Lábjegyzetek

Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András: Vita egy új médiatörvény-koncepcióról

1	Sükösd Miklós például arra hívta fel a figyelmet, hogy az említett intézmények közül több (Magyar Állami Operaház, Magyar Tudományos Akadémia, Nemzeti Színház, MTI, Nemzeti Galéria stb.) a központi költségvetéstől, s ennélfogva a mindenkori kormánytól függ, ezért vezetőiket sem tekinthetjük teljesen szuverénnek, zsarolhatatlannak.
2	Erről a témáról lásd még Feledi György – Cseh Gabriella: Közszolgálat vagy reklám. In: Enyedi Nagy Mihály & Polyák Gábor & dr. Sarkady Ildikó (szerk.) Magyarország médiakönyve, 2002. Budapest: Enamiké.
3	Az „előfizetési díj” – amelyet a médiatörvény készülék-üzemben tartási díjnak nevez – bevezetésével szemben leggyakrabban hangoztatott érvek a következők: (1) az előfizetési díj statikus bevétel, hiszen a televíziós/rádiós háztartások száma Európában gyakorlatilag már nem növekszik; (2) az előfizetési díj indokolt emelése népszerűtlen, politikai szempontból nehéz lépés; (3) az előfizetési díj reálértékének megfelelő indexált emelésének szükségessége az államtól való függéshez vezet, kivéve a megfelelő intézményi garanciák létezése és tényleges működtetése esetén; (4) az Európai Unió állami segítségnyújtásra vonatkozó szabályai (state-aid rules) alkalmazását problémássá teszi; (5) az előfizetési díj hatékony beszedésének megszervezése nehéz és költséges; és (6) alkalmazása a digitális műsorszolgáltatás elterjedésével megkérdőjeleződik, illetve legalább is újragondolandó.
4	A televíziós reklámpiac pénzügyi sarokszámai állandóaknak tekinthetők. Ugyanis a reklámpiac, ezen belül a televíziós reklámpiac nagysága alapvetően az ország makrogazdasági mutatóinak, és nem a médiapiaci szereplők tevékenységének függvénye. Azaz a televíziós reklámpiaci pénzek összvolumene lényegesen nem változhat. Továbbá, a jelenlegi intézményrendszer fenntartása mellett az a helyzet sem változik lényegesen, hogy a köztévé finanszírozási igénye (25–30 milliárd) a teljes reklámpiaci forgalom (38 milliárd) közel 75 százalékára rúg. Ekkora nagyságrendű összeget pedig semmiképp sem tud nélkülözni a piac többi szereplője (a két koncessziós tévé). Összevetve mindez Angliával: ott az ITV büdzséje a teljes tévéreklámpiac töredék része, maximum öt százaléka lehet, szemben a fenti 75 százalékkal, így ott az átcsorgatás minimális volumenű a koncepcióban vázolt terv által esetleg okozott helyzethez képest.
5	Az Amerikai Egyesült Államokban a reklámszakma rendszeresen jelentet meg televíziókban olyan hirdetéseket, amelyek kiemelik ennek a jelentőségét. Például: „Advertisement. The right to chose.”
6	Ahogyan például mindenki elvárta a függetlenség és a felelős gazdálkodás garanciáit, és jobbára éppen ebben a formában várta el a javaslattól. Így azt, hogy valódi – tehát az elnöktől is független – igazgatótanács ellenőrizze a pénz elköltését a közmédia részvénytársaságaiban.
7	Ugyanígy például az ORTT-t felváltó médiatestületek száma lehetett volna éppenséggel egy, kettő vagy akár négy is – csak teljesüljön a lényeg, hogy ne pártok delegáljanak a médiatestületekbe, és a pártok más módon se cinkelhessék meg a kártyát, amelynek megkeverését aztán nagyvonalúan másoknak engedik át.
8	Fura módon az európai új demokráciák közül még Magyarország állt ellen a legtovább a duális rendszernek; a frekvenciamoratórium és a médiaháború egyik titkos tétje éppen az volt, nem lehetne-e megúszni a kereskedelmiek engedélyezését… Ma már az osztrák állam is feladta a német kereskedelmi média ausztriai jelenlétének alibijét, és privát csatornákat engedélyez.
9	Feledi György: Hozzászólás a médiatörvény-vitához: a köztelevízió finanszírozása (2002 december, kézirat).
10	Egy új médiatörvény alapjai. 17. o. www.kancellária.gov.hu.
11	E cikkben nem térek ki az irányzatosnak tartott műsorszámok közötti, a szakmai színvonalat, különböző vélemények megszólaltatását és a gyűlölködést, illetve annak elutasítását illető alapvető különbségekre.
12	I. m. 17–18. o.
13	A történeti hűség kedvéért ezúttal is le kell szögezni, hogy a hatályos törvény kidolgozásakor az említett hibás rendelkezéseket az Országgyűlésben található hat parlamenti frakció közül az SZDSZ sokáig egyedül ellenezte. Az egyes pártok szerepére nem szokás így kitérni, az elemzők általában mintha attól tartanának, hogy a politikai összefüggések konkrét említése megkérdőjelezi függetlenségüket. Ez a gyakorlat azonban nagyjából lehetetlenné is teszi az elemzett történések pontos képének megrajzolását. Ezért magam – több mint öt évvel hivatásos politikusi pályafutásom befejezése után – inkább azt a meggondolást követem, hogy a szerző elfogulatlanságra való törekvése ne a lényeges információk és az összefüggések mellőzésében, hanem állításainak megalapozottságában és tárgyszerűségében mutatkozzék meg.
14	Halmai Gábor: Törvényesített pártmédia. Népszava, 1997. január 2.
15	37/1992. (VI. 10.) AB határozat.
16	I. m. 21. o.
17	A félreértések elkerülése végett megjegyzendő, hogy a köztelevíziós programok számának kettőre csökkentése természetesen számos módon elképzelhető, tehát nem a Duna Televízió megszüntetésére teszek javaslatot, netán politikai indíttatásból.
18	I. m. 29. o.
19	I. m. 31. o.
20	61. paragrafus (4).
21	I. m. 37. o.
22	Ez a szabályozás működik például az Egyesült Államokban, amelynek közmédiamodelljét a koncepció más vonatkozásban említi. Lásd Molnár Péter: Gondolatbátorság. Szólásszabadság és közbeszélgetés az Egyesült Államokban és Magyarországon. 7. fejezet. Budapest: Új Mandátum, 2002; i.m. 38. o.
23	I. m. 20. o.
24	I. m. 21. o.
25	I. m. 27. o.
26	I. m. 37. o.
27	I. m. 38. o.
28	I. m. 39. o.
29	Lásd az ACLU álláspontját. www.aclu.org.
30	I. m. 51. o.
31	I. m. 52. o.
32	I. m. 52. o.
33	1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról.
34	A javaslat egyik szerzője, Horvát János megütközött azon, hogy nem a tartalomról, hanem csak „gumicsontokról” szól a vita. Lásd „Érdekel ez még valakit?”, Figyelő, 2003. október 16.
35	Lásd bővebben: „A pártkatonák már visszajöttek”, Magyar Nemzet, 2003. október 20.
36	A Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem 2003. október 21-én rendezett vitát az új médiatörvény-koncepcióról – a szerk.