Médiakutató

Lábjegyzetek

Izsák Anikó-Borbála: Éhezik? Fázik? Egyen csokoládét, öblítsen Diana sósborszesszel!

1 A szerző dolgozatával a 2014-es Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia „Jelenkor története és nemzetközi kapcsolatok” elnevezésű szekciójában első helyezést ért el.
2 Nem minden esetben választhatóak szét tökéletesen: apróhirdetést feladó magánszemélyek egyúttal olvasók is lehetnek, de nem szükségszerűen.
3 Ez alatt nem csak olyan ok-okozati összefüggésekre gondolok, mint a vélt igényekhez való igazodás, hanem olyan számszerűsíthetőekre is, mint a hirdetésekből tükröződő kínálat arányainak és a piacon jelen levő kereskedelmi vállalatok költségvetéseiben a reklámra fordított összegek arányának egymáshoz való viszonya. Amellett, hogy a hirdetmények halmaza a potenciális hirdetők számáról és „erőviszonyairól” sem ad feltétlenül hű képet, emlékeztetnék arra, hogy a fogyasztás összetételét még ilyen mértékben sem tükrözi.
4 A regény szereplőinek, így Köpe Bálint alakjának megformálásához is Déry valós, általa ismert egyéneket tekintett modellnek – mint kiderül a kézirathagyatékában fennmaradt, életrajzokat tartalmazó noteszeiből (Reichert, 2013). Egyelőre nem ismerem az egyes szereplők „egyéniségének összetételét”, így azt sem, hogy az idézett és más hasonló észrevételek eredetileg kiktől származhattak.
5 Erre mutat Lukács György későbbről származó, konkrétan nem a marxista, hanem a marxista–leninista munkásmozgalommal kapcsolatos megjegyzése: „…ha egy mai író pár brosúra felületes olvasása után megtanulta felületesen kezelni a marxizmus terminológiáját, az még távolról sem jelenti, hogy művének eszmei tartalma Shakespeare, Molière vagy Goethe fölé emelkedett volna. A marxizmus-leninizmus csakugyan a Himalája a világnézetek között. De a rajta ugráló nyulacska azért nem nagyobb állat, mint a síkság elefántja” (Lukács, 1970: 540–541).
6 Révész Mihály (1884–1977) 1906 és 1919 között, valamint emigrációs éveit követően 1924-től volt a Népszava szerkesztőségének munkatársa. Munkássága, adatgyűjtése jelentős a szociáldemokrata mozgalom történetírását illetően, és emiatt a történész Varga Lajos a Népszava „mindenesének” nevezi (Varga, 2007: 170). Rövid életrajzát lásd: Varga, (1999).
7 „Marx ezen kívül megjelenik még festékárun és pótkávén és órán Bécsben és munkásruhán Budapesten. Lassalle a legtöbbször együtt szerepel Marxszal, de más, a már említett Gutman cég gyártja a Lassalle munkásruhát, van Lassalle kalap és találkozhatunk Lassalle órával is” (Szabó, 1991: 389).
8 Egy konkrét példa a szocialista kalapok és a tőkebefektetés együttszereplésére: 1908. február 2. Kettőt kell lapozni: előbbi a 17., utóbbi a 20. oldalon látható.
9 Szabó Dániel részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel A Nap, a Kis Újság és a Vasárnapi Újság számait elemezve (Szabó, 2007). Vörös Boldizsár az említett háborús névadásokkal foglalkozik Budapesten (Vörös, 2010).
10 Az 1930. szeptember 1-jei felvonulás a korszak legnagyobb és legjelentősebb munkásmegmozdulása volt. Nemcsak Budapesten, hanem az ország más nagyobb városaiban (például Győrben, Miskolcon, Pécsen) is tüntettek aznap. A rendfenntartó erők a fővárosban agresszióhoz folyamodtak. Az esetnek halálos áldozata és nagy számú sebesültje volt, de erre vonatkozóan – ahogy a résztvevők számára nézve is – csak becslések ismertek (Borsányi, 1971).
11 Tudnunk kell azt is, hogy természetesen nem minden gyári munkás a Népszavát olvasta: egy 1927-es kimutatás szerint a Budapest és Újpest egy-egy közkönyvtárába járó munkások többsége a liberális-konzervatív Pesti Hírlapot kedvelte (Sipos, 2004).
12 Az általam már vizsgáltakhoz képest valószínűleg sokkal jobb eredményt hozna az olvasók megismerésében a szerkesztői üzenetek vizsgálata. Ezeknek eddig egyáltalán nem szenteltem figyelmet.