Martin József: Ha Ausztriát kizárják Németországból
| 1 | Köszönöm útmutató tanácsait Frank Tibornak, az ELTE intézetvezető professzorának; ugyancsak köszönet illeti az egri Eszterházy Károly Főiskola Lyceum Pro Scientiis Alapítványát és személy szerint dr. Zám Éva dékánt, mert lehetővé tették számomra a berlini kutatást; végül a helyszínen nagyon sokat segített Alexander Fiebig, a Staatsbibliothek zu Berlin újságrészlegének vezetője. |
| 2 | Tandori Dezső fordítása, Musil (1977: I: 72). |
| 3 | A teljesség igénye nélkül: Jókai (1898: XCVII: 426); Jókai Mór: Útleírások. http://mek. niif.hu/00800/00836/html/jokai32htm. (Utolsó letöltés: 2009. március 2.), Mikszáth (é. n.: II: 121); Szabó (1904: 353–359). |
| 4 | Aranyi Lipót (1855–1945) újságíró, lapszerkesztő, Miskolcon született. 1876-tól a Miskolcz című lap belső munkatársa, fővárosi politikai napilapok levelezője. Budapestre költözése után több fővárosi újságba írt cikkeket, tárcákat (Pesti Napló, Nemzet, Magyar Újság stb.), 1903-as alapítástól 1934-ig Az Ujság (1925-től: Ujság) belső munkatársa, utóbb törvényszéki rovatvezetője . 90 éves korában, egy nyilas igazoltatás során a Szent István körútúton agyonlőtték. Lásd például: http://mek.niif.hu/00300/355/html/ABC00003/00423.htm. (Utolsó letöltés: 2009. április 17.) |
| 5 | Aranyi Lipót: Jókai és Bismarck/ Az Anschluss alkalmából. Ujság, 1938. április 10. 27. |
| 6 | Az idézetekben megtartottam az eredeti helyesírást. A Jókai-cikk esetében a ritkított szedés helyett kurzívval jelzem a kiemeléseket. Jókai Mór: Bismarknál. A hon, 1874. március 3. 1. |
| 7 | Aranyi, 1938. i. m. |
| 8 | A Kreuz-Zeitungot az 1848-as német forradalom idején alapították Poroszország konzervatív körei, ideológiai fegyvernek tekintve a lapot. A Konzervatív Párt sajtóorgánumaként működött, noha soha nem nyilvánították hivatalosan pártlappá. A Weimari Köztársaság időszakában hangot váltott ugyan – alkalmazkodni igyekezvén a megváltozott politikai környezethez –, de mindig Németország konzervatív köreit reprezentálta. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt nyomására 1939-ben szűnt meg. Lásd: http://www.library.utoronto.ca/mediacommons/microtext/collection/pages/neuepreu.html. (Utolsó letöltés: 2009. április 18.) |
| 9 | A Spenersche Zeitungot Ambrosius Haude könyvnyomtató és kiadó alapította 1740-ben. A lap eredeti neve: Berlinische Nachrichten von Staats- und gelehrten Sachen volt. Haude halála után 1748-ban Johann Karl Speneré – a lapot kiadó Haude und Spener közös cég résztulajdonosáé – lett. A 19. század folyamán az egyik legnagyobb berlini napilap. 1874-ben beleolvadt a National Zeitungba. . Lásd: http://de.wikipedia.org/wiki/Spenersche_Zeitung. (Utolsó letöltés: 2009. április 24.) |
| 10 | Jókai, 1874. i. m. |
| 11 | Német katolikusok egy csoportja hívta életre a Germania című napilapot, amelynek első száma 1870. december 28-án, Berlinben jelent meg, 1881-től pedig naponként kétszer került az olvasók kezébe. A csoport egyik tagja, Friedrich von Kehler a Centrumpárt alapítói közé tartozott. Az 1872-ben részvénytársasági formában működő lap határozottan katolikus és nemzeti jellegének megfelelően erősen résztvett a kultúrharcban. A lapot tíz évre betiltották Elzász-Lotharingiában, amit Bismarck „természetesnek” tartott, mert