Polyák Gábor: Értékelési szempontok a műsorszolgáltatók kiválasztására irányuló eljárásban
| 1 | Az összehasonlító elemzés a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj keretében készült. A szerző köszönetet mond Nagy Krisztinának és Timár Jánosnak a hazai pályáztatási gyakorlat megismerésében nyújtott segítségért. |
| 2 | Lásd A Digitális Átállás Stratégiája, illetve a Műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló törvénytervezet: http://www.meh.hu/szolgaltatasok/dtv/das20061005.html (utolsó letöltés: 2007. április 14.). |
| 3 | Egyes német médiatörvények ugyanakkor lehetővé teszik, illetve egyes törvények kötelezően előírják a tartományi médiahatóságoknak, hogy a műsorszolgáltatókat nyereségük két-három százalékáig terjedő mértékű díj fizetésére kötelezzék, ami elsősorban a hatóság működési költségeinek fedezéséhez járul hozzá (például HmbMedienG 44. §; RundfG-M-V 59. §; SMG 61. §; LRG S-H 61. §). Reinhart Ricker és Peter Schiwy e szabályozás alkotmányosságát is kétségbe vonja. Álláspontjuk szerint a jogalkotó e megoldással az érintettekre hárítja a plurális médiarendszer anyagi feltételeinek megteremtésére irányuló, egyébként kizárólag az államot terhelő kötelezettséget. Eszerint tehát csak az a megoldás elfogadható, hogy az állam az egyébként rendelkezésére álló adóbevételekből finanszírozza a médiarendszer működéséhez szükséges intézményeket, és e célra az érintetteket terhelő külön díjat nem állapíthat meg. Az alkotmányossági aggályok másrészt a német alkotmánybíróságnak az egyes csoportokra kirótt külön állami terhek (Sonderabgabe) alkotmányossági feltételeinek nem teljesülésében állnak. (Ricker & Schiwy, 1997: 442). |
| 4 | Lásd különösen a KommAustria engedélyezési határozatait. |
| 5 | Berlin és Brandenburg közös törvényt fogadott el. |
| 6 | A német médiaszabályozásban először Baden-Württemberg tartomány médiatörvényében jelent meg 1999-ben az a szabályozási modell, amely a műsorszolgáltatási engedélyt (Zulassung) különválasztja a terjesztési kapacitások hozzárendelésétől (Zuordnung). E modellben az engedély alapján a műsorszolgáltató olyan „média-jogosítvánnyal” (Medienführerschein) rendelkezik, amely feljogosítja arra, hogy közvetlenül a műsorterjesztőtől vagy – földfelszíni frekvenciák esetében – az illetékes médiahatóságtól terjesztési kapacitásokat igényeljen (Jürgens, 2005: 32). |
| 7 | Lásd BremLMG, NMedienG, LMG Rh-Pf, LRG S-H. |
| 8 | Például BremLMG 29. §; HmbMedienG 25. § (1); HPRG 5. § (2); NMedienG 5. § (1); LMG NRW 15. §; ThürLMG 5. § (2). Saarland tartomány médiatörvénye szerint ugyanakkor a kiírás (Ausschreibung) tartalmazza az igényléssel szembeni, közelebbről meg nem határozott lényeges követelményeket [SMG 52. § (2)]. |
| 9 | Például HmbMedienG 25. § (3); HPRG 9. § (3); NMedienG 9. § (2); LMG R-P 30. § (5); LRG S-H 17. § (2); ThürLMG 9. § (2). |
| 10 | Például BBMStV 29. § (3); BremLMG 6. § (2); HPRG 7. § (1); RundfG-M-V 18. § (1); LMG Rh-Pf 24. §; SächsPRG 11. § (1); MedienG LSA 15. § (1); ThürLMG 7. § (1) |
| 11 | LMG Rh-Pf 24. § (3), BBMStV 29. § (4) |
| 12 | Lásd KOA 3.005/02-24 61. sz. határozat |
| 13 | Az osztrák törvény a szabályozó hatóságnak a földfelszíni műsorszolgáltatási lehetőségek pályáztatásával kapcsolatos mozgásterét szűkre szabja. A hatóság a törvény hatályba lépését követő négy héten belül köteles volt a törvény mellékletében szereplő frekvenciákra országos, illetve nem országos engedélyek megszerzésére irányuló pályázatot kiírni, legalább három hónapos pályázati határidővel. További kiírásokra is csak a törvényben pontosan meghatározott esetekben kerülhet sor, például egy kiadott engedély lejárta előtt hat hónappal vagy valamely engedély törlése esetén (PrTV-G 16–17. §). |
| 14 | Az országos kereskedelmi televízió pályáztatása során a hatóság az ellátott vételkörzet nagyságával, a saját gyártású műsorszámok arányával, valamint a nyertes vállalkozás társasági szerződésének – a médiatörvény tulajdonosi előírásaival való összhangot garantáló – módosításával kapcsolatban fogalmazott meg meghagyásokat (KOA 3.005/02–24 sz. határozat). |
