Lábjegyzetek

Juhász Gábor: Az országos minőségi napilapok piaca, 1990–2002

1	A Magyar Hírlapból és a Népszavából egy-egy megyébe mindössze néhány száz, esetleg egy-két ezer példány jut el, az is inkább a városokba. Eközben a nagyobb vidéki napilapok – a listát a győri Kisalföld vezeti – 50–80 ezer példányban fogynak el, s a lakosság kétharmadához eljutnak.
2	A lap 1989–1990-ben jelent meg a magáncégek által alapított Dátum Rt. kiadásában. A vállalkozás kudarcba fulladt: a lap megszűnt, a kiadót fizetésképtelenné nyilvánították s felszámolták.
3	A vállalkozó visszalépését azzal magyarázta, hogy az állami szabályozók változásai miatt más cégeinél fizetési nehézségek adódtak, s az ottani pénzügyi kötelezettségei előbbre valók. Lásd „Pesti Hírlap: siker vagy kudarc”, Napi Magyarország, 2000. április 15.
4	A névhasználati vita miatt az újság különböző neveken jelent meg, s volt, hogy magánszemély (Iglói Nagy István) adta ki. Varga és az alapítvány között később elszámolási vita támadt.
5	Az Állami Vagyonügynökség például 1993 februárjában „hivatalos információszolgáltató orgánumává” választotta az akkor 35 ezer példányban megjelenő Pesti Hírlapot.
6	A lapot később Demokratára keresztelték át, jelenleg Magyar Demokrata néven jelenik meg. Főszerkesztője Bencsik András, kiadója a Magyar Ház Alapítvány.
7	Lásd „Az lesz majd a Lap…”, HVG, 1991. március 23. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy az újság veszélyt jelent az ekkortájt 27 ezer példányos Pesti Hírlapra és a „Heti” előnév felvételére kényszerült, tekintettel a mintegy 70 ezres Magyarországra. Ezek meg is szűntek.
8	Ekkortájt a Népszabadság 310 ezer, a Népszava 170 ezer, a Magyar Nemzet 110 ezer, az Esti Hírlap 85 ezer, a Magyar Hírlap 75 ezer példánynál tartott.
9	Ugyanez lett a sorsa a lap regionális párjának, az Észak-Dunántúlon bevezetett, a megyei lapok konkurensének szánt Új Híreknek. Kiadója, a Szó-Kép Kiadói Rt. 1991. december 12-én jött létre, felszámolásának kezdete: 1994. december 21., majd 1997. szeptember 26-án törölték a cégnyilvántartásból. Jegyzett tőkéje 50 millió forint volt, alapítói: Országos Kereskedelmi és Hitel Bank Rt. (24,5 millió forint), Postabank Rt. (24,9 millió forint), Nemzeti Alapítvány (1 millió forint).
10	Böröcz István személyes közlése.
11	Bálintfy Gábor, Bolberitz Pál, Böröcz István, Csóti György, Giczy György, Németh Zsolt és Szabó Iván.
12	„Elhatárolódás” – Országos Sajtószolgálat, 1996. május 13. Az aláírók között volt Pokol Béla, Tóth Gy. László és Lovas István.
13	Az Entertypo Kft.-t 1997. március 25-én alapította a BHK Enterprise Inc. nevű off-shore cég (0,9 millió) és Bozzay Györgyné (0,9 millió). 1997. december 30-án az előbbi része Kelemen Ivánhoz, az utóbbié a Csóti György vezette csoporthoz került. A cég mögött állítólag külföldi magyar befektetők voltak, akik azt ígérték, beszállnak, ha nyereségre számíthatnak a lapból.
14	A Mahir Rt. részvénytöbbségét megvásárló B-Reklám Kft. 1994. június 16-tól az egykori fideszes gazdasági igazgató (s az 1998-as kormányváltás után adóhivatali elnökké kinevezett), Simicska Lajos résztulajdonában állt.
15	Lásd még Kaposi Ildikó „Napi Magyar Nemzet” című írását a Médiakutató 2001 őszi számában – a szerk.
16	A cégek természetesen mindig – legyen szó bármilyen kormányról – tagadják, hogy a politikai széljárásnak megfelelően hirdetnének. A valaha a KISZ-apparátust erősítő, majd a Mahir-csoportot megjárt Hantosi Ferenc Szerencsjáték-vezérigazgató 1998 végén a Napi Magyarországnak adott hirdetésekről azt mondta: „Ez nem más mint a korábbi diszkrimináció eltörlése”. Lásd „Vízválasztott”, Figyelő, 1998. december 10.
17	Az Expressz később a kanadai Hebdo-csoporthoz került mintegy kétmilliárd forintért.
18	Princz Gábor igyekezett minden politikai oldallal jóban lenni: nemcsak a Magyar Narancsot vagy a Kurírt finanszírozta, de például Lezsák Sándor Lakitelek Alapítványával is volt közös cége, például éppen egy lap, a Heti Újság kiadására.
19	Tiltakozott például több jobboldali egyesület is, Elek István miniszterelnöki főtanácsadó – a később közpénzből alapított Heti Válasz jelenlegi főszerkesztője – pedig otthagyta rovatával a lapot.
20	A levelet először az MDF honlapján tették közzé, mivel a Magyar Nemzet nem közölte.
21	A lap főszerkesztője O. Kovács Attila, az ő helyettese D. Horváth Gábor volt (a lapigazgató pedig a fantomcég-ügy kapcsán elhíresült Schleht Csaba). A Napi Magyarországnál D. Horváth lett a főszerkesztő, O. Kovács a helyettese. Az előbbi az egyesítés utáni Magyar Nemzetnél Liszkay egyik helyettese (O. Kovács elhunyt). A „nagypolitika” felé való fordulással megpróbálkozott a Vödrös Attila vezette Pest Megyei Hírlap is, amely az 1994-es kormányváltás után – miközben a Horn-kormány irányította Hírlapkiadó Rt. fizette a számláit – valamiféle keresztény-demokrata országos lap szeretett volna lenni (kiadója, a Magyar Penna Kft. élére a Boross-kormány idején Giczy György KDNP-képviselőt tették meg). Az állami finanszírozás elapadása után a Szörényi Levente-féle Parázs Alapítvány próbálta fenntartani – sikertelenül.
22	Ebből 1995. április 3-án parlamenti napirend előtti felszólalás lett: politikai okokat említve Deutsch Tamás (Fidesz) firtatta az ügyet Suchman Tamás tárca nélküli miniszternél. ő a havi 15 millió forintos veszteséget és a mindössze 12 ezres példányszámot hozta fel magyarázatul.
23	A Szabad Sajtó Alapítványról és más pártalapítványokról a részleteket lásd Juhász Gábor: Pártpénzügyek. Budapest: Aula, 2001. 33–53. o.
24	Ez a Mai Nap csak címében azonos a mostanival. A Ringier ugyanis a Magyar Hírlappal együtt a Mai Napot is megvette, ám beolvasztotta saját régi bulvárlapjába, a Blikkbe (ezután indította a munkatársak egy része és a Híd Rádió Rt. a Színes Mai Lapot). Később a Ringier bérbe adta a lapnevet egy új cégnek, a Som-Média Kft.-nek, a Színes Mai Lapot pedig beperelte (az első fokú ítélet szerint a kiadó Híd Rt.-nek le kell vennie a lapról a Mai Napéhoz hasonló logót).
25	Lásd még Zöldi László „A glokális sajtó” című írását a Médiakutató 2001 téli számában – a szerk.