Bajomi-Lázár Péter: Az objektivitás-doktrína nyomában
| 1 | Ez a dolgozat az amerikai politikai újságírás normáiról folytatott hosszabb kutatás eredményeinek összegzése. Itt mondok köszönetet a Fulbright Bizottságnak azért az ösztöndíjért, amely lehetővé tette számomra, hogy 2003 tavaszán a helyszínen tanulmányozzam a témát. Külön köszönet illeti Sipos Balázst dolgozatom kéziratához fűzött értékes megjegyzéseiért – BLP. |
| 2 | E megosztottságot jelezte, hogy 1992 márciusában a Magyar Újságírók Szövetségéből (MÚOSZ) kilépett újságírók megalakították a Magyar Újságírók Közösségét (MÚK). |
| 3 | Vlagyimir Iljics Lenin sokat idézett sorai szerint „a lap szerepe nem korlátozódik csupán eszmék terjesztésére, csupán politikai nevelésre és politikai szövetségesek toborzására. A lap nemcsak kollektív propagandista és kollektív agitátor, hanem kollektív szervező is” (Lenin [1901] 1974: 33). |
| 4 | Például Varga Domokos György konzervatív újságíró így összegzi a kormányhoz lojális újságírás ideológiáját: „A lojális újságírás melletti legfőbb érv szerint a demokrácia a szabad választásokban testesül meg (és nem a többé-kevésbé kontraszelektált újságíró-társadalom saját szabadságában), ezért a választások útján létrejött kormány a népakaratot tükrözi, a közjó letéteményese, tehát joga van a sajtó (nem választásokon nyert) hatalmának korlátozására, illetve saját megszólalási lehetőségeinek (közszolgálati) megteremtésére, politikájának és törekvéseinek a nyilvánossághoz való eljuttatására. A lojális újságíró – elfogadva ezt az alapállást – a kormány érdekei szerint látja el kapuőri szerepét, a kormány szemszögéből tudósít az eseményekről, és védi a kormány álláspontját” (Varga 2001: 205). E nézetet valószínűleg az azóta elhunyt MDF-es politikus, Csengey Dénes mentette át a rendszerváltás utáni korszakra. Szerinte „[a] magyar népszuverenitás letéteményese a parlament […] a parlament olyan összetételű lesz, amilyen arányban a politikai pártok eredményesen szerepelnek a választásokon. Akkor létrejön egy demokratikus hatalom, egy, a közakaratnak megfelelő hatalom: a magyar parlament. Ez a magyar parlament fog rendelkezni a rádió és a televízió működéséről, illetve működésük ellenőrzéséről. […] a legnagyobb pártok fognak befolyást gyakorolni a parlament működésére. És innen a lánc folyamatos…” (Csengeyt idézi Farkas 1990: 32). |
| 5 | Így ír például Bayer Zsolt jobboldali publicista, aki az Orbán-kormány alatt a Duna Televízió egyik felelős vezetője volt: „Aki a sajtószabadságot félti, nem tudja, mit beszél. Korunk egyetlen feladata a sajtóval kapcsolatban csak az lehet, hogy megtanuljunk valahogy védekezni a média ellen. Megöl bennünket a szabad sajtó. […] Elhiteti velünk, hogy szükségünk van a hírekre. Tizenöt percenként. A szenzációkra. Mindig és mindenütt. S mert ennyi szenzáció nem esik meg a világban, hát gyártanak. Hírgyárak, szenzációgyárak, ocsmánysággyárak... A természetes, az egészséges, a hagyományos, az ezeréves, a szép, a jó, a boldog kiszorul a médiából. […] Rátelepülnek életünkre a hazugság zsoldosai. Manipulálnak, átvernek, akkor is hazudnak, ha kérdeznek. Ez a szabad sajtó: átok, istenverése...” (Magyar Nemzet, 2002. szeptember 28.) |
| 6 | A 20. század második felében azonban az európai lapok egy része is az angolszász lapok mintáját kezdte követni (Stevenson 1994: 166–167). |
| 7 | Ilyen az egykor MDF-es, majd MIÉP-es Magyar Fórum, a régi, FIDESZ-es Magyar Narancs, a szabad demokrata Beszélő, a munkáspárti Szabadság és a kisgazda Kis Újság. |
| 8 | Ilyen például a 168 Óra, a mai Magyar Narancs, a Magyar Demokrata, a Nemzetőr, vagy a Magyar ATV „Újságíróklubja” és „Sajtóklubja”. |
