Tania Gosselin: Mi határozza meg a helyi médiumok számát?
| 1 | E tanulmány annak a doktori kutatásnak a kezdetét jelenti, amely a helyi média és az önkormányzatok teljesítménye közötti összefüggést vizsgálja Magyarországon, Lengyelországban, Lettországban és Romániában. Hosszabb változatát benyújtottuk a Political Communication, Mass Media and the Consolidation of New Democraties Workshop, ECPR Joint Sessions konferenciára (2002. március 22–27, Torino); e változat letölthető a Tocqueville Research Center weblapjáról is. |
| 2 | Open Society Institute Local Government Initiative Local Government Monitoring Project. |
| 3 | A teljes kérdőív letölthető a Tocqueville Research Center weblapjáról is. |
| 4 | A változók összehasonlító bemutatását lásd a Függelékben. |
| 5 | A kérdés szó szerint így hangzott: „Milyen mértékű feszültséget okoznak a következő különbségek az ön közösségében? Kérjük, válaszát hétfokú skálán jelölje meg, ahol az 1 kis mértékű feszültséget, a 7 nagy mértékű feszültséget jelent. (a) Jövedelmi különbségek; (b) vallási vagy felekezeti különbségek; (c) politikai nézetkülönbségek; (d) a városi és falusi lakosok közti különbségek (ezt a kérdést csak Magyarországon és Lengyelországban tették fel); (e) nemzetiségi (vagy faji) különbségek; (f) a helyhatóság részei közötti különbségek; (g) a régóta helyben lakók és a nemrég a településre költözöttek közötti különbségek.” |
| 6 | A minőséget számszerűsítő kutatások többnyire tartalomelemzést alkalmaznak. A helyi média kutatói például gyakran a helyi érdekű tartalom arányát mérik egy híranyagon vagy egy újságon belül. Némely kutatás más indikátorokat használ, például azt, hány főből áll az önálló hírgyűjtő stáb (McQail 1994: 268), vagy hogy mekkora a szerkesztőség költségvetése, esetleg az újságírók teljesítménye (amelyet az egy napra jutó cikkek vagy önálló híranyagok számával mérnek) (Riffe & Shaw 1990; Lacy & Fico 1990). A viszonylag nagy példányszámban megjelenő lapok esetében az általános szabály az, hogy a minőséget a szerkesztőségi létszám és a példányszám hányadosával mérik. |
| 7 | Arról, hogy a versengés miért vezetne jobb minőséghez, lásd Lacy (1989) média-keresleti modelljének vázlatát. A versengésnek a jelen tanulmányban használt fogalma még finomításra szorul. A versengést két speciális típusra oszthatjuk: extralokális vagy médiarendszeren kívüli versenyre (amikor az országos kiadványokkal, csatornákkal és állomásokkal kell versenyezni), és intralokális vagy médiarendszeren belüli versenyre (amely csak a helyi orgánumok között zajlik). A helyi médiarendszerekre legtöbbször a rendszeren belüli versengés jellemző. A versengés két típusa várakozásunk szerint nem ugyanúgy függ össze a mennyiséggel és a minőséggel. A nagyobb rendszeren kívüli versengés hipotézisünk szerint kevesebb helyi médiummal és kisebb penetrációval jár együtt. A nagyobb rendszeren belüli versengés várakozásunk szerint jobb tartalmi minőséget és nagyobb penetrációt eredményez. A versengésnek a minőségre gyakorolt hatását számos kutatás vizsgálta. Legtöbbjük szerint a versengés csekély mértékben vagy egyáltalán nem befolyásolja a lapok minőségét. Rarrick & Hartman ([1996] idézi Entman 1989: 93) összefüggést mutatott ki a versengés és a több helyi hír között. Újabb kutatások szerint a televíziók vegyes tulajdonosi háttere több helyi műsor létrejöttéhez vezet. Ugyanakkor a tulajdonkoncentráció kevesebb általános helyi műsorral, de több helyi hírrel és közüggyel jár. A helybeli tulajdonossal rendelkező újságok jobban feltárják a helyi ellentmondásokat, míg a hálózatok lapjai többnyire véleménycikkek formájában közlik álláspontjukat (lásd Picard 1989: 80). A vezető tisztviselők által megjelölt orgánumokról szóló részletes adatok még hiányoznak ahhoz, hogy a versengésről három országban (Magyarország, Lengyelország, Románia) differenciált indexeket alkothassunk. Az adatok azonban akkor sem leszenek alkalmasak arra, hogy teljesen megmagyarázzák a tulajdonkoncentrációt, a kevert tulajdonosi hátteret és a helyi/sajtólánc-tulajdont. |
| 8 | A tulajdonosi szerkezet egyesített adatait részletesebben lásd a Függelékben. |
| 9 | Ezt az összefüggést Morris Janowitz klasszikus könyve (1952) vizsgálta először. Példáját sokan követték, többek között K. R. Stamm & L. Fortini-Campbell (1983); Jeffres, Dobos & Jae-won Lee (1988); Emig (1995); McLeod et al. (1996). |
| 10 | Lásd Horvath (2000: 54–56). |
| 11 | Olyan változó, amelyik csak két értéket vehet fel (például 0 vagy 1) – a szerk. |
| 12 | A „helyi médium” kifejezés ebben az esetben arra vonatkozik, hogy az adott médium információt nyújt helyi közügyekről. |
| 13 | helyi médiumok döntő része újság. Ez a legkevésbé sem meglepő, hiszen a nyomtatott sajtó beindítása és működtetése kevésbé költséges. Annál meglepőbb a helyi televíziók szembetűnően magas aránya a helyi rádiókkal szemben. A legalább egy orgánummal rendelkező települések 7,8 százalékának nincs saját újságja, míg saját tévéje ugyanezen települések 50 százalékának, saját rádiója pedig 65 százalékának nincs. Ha egy településnek csak egy saját orgánuma van, négy esetből háromszor újságról van szó. Az összehasonlítás kedvéért: ugyanez az arány az elektronikus médiumok esetében egyötöd. A médiumokban bővelkedő településeken az arány természetesen módosul, hiszen nagyobb mozgástér kínálkozik a média összes típusa számára. |
| 14 | A kérdést a korábban országosként jellemzett orgánumoknál nem tettük fel. Ez erősen befolyásolja azoknak a lett és lengyel médiumoknak a számát, amelyek tulajdonosi hátteréről vannak adataink. |
| 15 | Lásd Lettország in CIT (2001). |
| 16 | Ez nem jelenti azt, hogy pártok ne jelentetnének meg helyi újságokat. Néhány budapesti kerületben, ahol a pártok az önkormányzati újság mintájára készült lapokkal állnak az olvasók és a választók elé, különösen heves a verseny. |
| 17 | Helyszűke miatt az országonkénti tulajdonosi háttér adatai nem szerepelnek a tanulmányban. |