Bizó Gábor: A zeneipar az új rádió korában
| 1 | Home Taping Is Killing Music. |
| 2 | Ezúton szeretném köszönetemet nyilvánítani Gayer Zoltánnak az itt közölt írás alapjául szolgáló MA-szakdolgozatom konzulenseként nyújtott segítségéért. A tanulmány teljes terjedelmében elérhető a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola könyvtárában. |
| 3 | Magyarországon például a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének javaslatára a 2011. évi CVII. törvény 21. §-ában rögzítették, hogy a „lineáris rádiós médiaszolgáltatásban a zenei művek közzétételére szánt évi teljes műsoridő legalább harmincöt százalékát magyar zenei művek bemutatására kell fordítani.” |
| 4 | A fogalmat ilyen értelemben Neil Young használta először a The Verge-nek adott interjújában (Bohn, 2012). |
| 5 | Természetesen rádióból továbbra sem volt egyszerű felvenni, mivel a szerkesztők döntésén múlott, mikor milyen szám került adásba. Ám léteztek olyan műsorok, amelyek explicit módon is az otthoni rögzítés megkönnyítését szolgálták. Ilyen volt idehaza például a Petőfi rádióban 1966-ban indult „Ötórai tea” című könnyűzenei műsor, amelynek zenei repertoárját sorrendben előre közölte a Rádióújság. Ennek köszönhetően a hallgatók pontosan tudták, mikor melyik szám következik, így „csőre töltött” magnetofonnal várhatták a felvenni kívánt dalt. Nem is szólva a már címében is beszédes „Magnósok, figyelem!” című műsorról. De léteztek más praktikák is. Az 1964-től sugárzott „Vasárnapi koktél” minden második héten (vasárnap) jelentkezett új adással, ám a műsort két egymást követő hétvégén is leadták. Így a hallgatók az első alkalommal feljegyezhették a számok sorrendjét, a rákövetkező héten pedig felvehették a kiszemeltet. Sőt, bár a személyes emlékeim csupán az 1990-es évekig nyúlnak vissza, de még akkor sem volt ritka, hogy valaki azzal a deklarált céllal telefonált be egy kívánságműsorba és kért egy számot, hogy azt otthon felvehesse. A rádiós DJ-k pedig ennek minden fenntartás nélkül eleget tettek. |
| 6 | A tanulmány azt vizsgálta, hogy az egyes technológiai eszközök az amerikai háztartások hány százalékában voltak megtalálhatók hét évvel az után, hogy az első darab megjelent a piacon. |
| 7 | Csak miheztartásképpen: a színes tévé esetében ez az arány négy százalék, a mobiltelefon esetében tíz százalék volt. Számunkra az sem elhanyagolható, hogy a lista második helyére éppen a CD-lejátszó került. Hét évvel az 1982-es megjelenését követően az amerikai családok 56 százaléka birtokolt ilyen készüléket (uo.). |
| 8 | A zenekiadók termékei és az otthoni felvételek mindeddig külön eszközön jelentek meg. A fonográf idején zeneiparról még nem beszélhettünk, a gramofon pedig nem tett lehetővé házi felvételeket. Az orsós magnetofont ugyan használták mind a magánemberek, mind a stúdiók a műsorszámok/zeneszámok rögzítéséhez, de az albumok változatlanul hanglemezen jelentek meg. |
| 9 | Hasonló módon járt néhány éve az MPAA „You Wouldn’t Steal a Car” („Ugye nem lopnál autót”) szlogen alatt futó reklámspotja is, amely azt kívánta érzékeltetni, hogy egy illegális letöltés egyenértékű bűncselekmény a gépjárműfeltöréssel. Erre válaszul az internet népe elkészítette a „You Would’t Download a Car” („Ugye nem töltenél le autót”) című ellenfilmet, amely nemcsak a cselekedetek különböző természetére hívja fel a figyelmet, de azt is nagyon világosan mutatja, hogy a felhasználók az agyonsulykolt médiaüzenetek ellenére sem tekintik bűncselekménynek a fájlcserélést. |
| 10 | A legnagyobb fájlcserélő, az 2004-ben alapított Pirate Bay hajót szimbolizáló logójának fővitorláján büszkén lobog a kazettás-halálfejes zászló. |
