Hammer Ferenc: Az éjszakai élet mint populáris nyilvánosság a szocializmusban
| 1 | Paul Chatterton és Robert Hollands is hasonló módszertani meghatározottságra utal a kortárs éjszakai kulturális tájképek (nightscapes) elemzése kapcsán, amely: „…természetes módon együtt jár az éjszakai élet konkrét tapasztalataiból származó inherens nehézségek, ellentmondások és dichotómiák felfejtésével. Kimondottan tisztában vagyunk azzal, hogy az éjszakai életnek a tudományos diskurzus és az elméleti fogalmak általi megragadása során nagyrészt elillan az éjszakai tapasztalat fluiditása, izgalma és szociabilitása. Eléggé lehetetlen egy tudományos szöveg higgadt lapjain ékesszólóan megragadni, hogy milyen is pontosan a város éjszaka. Az éjszakai élet megragadásának bármely kísérlete együtt azzal, hogy bizonyos csoportok és élethelyzetek jobban lesznek láthatók, mint mások. A város, különösen éjszaka, számos olyan ellentmondó momentummal jellemezhető, amelyek nem mindig kibékíthetők, megérthetők vagy akár csak összemérhetők. Az éjszakai élet egyszerre konfliktusos és határsértő, csakúgy, ahogy szegregált, elüzletiesedett és sterilizált. Tartalmaz (az alkohol, a narkotikumok, a táncolás, a szex és a találkozások által) felkorbácsolt érzéseket éppúgy, mint racionális elemeket (tervezés, felügyelet, rendfenntartás), amelyek olykor nehezen illeszthetők bele egy közös értelmezési keretbe” (Chatterton & Hollands, 2003: 4). |
| 2 | Antropológiai kutatások szerint még a kívülálló számára tökéletesen céltalan utcai csavargás a résztvevők számára inkább egy szabályokat követő őrjáratként értelmezendő. |
| 3 | Lásd még Szabados Péter „Karnevál a médiában. Lagzi Lajcsi, a sámán” és Szabó Gyöngyi „A Hajós-jelenség” című írását lapunk 2005. őszi és 2006. őszi számában – a szerk. |
| 4 | „A politikai, közéleti és személyes megfontolások mint vitatott, affektív – esztétikai és érzelmi – kommunikációs formák kifejeződésére utal a kulturális nyilvánosság fogalma” (McGuigan, 2004: 134). |
| 5 | A nyilvánosságfogalom mutánsai a lehető legkülönbözőbb diskurzusokban bukkannak fel, amikor beszélnek European, global vagy networked public sphere-ről, ám ezekben az esetekben a nyilvánosságfogalom kevésbé viszonyt jelölő analitikus fogalom, mint inkább topográfiai utalás. |
| 6 | OSA ITEM No. 06733/52. |
| 7 | Sárközi Márta, Veres Péter, Darvas József, Tamási Áron, Illyés Gyula, Farkas Ferenc, Erdei Ferenc, Németh László, Bibó István, Szabó Zoltán. |
| 8 | OSA ITEM No. 06733/52. |
| 9 | OSA ITEM No. 06733/52. Az eredeti helyesírást meghagytam. |
| 10 | 1953-ban egy liter bor némi kristályvízzel itt 59 Ft volt. OSA ITEM No 09720/53. |
| 11 | Nehéz nem egy Sean Connery-féle Bond-film kulisszájának képzelni az éttermet, különösen, hogy az informátor szerint „1951-ben azt beszélték a városban, hogy a kerthelyiségben agyonlőttek egy nőt, aki állítólag kémgyanús volt” (OSA ITEM No 09720/53). Nem nélkülözi a hidegháborús kalandfilm-elemeket ez az 1968-ból származó disszidensbeszámoló sem: „Az Erzsébet-híd budai hídfőjénél van az Olimpia nevezetű mulató, valamikor egy olasz grófné tulajdona volt. Most a tulajdonosok: Párttagok és ÁVH-alkalmazottak. Szabadon kereskednek nőkkel, szabadon valutáznak, főként a mulató előtt a sötét Duna-parton, maga a rendőr vigyáz, hogy szabadon menjen az üzérkedés.” OSA ITEM No 464/68 |
| 12 | OSA ITEM No. 107/62. |
| 13 | OSA ITEM No. 5974/55 és 643/57. |
| 14 | OSA ITEM No. 643/57. |
| 15 | OSA ITEM No. 06733/52. |