| 9 | E törekvés jegyében kínált megszólalási lehetőséget a Magyar Hírlap Debreczeni Józsefnek, a Népszabadság Lovas Istvánnak, az Élet és Irodalom pedig a már említett Varga Domokos Györgynek. |
| 10 | Lásd például a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadásról szóló beszámolókat (Katona 2001). |
| 11 | A szovjet, az európai és az angolszász újságírói hagyomány közötti különbséget jól jellemzi a sajtó pártkötődése is: míg a szovjet iskolát az egypárti, addig az európait tipikusan a többpárti, az angolszászt pedig a pártsemleges sajtó jellemezte (vö. Lázár 1992). |
| 12 | A bulvárújságírás gyökerei az időben jóval távolabbra nyúlnak vissza, mint az újságírás alternatív paradigmáinak gyökerei: szenzáció-tematikája már a könyvnyomtatás előtt világszerte szóbeszéd útján terjedő, drámai eseményekről, rendkívüli jelenségekről, csodákról, érdekességekről, katasztrófákról, rémségekről szóló beszámolókban is megtalálható (lásd még Pribanic-Smith 2002). |
| 13 | A párbeszéd egyike eszköze a „Kiút” címmel rendezett konferencia-sorozat volt. |
| 14 | http://www.muosz.hu/cgi-bin/index.php?dir=muosz&file=etikaialap |
| 15 | C.P. Scott így írt 1921-ben, a lap századik születésnapján „Száz év” című esszéjében: „A kommentár szabad, de a tények szentek. Az úgynevezett »propagandaŤ utálatos dolog. Az ellenfelek álláspontját éppúgy megilleti a meghallgatás joga, mint a barátokét. Helyes, ha az újságíró a kommentárt is önként vállalt korlátozásnak veti alá. Jó, ha a kommentár őszinte; még jobb, ha méltányos.” („Comment is free, but facts are sacred. »PropagandaŤ, so called, by this means is hateful. The voice of opponents no less than that of friends has a right to be heard. Comment also is justly subject to a self-imposed restraint. It is well to be frank; it is even better to be fair.” www.guardion.co.uk/newsroom/story/0,11718,850815,00.html. A magyarul nem hozzáférhető idegen nyelvű idézeteket saját fordításomban közlöm – BLP.) Figyelemre méltó, hogy a híres mondat eredeti szövegkörnyezete – amelyet már nem szoktak idézni – éppen a véleményírás szabadságának korlátait hangsúlyozza. |
| 16 | Az elektronikus médiumok számára ajánlásként megfogalmazott Visegrádi Alapelvek például leszögezik, hogy „[a] semlegesség szabályai a közszolgálati és a kereskedelmi médiára egyaránt vonatkoznak. A szükséges pártatlanság minden adás esetében elvárt, és biztosítani kell a nézetek széles skálájának ismertetését. [Az újságírónak] soha nem szabad kinyilvánítania gondolatait a vita tárgyát képező témában” (Fletcher & Pallai 2000: 16). Az internetes tartalomszolgáltatók kódexe ugyancsak kimondja, hogy „[a] pártatlanság követelménye a lelkiismeretes tájékoztatás egyik alapköve. A Tartalomszolgáltatónak […] a közt és a nyilvánosságot mint egészet és annak sohasem egy részét kell szolgálnia […] Módot kel találni rá, hogy a társadalom sokszínűsége a tartalomban is érzékelhető legyen. Arra kell törekedni, hogy minden esemény és vélemény a jelentőségének megfelelő súllyal és terjedelemben kerüljön feldolgozásra” (www.index.hu/tech/net/onszabaly). |
| 17 | 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról, 4. § 1–3. |
| 18 | Az amerikai újságírásról magyar nyelven kevés szakmunka olvasható. Ezek között különösen figyelemre méltó Bolgár György (1984) és Csillag András (2000) könyve. |
| 19 | A szakmai-etikai tárgyú nyilatkozatok és kódexek számtalan kérdésben foglalnak állást a magánélet határaitól és a plagizálástól a szakmai összeférhetetlenségen és az ajándékok elfogadásán át a cikként megfogalmazott kereskedelmi hirdetésekig. Közülük csak azokkal foglalkozom, amelyek közvetlenül a politikai ügyek ábrázolására vonatkoznak. |
| 20 | Az angol-amerikai szakzsargonban the fourth estate vagy the fourth branch of government. A fogalom eredetéről lásd Horvát (1997). |