| 15 | Például Kulturális Közlöny, 2003/16., Kulturális Közlöny, 2006/14. |
| 16 | Ha például a műsorszolgáltatási díjért kapható legmagasabb pontszám 20, akkor a legmagasabb – egy műsorórára vetített – díjajánlat 20 pontot ér, a többi díjajánlat pontszámát pedig úgy kell meghatározni, hogy az adott órára vetített díjajánlatot el kell osztani a legmagasabb, egy órára vetített műsorszolgáltatási díjajánlattal, és az így kapott hányadost meg kell szorozni hússzal. |
| 17 | Lásd Rttv. 41. § (1) m) és 113. § (2). |
| 18 | Például BBMStV 34. § (2); HPRG 9. § (2); SMG 52. § (4); SächsPRG 10. § (2); MedienG LSA 16. § (1); LRG S-H 17. § (2). |
| 19 | Például RundfG-M-V 16. § (2); NMedienG 8. § (2); ThürLMG 9. § (3). |
| 20 | Például BremLMG 30. § (3); LMG NRW 14. § (2); LMG Rh-Pf 30. § (5). |
| 21 | Ha az adott vételkörzetben földfelszíni műsorszórással csak országos műsorszolgáltatás érhető el, akkor a helyi műsorszolgáltatás minden esetben kiegészíti a tartalomkínálatot. Lásd például KOA 3.100/02–01 39. |
| 22 | Például BBMStV 34. § (2), e szempontot azonban a helyi és városi szolgáltatások esetében Berlin és Brandenburg médiatörvénye sem alkalmazza [BBMStV 34. § (3)]. |
| 23 | A kereskedelmi televíziózásról szóló törvény vonatkozó rendelkezésének és a kereskedelmi rádiózásról szóló törvény megfelelő rendelkezésének együttes értelmezéséből egyértelműen ez a következtetés adódik. A kereskedelmi rádiózásról szóló törvény ugyanis külön, az általános szabályokat kiegészítő rendelkezést tartalmaz a szakosított műsorszolgáltatás értékelési szempontjaival kapcsolatban (PrR-G 6. §). |
| 24 | Mecklenburg-Vorpommern tartomány médiatörvénye például úgy rendelkezik, hogy előnyben részesül az az igénylő, aki a kiírásban szereplő műsorkategória (általános kínálatú/tematikus) jellemzőit jobban teljesíteni képes [RundfG-M-V 16. § (2)]. |
| 25 | Lásd például Kulturális Közlöny, 1999/22., Kulturális Közlöny, 2003/3., Kulturális Közlöny, 2006/1. |
| 26 | Például BremLMG 30. § (3); HPRG 9. § (2); LRG S-H 17. § (2) |
| 27 | Például RundfG-M-V 16. § (2); SMG 52. § (2); LRG S-H 17. § (2) |
| 28 | Az ÁPF a médiatörvény eredeti – az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontjában hatályon kívül helyezett, illetve módosított – szövegére hivatkozik, amely szerint az országos és a körzeti televíziós műsorszolgáltatás – filmalkotások, reklám, hírek, sportközvetítések, vetélkedők és játékok nélkül számított – évi műsoridejének legalább 15 százalékát, 1999. január 1-jétől 20 százalékát magyarországi gyártású műsorszámokból szerkeszti meg. |
| 29 | Az ÁPF a médiatörvény eredeti – az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontjában hatályon kívül helyezett, illetve módosított – szövegére hivatkozik, amely szerint az országos és a körzeti televízió évi teljes műsoridejének legalább tíz százalékában, 1999. január 1-jétől legalább 15 százalékában olyan műsort köteles bemutatni, illetve a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 15. §-ának (7) bekezdése szerinti éves ráfordítása legalább hét százalékát, 1999. január 1-jétől legalább 12 százalékát olyan műsor költségeire köteles fordítani, amelyet külső vállalkozóval készíttetett vagy attól – öt évnél nem régebben készült műsorként – szerzett be. |
| 30 | Például RundfG-M-V 16. § (1); SMG 52. § (4); MedienG LSA 16. § (1); ThürLMG 9. § (2); lásd még BBMStV 34. § (4). |
| 31 | Például HPRG 9. § (2); NMedienG 8. § (2); ThürLMG 9. § (3). |
| 32 | A pályáztatási gyakorlatból Nagy Krisztina tájékoztatása szerint egy időre eltűnt ez a szempont, elsősorban azért, mert nem sikerült tisztázni, hogy a hálózatba kapcsolódó szolgáltatónak a vállalásait az önálló műsoridejéhez vagy a teljes műsoridejéhez viszonyítva kell teljesítenie; a négyórányi önálló műsorszolgáltatás meghatározott arányaként teljesített vállalás gyakorlatilag kiüresíti e kötelezettséget. |
