Balogh János Mátyás: Napilapok és pénzintézetek kapcsolata a dualizmus korában
| 1 | A tanulmány az MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport kutatatási programjának keretében készült. Külön köszönöm Kövér György tanácsait, amelyekkel a dolgozat írása során ellátott. |
| 2 | Vagyis a frankfurti Erlanger & Söhne bankház. |
| 3 | 1869-ben 41, 1870-ben 40, 1871-ben 64, 1872-ben 66 ezer forint volt a lap nyeresége a szerkesztőség és a kiadóhivatal egyes alkalmazottainak kifizetett jutalék – amely ekkoriban összesen mintegy 20 ezer forintra rúgott évente – levonása előtt. (A Pester Lloyd költségvetésére vonatkozó adatok egy készülőben lévő tanulmányomból származnak.) Az „akadémiai” sajtótörténeti összefoglalásban tévesen szerepel, hogy a lap 1871-ben 80 ezer forint nyereséget termelt (Kosáry & Németh G., 1985: 31). |
| 4 | A korabeli bankviszonyokhoz, magára a bankhoz és Kohen portréjához lásd Kövér (1986, 2002a, 2002b). |
| 5 | E két, a kortársak szóhasználatában is tetten érhető terminussal lényegében „tipizálhatók” az időszak pesti német nyelvű napilapjai (még ha olykor van is némi átfedés), vagyis az inkább lokális, olcsó, színes és „eleven”, valamint az országos, gazdasági ambíciókkal és olykor erős politikai kötődésekkel induló, „komoly” („tekintélyes”) és drága lapok. Tanulmányom azonban nem foglalkozik érdemben ezen évek (1867–1873) többnyire rövid életű Journaljainak és Lloydjainak jelentős részével, így a Der Spiegel, a Pester Telegraf, a Neuer Lloyd, a Kommunal-Zeitung, a Neuer Freier Lloyd, a Kleiner Lloyd, a Kreutzer-Journal (az ország első egykrajcáros napilapja – Balogh, 2005: 82), a Pester Tagblatt és az Ungarische Presse című lapokkal sem. |
| 6 | Rothfled alig több mint egy évvel korábban, 1866 szeptemberében vette át a lap főszerkesztői posztját Weisz Jánostól, aki e tisztséget a lap indulása óta betöltötte (vö. Szinnyei, 2000: W. J.; Vasárnapi Újság, 1866. szept. 9.). |
| 7 | Weiszkircher, mint a Pesti Lloyd Társulat titkára, a Pester Lloyd felelős szerkesztője volt a lap indulásától kezdve. Lásd Vasárnapi Újság, 1865. június 25. |
| 8 | Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL), K 26 1873/400 II. alapján. |
| 9 | Vö. például Fővárosi Lapok, 1867. június 7., június 16., július 15., július 18. és 19. Mindez odáig vezetett, hogy egyesekben nagyon hamar kialakult az a képzet, miszerint a pesti „Journálok” – élükön a Pester Journal – mind csak koholják a híreket: „Egy helyi német [nyelvű] lap írja: hogy a népszínház elé Vörösmarty szobrát állítják a költő tisztelői. Magyar [nyelvű] lapok erről nem hallottak semmit, s így a hír kétséges. Általában a helyi német [nyelvű] lapok valóságos kacsa költő intézetek. Ők látják Klapkát a Pálffy-házba beszállni, ők hirdetik a soha be nem teljesedő fényes udvari híreket, sat. sat. S ő utánunk mondunk el mi – magyar [nyelven író] újdonászok – néha egy-egy visszavonandó hírt. De nekik mindenáron újdonság kell. Meghallják valakitől az óhajtást: mily szép volna ide egy Vörösmarty-szobor, s másnap már úgy írják, hogy lesz” (Fővárosi Lapok, 1867. június 22.). |
