Iványi Márton: Közösségi média: a nyilvánosság elektronikus agorája vagy posztmodern panoptikum?
| 1 | Az idézett Váil Ghoneim ezt a „félelem rendszeré”-nek nevezi, amelyben a belügyminisztérium mellett az elnyomás másik tartópillére Egyiptomban az állami sajtó (Ghoneim, 2013: 12). |
| 2 | Az autoriter berendezkedésű arab országok és az államszocializmus struktúrái közötti párhuzamokkal kapcsolatban lásd Gerges, Fawaz A (2011): The Arab world’s Berlin Wall moment. Gulfnews, február 12. |
| 3 | Új médián „a digitális hálózati kommunikáció révén létrejövő médiatípus” értendő. Az új média fogalma magában foglalja a multimédia és az interaktív média jellegű tartalmakat, az újszerű egyéni és közösségi cselekvési formákat” (Szakadát, 2006: 166). E cikk elsősorban a közösségi médiával foglalkozik, amely Andreas Kaplan és Michael Haenlein megfogalmazásában „internetes alkalmazások olyan csoportja, amely a web 2.0 ideológiai és technológiai alapjaira épül, ami elősegíti, hogy kialakuljon és átalakuljon a felhasználó által létrehozott tartalom” (Kaplan & Haenlein, 2010: 60). |
| 4 | A helyhez kötöttség leküzdésére remek példa az arab világ transznacionális aktivitása a tunéziai, az egyiptomi és a líbiai forradalmak esetében. |
| 5 | Stephen Coleman egyenesen odáig megy, hogy az új médiumok a hatalomdöntő megnyilatkozások számára is szabad teret adnak a kommunikációs eszközök autokratikus ellenőrzésének feltételei között (lásd McQuail, 2003: 124). |
| 6 | Evgeny Morozov határozottan tagadja az internet politikaformáló szerepét, és vitatja annak demokratizáló képességeit. Szerinte az a tömeges megfigyelésre, a politikai elnyomásra, illetve a szélsőséges és nacionalista propaganda terjesztésére alkalmas. Érvelésével kapcsolatban lásd The Net Delusion: The Dark Side of Internet Freedom. New York: Public Affairs. |
| 7 | Talán nem mellékes, hogy a cikkben később kiemelt szerephez jutó Michel Foucault szerint egyrészt ez a civilizáció a világ dolgait egy olyan végtelen értekezés rendjébe írja, amely a „tényeket” megállapítja, leírja és megalapozza, s mindezt akkor, amikor a nyugati világ ugyanennek a világnak gazdasági és politikai meghódításába kezd, másrészt a szabadságjogokat felfedező „felvilágosodás” a fegyelmezést is feltalálta (Foucault, 1990). |
| 8 | A panoptikum 1782-es megszületésének pillanata óta jellegzetes utat jár be: ez az egyik olyan történelmi mozzanat, amelyben sokan a Nyugat „kulturális megkísértését” vélik felfedezni, amely után „a régi világ” feltételezhetően kiűzetik a paradicsomból, és amely után a hatalom gyakorlata a maga fegyelemblokádjának kerubjaival és fegyelemgépezetének fenyegető, tüzes kardjával őrt állni kezd. |
| 9 | „Az alapelvet ismerjük: gyűrű alakban vesz körül egy épület egy tornyot; a tornyon nagy ablakok vannak, amelyek a gyűrű belső oldalára néznek; az épületet cellákra osztották, az épület teljes szélességében; minden cellának két ablaka van, az egyik befelé néz, a torony ablakaira, a másik kifelé tekint, és beengedi a fényt. Elég, ha egyetlenegy őrt állítunk a központi toronyba, s mindegyik cellába elhelyezünk valakit, egy őrültet, egy beteget, egy elítéltet, egy munkást vagy egy tanulót. Az ellenfény jóvoltából e toronyban lévő őr előtt világosan kirajzolódnak a foglyok körvonalai a gyűrűcellában. Ahány ketrec, annyi parányi színház, ahol minden színész egyedül van, tökéletesen individualizáltan és állandóan láthatóan. A panoptikus berendezés térbeli egységeket hoz létre, amelyek lehetővé teszik, hogy szüntelenül lássák és azonnal megkülönböztessék őket. Vagyis megfordítják a tömlöc elvét; illetve három funkciójából – bezárás, sötétség és elrejtés – csak az elsőt tartják meg, és megszüntetik a másik kettőt. A teljes megvilágítás és a felügyelő tekintete jobban befog, mint a sötétség, amely végül is védelmet nyújtott. A láthatóság csapda” (Foucault, 1990: 273). |
