Lábjegyzetek

Bárány Zsófia: Lonovics József szentszéki delegációjának hazai sajtóvisszhangja

1	A tanulmány az MTA BTK Médiatudományi Kutatócsoportjának támogatásával készült. Külön köszönetünket fejezzük ki Dobszay Tamásnak és Soós Istvánnak a tanulmány elkészítése során nyújtott szakmai tanácsaikért.
2	Pesti Hírlap. 1841. január 9. I. évf., 3. sz., 23. o.
3	Több kérdés is függőben maradt a pápai brévé és az államtitkári instrukció ellenére is. Ezek körül az egyik legproblematikusabb pont a születendő gyermekek vallása volt.
4	Ez nem azt jelenti, hogy a 19. század első felének katolicizmusa minden előzmény nélkül fedezte volna fel magának a nyilvánosságot, hiszen az egyház intézményei már a kezdetektől fogva nagy jelentőséget tulajdonítottak a minél hatékonyabb közéleti szereplésnek.
5	Gyarmathy János 1810-ben Zala megyében, Kis-Görbőn született. Pesti bölcseleti és jogi tanulmányai mellett a központi papneveldében tanult teológiát. Felszentelése után tanulmányi főfelügyelő lett, majd a szeminárium könyvtárának rendezését bízták rá. 1883-ban hunyt el (Kókay, 2005).
6	A lap szerkesztője Horváth János későbbi veszprémi püspök, aki főleg történeti kutatásokra, illetve források közlésére szorítkozott. A negyedéves folyóirat 1824-ben szűnt meg (Buzinkay & Kókay, 2005).
7	Az „Egyházi Tárat” a bencés Guzmics Izidor, míg az „Egyházi Folyóírást” Kovács Mátyás egri egyházmegyei tanár alapította. Ezek a lapok már a művelt katolikus nagyközönséget célozták meg. Az első hitbuzgalmi hetilap azonban a Magyar Szion volt (Hermann, 1973).
8	A hírlapjelleget 1838 végétől igyekezett megvalósítani a szerkesztőség, amikor a korábbi lapszámokhoz képest a még mindig jelentős mennyiségű „sematikus” egyházi hír mellett egyre nagyobb gondot fordított a hazai közéletre. Szion s Anastasia felöl bővebb nyilatkozás. Szion, 1838. december 7. II. félév, 29. sz., 116.
9	Gyarmathy 1838-ban Magyar Szion címmel adta ki lapját. Ezt később Szionra változtatta. Magyar nyelven 1840-ig volt olvasható, 1840 után Sion néven latin nyelven még két évig jelent meg. A nyelvváltásokkal párhuzamosan megjelenésében is folyamatosan megújult a lap. Kezdetben magyar nyelven, szélesebb társadalmi réteget igyekezett megszólítani, majd fokozatosan szűkült célközönsége az egyházi rend konzervatív, ultramontán oldalára (bővebben lásd Bárány, 2014).
10	Az 1790/1. évi XXVI. törvényt követően rendeleti úton szabályozták a vegyes házasságokat. A sérelmek kivizsgálására kirendelt országos bizottság 1825. november 20-án tett jelentést, amelynek eredményeként az alsótábla 1827. február 3-ai, majd 1830. december 14-ei ülésén is kijelentette, hogy a reverzálisok törvénybe ütköznek, vagyis azokat meg kell szüntetni (Várady, 1924). Mivel az 1832–1836. évi országgyűlés a tárgyat érintő határozatok nélkül fejeződött be, a vita a vármegyékbe helyeződött át. Ez a változás feljelentések sorozatát eredményezte, hiszen a megyegyűlések egyre hangosabb tiltakozása ellenére is több katolikus egyházi elöljáró vélte úgy, hogy a dolgot az egyházi törvények szerint kell rendezni. Gömör-Kishont vármegye 1837. december 11-én például a rozsnyói püspököt, Scitovszky Jánost jelentette fel személyesen a királynál (Hermann, 1934). Csak olaj volt a tűzre a nagyváradi püspök, Lajcsák Ferenc esete, aki 1839. március 15-én pásztorlevelében kijelentette, hogy a vegyes házasságok csak reverzális kíséretében köthetőek: amennyiben ez nem történik meg, az egyházi áldás elmarad, és a papoknak az assistentia passivat kell alkalmazniuk, amelynek engedélyezése pápai döntés.
11	A szerkesztő a királyi előadásokra utalhat, amelyek valóban nem tartalmazták a vallásügy kérdését. Az 1839. április 30-ai leirat elítélte a püspöki rendelkezéseket, és a hatályos törvények betartására szólította fel az egyháziakat (Horváth, 1886).