| 10 | Schnitzer három évvel későbbi visszaemlékezésében azt állítja, hogy mikor átvették a lapot, akkor azt mindössze alig 500 példányban nyomták naponta (Constitutionelles Pester Journal, 1872. augusztus 6.). Ez a valótlan közlés azonban – mint majd látni fogjuk – nem más, mint a sértődött ex-tulajdonosnak a saját fontosságát való hangsúlyozása (vagyis hogy ilyen „mélyről” hozta fel a lapot). |
| 11 | Még ha többnyire nem is igen lehet ellenőrizni a tényleges példányszámot (amely természetesen hullámozhatott is jelentősen), az azonban bizonyosnak tűnik, hogy Pesten kívül minimális volt az elterjedtsége: 1872. január 15-én hétszáz példányt adtak fel e lapból a postán (MOL, K 26 1873/400 II.). |
| 12 | MOL, K 26 1868/131; 1868/131.630; 1868/131. 918. I. b. 131.; 1868/131. 1492. I. b. 131.; 1869/145; 1869/545; 1869/1050; 1869/1465 alapján, részben saját számítás szerint. A forrás felépítésére és ezen adatok részletes értékelésére nem térek ki, csak megjegyzem, hogy az egyes hullámzások nem feltétlenül jelentenek arányos változást, mivel a kimutatások bizonyos esetekben hiányosnak, pontatlannak tűnnek. Az 1. táblázatban csak az adott hónapban napi rendszerességgel végig (vagy nagyrészt) megjelenő lapokat tüntettem fel, és csak a reggeli kiadásokra vonatkozóan. A táblázat alapjául szolgáló dokumentumok egy részét már (ismereteim szerint elsőként) a jogtörténész Révész T. Mihály is felhasználta és idézte, ám félreértelmezte a forrást (valamint olykor közlései is pontatlanok). Az adóhivatal által összeállított kimutatás illetékjellegű „hírlapbélyegét” tévesen postai „hírlapbélyegként” értelmezte, így „vidékre menő kontingensekről”, „Pesten postára adott példányokról” ír (Révész T., 1986: 19). Tévedését Buzinkay Géza is átvette (Buzinkay, 2005: 136–137). |
| 13 | Az utóbbi lap kiadó-szerkesztőjéről, Edgar Spiegelről érdemes megemlíteni, hogy később Ausztriában lényegesen sikeresebb újságírói karriert futott be, a század végén már egy sikeres bécsi napilap, az Illustriertes Wiener Extrablatt főszerkesztője (és a lapot kiadó részvénytársaság igazgatósági tagja). |
| 14 | Csak összehasonlításképpen: ugyanekkor – 1869 márciusában – Párizsban harmincszor–negyvenszer nagyobb összesített példányszámban jelentek meg napilapok (Bellanger, 1969: 356). |
| 15 | Csernátony Lajos ellenzéki napilapja, a gyakran minősíthetetlen hangnemet megütő Ellenőr – e lap már egy évvel korábban mozgalmat indított a „pesti német zuglapok” ellen. Csernátony ide értette Schnitzerék Pester Journalját is – azonban nem fukarkodott a becsmérlő jelzőkkel: „A pesti német sajtó egyik válogatlan tartalmú, részben a német polgárok bolondítására, részben a striczik és demimonde hölgyei részére szerkesztett közlönyét, a »Pester Journalt,« Bródy Zsigmond miniszteri titkár és a »P. Napló« keréktolója megvette […]. Kecsegtetjük magunkat a reménnyel, hogy Bródy úr egészen elvonja működési körét a magyar lapoktól, s megy abba a táborba, hol legalább nem magyarul árt hazája közügyeinek. Német ajkú polgártársainknak azonban nincs okunk gratulálni” (Ellenőr, 1872. augusztus 22.). |
| 16 | Kérdés azonban, hogy Halász már ekkor is szoros baráti kapcsolatban állt-e Bródyval, vagyis ekképpen szívességet téve neki, jó pénzért megvetette volna egy befektetőcsoporttal a lapot. |