| 21 | Ezen a véleményen van például Pokol Béla politológus, politikus: „A választásokon győztes kormányzati hatalom mellett és felett ugyanis az a társadalmi csoport, amely a politikailag monolit tömegmédiumokhoz privilegizáltan és folyamatosan hozzájut, valóban meg tudja határozni a közhatalom döntéseit és játékterét. […] A súlypont a »pártokráciátólŤ a »mediokráciáhozŤ kerül így át”(Pokol 1995: 80–82). |
| 22 | „All the news that’s fit to print.” |
| 23 | Az első Pulitzer-díjat 1929-ben adták át. |
| 24 | A különböző lapok ombudsmanjai országos testületet is létrehoztak (Organization of News Ombudsmen), ám a gyakorlat mégsem vált általánossá: a ma működő mintegy 1 500 napilap közül csupán kevesebb mint 40 foglalkoztat ombudsmant. |
| 25 | Az Országos Sajtótanács (National News Council) működése azonban – éppen a szankciók hiányában – nem hozta meg az elvárt sikert; a testületet 1984-ben feloszlatták (Keeler et al. 2002: 52). |
| 26 | Azt azonban már nem írta elő, hogy a médiumok valamennyi érdekelt félnek azonos műsoridőt biztosítsanak. Lásd még www.twf.or/News/Y1997/Fairness.html. |
| 27 | Az 1791-es Első Alkotmánykiegészítés szerint „[a] Kongresszus nem hozhat olyan törvényt, amely […] csorbítaná a szólás és a sajtó szabadságát”. |
| 28 | Red Lion Broadcasting Co. v. FCC (395 U.S. 367: 1969). |
| 29 | Közel 30 évvel később, 1987-ben azonban az FCC felfüggesztette a rendelkezést, mondván, hogy a technikai fejlődés – a kábeles és a műholdas műsorsugárzás megjelenése – nyomán megnőtt a rádióállomások és tévécsatornák száma, így a frekvenciaszűkösség érve már nem áll meg (Gunderson 1997: 75). Ezt támasztja alá az is, hogy az Egyesült Államokban ma már több rádió és tévé van, mint nyomtatott újság (Nyíri 2000). |
| 30 | Samuelson, Robert: „Reforming journalism into irrelevancy.” The Herald Sun, 2003. április 24. |
| 31 | Az iraki háború médiareprezentációjának első bírálatait lásd a New York Review of Books 2003. május 29-i számában. |
| 32 | A Fox News háborús jelentései főként az amerikai katonai sikerekre fókuszáltak; a jelentések során a képernyő hátterében a hazafias érzelmekre apelláló csillagos–sávos amerikai lobogó volt látható, összemosva a patriotizmust a háború melletti kiállással. Lásd még a The Herald-Sun 2003. március 26-i számát. |
| 33 | A Fox News nézettsége 236 százalékkal (átlagosan 3,27 millió néző), a CNN-é 313 százalékkal (2,71 millió néző), az MSNBC-é 360 százalékkal (1,4 millió néző) növekedett. Lásd még „For cable news, Iraq war is a clear victory”. USA Today, 2003. április 9. |
| 34 | Ez következik Pulitzer idézett vezércikkéből, és ezt hangsúlyozza például Michael Kunczik német médiakutató is: „Amikor sérülnek az emberi jogok, az újságírónak a következményektől függetlenül az abszolút értékű etikusság jegyében kell cselekednie. Az emberi jogok megsértése esetén egyértelműen az igazságosság védelme az újságíró kötelessége” (Kunczik 2001: 14). |
| 35 | Különösen igaz ez az elektronikus médiumok megjelenése óta. Az első politikus, aki közvetlenül a közönségnek címezte mondanivalóját, Herbert Hoover volt. A közönség média általi megszólítását Franklin Delano Roosevelt fejlesztette tökélyre, aki „kandalló melletti rádióbeszédeiben” rendszeresen szólította meg a választókat, egyszersmind mondanivalóját a korábbi, körmönfont politikai vitastílus helyett egyszerűbb, közérthető módon fogalmazta meg (Kotroczó 2000). Abban, hogy Roosevelt az embereket közvetlenül megszólító rádióbeszédekhez folyamodott, nem kis szerepet játszott, hogy így megkerülhette a nem ritkán kritikus sajtót. Roosevelt mindamellett igyekezett jó kapcsolatokat ápolni az újságírókkal; a Fehér Házban külön irodát rendezett be nekik, és elnökségének 12 éve alatt több mint ezer sajtótájékoztatót tartott (Risley 2002: 20). |