Jenei Ágnes: Kereskedelmi televízió és demokrácia
| 1 | A tanulmány a Corvinus Egyetem Államigazgatási Karán 2005. április 20-án megrendezett Kommunikáció és participáció című konferencián elhangzott előadás bővített írásbeli változata. |
| 2 | A tömegkommunikációs üzenetek először a közösség aktívabb, majd tőlük – már értelmezett formában – a közösség paszszívabb tagjaihoz áramlanak. |
| 3 | Szélsőséges társadalmi helyzetben (például háború, természeti katasztrófa esetén) a befogadók jobban ki vannak szolgáltatva a média üzeneteinek, ezért az vélhetően nagyobb hatással lehet tudásrendszereikre (Menduni, 2004). |
| 4 | A befogadásvizsgálatok a jelentéstulajdonítás folyamatát próbálták tetten érni. A megközelítés a szemiotika egyik alapfogalmára, a poliszémiára épít. Bármely szemiotikai értelemben vett szöveg – azaz jelek strukturált halmaza – többfajta értelmezésre nyitott, többféle olvasata, jelentése lehetséges. A kontextus (például a mufaji konvenciók) támpontokat ad a befogadónak arra vonatkozóan, miként dekódolja a szöveget úgy, hogy a kommunikátor (adó, feladó) szándékát a legpontosabban értelmezhesse, majd, miután felismerte, akár szembehelyezkedjen vele. Egy szöveg végső jelentése a befogadó számára tehát a szöveg befogadásakor jön létre. |
| 5 | A néző (korától, társadalmi nemi szerepétől, kulturális kompetenciájától, társadalmi helyzetétől, motivációjától stb. függő) olvasata az adott műsorról &8222;interakcióba lép&8221; más nézők (barátok, munkatársak, családtagok stb.) az adott műsorra vonatkozó olvasataival, valamint az adott műsorról szóló egyéb szövegek (recenzió, kritika stb.) olvasataival. A néző így általában több intertextuális kapcsolaton keresztül alakítja ki a számára elfogadható jelentést (lásd erről például Manga, 2001). |
| 6 | A tabloid az 1900-as évek elején Angliában az átlagnál kisebb méretű, utazás, várakozás közben könnyebben forgatható újság, amelyet az utcán árultak. A fogalom tehát a méretre utal. Nálunk az árusítás körülményeire vonatkozó kifejezés (&8222;bulvárlap&8221;) terjedt el, de annyi negatív konnotációval bír, hogy inkább az értéksemlegesebb tabloidot célszerű használni (Császi, 2000). A televízió tipikus tabloid musorai a talk-show, a valóságshow, a tájékoztató és szórakoztató elemeket vegyítő infotainment, a mediatizált vitafórumok, a szappanoperák. A sor folyamatosan bővülhet. |
| 7 | Játszma a berne-i értelemben (Berne, 1984). |
| 8 | A keretelemzésről lásd Goffman (1974). |
| 9 | A &8222;kis színesek&8221;-ről, soft newsról lásd például Jenei (2001). |
| 10 | Nemcsak a kereskedelmi televízió nézője, hanem a közszolgálati televízió nézője is, az ember. |
| 11 | A narratív gondolkodásról, a narratív pszichológiáról, a narrativitásról mint a szociális reprezentáció szerveződési elvéről lásd összefoglalóan László (1999). |
| 12 | A kommunikáció rituális megközelítéséről lásd Carey (1989). |
| 13 | Ezzel kapcsolatban lásd Horányi Özséb, Szekfű András és Niedermüller Péter írásait, in Béres & Horányi (1999), illetve Rosengren (2004). |