| 11 | A United States Court of Appeals ítéletének teljes indoklását lásd: http://caselaw.findlaw.com/us-9th-circuit/1054784.html (utolsó letöltés: 2012. október 24.). |
| 12 | Ami kezdetben nem is tűnt illegálisnak. Amikor 1999 decemberében a RIAA beperelte az első fájlcserélőt, a Napstert a szerzői jogok megsértése miatt, a felhasználók azzal védekeztek, hogy a vonatkozó törvényi szabályozás (az 1992-es Audio Home Recording Act) lehetővé teszi, hogy a CD-t vagy a kazettát megvásárlók nemcsak saját maguk, hanem barátaik számára is másolatot készítsenek mindaddig, amíg ezért semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem kérnek. Mivel a törvény értelmező rendelkezései nem definiálták a „barát” fogalmát (sem azt, hogy mennyi lehet belőlük), így véleményük szerint az, amit tettek, száz százalékig legális. A Napster ugyanis ingyenes szolgáltatásként működött, működéséből adódóan pedig nem tárolta a jogvédett tartalmakat, csupán összekapcsolta a zeneszámot kereső felhasználó számítógépét a felhasználónak a gépével, amelynek merevlemezén a keresett tartalom elérhető volt. A Napster fénykorában körülbelül 80 millió „barát” cserélt zenét ily módon egymással (Tyson, 2011). |
| 13 | Szakdolgozatomban bővebben foglalkoztam a kiadók kommunikációs kampányainak kudarcával és elemeztem ezek okait, egyebek között a „beoltáseffektus”-nak (McGuire gondolatait ismerteti Pratkins & Aronson, 1992: 162–163) nevezett jelenség kapcsán. Eszerint az üzenet úgy viselkedik, mint egy legyengített vírus, amelyet az emberek bőre alá oltanak. Ha egy állítás védelmében gyenge, könnyen cáfolható érveket hoznak fel, azokat megcáfolva védettség alakul ki az üzenettel szemben. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy ha a kiadók nyilvánvalóan túlzó állításait (mint például az, hogy a letöltésekkel a terrorizmust támogatjuk) megcáfoltuk, könnyen juthatunk arra a (téves) következtetésre, hogy valójában semmilyen kárt nem okoztunk. |
| 14 | Sőt lényegében drágább, hiszen a fizikai albumnak mégiscsak van valamekkora előállítási költsége, amelyhez ily módon hozzájutunk, szemben a letöltéssel, amikor külön kell megvásárolnunk a hordozót, amelynek ára ráadásul tartalmazza az üres hordozó díját, amely szintén a kiadókat illeti. |
| 15 | Legalábbis Európában, hiszen az Egyesült Államokban már kezdetektől a rádiózás kereskedelmi modellje volt az általános. |
| 16 | Illetve léteztek duplasebességű kétkazettás magnók, amelyek csökkentették a másolás idejét, de ugyancsak minőségromlás árán. |
| 17 | Eredetileg a zeneipar technológiatörténetét a hangrögzítés módja szerint három korszakra osztva tárgyaltam. Ezek az alábbiak voltak: a mechanikus kor, amely Edison fonográfjával vette kezdetét 1878-ban (noha az albumkiadás csak Emil Berliner 1887-es találmánya, a fonográf révén valósulhatott meg), az elektromechanikus korszak, amelynek nyitányát az 1924-es év jelentette, amikor először alkalmaztak mikrofont és erősítőt a felvételek rögzítésére, és a digitális kor, amely a CD 1982-es megjelenése óta tart. |
| 18 | Az „ipar” szót sokkal inkább a zenésztársadalom értelmében használom, mint a globális zenei piacot uraló konglomerátumok összefoglaló neveként. Hiszen – éppen a digitális technikáknak hála – számtalan kis előadó állíthat elő jó minőségű tartalmat, így sok amatőr zenész léphetett a professzionalizálódás útjára. |
