Mátay Mónika: Egy prostituált lemészárlása: a Város, a Nő és a Bűnöző
| 1 | Függetlenség, 1885. április 3. |
| 2 | Budapesti Hírlap, 1885. április 3. |
| 3 | Budapest, 1885. április 3. |
| 4 | Uo. |
| 5 | Budapesti Hírlap, 1885. április 3. |
| 6 | Uo. |
| 7 | A Mailáth-gyilkosság részletes feldolgozását lásd Szabó (2002). |
| 8 | A vállalkozó szellemű kiadók tömeges olvasóközönséget megcélzó sajtóterméket már a 19. század első felében is piacra dobtak. A bulvársajtó előfutárának tekinthető a reformkori Garasos Tár és Vas Gereben kiadványa, a Nép Barátja. Ugyancsak a tömegsajtó előzménye például Wodianer Fülöp vállalkozása, a Budapest című lap, amely egyébként egyike volt a kettős gyilkosságról legtöbb hírt közlő sajtóorgánumoknak. Ezek az újságok azonban még nem tudtak olyan példányszámot elérni, hogy valódi bulvártermékeknek tekinthessük őket. Egyetértek Buzinkay Gézával, aki az első „igazi” bulvárlapnak az 1896-ban megjelenő Esti Újságot tartja (Buzinkay, 1997: 31–37). |
| 9 | A jelenség elemzését természetesen a nyugati nagyvárosok kapcsán is elvégezték a történészek. Lásd például Londonról: Walkowitz (1992: 15–39); Párizsról: Jordan (1995: 13–40); New Yorkról: Srebnick (1996: 6–12). |
| 10 | 1869-ben a 280 ezres budapesti lakosságból a gyári munkások száma 65 ezer fő, a képesítés nélküli fizikai dolgozóké 51 ezer fő. Amint Vörös Károly fogalmaz: „A modern proletariátusnak olyan aránya ez a város kereső népességében, mely még a korabeli statisztikust is elképeszti: ehhez az arányhoz foghatót Európában nem lehet találni” (Vörös, 1997: 152). |
| 11 | A kétkötetes jegyzék az Athenaeum kiadónál jelent meg „bizalmas, hivatalos” használatra. Összesen 13 500, a Monarchia területén „működő”, bizonyítottan bűnöző vagy gyanús egyének nevét tartalmazta. Olyan személyek is felkerültek a listára, akik ellen még nem született jogerős bírósági végzés, de nevük szerepelt a rendőrségi nyilvántartásban. Lásd: Rovott egyének betűsoros névjegyzéke, 1896. |
| 12 | Mikszáth némi malíciával, de találóan írja róla 1908-ban: „Kizökkenés nélkül írogatott egész haláláig. Nem jöttek közbe tarkabarka intermezzók, mint más íróknál. Társaságok, kalandok, asszonyok el nem vonták a munkától; rút volt, mint egy faun – minélfogva hamar megnősült (már 21 éves korában), zajtalan polgári életet élve, anyagi gondok se zavarták” (Mikszáth, [1908] 1970: 609–610). |
| 13 | A munka ismertetését és bírálatát lásd Roche (1987). |
| 14 | Feltétlenül ezek közé tartoznak Tábori Kornél és Székely Vladimir művei, amelyek közül a leghíresebb A bűnös Budapest (1908). Ide sorolható továbbá Tábori Kornél önálló munkája: Bűn és szerelem. Egy nyugalmazott detektív följegyzései után (1910). Lásd továbbá Balla Jenő Bűn és nyomor. Leleplezések Budapest rejtelmeiből (1909) címmel kiadott riportkötetét, amelyben az újságíró szerző rendőrségi razziák során gyűjtött adatokra és élményekre támaszkodott. Brichta Kálmán apokaliptikus kiáltványában – a „kéjuralom” elharapódzása miatt – Budapestet Szodomához és Gomorrhához hasonlítja (Brichta, 1891). |
| 15 | New Yorkról lásd Srebnick (1995: 6–12). |
| 16 | Budapesti Hírlap, 1885. április 4. |
| 17 | Alföld, 1885. április 9. |
| 18 | Népszava, 1885. április 19. |
| 19 | A Függetlenség Verhovay Gyula lapja. 1879-ben indult és „a közélet megtisztítását” tűzte ki célul. A Végh-eset előtt két évvel, 1883-ban, a tiszaeszlári per idején az egyik legszélsőségesebb antiszemita propagandát hirdető sajtóorgánzum. Lásd Kosáry & Németh G. (1985: 304–309). |
| 20 | Függetlenség, 1885. április 4. |
| 21 | Az életrajzi adatokat a következő lapszámokból gyűjtöttem: Budapesti Hírlap, 1885. április 3.; Egyetértés, 1885. április 5.; Pesti Napló, 1885. április 7, reggeli kiadás.; Szegedi Híradó, 1885. április 4.; Budapest, 1885. április 5. |
| 22 | Budapesti Hírlap, 1885. április 3. |
| 23 | Egyetértés, 1885. április 3. |
| 24 | Függetlenség, 1885. április 11. |
| 25 | Budapest, 1885. április 3. |
| 26 | Pesti Hírlap, 1885. április 2. |
| 27 | Lásd erről bővebben például a Michel Perrot szerkesztésében megjelent tanulmánykötetet (1990). |
| 28 | Az angol és a francia közvélemény bemutatását lásd Walkowitz (1992) és Corbin (1990). |