| 17 | MOL, K 168, 46. csomó – 1872 – 23. tétel, az előterjesztés 6. oldalán. |
| 18 | A pesti magyar királyi pénzügyigazgatósághoz 1873 októberében kiállítottak egy iratot a Pester Journal/Neues Pester Journal tulajdonosi viszonyairól. Itt az szerepel, hogy a lap kiadói „eleinte” – „1872. július hóban” – Schnitzer és Konody, „ugyanazon évi október 25-én pedig a Guttenberg hírlapkiadó társulat tulajdona volt”. Látható tehát, hogy az iratot kiállító hivatal bizonytalanul fogalmaz. Feltételezem, hogy a Guttenbergre vonatkozó adat egy – az irat keletkezésekor – rendelkezésre álló hivatalos irat keltezéséből ered. Figyeljük meg: a dokumentum kiállítója nem azt írja, hogy ekkor a társulaté lett a lap, hanem óvatosan – de kétségtelenül korrekten – csak annyit, hogy akkor (már) a társulaté volt. Az irat bizonytalanságát mutatja, hogy az 1872-es nyári változásra csak hónapot tud megjegyezni, akárcsak a következő évi – lentebb tárgyalandó – tulajdonosváltásra is. Schnitzer és Konody valóban 1872. október 25-én keltezte azon beadványát, amelyben bejelentette a tulajdonosváltozást, maga az ügylet azonban már jóval hamarabb megköttetett. Schnitzer 1887 decemberében úgy emlékezett egy hivatalos nyilatkozatában, hogy ő és társa lapjukat 1872. szeptember 15-én „adták tovább” a vállalatnak (Budapest Főváros Levéltára – a továbbiakban: BFL –, IV. 1409. b. 2229/1881. Eln. lvt. sz.). |
| 19 | Talán erre utal, hogy a szeptember 3-án megjelenő lapszámban Schnitzer és Konody már csak Herausgeberként vannak jelölve, míg korábban Eigenthümer und Verleger (tulajdonos és kiadó) volt a titulusuk a lap impresszumában. Összefügghet az új tulajdonosi szerkezettel, hogy a lap címe is hamarosan, szeptember 12-én (Constitutionelles) Neues Pester Journalra változott; Schnitzer Ignác és Konody Miksa 1872. szeptember 6-án jelentette a főpolgármesternek, hogy a lap címét megváltoztatnák (BFL, IV. 1409. b. 2229/1881 Eln. lvt. sz.). A lap azonban ezután már csak mint Neues Pester Journalt emlegette magát; én is így teszek tanulmányomban. |
| 20 | Például a Hon még aznap, szeptember 24-ei esti számában: „Gratulálunk a pesti német közönségnek, amely a Journálok undorító irályát kezdi megunni. Az egyik »Journal,« melyet Bródy úr magyar kir. hivatalnok szerkesztett, ma jelenti szerencsés kimúlását. Kívánjuk, hogy kövesse ezt a másik, kevésbé tisztességes – »Neues Pester Journal« is.” |
| 21 | Mindhárom pénzintézet mögött az Erlanger-bankház állt. |
| 22 | A Pressét 1871 végén vásárolta meg – állítólag 90 ezer forintért – a Wiener Bank-Verein (vö. például Fővárosi Lapok, 1871. december 3.), a Neue Freie Presse 1872-től jelent meg egy lapkiadói részvénytársaság kiadásában (és annak tulajdonaként) – ezen cég, az Österreichische Journal-Actiengesellschaft alapításában részt vett az Anglo-Österrichische Bank és az Union Bank is. Később részesedést szerzett e vállalatban a Börsen Bank és az Österreichischer Länderbank is (Wandruszka, 1958: 78.). |