| 19 | A növekedés némiképp meglepő lehet, ha csak azt nézzük, hogy az illegális letöltések miatt csökkennek az albumeladások, ily módon jelentős bevételtől esnek el a kiadók. A megcsappant befektethető tőkét pedig nem érdemes egy kétes megtérülésű üzletre, így például egy ismeretlen előadóra pazarolni. Ugyanakkor a digitális technikai apparátus mellett leegyszerűsödtek az albumkiadás feltételei és költségei, aminek hála számtalan független zenész jelentethette meg albumát szerzői kiadásban vagy újonnan alakult kis kiadókon keresztül. |
| 20 | Természetesen nem szükséges minden meghallgatott számot beszerezni, ám a letöltések esetén a beszerzés a hallgatás előfeltétele. |
| 21 | Például az egyik hazai hipermarketlánc ajánlatában 1990 forintért megvásárolható „butatelefon” is tartalmaz MP3 lejátszót (TESCO, 2013: 22). |
| 22 | Magyarországon például 2004-ig egyáltalán nem létezett online zeneáruház. Az [origo>play] néven alakult, majd T-Online Zeneáruház néven üzemelő szolgáltatás végül ötéves működés után, 2009-ben megszűnt. Ezt követően a 2006-ban indult Songo maradt az egyetlen, a három legnagyobb (és leghallgatottabb) nemzetközi lemezkiadó (Universal, Sony, Warner) dalait forgalmazó webáruház, amely ráadásul másolásvédelemmel (DRM) terhelte a felhasználókat. Ám 2011. március 31-én a Songo is bezárt (igaz, azonos néven, új üzemeltetővel még az év őszén újranyitott, immár DRM nélkül), így csak a Magyar Élőzene Művészeti Kht. által alapított (és ennek megfelelően szűkebb palettájú) dalok.hu volt az egyetlen Magyarországról elérhető online zenebolt (Barna, 2011). Majd 2011. szeptember 28-án itthon is elindult az iTunes Music Store. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a 21. század második évtizedében fél évig az illegális letöltésnek jóformán nem volt legális alternatívája Magyarországon, hanem azt is, hogy amikor éppen megoldott a legális online zenevásárlás, akkor is mindössze egy, maximum kettő piaci szereplő van jelen, amelyek kiléte ráadásul folyamatosan változik, ami nem teszi lehetővé, hogy törzsközönség alakuljon ki. Persze a kivonulást minden esetben épp az alacsony letöltésszám indokolta, pontosabban az, hogy túl sok illegális letöltő jut kevés legálisra, ami miatt nem gazdaságos jelen lenni a piacon. A távozás viszont az illegális megoldások felé hajtja a közönséget, ami pedig megnehezíti az újabb próbálkozók piacra lépését. |
| 23 | 128 kbit/s sebességgel tömörített MP3 kódolású dalokat alapul véve, 4 MB-os átlagos fájlmérettel számolva. |
| 24 | Az Apple saját statisztikája, 4 perces, 128 kbit/s sebességű, AAC kódolású dalokat alapul véve (Apple, 2013). |
| 25 | Talán nem véletlen, hogy éppen a legfejlettebb gazdaságok rendelkeznek a legszigorúbb szerzői jogi védelemmel. Ennek némiképp ellentmond Oroszország, ahol virágzik az online feketepiac, noha a nemrég elfogadott törvényi szabályozás nagyon szigorú ennek tekintetében. Más kérdés, hogy az állam mennyire igyekszik a nagyrészt nyugati multicégek által kilobbizott kalóztörvényt betartatni, de ez most túlmutat vizsgálódásunkon. |
| 26 | Természetesen az iPod Classic nemcsak zenelejátszásra alkalmas, hanem például fényképtárolásra vagy videolejátszásra, illetve egyéb fájlok hordozására is. Ám a készülékgyártó egyértelműen a zenehallgatás-funkciót preferálta, amikor a katalógusában „A top 40 000 slágered” headline-nal hirdette meg termékét (Apple, 2013). |
| 27 | Lehetséges egy olyan magyarázat is, hogy az eszköz kifejezetten zenegyűjtőknek készült, akiknek egy kisebb memóriájú lejátszó nem volna elég, hogy az összes kedvelt zenéjük ráférjen. Az ő esetükben a szelekció nem igény, hanem szükséges rossz, amit a nagy memóriával éppen elkerülni kívánnak. |
| 28 | Ilyen már most is létező csatornák például a koncertbevételek, a merchandising, a videoklipek termékelhelyezései, a videomegosztók reklámbevételei, a streaming-audio szolgáltatások (de leginkább ezek együttes alkalmazásai), amelyek bemutatására egy fejezetet szántam, de ezt itt most nincs mód részletesen ismertetni. |