12	Nézetek az országgyűlésről a vallásra nézve. Szion. 1839. június 8. 46. sz., 176.
13	A cikkek már a kardinális kérdést, a vegyes házasságokat is tárgyalták, vagyis a lap a kor hazai egyházpolitikájának legvitatottabb közéleti és társadalmi kérdéséire kezdett összpontosítani, vö. például Intimata Regiminis in Causa mixtorum matrimoniorum. Sion, 1840. július 15. Nr. 5. 19.
14	Sion, 1840. július 8. Nr. 3. 11. Ugyanakkor önmagához híven a lap hosszasan közöl beszédet a közismerten konzervatív egyháziaktól, Lajcsák Ferenc nagyváradi és Scitovszky János pécsi püspöktől is, vö. Oratio episcopi Quinqueecclesiensis ad Clerum Suae Dioecesis. Sion, 1840. augusztus 23. Nr. 7. 25. A diétán a vallásüggyel kapcsolatban kiemelten foglalkoztak a nagyváradi püspök eljárásával, amelyhez a rendek Scitovszky ellen emelt panaszaikat kapcsolták (Várady, 1924).
15	Mindkét tábla azonos véleményen volt a reverzálisok érvénytelenségét, az áldás nélkül kötött vegyes házasságok érvényességét és az abból származó gyermekek törvényességét illetően.
16	Értelemszerűen a kiküldetéssel egy időben nőtt meg a leglátványosabban a matrimonia mixta, a vegyes házasságok témakörét tárgyaló cikkek száma.
17	Már a vonatkozó cikkek tartalmából is megállapítható, hogy nem voltak saját értesüléseik, mindamellett, hogy a hosszas tárgyalás végeredménye is csak április elejére kezdett realizálódni, vö. „Ceterum utut secreta Cabineti pandere nequeamus intuita missionis, id tamen certum est, praecipue Causam mixtorum matrimoniorum consultationis objectum futurum: quamquam vel in hoc negotio vix amplius a Sancta sede [!] exspectari possit, quam confirmatio ac ratihabitio eorum, quae a Praesulibus tum Austriacis […] tum Hungariae, qui omnes eiusdem tenoris dispositiones fecerant, acta sunt.” Sion, szeptember 7. Nr. 20. 78. („Egyébiránt nem ismerhetjük a kiküldetés szándékát, ahogy a kormány titkos iratait sem: az azonban bizonyos, hogy a tanácskozás tárgya legfőképp a vegyes házasságok ügye lesz. Noha ebben a kérdésben alig várható több a Szentszéktől, mint azoknak megerősítése és helybenhagyása, amelyeket mind az ausztriai […], mind a magyar főpapok véghezvittek, akik mindent annak [t.i. az Apostoli Szentszék szabályozásának] értelmében rendeztek.” – Az idézeteket a szerző fordításában közöljük.)
18	Ez nem volt alaptalan várakozás, hiszen dacára a Szent Szövetség status quo-politikája, a korszak forradalmi hullámai és eredményei, a megváltozott gazdasági, társadalmi, illetve politikai viszonyok, a rendezetlen európai állapotok újabb és újabb kihívások elé állították a Szentszéket. Ez az állandó készenléti politika a szuverenitás megőrzése érdekében, helyzettől függően éppúgy vállalta a konzervatív megoldásokat, mint a reformokat.
19	A magyar püspöki kar 1839. december 30-én deklarálta kiállását az assistentia passiva mellett, és hasonló tartalommal intézett felterjesztést a királyhoz 1840. január 12-én.
20	Sion, 1840. október 7. Nr. 22. 86–87.
21	Érvényes házasság, amely a háromszori kihirdetés után az illetékes pap előtt két tanú jelenlétében köttetik.
22	VIII. Pius Litteris altero abhinc anno kezdetű brévéje és Albani államtitkárnak a brévéhez mellékelt instrukciójára vonatkozik.
23	Vélhetőleg a L'Univers volt a szóban forgó lap, de a hiba kiküszöbölésére már más lapot, az Ami de la Religiont nevezte meg a szerkesztőség. Sion, 1840. október 7. Nr. 22. 87.
24	Archivio Segreto Vaticano – Archivio della Nunziatura Vienna [A továbbiakban: ASV. ANV] – Vol. 280 C (296) – Nr. 1103 – 366r. – 1840. november 26.
25	ASV. ANV – Vol. 281 H (295) – 719r. – 1840. december 5.
26	Sion, 1840. október 25. Nr. 27. 106.
27	Sion, 1840. december 9. Nr. 35. 137.
28	Sion, 1841. január 8. Nr. 2. 5. „…e legibus patriis non posse ullam exteram potestatem constitutiones, internas nationis relationes attinentes ferre.”
29	Sion, 1841. január 12. Nr. 3. 9.
30	Sion, 1841. április 3. Nr. 20.
31	Sion, 1841. május 20. Nr. 29.
32	Elég csak az egyes klerikusok és vármegyék túlkapásai következtében fellángolt – fentebb már említett vallásügyi viták – sorozatára gondolni.