| 23 | E nyilatkozatából az is kiderül, hogy az egyesek által „magyarfalónak” is tartott német állampolgárságú Paul Waldstein 1869 tavaszán érkezhetett Németországból Magyarországra. Waldstein hamarosan az Ungarischer Lloydhoz került, ahol a vezércikkek legnagyobb részét ő írta, egészen 1870 nyaráig, a porosz–francia-háborúig, amikor is politikailag ellentétbe került a franciabarát lap vezetésével. Később „normalizálódott” viszonyuk. E lapban, a Pester Lloydban és más, magyar nyelvű pesti napilapokban is jelentek meg írásai. |
| 24 | Például Reform, 1872. október 1.; Magyar Újság, 1872. október 1; Szabad Sajtó, 1872. október 1.; Ungarischer Lloyd, 1872. október 1. esti, A Hon, 1872. október 2. esti; Ellenőr, 1872. október 3. |
| 25 | A bejegyzésnél nincs feltüntetve a nap, arra az előtte és az utána következő (pontos dátumú) bejegyzésből következtethetünk. Egy tíz évvel később keletkezett irat a november 6-ai bejegyzésre utal (BFL, IV. 1409. b. 521/1879 Eln. lvt. sz.). |
| 26 | E pénzintézet gründolásában részt vett a Franko-Magyar Bank, a Magyar Általános Földhitel Részvénytársulat, a Franco-Österreichische Bank és közvetlenül az Erlanger ház (de mindezen bankok mögött is az Erlangerek álltak). |
| 27 | BFL, VII. 3. c társas cégek jegyzéke IV. kötet 271. lap. |
| 28 | BFL, VII. 3. c társas cégek jegyzéke V. kötet 62. lap; a cégbejegyzésnek csak a hónapja van feltüntetve, napjára a kötetben előtte (november 4.), illetve utána (november 7.) lévő bejegyzés alapján lehet következtetni. |
| 29 | A következő évben, 1873. július 22-én Waldstein írt egy – Guttenberg-fejléces – levelet a Franko-Magyar Bank elnökének, amelyben közli, hogy az ő és a bank között fennálló szerződésre Wodianer Béla bankár fog garanciát vállalni, de erről még nem tud senki a közvetlen érintetteken kívül (Országos Széchényi Könyvtár – Kézirattár, Fond VIII/1135). Elképzelhető, hogy e szerződés révén vett részt a bank a lapkiadó vállalat működtetésében. |
| 30 | BFL, IV. 1409. b. 521/1879 Eln. lvt. sz. – e leegyszerűsítés mögött az állhatott, hogy a lap 1872-es illetékhátralékainak törlesztése végett érdeklődött náluk az adóhatóság. |
| 31 | 1873-ban elnök: Weisz Bernát Ferenc (Weisz Jánosnak, a Pester Lloyd volt főszerkesztőjének testvére), tag: Brüll Miksa, Busbach Péter, Falk Miksa, Machlup Adolf, Mezei Mór, Schosberger Zsigmond, Schweiger Márton, Ullmann Károly, Ullmann Mór György, Vecsey Sándor, Wahrmann Mór (Adressen Kalender…, 1873: 594). Figyelemre méltó, hogy nagy részük a „vállalkozók előfutárai” közül került ki (vö. Bácskai, 1989). |
| 32 | Halász visszaemlékezésében utal arra, hogy Falk olykor fel is használta szerkesztői pozícióját egyes vállalatok érdekében: „Falk Miksa, ki tekintettel a Keleti Vasútnak, melynek ő is igazgatósági tagja volt, még függőben levő kellemetlen ügyére, minden lehető módon igyekezett hízelegni Szlávy kereskedelmi miniszternek, nagy vezércikkben ünnepelte ezt a bizalmi nyilatkozatot, különösen dicsőítette Szlávy jellemének mocsoktalanságát. (Ezt soha senki kétségbe nem vonta, s Falk dicsőítése csak oldaldöfés akart lenni Lónyay ellen, kire ez időben úgy hullottak a jellemét gyanúsító vádak, mint a jégeső.).” |
| 33 | Láthatjuk tehát, hogy már több mint egy héttel előbb feltűnt a lapon a tulajdonosváltás ténye, mint ahogyan keltezte az ezt bejelentő levelét Schnitzer és Konody, október 25-én. |