| 10 | A cenzúra információk hozzáférhetőségének és terjesztésének a felügyelete, elsősorban politikai és morális alapokon. Szűkebb értelemben csak az államilag gyakorolt, külön erre a feladatra alakult szervek által végzett információszűrést nevezzük cenzúrának (amely elsősorban a hírlapok és a műalkotások megcsonkítását vagy betiltását eredményezheti), tágabb értelemben azonban az információknak a szélesebb nyilvánosság előli mindenfajta elzárását szokás (sokszor vitatható helyességgel) cenzúrának nevezni. |
| 11 | A tematikánkhoz áttételesen kapcsolódó jelenség a Magyar Értelmező Kéziszótár definíciója szerint „sajtótermékek, filmek stb. tartalmát politikai, vallási, stb. szempontból előzetesen ellenőrző intézmény, hivatal; ennek működése” (Magyar Értelmező Kéziszótár, 2003: 167). |
| 12 | Az internet cenzúrázásának megvalósíthatóságáról és annak hatékonyságáról alkotott nézetek párhuzamosan fejlődtek az internettel és a cenzúra technológiájával: egy 1993-as Time Magazine-cikk a számítógéptudós John Gilmore-t idézi: „A hálózat kárként értelmezi a cenzúrát, és megkerüli azt” (Elmer-Dewitt, 1993). A közelebbi múltban, 2007 novemberében Vint Cerf, a „számítógép atyja” megállapította, hogy az internet kormányzati ellenőrzése kudarc, mert szerinte a hálózat majdnem teljesen magánkezekben van (Fonseca, 2007). A Berkman Center for Internet & Society 2009-ben kiadott jelentése arra a következtetésre jut, hogy: „A cenzúrát kijátszó eszközök fejlesztői egy lépéssel mindig a kormányzat blokkoló erőfeszítései előtt fognak járni, ugyanakkor a szűrt internet felhasználóinak kevesebb, mint két százaléka alkalmazza ezeket a feltörő eszközöket” (Roberts et al., 2009). Ezzel szemben 2011-ben az Oxford Internet Institute kutatóinak az UNESCO által kiadott tanulmánya rámutatott, hogy „...a világhálón található információ ellenőrzése egészen biztosan megoldható, a technológiai fejlődés tehát nem szavatolja a szólás nagyobb szabadságát” (Duttonet al., 2011). |
| 13 | Más térségekben szintén előfordulnak a cenzúra bizonyos megjelenési formái, még ha motívumaikban különbözhetnek is. Az Egyesült Államokban a gyermekpornográf tartalmak nem élvezik az első alkotmány-kiegészítés védelmét (Qazi, 1996), ezen kívül könyvtárakban és az úgynevezett „K-12” oktatásban találkozni vele. Franciaországban és Németországban a nemzetiszocialista és a holokauszt-tagadó mondanivalójú oldalakat blokkolják, míg világszerte számos más helyen a gyermekpornográfiát és a gyűlöletbeszédet hordozó, uszító tartalmakat. Végeredményben a világ sok országában, beleértve a véleménynyilvánítási szabadság támogatásának hosszú hagyományaira visszatekintő demokráciákat is, találkozni az online cenzúra valamilyen formájával, gyakran számottevő társadalmi támogatással. |
| 14 | Az angol nyelvterületen bevett kifejezés a circumvent ige, amelynek jelentése magyarul rászed, túljár valaki eszén, kijátszik (törvényt). |
