Tóth Péter: A médiahatás-kutatás problémái: az agresszió és az erőszak rekonceptualizálása
| 1 | Nyilván nem meglepő az az állítás, hogy az agresszió bemutatása a médiában kommunikációs folyamat. Minden kommunikációs esemény immanens része a hitelesség, mivel minden kommunikáció ki van téve a félrevezetés vagy blöffölés lehetőségének, illetve kockázatának. Intenzív kompetíciós helyzetben a szelekciós kényszer a befolyásolandó fél kételkedő stratégiáját részesíti előnyben. Ennek leküzdésére az egyik lehetséges eljárás a kommunikációs akció hatékonyságának a ritualizálás általi biztosítása. Maga a ritualizálás a kommunikáció evolúciója, vagyis az emocionálisan motivált kommunikációs viselkedés formalizálása a természetes szelekció nyomása által. A folyamat számos jellemzője közül kettőt érdemes itt hangsúlyozni. Az első az összetéveszthetetlenség kényszerítő ereje. A második, a formalizáció (azaz a speciális megjelenés) eredményeként a vevő vagy befogadó felismerő mechanizmusainak minél alacsonyabb ingerküszöbnél történő aktiválása (Tóth, 1999). Ez azonban nem jelenti a pontos, azaz valósághű bemutatást. Éppen a hatékonyság érdekében a valóságnak csak egyes (talán lényegi) elemei szerveződnek speciális sorozatokba, méghozzá egyre eltúlzottabb módon. |
| 2 | Természetesen az emberi alkalmazkodást szolgáló „szelektíven korlátozott” képzelet mellékterméke az a kreatív konstrukciós képesség, amely a társas, a technikai és a szimbolikus dimenzió széles körű variabilitását produkálta az emberi társadalom és kultúra története során. |
| 3 | A heavy wiever terminusnak „megszállott nézőként” való – véleményem szerint, ha nem is tökéletes, de elfogadható – magyar fordítása a Horányi Özséb szerkesztette Kommunikáció I. A kommunikatív jelenség , 1978-ban, majd 2003-ban újra megjelentetett kiadásában megtalálható Gerbner-tanulmányból származik. |
| 4 | Loeber és munkatársai (2005) pozitív összefüggést az „erőszakos” (a szerzők fogalomhasználata szerint) cselekmények esetében kaptak, míg a gyilkosságot elkövetőknél a személyes jellemzők tűntek meghatározó tényezőknek. |
| 5 | A „problémakör” fogalommal arra szeretnék utalni, hogy nem egyértelmű az agresszió mint gyűjtőkategória határainak meghatározása. |
| 6 | Ennek persze negatív következményei is lehetnek. Például a kommunikáció meghatározásánál egyre elterjedtebb és elfogadottabb, hogy a kommunikációnak kizárólag az intencionális, bizonyos értelemben konvencionális, ebből elkerülhetetlenül következőn tudatos magatartást tekintik. Ezért mind az állati, mind az emberi „kommunikáció” nem mindig egyértelműen meghatározható köre jelölő viselkedéssé „degradálódik”, ami elkerülhetetlenül új szakadék kialakításához vezethet az emberi és az állati viselkedés és elme értelmezésénél. |
| 7 | Ez – mint a későbbiekben látható – egyáltalán nem elhanyagolható kérdés, mert nem mindegy, hogy az agresszió látványa milyen idegrendszeri mechanizmusokat aktivál. |
| 8 | Loeber, Lacourse és Homish (2005) az erőszak meghatározásához saját definíciójuk esetében az alkalmazott agresszió intenzitását, fegyver jelenlétét és alkalmazását, valamint a következményeit vették figyelembe. A lényege, hogy az agresszióra az „eszkalációs” folyamat, az egyedfejlődés során a késői (pubertást követő) megjelenés, a következmények, például az erőszakos nemi közösülés, illetve a rablás, a súlyos(?) testi sértés, valamint a gyilkosság a jellemző. |
| 9 | E déli fegyverhasználati mítosz női megfelelőjét Laura Browder Her Best Shot: Women and Guns in America című művében (2006) ismertette. |
| 10 | Genderau és Archer (2005) éppen az agresszió normatív megítélését kifogásolják Feshbach (1971) és Rule (1974) tanulmányaiban, mert szerintük ez az agresszió és az erőszak legitimálását eredményezheti. Ugyanakkor azzal, hogy relativizálhatja alkalmazásának jogosságát, önkényessé, egyben beláthatatlanul kockázatossá és veszélyessé válhat, hogy kit, kiket jelöl meg a „nem agresszív” cselekvés célpontjaként. |
| 11 | Hasonló, bár kevésbé részletes áttekintést Susan Fiske (2004) magyar fordításban is megjelent könyvében találhatunk. |
| 12 | A Buss-féle (1961) agresszió-felosztás kategóriáit és azoknak egy-egy példáit Fiske (2004) magyarul olvasható könyvében is megtalálhatja az olvasó. |
| 13 | Feshbach (1970), valamint Boelkins és Heiser (1970) tanulmányaira Zillmann (1979) hivatkozik. A közvetett agresszió leírását először a primatológus Hrdy adta meg a főemlősök, elsősorban a nőstények közötti társas interakciók és kapcsolatok megfigyelése alapján (Hrdy, 1981; Hrdy & Williams, 1983). |
| 14 | A hímek közötti (intermale) agresszió a szaporodási lehetőségért zajló, a darwini szexuális szelekció létrehozta intraszexuális kompetíció megnyilvánulása. |
| 15 | Zoomorfizmus az a téves, redukcionista szemléletmód, amely az állatoknál megfigyelt funkcionális viselkedéskategóriákat egy az egyben kiterjeszti az emberi viselkedés értelmezésére, figyelmen kívül hagyva az egyes humánspecifikus jellemzőket. |
| 16 | A morális agresszió proto-formái de Waal (1996) szerint már megjelennek a csimpánzok és egyes majomfajok társas politikájának eszköztárában is. |
| 17 | Tóth Péter tanulmányának második részét lapunk következő, 2008. tavaszi számában közöljük – A szerk. |