| 34 | MOL, K 26 1873/400 II. A második táblázatban közölt eredeti adatsor (a táblázat negyedik oszlopa) feltehetőleg a napilapoknak csak a reggeli számait tartalmazza. A keresztmetszet azonban nem teljesen pontos: több lap – köztük valamennyi német nyelvű napilap – esetében is erős kerekítéssel (becsléssel?) találkozunk. |
| 35 | Egy osztrák sajtótörténeti összegzés szerint a Neue Freie Presse 1864-ben 10, 1867-ben 18, 1870-ben 25, 1879-ben 35, 1890-ben 40 ezer példányban jelent meg (Paupié, 1960: 144). Winckler 1875-ös munkájában a következő számokat hozza: 1864 szeptemberében, a lap indulásakor négyezer „előfizető” volt, e szám három hónap elteltével nyolcezerre, majd 30 000-re növekedett; 1873-ban már 35 000 példányban jelent meg (Winckler, 1875: 138). |
| 36 | Fővárosi Lapok, 1873. október 14. Az adatsor feltehetőleg egy bécsi lap/folyóirat közléséből származik, az alapul szolgáló adatfelvétel pontos ideje, kérdésfeltevése és megbízhatósága ismeretlen. |
| 37 | A korabeli hirdetési piac elemzésére, bemutatására jelen tanulmányomban nincs mód. |
| 38 | Lényegében e két elemből adódik a hirdetési bevétel. Igaz ugyan, hogy amennyiben a hirdetést hirdetési iroda szerzi, akkor a lap bevétele kisebb ennél az árnál. Ugyanakkor azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a hirdetések a lapvállalat számára is költségekkel járnak (szedés-, nyomás- és papírtöbblet; terjedelem – súly, térfogat – megnövekedése és ennek terjesztésbeli következményei). A hirdetési alapárakra lásd a lapok fejlécét, illetve egy pesti hirdetési iroda korabeli katalógusát (Zeitungs-Verzeichniss…, 1873: 5–7). |
| 39 | A kontinuitást az is jelzi, hogy a Pester Journal érdekfeszítő folytatásos regénye (Ein Vampyr, oder Spanierin und Ungarin) az egyesülés után a Neues Pester Journalban folytatódott. |
| 40 | Visszaemlékezéseinek egy másik fejezetében is írja Halász, hogy 1872 végén nem tért vissza a Pester Lloydhoz, noha hívták, „…hanem a kezdeményezésem folytán alakult nagy hírlapvállalat főlapjában, az Ungarischer Lloydban kezdtem, régebben tett ígéretemhez képest, vezércikkeket írni” (Halász 1911: 480). Szinnyei is kitér Halász pályájának erre a szakaszára: „1872 végén lemondott az államszolgálatról; felmentése ő felsége által, szolgálatainak elismerése s osztálytanácsosi rangjának fentartása mellett történt. Az akkor közreműködésével újjászervezett Ungarischer Lloydban, mint a lap egyik főszerkesztője, a czikkek egész sorozatában fejtegette az ország politikai s pénzügyi rendezésének alapföltételeit” (Szinnyei, 2000: H. I.). |
| 41 | Őket ábrázolja a Borsszem Jankó egész oldalas karikatúrája 1873. január 19-én „A kőszentek” címen, a prágai Károly-híd kőszentjeit formálva át a lap vezetőire. Az Ungarischer Lloyd néven szereplő folyó partjáról „tipikus zsidó” alak (vö. Vörös, 2003) szemléli őket, kabátján pedig a felirat: Franco Magy. Bank. |
| 42 | E változás május 1-jén került bejegyzésre a váltótörvényszéknél. Talán valamiképpen Perl megjelenésével függ össze, hogy 1873. március 1-jétől kezdve a Neues Pester Journal hasábjain már nem tűnik fel Konody neve, aki addig a lap kiadóhivatalának felelőseként szerepelt az impresszumban. |
