Tóth Péter István: A médiaerőszak-félelmek eredete
| 1 | Az evolúciós viselkedéstudományok közül az agressziót elsősorban az etológia, a szociobiológia és az evolúciós pszichológia, az evolúciós antropológia, valamint a viselkedésökológia keretében vizsgálják. |
| 2 | A szülőiráfordítás-elméletet (Tóth, 2005), a rokoni, illetve reciprok altruizmus elméletét (Tóth, 2007) korábbi, a Médiakutatóban megjelent tanulmányokban ismertettem. A fiatalhím-szindróma a hímek (férfiak) agressziójának intraszexuális (nemen belüli) kompetíciós értelmezését taglalja (Wilson & Daly, 1985). Azaz az agresszió előfordulása, illetve a kamasz fiúknak és a fiatal férfiaknak egy populációban megfigyelhető létszámaránya között pozitív kapcsolat figyelhető meg. Az apaitávollét-hipotézis elsősorban a lányok fejlődésének felgyorsulását értelmezi. Azt feltételezi, hogy az egyedfejlődés megváltozása adaptív válasznak tekinthető a bizonytalanná váló környezeti feltételek ellensúlyozására (Draper & Harpending, 1982). A homogámia a párválasztás szelektáló jellegét emeli ki. Partnerválasztáskor a hasonlóság alapján történő döntést elősegítő pszichológiai mechanizmusok a kapcsolat tartósságát és reprodukciós sikerét segítik elő (Mascie-Taylor, 1988). A fluktuáló aszimmetria fogalmán a fejlődés során bekövetkező, tehát nem genetikailag kódolt, azaz irányított, a szabályos (testi, arc-)szimmetriától történő eltérést értjük. Ezek mint fitneszindikátorok jelzik az egyén ellenálló képességét a fertőzésekkel vagy számos pszichológiai rendellenességgel szemben (Thornhill & Gangestad, 1993). |
| 3 | A médiaerőszak kérdéséről korábbi lapszámainkban lásd még Szilády Szilvia és Baranyai Eszter „A kiskorúak védelme és a televízió. Általános iskolások szülei a kiskorúakra ártalmas televíziós tartalmakról” (2002. ősz), Kálmos Borbála „Az erőszakosság relativitásának elmélete. Az anime fogadtatása Magyarországon”, valamint Stachó László és Molnár Bálint „Médiaerőszak: tények és mítoszok” (2003. tél) című írását – a szerk. |
| 4 | A közönség konceptualizációjának lehetséges típusait Webster (1998) tekinti át tanulmányában. |
| 5 | Graham és Gurr (1969) tanulmányát Grimes, Anderson és Bergen (2008) idézi. |
| 6 | Érdemes megemlíteni, hogy a kezdetekben a „média” alapvetően differenciálatlan tényezőként, egyes szám szerint értelmezve jelent meg a hatással kapcsolatos diskurzusokban. Manapság több adat is jelzi, hogy magas variabilitás jellemzi a médiumokat a harmadikszemély-hatás kialakulásával, illetve intenzitásával kapcsolatban (Andsager & White, 2007). |
| 7 | Például holland (Amszterdam), belga, olasz (Róma) vagy svéd (Stockholm) adatok jelzik, hogy a 100 ezer főre jutó gyilkosságok száma a 14. és a 15. században 100 körül ingadozott, míg napjainkban 0,3 és kettő között ingadozik. (A római adat szerint a 20. század második felében erősebb növekedés tapasztalható, mint a többi mintánál, de meg sem közelíti a tízet.) |
| 8 | Az Eisner által említett idézetet Rousseaux jelentette meg tanulmányában (1999: 145). |
| 9 | Eisner (2004) idézi Langan és Farington tanulmányát. |
| 10 | A szülőiráfordítás-elmélet szerint (Trivers, 1972) ivaros szaporodás esetén arra a nemre jellemző a lassú vagy hosszú idejű reproduktív stratégia, amelyik számára az utód létrehozása nagyobb költségterhet jelent. Az emlősök esetében, köztük az embernél a nőstények, illetve a nők viselik első megközelítésben a terhek javát. Számukra a párválasztásnál a helytelen időpont, a hely és a nem megfelelő partner kiválasztása a befektetett költségek miatt nagy veszteséggel járhat. Nem meglepő, hogy a lassú stratégiájú nemre jellemző a magas differenciálóképesség és törekvés a másik nem kiválasztásánál. Mivel a hímek, a férfiak szaporodási sikere a megtermékenyített nők számától függ, és ez bizonyos korlátok mellett egy viszonylag rövid idő alatt megvalósítható, abban érdekeltek, hogy relatíve gyorsan új partnert keressenek maguknak. Mivel a nők terhesség esetén hosszú időre kizáródnak a párválasztás lehetőségéből, az aktuálisan éppen fertilisek többnyire nagyszámú, de „megbízhatatlan”, gyors stratégiát követő férfi közül válogathatnak. Ebből az is következik, hogy a férfiak lehetőségei jóval korlátozottabbak, mint a nőké. Versenyezniük kell egymással (intraszexuális szelekció), ugyanakkor a nők figyelméért is (interszexuális szelekció). |