| 15 | Rob Faris, a Harvard Egyetem Internet & Társadalom Berkman Központjának kutatás-igazgatója szerint ez a lépés úgy mehet végbe, hogy a hatóságok „elcsípik a routing táblát”, lényegében blokkolva az információk átvitelét azáltal, hogy azokat egy „kiber-feketelyukba” űzik. Ha egy ország le akarja kapcsolni magát az internetről, ezt megteheti – véli Faris (Mosbergen, 2012). |
| 16 | A történtekről Váil Ghoneim is beszámol, bár azok okait (akkor még) nem pontosan értette: „Az internetkapcsolat meglehetősen gyenge volt a [Tahrír] téren. Senki sem tudta, miért, de a gyanú persze a biztonsági erőkre terelődött, hogy így próbálják kétségbeesetten kontrollálni a tömeget. Ám ugyanannyira lehetséges az is, hogy nem bírták a szerverek a hálózatra pár négyzetkilométeren belül nehezedő hatalmas nyomást, és nem tudtak ekkora forgalmat kezelni” (Ghoneim, 2013: 219). |
| 17 | Kormányzati indoklások szerint a különben ezen a területen nyitást, enyhülést ígérő új vezetés annak akart utánajárni, hogy a társadalom miként reagál a Facebookhoz és Twitterhez vezető utak szabaddá tételére. |
| 18 | Ez ahhoz vezetett, hogy csak azon a 2013. május végi hétvégén több, mint 120 ezren töltötték le a Hotspot Shield nevű ingyenes, mobilra telepíthető virtuális magánhálózatot (VPN). Ez utóbbi módszer azzal együtt is sikeresnek bizonyult, hogy a török kormányzat már jóval ezt megelőzően létrehozott egy olyan központosított rendszert, amelynek eredményeként minden internetforgalom a Turk Telecomon keresztül történik, és több ezer az országból „láthatatlan” oldalak száma. |
| 19 | Tervezése 1998-ban kezdődött, működésbe 2003 novemberében lépett, első fázisa pedig 2006. november 16-án esett át a nemzeti ellenőrzésen Pekingben. Az MPS szerint a projekt célja kommunikációs hálózat és számítógépes információs rendszer kiépítése a rendőrség számára, képességeik és hatékonyságuk javításának érdekében. 2002-re az Aranypajzs előkészületi munkálatai 800 millió dollárba (5 milliárd renminbibe [Kína hivatalos fizetőeszköze], vagyis 620 millió euróba) kerültek. 2002-re az Aranypajzs előkészületi munkálatai 800 millió dollárba (5 milliárd renminbibe, vagyis 620 millió euróba) kerültek. |
| 20 | Később a szerző az Al Ashira Masa’an (magyarul: Este 10) című televíziós beszélgetős műsorban egy állampárti politikussal vitázva ezt azzal támasztotta alá, hogy „ha nem lettek volna szándékosan leállítva, akkor nem tudtam volna őket egy proxyszerveren keresztül elérni, pedig úgy elértem őket. Ezeket a közösségi hálózatokat úgy tervezték meg, hogy akár több százmillió felhasználót is képesek legyenek kezelni, nem csupán négymilliót” (Ghoneim, 2013: 226). |
| 21 | 2007 óta erre ugyanis csak a korábban említett proxykkal volt lehetőség (Day Press, 2011). |
| 22 | Ahogy Ghoneim írja: az ellenzék e lépése „egyértelműen azt az üzenetet keltette, hogy az internet új erő lehet az egyiptomi politikában” (Ghoneim, 2013: 52). |
| 23 | Az egyiptomi blogger visszaemlékszik arra is, amikor elámult azon, hogy milyen bátor egy bizonyos Mahmúd al-Hettá, aki „az al-Baradei Egyiptom elnöke 2011” csoportot irányította, hogy más aktivistákkal együtt az igazi nevén szerepelt az interneten. „Mégis azt tanácsoltam neki, rejtse el az igazi nevét – erre a Facebook lehetőséget ad […] Azt mondtam, nincs szükség a valódi nevek megjelentetésére olyan helyeken, ahol az állambiztonság jól láthatja” (Ghoneim, 2013: 64). Ghoneim a 2011-es forradalom egyik jelképének számító alexandriai Khálid Szaíd állambiztonságiak általi brutális meggyilkolása nyomán létrehozott oldalon is észlelt ilyen tevékenységet: „Észrevettem, hogy az oldalon rengetegen támadják Khálidot, a marihuána mártírjának nevezik, függőnek, kábítószer-kereskedőnek. Erőteljes és hirtelen fordulat volt, aminek utána kellett járnom. Ahogy vártam, az NDP Elektronikus Bizottsága állt a háttérben. Arról akarta meggyőzni az embereket, hogy nem a rezsim felelős Kháled Szaíd haláláért” (Ghoneim, 2013. 