| 43 | A Neues Pester Journal nem Pesten kívüli elterjedtsége is nőtt: másfélszer annyi példányt (1100-at) adtak fel a pesti postán e lapból 1873. január 15-én, mint elődjéből, a Pester Journalból egy évvel korábban (MOL, K 26 1873/400 II.). |
| 44 | A június 8-ai lapszám címlapja (Kövér, 2002a: 58) a Vatikáni Múzeumban őrzött, Laokoón-szoborcsoport témáját dolgozza fel. Címe („Laocohen és az ő fiai – P-zsky F. vatikohni gyűjteményéből”) is már egyértelműen utal Kohenre és az akkor már Pulszky Ferenc elnöklete alatt működő, Kohen nevével fémjelzett („kohni”) bankra. A Jankó János által készített kép fő alakja, Laokoón, maga Kohen I. I., „gyermekeinek” (akikhez Halász ekkor már nem tartozott), Waldsteinnek és a kövérkés Rothfeldnek nevét fel is tünteti a rajzoló. A fojtogató, Laokoón oldalába maró kígyó a „krach”, oldalán a következő feliratokkal: „Ung. Lloyd” és „Guttenberg”. |
| 45 | A Neues Pester Journalt – akárcsak az Ungarischer Lloydot – tehát 1873. szeptember 20-án „vehették át” Rechnitzék, előbbi lapról ezt állítja egy 1873 októberében keletkezett, utóbbiról pedig egy 1882-es irat (BFL, IV. 1409. b. 2229/1881 Eln. lvt. sz., ill. BFL, IV. 1409. b. 521/1879 Eln. lvt. sz.). |
| 46 | A korabeli lapok sem tudtak ennél többet. A Pesti Naplóban például ez jelent meg másnap esti számában: „(A franco-magyar bankról) azon hír terjedt el, hogy irodai személyzetét tetemesen reducálta. A bank tulajdonát képző két német lap, az »Ungarischer Lloyd« és »Neues Pester Journal«-on tegnap óta Rechtnitz H. és dr. Rosenberg L. urak neveztetnek meg mint tulajdonosok. Waldstein úr neve, ki az »Ungarischer Lloyd« főszerkesztője volt, nincs már a lapon.” Ezt a Fővárosi Lapok szeptember 24-ei száma – a Neues Pester Journalra nem térve ki – úgy értelmezte, hogy: „Az »Ung. Lloyd« már nem a franco-magyar bank, hanem Rechnitz és dr. Rosenberg urak tulajdona.” Rechnitz Henrik neve a lapok impresszumában Rechtnitzként, máshol azonban rendszeresen az általam is használt alakban jelent meg. |
| 47 | BFL, IV. 1409. b 2229/1881 Eln. lvt. sz.; ugyanitt egy másik iratban Schnitzer – 1887-ben – úgy nyilatkozott (pesti ügyvédjén keresztül), hogy e lapot „1873 október 10-én Bródy Lipóttal [sic!] vettük át”. De hogy kerülhetett a birtokukba? Ne feledjük: Bródy a Pester Journal tulajdonosa, Schnitzer pedig (Konody Miksával együtt) a Neues Pester Journal társtulajdonosa volt, mielőtt még lapjaik a Guttenberg birtokába kerültek volna. Elképzelhető, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor a teljes vételárnak csak egy részét kapták meg, a hátralékos rész törlesztésére pedig évek is rendelkezésére állhattak a vevőnek. Talán erre utalhat Tschutschegg Vince is – szellemes, de tárgyi tévedésekkel teli – visszaemlékezésében: szerinte a lap „…szerződésmegváltás fejében került Bródy Zsigmond, Schnitzer Ignác és dr. Zilahi Pál birtokába. Ez a tranzakció tíz részletben lett lebonyolítva, még pedig a szerződéseken alapuló igények arányában. Bródy Zsigmond 5, Schnitzer Ignác 4 és dr Zilahi Pál 1 részt kapott” (Neumann, 1923). Kérdés azonban, hogy honnan bukkant volna fel Zilahi Pál, aki évekkel korábban a Temesvarer Zeitung felelős szerkesztője volt, 1868–1869-ben a Pester Journal segédszerkesztője, később – 1875 novemberétől másfél hónapig – felelős szerkesztője lesz a kizárólag Bródy és Schnitzer által tulajdonolt Politisches Volksblatt című napilapnak (Szinnyei, 2000: Z. P.). Talán Konody időközben eladta volna jogait Zilahinak, amit azután Bródyék (vagy csak Schnitzer) megvettek? |
