 2000 szeptemberétől Molnár Gabriella.
24 Nők Lapja, az MNDSZ képes hetilapja. I. évf. 1. szám, 1949. október 20.
25 A helyes testápolás. Nők Lapja, 1949 (1), november 28, 21.
26 Nők Lapja, 1949 (1), november 12, 7.
27 „Postafiók” című rovat, Nők Lapja, 1949 (1), december 10, 2.
28 K. M.: Ankét a női egyenjogúságról. Nők Lapja (8) 1956. október 25, 6.
29 1959-ig, Németi Irén kinevezéséig „szerkeszti a szerkesztőbizottság”.
30 Magyar asszonyok lányok! Nők Lapja (9), 1957. január 31, 7.
31 A lapot a VIII. évfolyam 23. számától (1956. jún. 7.) kiadó Magyar Nők Országos Tanácsa (MNOT): „A nőmozgalom irányító szerve. A nők körében végzett politikai felvilágosító munkával, jogaik és kötelességeik tudatosításával, a társadalmi felelősségérzet felébresztésével és növelésével segíti a szocialista építést, harcol a nők egyenjogúságának gyakorlati megvalósulásáért.” Új Magyar Lexikon, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1961.
32 Németi Irén: Új-feministák Amerikában. Nők Lapja 1970. február 7, 5. A főszerkesztő máshol így fogalmazott: „a feminizmus lényege, hogy osztályharc helyett a nemek ellenségeskedését hirdeti meg”. Németi Irén: Felnőttünk. Nők Lapja, 1970. március 14,7. A nő és a munka a modern világban címú cikkében a lap állandó munkatársa, Szilágyi Éva annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a nőemancipáció már végbement: „A mi eredményeinknek – az egyenjogúság teljes megvalósulásának – hatnia kell a tőkés országok dolgozó nőire is.” Nők Lapja, 1970. május 2, 4.
33 Egy női szakmunkás a férfi szakmunkás havi keresetének 71,4 százalékát, egy műszaki, forgalmi és áruforgalmi ügyintéző nő a hasonló foglalkozású férfi keresetének 76 százalékát kereste (H. Sas 1984: 114-115).
34 Egy dolgozó nő az egyenjogúságról. Nők Lapja, 1970. április 11,
35 „Nőideál 1970”. Vitazáró. Nők Lapja, 1970. március 28, 7.
36 „Nőideál, 1970”. D. I., A férfiaknak a nők teremtenek kényelmet. Nők Lapja, 1970. február 14,
37 Többek közt Gyenes István, Dallos Sándor, Dékány Kálmán és Péterfi Gyula írásait közölték.
38 Mészáros Valéria: „Alapállás”, Nők Lapja, 1970. január 10, 13.
39 A lapba rendszeresen írt többek közt Földes Anna (1957-től kulturális rovatvezető), Kertész Magda, Mezei András, Molnár Gál Péter, Szebelkó Erzsébet, Szemes Piroska, Szilágyi Éva. 1958-tól a Nők Lapja irodalmi rovatvezetője, majd főmunkatársa volt Galsai Pongrác.
40 Nők Lapja, 1970. január 10, 28.
41 Friedman in Miller (1971).
42 Costellót idézi Wolf (1999:78-79).
43 Lásd, Séllei Nóra: „Előszó a Magyar kiadáshoz”, In: Wolf (1999: 12-13).
44 Beke Csilla: „Szeptemberben lesz az esküvő”. (Interjú Borbás Máriával). Nők Lapja, 2001. július 4, 13.
45 Fordította Császár Bernadette. Budapest, Ulpius ház Könyvkiadó Bt., 2001. Nők Lapja, 2001. jú
46 Clara egy, a hagyományos női szerepet képviselő barátnőjével beszélget a házasságról: „vajon nem ez lenne az idő, hogy a feminizmus alapjait elmagyarázzam Naominak... Tudom, hogy másként gondolkodunk. Mindenki biztonságban akarja magát érezni, ezt megértem. [...] Nem kell hausfraunak lenned, ha mégoly ragyogó is” (Knight 2001: 103).