| 29 | A sztereotípiákat megerősítették vagy éppen megalapozták a korabeli „tudományos” eredmények, elsősorban az olasz származású Cesare Lombroso kutatásai, akinek munkáit Magyarországom is jól ismerték a 19. század utolsó évtizedeiben. Lombroso lánya, Gina Lombroso könyvének magyarországi kiadásakor egy, a szerkesztőnek írt levelében így fogalmaz: „…nem felejthetem el, hogy Magyarország volt az első, mely atyám eszméit megértéssel fogadta” (Lombroso, 1926: 7; lásd még Horn 1995). Emellett lásd a prostituáltak „jellemét” bemutató esetek korabeli leírását: Sólymosi (1879).Brichta Kálmán 1891-ben írott röpirata az egyik legszélsőségesebben negatív felfogás. A szerző részletesen jellemzi a „kéjhölgyeket”: „Ismeritek ezen emberi testtel biró fúriákat, ismeritek őket? Ha nem, hallgassatok ide! Azon erkölcstelen, hitetlen fene vadak, kik nem ismernek sem szépet, jót, sem nemest, igazat és tisztát, kik csak bűnt, szennyet és ocsmányságot ápolnak; kik kerülik a tisztességes társaságot és a nap világosságát; azok, kik csak kényelemre, jólétre, nyugalomra, szórakozásra és undok kéjre szomjuhoznak, ezek a kéjhölgyek. Hogy mily megtestesült roszsz az ilyen lény, az kitetszik abból, hogy kimenti magát Istennek rendeltetése alól, anya nem lesz belőle, nemét nem szaporitja, dolgozni nem dolgozik és Istent nem ismer. Ezek a fúriák terjesztik az egész világban a rosszat.” |
| 30 | Lásd a téma historiográfiai áttekintését: Gilfoyle (1999). |
| 31 | A szabályozási kísérletek áttekintését lásd Miklóssy (1989: 19–21), Cséri (1893). |
| 32 | Lásd: Szabályrendelet IV. Rész (A kapitányi hivatalok teendőiről) 14. paragrafus. Közli Miklóssy (1989: 46). |
| 33 | Lásd a jelenséget elemző tanulmányokat: Vámbéry (1902); Miklóssy (1989: 69–89). Az elemző írások mellett a napilapokban számtalan, a leánykereskedésről tudósító híradás látott napvilágot. A Népszava gyakran számolt be az effajta üzelmekről. |
| 34 | Szabályrendelet... 1885. Lásd továbbá a prostitúció rendezési kísérletének kudarcáról: Linka (1907). |
| 35 | Jelen esetben a terminust nem habermasi értelmében használom, hanem a „nem baloldali” szerzőkre utalok. |
| 36 | Lásd például: Munkás-Heti-Krónika 1878. szeptember 15; december 29; 1879. szeptember 7; november 30; Népszava 1892. augusztus 5; 1894. szeptember 21; 1895. július 3; 1898. március 19; 1900. március 13; 1905. január 14; február 11; február 23; július 6; 7; 14; 30. |
| 37 | A tényt több lap is említésre méltónak vélte. Lásd például: Budapesti Hirlap, 1885. április 5; Budapest, 1885. április 5. |
| 38 | Az életrajzi adatokat lásd: Függetlenség, 1885. április 8; Budapesti Hírlap 1885. április 4; Budapest, 1885. április 4; Nemzet, 1885. április 4. |
| 39 | A részleteket a Budapest, a Budapesti Hírlap, a Pesti Hírlap, a Nemzet, a Függetlenség, az Egyetértés, a Pesti Napló, a Szegedi Híradó, az Alföld, a Magyar Polgár és a Debrecen április lapszámai, valamint a május 8-án tartott elsőfokú tárgyalásról készített beszámolók alapján gyűjtöttem össze. |
| 40 | Budapest, 1885. április 4. |
| 41 | Kenedi végzett ügyvéd, a jogtudományok doktora, emellett kiváló újságíró, a budapesti újságírók egyesületének alelnöke volt. Rendkívül termékeny szerző, kétezernél is több vezércikke és tárcája jelent meg. Szókimondó cikkei miatt számtalan konfliktusba keveredett. Emellett védőügyvédként több büntetőügyön is dolgozott, 1896–97-ben pedig az igazságügy miniszter megbízásából részt vett a bűnvádi eljárás kodifikációjában. Részletes életrajzát lásd Szinnyei (1899: 12–13). |
| 42 | Függetlenség, 1885. április 7. |
| 43 | Budapesti Hírlap, 1885. április 4. |
| 44 | Budapest, 1885. április 4. |
| 45 | Pesti Napló, 1885. május 8, esti kiadás. |
| 46 | A Pallas Nagy Lexikona szerint az elmebetegség tünetei a magatartásban, a beszédben és a cselekvésekben érhetők tetten. Az elmebetegekre jellemző a búskomorság. Az agy kóros elváltozását alkoholizmus is okozhatja. Lásd Pallas VI. (1894: 59–60). |
| 47 | Ajtay Sándor (1845–1917) a kolozsvári egyetemen a kór- és gyógyszertan, 1874-től a törvényszéki orvostan tanára volt. 1882-ben a budapesti egyetemen kinevezték a törvényszéki orvostan profeszszorává. Szakterülete a büntetőjogi beszámíthatóság volt. Lásd Ákos & Révész (1967: 90). |
| 48 | Pesti Hírlap, 1885. május 9. |
| 49 | A boncolás eredményeit lásd: Budapesti Hírlap, 1885. július 4; Pesti Hírlap, 1885. július 4; Budapest, 1885. július 4. |
| 50 | Lásd emellett Lenhossék József emlékbeszédét Broca Pál külső tagról (Lenhossék, 1882). |
| 51 | További részletekről lásd: Borbély & Kapy (1942). |
| 52 | Függetlenség, 1885. április 12. |