| 48 | Arra azonban legalább fél évig bizonyosan nem került sor, arra hivatkozva, hogy a lap ellen cikkei miatt többrendbeli sajtóügyi eljárások voltak folyamatban (BFL, IV. 1409. b I. 1758/1907). |
| 49 | MOL, K 255 1873-8-4940, 559. lap. Az adatért Kövér Györgynek tartozom köszönettel. |
| 50 | Az adatot tévesen a részvénytársaságoknál említik. |
| 51 | Egyik felszámolója Rechnitz Henrik volt. |
| 52 | A fenti adatokhoz lásd a Waldstein és a lapját előállító nyomda között lezajlott vagyoni pert, ahol egyébként a nyomdát éppen Rosenberg Lajos ügyvéd, a Guttenberg egykori beltagja képviselte (BFL, VII. 2. c. 1875 I. 0011.). |
| 53 | Vö. Szinnyei (2000: Szekula Mór). |
| 54 | BFL, IV. 1409. b. 521/1879 Eln. lvt. sz. |
| 55 | A 3. táblázatról leolvasható, a krach évét követő két csúcspont „magyarázata” (a lapkiadó vállalat jelentései szerint is): 1885 – országos iparkiállítás, 1896 – millennium; a mélypontokat – akárcsak az ország gazdaságában – az 1879-cel lezáruló krízis, illetve a századfordulót követő évek válsága okozhatta (az egyes „kilengéseknek” is meg lehetett a maguk oka, például 1878-ban a balkáni/boszniai események szenzáció volta). A századfordulót követő javuló eredmények összefügghetnek azzal is, hogy 1906-ban visszavonult a lap vezetésétől a már idős Falk Miksa (1828–1908), illetve azzal, hogy 1907 végén külsejében is megújult a lap: „lepedő méretű” formátumát (egy oldala 1885-től, de minden bizonnyal előtte is 421,5 x 580 mm volt, vö. Balogh, 2006: 25) mintegy fele akkorára, negyedrét hajtott ívre váltotta. Meggyőződésem egyébként – egyebek mellett e lap eredményeit is látva – hogy a dualizmus kori sajtó korszakolását inkább gazdaság- és nem politikatörténeti (például 1875, 1890) határokhoz „helyesebb” kötni. |
| 56 | Bródy Zsigmond „laptulajdonos” és Schnitzer Ignác „laptulajdonos és szerkesztő” csak 1876. július 1-jén hozta létre budapesti székhelyű vállalatát („Hungaria könyvnyomda és kiadó társulat Bródy és Schnitzer – Hungaria Buchdruckerei und Verlagsverein Bródy & Schnitzer”), amelynek közkereseti vállalatként történő bejegyzését „egy nyomda és kiadói vállalat közösen leendő űzése tekintetéből” július 8-án kérvényeztek is. A vállalatot, amelynek egyforma képviseleti joggal felruházott beltagjai Bródy és Schnitzer „könyvnyomdatulajdonosok” voltak, augusztus 14-én jegyezték be a kereskedelmi társas cégek jegyzéke II. kötetének 133. lapján (vö. pl. BFL, VII. 2. e. Cg. 7482). A jogi változás hamarosan megjelent a lap kolofonján is: szeptember 25-én még „Herausgeber”-ként és felelős szerkesztőként volt feltüntetve Schnitzer, másnap már csak utóbbiként; megjelent ekkor itt egy új „elem” is: Eigenthum, Druck und Verlag: „Hungaria” Buchdruckerei und Verlagsverein. |