azt az államra nézve „veszélyesnek és felforgatónak” ítélte. A Weimari Köztársaság idején, 1924-től Franz von Papen, a katolikus Centrum Párt befolyásos személyiségeként próbálta a lapot jobbra tolni, de törekvése csak 1933-ban sikerült, amikor a hitleri hatalomátvétel után rövid ideig az alkancellári tisztséget töltötte be. De a gleichsaltolt lap sem élt sokáig: 1938. december 31-én jelent meg utoljára. Lásd: http://de.wikipedia.org/wiki/Germania_(Zeitung) (Utolsó letöltés: 2009. április 25.) |
| 12 | C.: Bismarcksche Politik. Germania, 1874. március 10. 1. – A cikkeket saját fordításomban közlöm. |
| 13 | Uo. |
| 14 | Uo. |
| 15 | Uo. |
| 16 | Jókai, 1874. i. m. |
| 17 | [Szerző nélkül:] Zeitungschau. Spenersche Zeitung, 1874. március 11. 1-2. |
| 18 | Uo. |
| 19 | Uo. |
| 20 | Uo. |
| 21 | Ludwig Windthorst (1812–1891) jogász, politikus, ifjúságát az akkor még önálló Hannover állam formálta. 1871-től haláláig a Reichstag megválasztott képviselője. Az 1871-es alapítástól a katolikus Centrum Párt egyik vezéregyénisége, utóbb elnöke. Golo Mann történész szerint „a legzseniálisabb parlamenti képviselő, aki valaha is volt Németországban”. Bismarck nagy politikai ellenlábasa már az 1850-es évektől, vele ellentétben katolikus-klerikális, liberális, demokratikus, föderalista és Ausztria barátja. Bismarck bevallottan gyűlölte, de halálakor elismerte politikai tehetségét, amellyel egyben tartotta a Centrum Párt széthúzó frakcióit. Lásd http://de.wikipedia.org/wiki/Ludwig_Windthorst. (Utolsó letöltés: 2011. július 27.) |
| 22 | Jókai, 1874. i. m. |
| 23 | Az 1861-ben alapított Norddeutsche Allgemeine Zeitung berlini politikai napilap. Az este megjelenő újság a konzervatív párt irányvonalát követte, előbb Ausztria németországi érdekeinek szószólója, de hamarosan a porosz kormány, s különösen Bismarck nézeteit támogatta. Visszalépéséig a kancellár ebben a lapban tette közzé hivatalos állásfoglalásait, ezért is nevezték sokan „kancellárújság”-nak („Kanzlerblatt”). Bismarck utódai idején is fennmaradt ez a kapcsolat a lap és a kancellária között. A kezdeti időszakban az újság szerkesztői közé tartozott a szocialista Wilhelm Liebknecht. Az első világháború után, 1918. november 12-én a lap Deutsche Allgemeine Zeitung néven újjáalakult. Néhány laptársával együtt a legolvasottabb – külföldön is ismert – újságok közé tartozott. A hitleri hatalomátével után fokozódott a lapra nehezedő nyomás, kivált a II. világháború kitörése után. A berlini lapok között az utolsók egyikeként szűnt meg, 1945. április 24-én jelent meg utoljára. Lásd http://www.zeno.org/Meyers-1905/A/Norddeutsche+Allgemeine+Zeitung és http://www.de.wikipedia.org/wiki/Deutsche_Allgemeine_Zeitung (Utolsó letöltés: 2011. augusztus 2.) |
| 24 | A Deutsche Zeitung 1871-től 1907-ig jelent meg Bécsben, naponta kétszer, reggel és este; 1888 és 1894 között vasárnapi kiadása volt. http://anno.onb.ac.at/info/dzg_info.htm. (Utolsó letöltés: 2011. augusztus 3.) A Deutsche Zeitungot idézi: Politischer Tagesbericht. Norddeutsche Allgemeine Zeitung, 1874. március 15. 1. |
| 25 | A Deutsche Zeitungot idézi: [Szerző nélkül:] Politischer Tagesbericht. Norddeutsche Allgemeine Zeitung, 1874. március 13. 1. |