33	„Az Allgem[eine] Zeitung egyik római levelezője után már honi hirlapjaink jelenték: hogy a csanádi püspök úr Rómában szivesen és megkülönböztetően fogadtatott; s mikint remélni lehet, fontos küldetése olly eredményre vezet, mellyek mind a papság, mind a magyar nemzet megelégedenik. – Meg kell jegyeznünk: hogy az Allgem[eine] Zeitung levelezője nem ismerné a magyar hon jus publicumát, ha talán úgy vélekednék, hogy mind az, a mi nemzetünk polgári belviszonyaiba vág, törvényszerü állásában máshonnan, mint a honi törvényhozó hatalomtól nyerhetne változtatást.” Pesti Hírlap, 1841. január 2. I. évf., 1. sz., 3. vö. „Csodálkozott a Pesti Hírlap, hogy az Allgem[eine] Zeit[ung] egyik levelezője Rómából vár elintézést, s azt a magyar jus publicumbani járatlanságnak tulajdonitá; nem fog e még inkább csodálkozni, ha mondom: hogy itt is a mondott levelzőkint Rómára s concordatumaira akarnák törvényünket alapítani?” Pesti Hírlap, 1841. február 6. I. évf., 11. sz., 83.
34	Vegyesházassági kérdés Esztergomban, Zalában. Pesti Hírlap, 1841. január 20. I. évf., 6. sz., 41–42.; Esztergom vármegye felirása a vegyes házasságok ügyében. Pesti Hírlap, 1841. január 20. I. évf., 6. sz., 45–46. A cikk az egyházi körleveleket és azokra szánt vármegyei reakciókat, azaz leveleket és határozatokat véleményezi, vö. Pesti Hírlap, 1841. január 27. I. évf., 8. sz. Tartalom: Zala, vegy[es] házass[ág] […] Gömör vegy. házas. […] Zalai felirás a vegyes házass[ág] ügyében. vö. Pesti Hírlap. 1841. február 3. I évf., 10. sz. Tartalom: […] Megyei napló: Heves, Nyitra, Komárom, Hont, Somogy, Mármaros (vegyes házasság, népnevelés, Lapsánszki).
35	Vegyes házasság és ujonczállítás minden gyűléseken állandó tárgyak. Pesti Hírlap, 1841. február 6. I. évf., 11. sz., 82.
36	Természetesen tisztában vagyunk a másik oldallal, azaz Lonovics retorikájának értelmezésbeli problémájával. Feltehetőleg nem kevés hatással bírt felszólalásaira a kortársak – főként a reformellenzékiek – rendkívül hatékony szónoki teljesítménye. Lonovics például elsőként alkalmazta azt az országgyűlésen a későbbiekben is sokat használt elvet, miszerint amit a törvény nem tilt, azt szabad. Ezzel mintegy önkéntelenül is igazolta azt a politikai stratégiát, amely a régi törvényekre hivatkozva, rendi kereteken belül igyekezett a reformokat biztosítani. Az érvelés igazodott a jogelvekhez, ezáltal egy liberális gondolat került be a rendi viszonyokba (vö. Dobszay, 2008: 117).
37	Vö. 1790/1. évi XXVI. tc. bevezetője: „…Ő szent felsége kegyelmes jóváhagyásával (a papságnak és katholikus világi urak valamely részének ellenmondása nem állván ellen, sőt örökre semmi erővel nem birván) határoztatik….”
38	Lásd Kossuth (1948: 149), Lonovics felszólalása, vö. „Febr. 4-ik és 5-én a vallásos sérelmek és kivánságok eránti izenet Nemzetünknek külföldön is diszes betset szerzendő felvilágosodással, távol minden setét század szülte vak babonától ment, tsupán két napi szép tanátskozásal keresztül, az Egyházi rend is s azok közt különösen Lanovits hervadhatatlan polgári érdem koszorut érdemeltenek” (Kossuth, 1948: 135).
39	Pesti Hírlap, 1841. március 31. I. évf., 26. sz., 211.
40	Németalföldről induló, az ágostoni tanításra épülő dogmatikai, politikai mozgalom. Alapítója Cornelius Jansen. Tanai közel állnak a kálvinizmushoz. Szemben állt a pápai tévedhetetlenséggel. Földrajzi területenként különböző ágazatai alakultak ki. Hatással volt a gallikanizmusra.
41	Egyházpolitikai elmélet, amelynek alapja a gallikanizmus eszményére épített nemzeti egyház.
42	Franciaországban kialakult eszmerendszer, amelyben az állam széleskörű jogokat vindikál magának az egyházi viszonyok felügyeletében. Tagadja a tévedhetetlenséget, a zsinat felsőbbségét hirdeti a pápával szemben.
