Stachó László – Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok
| 1 | Köszönjük Kaposi Ildikó, Mátay Mónika, Bajomi-Lázár Péter, Császi Lajos és ifj. Halm Tamás támogatását, tanulmányunkhoz fűzött bírálatait; köszönjük Brad J. Bushmannek és Craig A. Andersonnak, hogy eljuttatták hozzánk az alábbiakban hivatkozott tanulmányaikat. |
| 2 | „Mára jóval több, mint ezer szaktudományos tanulmány érvel egyértelműen amellett, hogy a médiában megjelenő erőszak és sok gyermek agresszív viselkedése között ok-okozati kapcsolat áll fenn” (Joint Statement, 2000: 1). |
| 3 | A médiaagresszió magyarországi megjelenéséről és fogadtatásáról lásd még Szilády Szilvia és Baranyai Eszter „A kiskorúak védelme és a televízió. Általános iskolások szülei a kiskorúakra ártalmas televíziós tartalmakról” című írását a Médiakutató 2002 őszi számában – a szerk. |
| 4 | Tanulmányunkban az agresszió és az erőszak fogalmát általában egymással fölcserélhetőkként használjuk azzal a megkötéssel, hogy míg az agresszió a nem fizikai károkozás kategóriáját is magában foglalja, az erőszak említése elsősorban fizikai sértésre utal. |
| 5 | Az emberek közötti agresszió esetében az agresszívnak tekinthető cselekedetnek a következő feltételnek is meg kell felelnie: a károkozónak hinnie kell, hogy viselkedése kárt okoz az áldozatban, s azt is, hogy az áldozat motivált arra, hogy elkerülje a károkozó viselkedését (Anderson & Bushman, 2002a). |
| 6 | Lazarus és Alfert (1966) felnőtt kísérleti személyekkel végzett kísérletet az erőszak érzelmi reakciókra tett hatásairól. Kísérletükben agresszív jelenetekkel teli filmet mutattak három kísérleti csoportnak (1) magyarázat nélkül, (2) ismertető szöveggel, (3) ismertető szöveggel és magyarázó kommentárral. Az érzelmi reakciók az első, magyarázat nélküli kísérleti helyzetben voltak a legintenzívebbek. |
| 7 | Az izgalomszint (arousalszint) változásait a bőr elektromos ellenálló képességével (galvános bőrreakció) mérték mind az erőszakos jelenet, illetve a békés sportjelenet izgalomfokozó hatásának megállapítása, mind a laboratóriumban megrendezett erőszakos jelenetre való fiziológiai érzékenység meghatározása érdekében. A galvános bőrreakció igen megbízható fiziológiai mutató, s a hazugságvizsgálatokban is gyakran alkalmazzák. |
| 8 | Johnson és munkatársai (2002: 2469) táblázatából kiderül, hogy míg a tévénézés mennyisége és a férfiak agresszív viselkedése (mások fizikai károsodást okozó megsértése) között valóban mindig szignifikáns, s az agresszív viselkedés típusától függően akár igen jelentős a különbség (például míg a 14 éves korban napi egy óránál kevesebbet tévézők 8,9 százaléka, a napi három óránál többet tévézők 45,2 százaléka keveredett agresszív cselekménybe 16, illetve 22 éves korban), a bűnesetnek nyilvánított agresszív cselekményeket (lopást, verekedést, ember elleni fegyverhasználatot) elkövetők között csak akkor észlelhető szignifikáns statisztikai különbség, ha nem vesszük külön a férfiakat és a nőket. Külön-külön vizsgálva a nemeket nem állapíthatunk meg szignifikáns eltérést a sokat, illetve keveset tévéző férfiak, illetve nők között. |
| 9 | A médiában megjelenő agresszió és a való világban történt agresszív cselekmények kapcsolatának vizsgálatai. |
| 10 | Vizsgálatukról lásd alább. |
| 11 | A magyarországi valóságshow-król lásd a Médiakutató 2002 téli számában közölt összeállításunkat – a szerk. |
| 12 | Lásd Chomsky újabb sajtónyilatkozatait. |
| 13 | Érdemes egybevetnünk Chomsky gondolatait Sara Bragg (2001) amerikai médiaoktatásról írt tanulmányával, amelyről részletesen is szólunk a médiaoktatásról szóló fejezetben. Bragg egyetért Chomskyval abban, hogy nem segíti az erőszak csökkenését, ha a diákoknak mindenképpen el kell fogadniuk a tanárok véleményét. |
| 14 | Buckingham elképzelésével szemben a pszichológiai ismeretterjesztő irodalomban David Elkind (a The Hurried Child szerzője) és Marie Winn (a Children Without Chidhood – magyar kiadása: Gyermekek gyerekkor nélkül – szerzője) sokat idézett elképzeléseinek központi állítása szerint a tömegkommunikáció és a tömegkultúra túl korán és gyorsan szembesíti a gyermekeket a felnőtt világ negatívumaival. |
| 15 | Stanley Cohen 1980-ban megjelent könyvének részlete „Ifjú szörnyetegek” címmel a Replika 40. (2000 júniusi) számában olvasható magyar nyelven. |
| 16 | Az ellenérveket felsorakoztató kutatók és politikusok nem fogadják el a média hatását cáfoló megfelelő bizonyítékként azt, hogy a két gyermek nem látta ezt a konkrét filmet, hiszen láthattak sok más erőszakos filmet is. |
| 17 | Ezt példázza a Henry Jenkins által leírt, Egyesült Államokban végzett szenátusi vizsgálat, amely nem végződött tényleges jogszabályalkotással (Jenkins, 2000, részletesen lásd tanulmányunk következő fejezetében). |
| 18 | Komoly hiányosság, hogy Buckingham egyik itt hivatkozott beszámolójában sem részletezi kutatásának módszertanát. Az általunk ismert beszámolóiban még a vizsgálati személyek számát sem közli. |
| 19 | Lásd Jenkins (2000); Jenkins az adat pontos forrását nem közli. |
| 20 | Tanulmányunkban már hivatkoztunk Frydman ([1993] 1999), illetve Anderson és munkatársai (2001) kísérleteire és vizsgálataira, amelyek a kreatív és ismeretterjesztő média, valamint a médiatartalmak csoportos megvitatásának jótékony hatásait tárják fel. Gauntlett és Jenkins érvelését ezek az empirikus kutatások is alátámasztják. |
| 21 | Emlékezzünk azonban Chomsky (1995) álláspontjára: sok esetben éppen a média közvetíti az ellentmondást nem tűrő eszmei alapvetéseket az embereknek. |