Bajomi-Lázár Péter: Rendhagyó szerkesztői jegyzet
| 1 | A kommunikáció- és médiatudomány meghonosítását célzó erőfeszítésekről és a mai hazai kutatásokról lásd például Bajnok Andrea & Korpics Márta & Milován Andrea & Pólya Tamás & Szabó Levente, előszó és szerk.: A kommunikatív állapot. Diszciplináris rekonstrukciók. Horányi Özséb 70. születésnapjára (Budapest: Typotext Kiadó, 2012). A magyarországi sajtókutatás előzményeiről lásd Sipos Balázs: Sajtó és tudomány. A sajtókutatás története és intézményesülése Magyarországon a II. világháborúig. Múltunk, 2000/2. 154–200. o. |
| 2 | A kommunikáció- és médiatudomány történetéről magyarul különösen lásd Lázár Judit: A kommunikáció tudománya (Budapest: Balassi Kiadó, 2001); Gálik Mihály: Média-gazdaságtan (Budapest: Aula Kiadó, 2003); Terestyéni Tamás: Kommunikációelmélet. A testbeszédtől az internetig (Budapest: Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet & Typotex Kiadó, 2006); Angelusz Róbert & Tardos Róbert & Terestyéni Tamás, bevezető és szerk.: Média – nyilvánosság – közvélemény. Szöveggyűjtemény (Budapest: Gondolat Kiadó, 2007); Gripsrud, Jostein: Médiakultúra, médiatársadalom (Budapest: Új Mandátum Kiadó, 2007). |
| 3 | Karl Erik Rosengren: Kommunikáció (Budapest: Typotex Kiadó, második, javított kiadás, 2006). |
| 4 | A kommunikáció rituális felfogásáról lásd például Császi Lajos: A media rítusai (Budapest: Osiris Kiadó & MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 2002). |
| 5 | Ezek közé sorolom azokat a pszichés szükségleteket (uses and gratifications) is, amelyek a befogadás különböző stratégiáit motiválják, így áttételesen a médiapiac kínálatát is formálják. |
| 6 | A közvetlen emberi és a tömegkommunikáció fogalma empirikusan nem, legfeljebb analitikusan választható el egymástól. Figyelemre méltó, hogy például Denis McQuail a kommunikációnak ennél több szintjét különbözteti meg. Ezek a tömegkommunikáció, az intézményes, a csoportközi, a csoporton belüli, a személyközi és a személyen belüli kommunikáció (az utóbbi az információ-feldolgozás módjára utal); az egyes szinteken a kommunikáció másféle szabályokat követ, lásd McQuail, Denis: A tömegkommunikáció elmélete (Budapest: Osiris Kiadó, 2003). Hasonlóan érvel idézett könyvében Rosengren is. |
| 7 | Horányi Özséb, bevezetés és szerk.: Kommunikáció I. A kommunikatív jelenség. Kommunikáció II. A kommunikáció világa (General Press Kiadó, 2003). |
| 8 | McQuail, i.m. |
| 9 | A megközelítések sokszínűségétől lásd például Ivaskó Lívia, szerk.: A kommunikáció útjai (Budapest: Gondolat Kiadó & MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 2004). |
| 10 | Operatív megközelítésnek McQuail a médiaszakma képviselői által felhalmozott és rendszerbe szedett tudást nevezi. |
| 11 | Ide sorolom azokat a normatív tanulmányokat, amelyek azt vizsgálják, egy ideális demokráciában miként működne az ideális media. |
| 12 | Figyelemre méltó, hogy a médiajogot a jogtudomány nem ismeri el önálló jogágként, hanem a polgári jog, az alkotmányjog és az államigazgatási jog metszeteként kezeli. |
| 13 | Ide sorolom mindazokat az összehasonlító kutatásokat, amelyek a politikai és a médiarendszerek kölcsönhatásait igyekeznek feltérképezni. |
| 14 | Ide sorolom az elméleti és az empirikus médiahatás-kutatásokat és a befogadás-vizsgálatokat. |
| 15 | Ebbe a tudományágba sorolom a sajtótörténetet is. |