| 26 | A Neue Freie Presse 1864-ben jelent meg először, miután a Die Pressét alapító August Zanggal csaknem a teljes szerkesztőség szakított. Az új lapot a régi Die Presse két szerkesztője, Michael Etienne és Max Friedländer alapította, s a NFP hamarosan a Habsburg-monarchia vezető újságjává vált, miközben a régi mind inkább veszített jelentőségéből, és 1896-ben meg is szűnt. A liberális polgárság lapjaként számon tartott újságba olyan szellemi nagyságok írtak, mint Eduard Hanslick, Theodor Herzl, Hugo von Hofmannstahl, Stefan Zweig, Felix Salten és Arthur Schnitzler. Kiváló újságírók és korszerű technikai módszerek – például a rotációs eljárás bevezetése 1869 és 1873 között – öregbítették az újság hírnevét; folyamatos emelkedés után a lap példányszáma 1938-ban elérte az 59 000-t. Hitler bevonulása hamar véget vetett a Neue Freie Pressének, a nemzetiszocialisták nem viselték el a lap polgári-liberális hangvételét: a lapot 1938 nyarán egy náci kontroll alatt lévő gazdasági társaság kisajátította. A Neue Freie Presse 1939. január 31-én jelent meg utoljára. http://aeiou.iicm.tugraz.at/ae iou.encyclop.n/n350340.htm;internal &action=_setlanguage.action?LANGUAGE=en. (utolsó letöltés: 2009. április 24.) és http://anno.onb.ac.at/cgi-content /anno?apm=0&am p;aid=nfp&datum=18740304&am p;seite=5&zoom=2. (utolsó letöltés: 2009. április 14.). |
| 27 | A Neue Freie Pressét idézi: [Szerző nélkül:] Politischer Tagesbericht. Norddeutsche Allgemeine Zeitung, 1874. március 15. 1. |
| 28 | Uo. (A bécsi lap ugyancsak Windthorst képviselőnek tulajdonítja a Germania-cikket, de azért óvatosan hozzáteszi, „ahogyan ezt nekünk táviratilag jelentik”.) |
| 29 | A The Daily Newst 1846-ban Charles Dickens alapította, aki a kezdet-kezdetén rövid ideig szerkesztője is volt a napilapnak, majd átadta az irányítást a zsurnalizmusban jártasabb John Fosternek, aki 1870-ig volt a lap első számú irányítója. A Daily Newst a jobboldali Morning Chronicle radikális ellenlábasának tekintették, írt a lapba a többi között G. B.Shaw, H.G. Wells és G. K. Chesterton is. A neves csokoládégyáros, George Cadbury 1901-ben megvette az újságot. Története folyamán a Daily News több lappal egyesült: így 1912-ben a Morning Leaderrel, 1928-ban a Westminster Gazette-tel, két évvel később a Daily Chronicle-lel, ebből jött létre a középbal irányzatú News Chronicle, vagyis a Daily News elveszítette a nevét. A News Chronicle ebben a formában 1960. október 17-én szűnt meg, amikor beleolvadt az 1896-ban alapított és sikeres Daily Mailbe, Alfred Harmsworth (utóbb Lord Northcliffe), illetve fívére, Harold Harmswoth, a későbbi Lord Rothermere lapjába. http://en.wikipedia.org/wiki/The_Daily_News_(UK) (Utolsó letöltés: 2011. augusztus 2.) http://en.wikipedia.org/wiki/The_Daily_News_(UK) (Utolsó letöltés: 2011. augusztus 2.) |
| 30 | Teljes nevén Harry Kurt Eduard Carl von Arnim-Suckow (1824–1881), 1870-től grófi cím birtokosa. Jogi végzettség után diplomáciai pályára lépett, több állomáshely után Párizsban lett nagykövet. Itt robbant ki a nézeteltérés Bismarckkal (mi legyen a legyőzött Franciaország államformája: Bismarck köztársaságot akart, von Arnim viszont a monarchia visszaállítását szorgalmazta). A vita éles és kérlelhetetlen hatalmi harcba torkolt, amely az I. Vilmos császárral jó kapcsolatot ápoló és többek szerint Bismarck