43	Egyházkép, amelyben a legfőbb hatalmi szerv, az egyetemes zsinat, amelynek a pápa is alá van vetve, vö. „Mit akar a főpapság ilyen követelésekkel elérni honunkban, jól tudják azok, kik némileg is járatosak az egyházi történetekben, felfogták az első keresztény egyház püspökei (antiochiai, konstantinápolyi, alexandriai, római stb.) közt volt viszonyokat, a zsinatok és pápai auctoritas felett váltott szólalkozásokat” Pesti Hírlap, 1841. március 24. I. évf., 24. sz., 198.
44	Uo. Vö. Széchenyi István felszólalása az 1839–40. évi országgyűlésen: „…s a mily arányban fejledezik honunk alkotmányos szelleme, annál összeütközőbb, annál tűrhetetlenebb leszen egy külső hatalomnak ilyes befolyása nemzetünkre” (idézi Horváth, 1886: 174).
45	Vö. „…előbb utóbb diadalmaskodni fog az [ti. dézsma megszűntetése], mint Emancipatio [ti. a katolikusok egyenjogúsítása 1829-ben], a Reform [ti. a választójogi reform 1832-ben], a rabszolgaszabaditási Billek [ti. a rabszolgák megváltása 1833-ban] diadalmaskodtak” (Kossuth, 1949: 469).
46	Jóllehet a pragmatizmus szempontjából a fentebbi megoldásokra hivatkozott, a reformok szükségességének eszméjében azonban a francia modell is megjelenik, vö. Pesti Hírlap, 1841. január 9. I. évf., 3. sz., 20. Hughes Felicité Robert de Lamennais és politikai társainak 1841. január 26-ai perének ismertetése kapcsán – pontos forrás megjelelés nélkül – közli az apát utolsó szó jogán tartott beszédét: „…olly elkerülhetetlen szükséges javításai a társasági állapotoknak, csak azon eszközök által érhetők, melyek általan mentek minden kényhatalomtól”, vö. Nyelvujitásról. Hézagpótló elmefuttatás. Pesti Hírlap, 1841. január 9. I. évf., 3. sz., 23.; Pesti Hírlap, 1841. január 13. I. évf., 4. sz., 28.
47	Nemcsak az egyház és állam kapcsolatának modernizációja kapcsán jelentős a francia és angolszász minta, hanem egyéb politikai, társadalmi kérdésekben is. „Éjszak-Amerika javító rendszerének bámulatos eredményeit leginkább azon közszellemnek köszönheti, mely ott ezen intézeteknél őrangyalkint közrehat. […] Ott a hatóságok […] nem képzelik magukat öncélnak a polgári társaságban, hanem eszközöknek a polgári társaság céljaira” (Herger, 2010: 71), vö. „Franczia- s Angolország és az isteni igazgatással biró Éjszak-Amerika nyiltt karokkal fogadták a szerencsétlen, számüzött, hontalan lengyeleket” (Kossuth, 1959: 316).
48	Pesti Hírlap, 1841. január 6. I. évf., 2. sz., 13.
49	Az ír nemzeti mozgalom, élén Daniel O'Connell, a katolikus ír parasztság anglikán egyház iránti tizedkötelessége ellen irányult. A tizedmegtagadó mozgalmakra kezdetben erőszakosan reagált az angol kormány, de 1837-ben törvényi szinten szabályozták a tized megváltását. A jogi rendezés azonban hosszú távon nem volt sikeres, mivel a megváltás összegét az angol földbirtokosok ír bérlőikre terhelték, tovább generálva ezzel a társadalmi feszültséget.
50	Vö. Pesti Hírlap, 1841. január 20. I. évf., 6. sz., 47. „Az ausburgi Allg[emeine] Z[eitung] melléklapjának második száma a következőket közöl a magyarhoni megyegyűlések jelentőségéről: »[…] az ingerültség, melly Magyarországban ujolag uralkodik […] miokáért a magyar papság is püspökei legkitűnőbbikét küldé Rómába e sulyos kérdés békés megoldásának előmozdítására. […] ez [ti. a megyegyűlés] amaz őskori népgyülekezetekre emlékeztet, miknek csak gyenge másolatai az angol népgyűlések, mint csupa pártdemonstrációk. […] s ezért az illy gyűlések beszédeire s határozataira nem illik ugyanazon mérték, mellyel az országgyűlési határozatok méretnek, – azok ezekhez oly viszonban állna, mint forum a senatushoz, mint O'Connell gab[o]nacsarnokaibani beszédei a népgyűléseken azokhoz, melleket a londoni imperial-parlamentben az István-kápolnában tart.«” vö. Pesti Hírlap. 1841. február 6. I. évf., 11. sz., 85. (Forrás: Nenagh Guardian, Times), vö. Pesti Hírlap, 1841. január 30. I. évf., 9. sz., 68. (Forrás: Times).