| 16 | OSA ITEM No. 2317/54. |
| 17 | OSA ITEM No. 2090/64. |
| 18 | „..hosszúhajú, bajuszt és kecskeszakállat visel, [...] elmondta, hogy apja Bocskai-öltönyét fogja viselni és nagyméretű kokárdát tűz ki.” BRFK III/III-A jelentés (idézi Kenedi, 1996: 99). |
| 19 | 1956 októberében budapesti rendőrfőkapitány. |
| 20 | Ma: Ferenciek tere. |
| 21 | Személyes emlékeim alapján úgy rémlik, hogy a több száz házibulin, amin barátaimmal részt vettem az 1980-as években, alig néhányszor történt meg, hogy valami eltűnt volna a házigazda lakásából. Egyedül talán a jobb zenéket tartalmazó kazettákra kellett kicsit ügyelni. |
| 22 | Az idézet folytatása fontos hangulati elemeket
ad vissza ezekből a buli-blablákból: „Felmerült ugyanis az a könnyelmű párhuzam, hogy a magyar konyhaművészet irányát éppen úgy a nyugati fejlődés, vagy ha jobban tetszik: a nyugati divat határozza meg, mint a képzőművészetekét, a zenéét és persze az irodalomét. Szakállas barátom tiltakozott a divat kifejezés ellen, legalábbis ami a művészeteket illeti. Szerinte a művészetek fejlődésének ugyanis belső logikája van, tehát ilyen értelemben független a nyugat–keleti felosztástól. Az más kérdés, hogy gyakorlatilag nyugaton jelentkeznek előbb az eredmények, de ez csak attól van, hogy keleten a fejletlenebb társadalom nem hagyja kibontakozni az egyént, meg az állam is elnyomja a szabad gondolkodást. Ezért van, hogy nyugaton kezdődik az egész avantgarde; a kubizmus, a fauvizmus, a szürrealizmus, a szuprematizmus, a futurizmus, az expresszionizmus, a konstruktivizmus. És a szintetikus kubizmus – folytatta másik barátom – meg az absztrakt expresszionizmus; a pop art és az op art; a minimal art, a video art, a colour filed, az action painting, a post-painterly abstraction, az action piece. És hol marad a happening, a performance, a body art, az újszenzibilitás és az újszubjektivitás; az egész transzavantgarde?! És a sharp-focus-realism? Meg a szocialista realizm? Az keleten! Mint a leninizm. De a rayonizmus tényleg keleten! Viszont nyugaton a ready-made, a hard edge, a combine painting, a dada, a ju-ju, a dip the fly... Nem beszélve a spurensicherungról! Szóval itt fejlődés van – vette vissza a szót szakállas barátom –, a divat azért rossz szó erre. Ha keleten születne valami előremutató, a nyugat venné át. Vitatkozom – jelentette be irodalomtörténész barátom...” |
| 23 | Érdekes, hogy Fejessel szinte egyidőben Hamvas Béla egy más kombóban találta meg a bűn forrását: „Mindig csak a futball, a divat és a margarin” (Hamvas, n.a). |
| 24 | Jellemző adalék, hogy a regény tévéfilm-adaptációjában (Mihályfi, 1971) az örök Lucifer, Kálmán György személyesítette meg a cinikus Tibort, aki ellenpontozza rokonszenves, a szocialista társadalompolitika kirakatbábujaként megjeleníteni kívánt fontos férfiszereplőt (akit Huszti Péter játszott el). |
| 25 | „A Napló” (Barna, 1990) több volt egy naplónál, ugyanis kevésbé a napi apróságok megörökítése, hanem inkább – ismét csak valamiféle demokratikus nyilvánosság imitációjaként, kicsinyített másaként – egy szerzői kör útkeresésének dokumentuma, mondván, milyen értékek és stratégiák mentén kell politizálniuk és élniük. |
| 26 | „Dagi Mulligan házszentelő bulija immár negyvenedik órájába lépett” – szól Thomas Pynchon (1981) Entrópia című, valamikor az ötvenes évek végén, Washingtonban játszódó novellájának kezdőmondata, amely elbeszélés mint programszerű modernitáskritika lett emblémaszerű darabja a formálódó posztmodern szenzibilitásnak. |