Takács Róbert: Sajtóirányítás és újságírói öncenzúra az 1980-as években
| 1 | Lásd a Columbia Journalism Review 2000. május-júniusi számát, illetve Hayes et al. (2004); valamint „Freedom of Expression and Media Self-Censorship after 11. September 2001” – A norvégiai PEN által szervezett konferencia, 2002. január 21. |
| 2 | A Belső tilalomfák című kiadvány 1982-ben jelent meg Hollandiában, így kötöttségek nélkül közelíthette meg az öncenzúra jelenségét. A kötetben nemhogy a sajtótörténeti, de még a történeti megközelítés sem kizárólagos, a szerkesztők arra törekedtek, hogy minél több tudományág (nyelvészet, pszichológia, irodalomtörténet, szociológia, biológia) képviselőit szólaltassák meg. |
| 3 | „Feladatát a cenzúra akkor tölti be, mikor az emberek már nem csupán másról beszélnek, de másra is gondolnak” – írja Olivier Burgelin (in Szabó, 2001: 61). |
| 4 | A The Green Man, a sajtószabadság állapotát felügyelő szervezet a brit napilapokat vizsgálta meg az idei madridi merénylet utáni napokban, és azt találta, hogy az áldozatokat bemutató egyik képről a közönség érzékenységére való tekintettel kiretusáltak egy véres emberi végtagot. Az eset kapcsán újfent arra hívták fel a figyelmet, hogy a közízlés normáinak felállítása egy nagyon szűk csoport privilégiumát képezi (The Green Man, 2004). |
| 5 | Az újságírók ugyanis a legtöbb helyen – a szocialista országokban is – legalább részben a publikált cikkek után kapják/kapták a fizetésüket. Így nem áll/állt érdekükben olyan történeteken dolgozni, amelyeknek nincs/nem volt esélyük nyomtatásba kerülni (Curry, 1984: 17). Steele azt is az öncenzúra egyik fajtájának tekinti, amikor az újságírók tájékozatlanságukból eredően kényelmesen átvesznek téves közhelyeket. Mindezt az afganisztáni tudósítások elemzésén keresztül mutatja be (Steele, 2002). |
| 6 | Curry (1984) bemutatja a lengyel sajtóirányítás által összeállított segédkönyvet, amelynek lapjait egy lengyel cenzor csempészte ki az országból. |
| 7 | Jellemző a kérdés ellentmondásos megítélésére, hogy a kritikát bátorító 1965-ös sajtópolitikai határozatot nem hozták nyilvánosságra. |
| 8 | „A belpolitikai újságírás állapotáért a belpolitikát illeti bírálat [...] Néha a politika nem tudja felismerni, hogy egy bonyolult helyzet okos, polemikus ábrázolása a sajtóban hasznosabb, mint a mindig tisztán egyértelmű, úgynevezett vonalas beszéd” – mondta Pozsgay Imre (1985: 6). |
| 9 | Mindez nem azt jelentette, hogy a sajtóban nem megjelenő tartalmakról az emberek nem tudhattak, hanem azt, hogy a nyilvánosságból kizárt kérdésekről alternatív csatornák révén kellett információigényüket kielégíteniük. Ennek két legfontosabb módja a magyar nyelvű nyugati híradások (Szabad Európa Rádió, Amerika Hangja) és a személyes kommunikáció volt. |
| 10 | Szürke zónák természetesen a sajtószabadság keretén belül is léteznek (Marx, 2001). |
| 11 | „Egy fiatal riporter ír egy cikket, de a szerkesztő azt mondja »Nem hiszem, hogy ezt le fogjuk hozni.« Mikor másodszor megy a riporter a szerkesztőhöz, az azt feleli »Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet.« Így nem jár utána, és nem írja meg a történetet. Amikor a riporternek harmadszor támad egy ötlete, nem keresi fel a szerkesztőt. Negyedik alkalommal már eszébe sem jut” – írja Nicholas Johnson (in Lieberman, 2000). |
| 12 | További példák a fenti szemléletmódra: „Örüljünk, hogy a társadalom fejlődésével egy ütemben egyre többet bírálhatunk [...] nem egyszerűen úgy, hogy valahol fent [...] valakik egyre többet engedélyeznek, hanem [...] tudósok, írók, művészek és politikusok közös erővel tárnak fel új meg új vadászterületeket [...] a társadalmi kritikának is” (Fekete, 1982: 22); „Mások talán gyakran megállnak egy lépéssel a »falak« előtt, mi mindig igyekeztünk azokat »tágítani«. Abban a hitben, hogy a fölösleges vagy a túl közeli falakon is lehet mozdítani” (Vince, 1986: 99). |
| 13 | A szerző „fekete lakkozás”-nak nevezi azt az írásmódot, amely az írás tárgyát a valóságosnál sötétebbnek tünteti fel. A fogalom a főleg az 1950-es évek újságírásának jellemzésére a Kádár-korszakban használt „(rózsaszín) lakkozás” kifejezés ellentétpárjaként született. |
| 14 | A hatalom nem tolerálta, ha egy szerző közreműködött a szamizdatkiadványok elkészítésében. Az ilyen újságírók, írók, társadalomtudósok bizonyos ideig nem szerepelhettek az első nyilvánosságban. |
| 15 | Malonyai Péter: Madármese. Magyar Nemzet, 1984. június 18. |
| 16 | A tévékritika különösen alkalmas műfaj volt arra, hogy bíráló, alternatív gondolatok kerülhessenek nyilvánosságra. Mivel belpolitikai, külpolitikai és gazdasági téren a sajtóirányítás szigorúbb fegyelmet követelt meg, a kritikusabb hangvételű írások a nagyobb példányszámú kiadványokban – leginkább a kulturális és a sportújságírásban – jelenhettek meg. |
| 17 | Magyar Nemzet, 1984. augusztus 1., 9. o. |
| 18 | Például Magyarországon Vörös László (Tiszatáj), Kőrösi József (Valóság), Kulin Ferenc (Mozgó Világ), Vince Mátyás (HVG). |