| 33 | Az újabb pályázati felhívásokban jellemzően a műsoridő 30 százaléka feletti vállalásért 20 pont, a 20 százalék fölötti vállalásért tíz pont jár. Tízpontos különbséget más pályázati vállalásokkal nehéz kompenzálni. |
| 34 | Stefan Sporn e szempontot kizárólag gazdaságpolitikai jellegű szempontnak tekinti (Sporn, 1999: 27). |
| 35 | Például BremLMG 30. § (3); RundfG-M-V 16. § (2); NMedienG 8. § (2); LRG S-H 17. § (2); BBMStV 34. § (2). |
| 36 | Például BremLMG 30. § (4); LMG NRW 14. § (3) |
| 37 | ÁPF 52. a). Az ÁPF szerint ugyanakkor minden pályázó köteles a pályázatban megjelölni a naptári évben sugárzott műsoridőn belül a saját készítésű vagy saját megbízásból készített produkciók arányát is [ÁPF 56.4.2. f)]. AZ ÁPF szerint minden pályázó köteles a pályázatban megjelölni a naptári évben sugárzott műsoridőn belül a saját készítésű vagy saját megbízásból készített produkciók arányát. |
| 38 | Például HPRG 6. § (1); SächsPRG 6. § (2); MedienG LSA 14. § (2); ThürLMG 6. § (1). |
| 39 | Például BBMStV 28. § (4); RundfG-M-V 9. § (1). |
| 40 | Például LMedienG BaWü 14. §; BBMStV 28. § (4); LRG S-H 16. § (2); ThürLMG 6. § (4). |
| 41 | Például RundfG-M-V 16. § (2); ThürLMG 9. § (2). |
| 42 | KOA 3.005/02–24 55. sz. határozat; Az országos kereskedelmi tekevíziós pályáztatása során a KommAustria a négyből két pályázót a szakmai, pénzügyi és szervezeti alkalmasság nem megfelelő valószínűsítése miatt zárt ki. |
| 43 | Például RundfG-M-V 16. § (2); HPRG 9. § (2); NMedienG 8. § (2); SMG 52. § (4); LRG S-H 17. § (2). |
| 44 | Lásd Ricker és Schiwy (1997: 289). Schleswig-Holstein médiatörvénye kifejezetten a politikai, világnézeti és társadalmi erők különbözőségét határozza meg a szolgáltató tulajdonosi szerkezete értékelési szempontjaként. |
| 45 | Például BremLMG 30. § (4); LMG NRW 14. § (3); LMG Rh-Pf 30. § (5). |
| 46 | Hasonló szabályozást tartalmaz például Bayern tartomány médiatörvénye, amely a földfelszíni műsorszórás útján kizárólag szolgáltatói együttműködések részére teszi lehetővé a műsorszolgáltatást [BayMG 25. § (4)]. Ricker és Schiwy ennek, a korábban a német RStV-ben is alkalmazott szabályozási megoldásnak a kritikájaként kifejti, hogy az egymással egyébként gazdasági és véleményalakító versenyben álló vállalkozások közötti kompromisszum kikényszerítése „véleményszegény műsorokhoz” (meiungsarme Programme) és olyan egészségtelen gazdasági szerkezethez vezet, amely akadályozza a szükséges gazdasági növekedést és a gazdasági döntések önálló meghozatalát; ez végső soron veszélyezteti a sokszínű médiarendszer működését (Ricker & Schiwy, 1997: 298). E kritika ugyanakkor azt feltételezi, hogy a szabályozás potenciális versenytársakat kényszerít együttműködésre, ami éppen a leginkább erőforrás-igényes országos szolgáltatások esetében korántsem egyértelmű. Az egyes vállalkozásoknak ahhoz is fűződhet érdeke, hogy saját kockázatukat másokkal való együttműködéssel csökkentsék. |
| 47 | Lásd különösen 1/2007. (I. 18.) AB-határozat: „A külső pluralizmus a rádió- és a televízióprogramok teljes kínálatát figyelembe véve, a sokszereplős piac létrejöttével megvalósult. Ez a sokszínű műsorkínálat azonban önmagában nem teszi szükségtelenné a kiegyensúlyozottsági követelmény (belső pluralizmus) előírását.” |
| 48 | Például BremLMG 30. § (4); HPRG 9. § (2); LMG Rh-Pf 30. § (5); LRG S-H 17. § (2). |
| 49 | Például BremLMG 30. § (4); HPRG 9. § (3); RundfG-M-V 16. § (2); NMedienG 8. § (2); SMG 52. § (2); SächsPRG 10. § (2); LRG S-H 17. § (2). |
| 50 | Reinemann ezt az értékelési szempontot összeegyeztethetetlennek tartja az alaptörvénnyel, mivel álláspontja szerint a külső pluralizmusnak az egyes átviteli rendszereken kell megvalósulnia, a sokszínűség szempontjából ezért nincs jelentősége annak, hogy más platformokon rendelkezik-e kapacitással a pályázó (Reinemann, 2002: 192). |
| 51 | Rttv. 96. § (1) „A pályázatnak tartalmaznia kell: […] |