88). A szerveződő, úgynevezett Csendes Kiállás szervezésekor „világossá vált, hogy a belügyminisztérium minden rezdülésünket követi a Facebook-oldalon, és felkészülten várják a napot […] A Twitterről és a Facebookról értesültek arról, hogy Alexandriában megjelentek néhányan, de kevesen” (Ghoneim, 2013: 96). |
| 24 | Bár a phishing (az angol kifejezés jelentése: kb. megtévesztés álnév használatával) nem túl gyakori, és HTTPS-sel történő csatlakozással kivédhető; azok az aktivisták, akik elfogadják az általuk személyesen nem ismert személyek baráti meghívóit, kockázatot vállalnak. Egy profil létrehozása egyszerű folyamat, és a Facebook lehetővé teszi bárki számára azt, hogy bármely egyénnel baráti kapcsolatot létesítsen, kivéve, ha a biztonsági beállítások útján elkerüli mindezt. |
| 25 | Talán az új-, illetve a közösségi médiához inkább csak áttételesen kapcsolódó Snowden-történet szolgálhat számos tanulsággal arra nézve, hogy milyen retorzióknak lehet kitéve valaki, aki érdekcsoportok szemét bántó tevékenységet folytat (Auger, 2013). |
| 26 | Sor kerülhet az eltérő véleményt közzétevők zsarolására is, ahogy az azeri oknyomozó újságíró Khadija Ismayilovával történt, akinek a magánélethez való jogát is súlyos sérelem érte, amikor egy róla készült videofelvétel kezdett keringeni a világhálón (Vincent, 2013). |
| 27 | Ahogy ez például Mexikóban történt, ahol valószínűleg a Frontera al Rojo Vivo és a Blog Del Narco oldalakon megjelent, kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos beszámolók miatt végeztek ki egy férfit és egy nőt, amiért „eljárt a szájuk” (ahogy a holttestük mellett talált feliraton állt). Mindez azt is jelzi, hogy nem szükséges egy államvezetés és biztonsági apparátusa ehez, hanem az ilyen akciók hátterében egész más érdekcsoportok, éppenséggel bűnszervezetek is állhatnak (Goodman, 2011). |
| 28 | Az, hogy halálra kínozták, vagy – ahogy egy teheráni vizsgálóbíróság – megállapította, agyonverték, esetleg extrém pszichológiai nyomás következtében vesztette életét, feltehetőleg soha nem derül ki. |
| 29 | A beszámoló szerint tucatnyi további gyanúsítottat még keresnek a hatóságok a nyugat-törökországi nagyvárosban. A Dogan török hírügynökség (DHA) azt írta, hogy az elmúlt öt napban a bloggerek az internetes közösségi oldalakon „felkelésre bujtogatták a népet, és propagandát folytattak”. A DHA szerint a rendőrség 38 izmiri címen tartott házkutatást. |
| 30 | Ami pedig a kritikus jelentőségű, január 25-ei tüntetéseket illeti, azt követően, hogy jóformán a teljes egyiptomi „netizen-társadalom” a részvételre szólított fel, azonnal hazaárulással és vandalizmussal kezdték vádolni őket, és azzal, hogy idegen ügynökök. A szerző felkutatta a vádaskodók profiljait, hogy megnézze, valódi személyekről van-e szó, vagy az NDP Elektronikus Bizottsága hozta őket létre. Azonnal kiderült, hogy több száz nemrég alkotott hamis profil állt a háttérben (Ghoneim, 2013). |
| 31 | Ezekről lásd Sükösd Miklós „A szamizdat mint tiposzféra. Földalatti nyomtatási kultúra és független politikai kommunikáció a volt szocialista országokban” című írását lapunk 2013. nyári számában – A szerk. |