| 29 | Itt bővebben írtam a közösségi médiumoknak az előadók felfedezésében játszott szerepéről a 2010-es évek egyik tinibálványa, Justin Bieber példáján keresztül, akit már – sok más korábbi előadóval ellentétben – nem egy élő fellépés során, hanem egy fellépésről készült YouTube-videó nyomán fedeztek fel. |
| 30 | A lokális sztárok köztudatba emelésén túl létezik a felfedezésnek egy másik nagyon hatékony módja, mégpedig az itthon is nagy népszerűséggel futó tehetségkutató műsorok. Ám az élő műsorba jutott versenyzők között gyakran találjuk egy-egy ismert sztár rokonát, karrierjébe új életet lehelni kívánó, korábban ismert zenészt, de még neves kőszínházak kevésbé neves művészeit is. Az is nyílt tikok, hogy az évadok között utazó ügynökök járják a vidéki (és a határon túli) kultúrházakat, hogy az ott megrendezett ilyen-olyan énekversenyek győzteseit meghívják például az X-faktorba. Hiszen épp az okozta a 2012-es évad egyik minibotrányát, hogy az egyik (később a harmadik helyen végzett) versenyző egy interjúban elkotyogta, hogy az egyik kolozsvári fellépése után keresték meg a műsor producerei azzal, hogy jelentkezzen a műsorba. Vagyis – úgy tűnik – a tehetségkutatók is csak olyan tehetségeket keresnek, akik már bizonyítottak valamilyen közönség előtt. |
| 31 | Technology, Entertainment, Design. |
| 32 | Saját fordításom – B. G. |
| 33 | Saját fordításom – B. G. |
| 34 | Hasonlóképpen vélekedett erről a veterán rádiós Boros Lajos, egy, a visszatérését firtató kérdésre adott válaszában: „Visszajövünk még, de a rádiózás jövőjét egy mobilalkalmazásban látom” (Origo, 2013). |
| 35 | Mármint hosszú távú igénybevétel esetén. Hiszen például a Deezer esetén 2099 forintos havidíjért cserébe 25 milliós zenei kínálatból válogathat a felhasználó. Így a havidíj nagyon kis hányada jut egy-egy dalra. Mivel azonban a streamingszolgáltatások esetében a tartalom nem tárolódik a felhasználó háttértárán, azt minden egyes meghallgatás alkalmával le kell tölteni. |
| 36 | Franciaországban a 2010-ben felállított HADOPI-testület például nem kisebb vállalkozásba fogott, mint hogy a fájlcserélő hálózatok teljes adatforgalmát figyelje. Amennyiben egy állampolgárt fájlcserélésen kaptak, két figyelmeztetést követően internet-hozzáférését két hónaptól egy évig terjedő időszakra megszüntethették. A HADOPI jelentése szerint – amelyet 17 hónapos működés után adtak ki – a fájlcserélő oldalak forgalma 43 százalékkal esett vissza (HADOPI, 2012: 3.), egyes sajtóértesülések szerint pedig a nagy streaming-zeneszolgáltatók – mint a Deezer és a Spotify – 73 százalékkal növelték a bevételüket (Geuss, 2012). Bár az internet blokkolására vonatkozó passzust 2013 júliusától törölték a HADOPI-törvényből a magáncélra letöltőkre vonatkozóan, tevékenységük továbbra is 1500-tól 3000 euróig terjedő bírsággal sújtható. Magyarországon valószínűleg hiába jönne ki hasonlóan kemény szabályozással a jogalkotó, mivel a fájlcserélők tettenéréséhez szükséges infrastruktúrával, apparátussal és (elsősorban) költségvetéssel a szerzőijog-sértéseket vizsgáló hazai hatóság, a NAV jelenleg nem rendelkezik. |
| 37 | Amennyiben a felhasználók nem keresnek más alternatív illegális csatornákat. A HADOPI-törvény enyhítését például – a szabadságjogi aggályok mellett – éppen azzal indokolták, hogy a P2P szerverek monitorozása nem segítette elő kellőképpen a legális tartalomvásárlást, de növelte a más illegális (például One-click hosting) szolgáltatások forgalmát, amire a törvény hatálya nem terjedt ki. |