Wild Judit – Dull Szabolcs: Az elnök emberei – munka közben
1 | A Soma Alapítvány 2007 novemberében és decemberében végzett két részből álló kvalitatív kutatást. A kutatás első részében önkitöltős kérdőívvel kerestük meg a következő szerkesztőségek főszerkesztőit, főszerkesztő-helyetteseit, akik közül 23 személy válaszolt 25 médium képviseletében. Az országos hatókörű médiumok közül a következő főszerkesztői töltötték ki a kérdőívet: Blikk, Bors, Élet és Irodalom, Figyelő, Heti Válasz, Hírszerző.hu, HVG, Index.hu, Magyar Narancs, Metro (Metropol), Napi Gazdaság, Népszabadság, Origo.hu, Világgazdaság. A megyei napilapok főszerkesztői közül: 24 óra, Déli Hírlap, Észak-Magyarország, Hajdú-Bihari Napló, Heves Megyei Hírlap, Kelet-Magyarország, Napló, Petőfi népe, Somogyi Hírlap, Új Néplap, Vas Népe. A kutatás második részében az alapítvány mélyinterjúkat készített néhány médium vezetőjével: Árpási Zoltánnal – Somogyi Hírlap, főszerkesztő; Frank Róberttel – Bors, felelős szerkesztő; Kovács Zoltánnal – Élet és Irodalom, főszerkesztő; Martin József Péterrel – Figyelő, főszerkesztő; Réti Pállal – HVG, főszerkesztő; Tevan Imrével – Index.hu, főszerkesztő-helyettes; Vörös T. Károllyal – Népszabadság, főszerkesztő és Weyer Balázzsal – Origo, főszerkesztő. |
2 | Hasonló gondokkal küzd a tényfeltáró újságírás mint műfaj az olyan, a demokratikus államberendezkedésben jártasabb országban is, mint például Franciaország. Jean K. Chalaby (2004), brit szociológus szerint egyebek mellett a meghatározó irodalmi háttér, a műsorszolgáltatás 1982-ig tartó állami monopóliuma, az újságkiadás túlszabályozottsága, valamint az újságírók és a politikusok közti összefonódások miatt a franciaországi tényfeltáró újságírás csak az 1980-as évektől kezdett fejlődni. |
3 | Sághy Erna: Rozsdaövezet. HVG, 2007. október 11. |
4 | Érdekes, hogy az amerikai újságírók megengedőbbek e módszerrel kapcsolatban: a válaszadók 41 százaléka nem talált kivetnivalót a titkos kormányzati és/vagy üzleti dokumentumok használatában. |
5 | Az amerikai újságírók körében valamivel elfogadottabb a „dokumentum-újságírás”: az ott megkérdezettek 78 százaléka tartja elfogadhatónak a titkos dokumentumok használatát. |
6 | Hasonló eredményt kapott Vásárhelyi Mária is, aki legfrissebb, a magyar újságírókat reprezentáló kutatásában foglalkozott a különböző információszerzési módszerek elfogadottságával. Eszerint a válaszadó újságírók 43 százaléka tartja teljesen elfogadhatatlannak azt, hogy egy újságíró pénzt fizessen az informátorainak (Vásárhelyi, 2007). |
7 | D. H. Weaver és munkatársai (2007) kérdőíve alapján. |
8 | Jellemzői: kormányzat ellenőrzése, összetettebb témák elemzése, belpolitikai és külpolitikai témák megvitatása. |
9 | Jellemzői: gyors információszolgáltatás, hamis tények közlésének elkerülése, a lehető legszélesebb közönség kiszolgálása, szórakoztatás. |
10 | Jellemzői: kormányzat bírálata, üzleti világ bírálata. |
11 | Jellemzői: teret adni emberek véleményének, intellektuális/kulturális értékek előállítása, politikai közbeszéd tematizálása, mozgósítás, megoldások felkínálása. |
12 | A public journalism (vagy civic journalism, magyar fordításban köz- vagy polgári újságírás) irányzat az 1990-es években indult útjára, és máig nagy vitákat vált ki azzal, hogy célja a közönség bevonása, a „nép hangjának”, igényeinek beemelése az újságírás fősodrába, az „egyszerű” emberek szempontjából való megközelítés, megszólaltatás. |
13 | Az európai újságírói iskola képviselői az általuk jónak gondolt eszme képviseletében lépnek fel, ám nem kérdőjelezik meg a vélemények sokszínűségének lehetőségét és a szólás szabadságát. Az angolszász újságírói iskola képviselői a jelenségek tárgyilagos leírására, az eltérő vélemények átfogó bemutatására törekednek. |
14 | A magyar főszerkesztők körében készített kutatásban az alacsony elemszám miatt nem volt mód faktoranalízis elvégzésére. |
15 | A „kapcsolatvesztés” tényével egyébként az amerikai újságírók is egyetértenek: egy, a Pew Research Center For The People And The Press kutatóintézet 1999-es kutatásban részt vevő, országos hatókörű médium újságíróinak mintegy fele értett egyet ezzel a kijelentéssel (Pew, 1999). |