| 57 | Bródy immár egyéni vállalatát, a „Hungaria könyvnyomda és kiadó üzlet Bródy Zsigmond”-ot a következő év legelején jegyezték be (BFL, VII. 2. e. Cg. 7482). Schnitzer Ignác Bécsbe költözött (ott is halt meg), személyét Petőfi első teljes német fordítójaként, valamint a Cigánybáró szövegírójaként őrizte meg az emlékezet. Itt jegyzem meg, hogy tévedés Bródy Zsigmondhoz kötni a Hungaria Hírlapnyomda Rt.-t (más, Bródyval kapcsolatos tévhitek mellett erre lásd például Széchenyi 2004: 1156; Buzinkay, 2006: 3). A „Hungaria könyvnyomda és kiadóüzlet Bródy Zsigmond”-céget – amelynek nyomdai üzemi felszerelését már 1922 elején megvásárolta a Globus – ugyanis csak 1923-ban alakította át részvénytársasággá (Hungaria Hírlapnyomda Rt.) az Angol-Magyar Bank Rt. A nyomdai vállalat (a napilapokat már korábban leválasztották a cégről) első elnöke Krausz Simon volt, tényleges vezetőnek – ügyvezető igazgatónak – azonban megmaradt Bródy László (Bródy Zsigmond unokaöccse). Ugyanebben az évben a Globus nyomdát is újjászervezte a bank, amely már korábban is az „érdekeltségébe” tartozott (vö. például Nagy, 1922–1924/II: 971 & 976; 1925–1926/I: 141). |
| 58 | Vö. az előbbiek esetében Szinnyei (2000: R. S. & W. K.); az utóbbiakhoz lásd például Pulszky Ferenchez írt leveleiket az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában. |
| 59 | A bank–lapkiadó-viszonynak természetesen – akárcsak a bank–ipar-viszonynak (vö. Tomka, 1999: 171–172) – pénzügyi infrastrukturális vetületei is vannak. Gondolok itt elsősorban a bankoknak az esetleges részvénykibocsátásoknál, -befizetéseknél betöltött formai szerepére, a letétbe helyezett lapvállalati vagy lapvállalkozói tulajdonú értékpapírokra, továbbá az újságoknak (és újságíróknak) a pénzintézeteknél vezetett folyószámláira stb. |
| 60 | E pénzintézet ekkoriban jelentős szerepet vállalt a fővárosi házak építésének finanszírozásában. |
| 61 | BFL, VII. 2. e. Cg. 1880/230. |
| 62 | BFL, VII. 2. e. Cg. 1640, O. 691. |
| 63 | BFL, VII. 2. e. Cg. 1906/557. |
| 64 | BFL, VII. 2. e. Cg. 2076, O. 1195. A vállalat ezen kívül tartozott még Gajári Ödönnek 48 ezer, Gajárinak, Kóbor Tamásnak és Ágai Bélának (együttesen) 20 ezer – minden bizonnyal járandóságaik kifizetése szenvedett késedelmet –, az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.-nek 48 ezer koronával (itt készült a lap; Gajári itt is igazgatósági tag volt, a nyomda a PMKB érdekeltségi köréhez tartozott). |
| 65 | Az PMKB vezetőjéhez, Lánczy Leóhoz, valamint Krausz Simonnal való rivalizálásához lásd Halmos (1997). |
| 66 | BFL, VII. 2. e. Cg. 1695., O. 2042. |
| 67 | Az Est, 1935. április 14., I. 7. |
| 68 | A cég éves nyereség-veszteség számláin összesen mintegy 90 ezer koronát számoltak el a leírásoknál alapítási költségként az indulást követő néhány évben. |
| 69 | Véleményem szerint Buzinkay Géza helyesen mutat rá, hogy sokszor a pártvélemények, a „kortes-beszédek” közlését is tekinthetjük egyfajta hirdetésnek (Kókay & Buzinkay, 2005: 157). |
| 70 | Erre azonban idáig kísérlet is alig történt, ugyanis a címeik alapján az egyes lapok, vagy „a” sajtó „történetét” bemutatni hivatott tanulmányok rendszerint figyelmen kívül hagyták a lapok kiadói, vállalati hátterét. |