posztjára pályázó, az „ókonzervatívokhoz” közel álló von Arnim vereségével végződött. „A fennálló rend elleni bűncselekmény” miatt 1874-ben elfogták, kilenc havi börtönbüntetésre ítélték, de külföldre menekült, innen folytatta sikertelennek bizonyuló harcát a kancellár ellen. A börtönbüntetést visszaemlékezéseiben még maga Bismarck is helytelenítette, s bár kétségtelen, hogy von Arnim többször vétett a fegyelmi szabályok ellen, a bírósági eljárás kezdettől fogva gyenge lábakon állt. http://www.deutsche-biographie.de/sfz1286.html. (Utolsó letöltés: 2011. augusztus 5.). |
| 31 | Vö. Móra Ferenc: Mi az újságíró. Szegedi Napló, 1904. június 26. In: Buzinkay, 2009: 195–196. Móra ezt írta: „Mióta Bismarck egy bosszús pillanatában félben maradt egzisztenciáknak nevezte az újságírókat, azóta szállóigévé lett ez az ötlet. Csakhogy Bismarck egyebet is mondott, ami legalábbis van ekkora igazság, ha kevesebbet emlegetik is. Azt is mondta Bismarck, hogy egy jó újságíró az ő szemében mindig többet ér, mint egy középszerű miniszteri tanácsos, mert a jó újságíró mindig be tudná tölteni a miniszteri tanácsos helyét, de az igen ritkán tudna becsületesen megírni egy riportot.” Ez utóbbi mondás forrásvidéke alighanem Hofmann idézett mondata körül keresendő. A bismarcki sajtópolitika még megírandó magyarországi utóéletéhez tartozik a Bismarck és az újságíró című, szignó nélküli cikk, amely a Nemzet 1898. augusztus 20-i számában jelent meg, vagyis néhány héttel a hivatalából 1890-ben távozó Bismarck július 30-i halála után. Az írás elbeszéli, hogy egy angol újságíró miként szerezte meg kéziratban a hercegnek a Hamburger Nachrichten számára írt cikkét – a herceg kutyájától. „Tausend Teufel, - dieser Skribler” – kiáltott föl a „vasember”, miután kiderült, hogy nem ő csapta be a „skriblert” – lezárt borítékban egy étkezési menü kártyát adott neki, állítván, hogy ez a cikk –, hanem az újságíró őt. Idézi: Kovács (2011). |
| 32 | A német közmondás-lexikon szó szerinti német fordításban idézi a kancellárnak azt a mondatát, amelyet oroszországi „példabeszéd” gyanánt adott elő Bismarck Jókainak: „Ha az orosz lop, annyit lop, a mennyi neki magának egy napra elég; de ha egyszer a német lop, az annyit lop, hogy a gyerekeinek is maradjon belőle, még holnapra való is.” A lexikon forrásmegjelölése: Schles.Presse, 1874. Nr. 109, S4. In: Wanders, 1880: Ötödik kötet, 1690. |
| 33 | Az újság nevét a források eltérően emlegetik: Schlesische Presseként vagy Schlesische Zeitungként. Először 1742-ben jelent meg, eléggé bonyolult címmel: „Schlesische Privilegierte Staats-, Kriegs- und Friedenszeitung”. Az egykori Breslauban (lengyelül Wroclaw, magyarul Boroszló) a Korn-család adta ki, porosz-hivatalos jellegű lapként. Kezdetben hetente háromszor jelent meg, napilappá 1828-ban vált, Szilézia legnagyobb regionális lapjaként tartották számon. Írt a lapba a Sziléziát Poroszország számára megszerző II. (Nagy) Frigyes porosz király is. 1848 után túlnyomórészt konzervatív, 1918 után német-nemzeti irányzatú, 1933-ban gleichsaltolták, 1944-ben más lapokkal összeolvasztották; a lap 1945 februárjában szűnt meg. www. zeno.org/Meyers-1905/A/Schlesische+Zeitung (utolsó letöltés: 2009. április 26.), valamint Meyers, 1977: 21. kötet, 124. |
| 34 | Aranyi, 1938. i. m. |