Boros Ulrika: A Magyar Rádió hőskorának története
| 1 | E tanulmány az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékén készített szakdolgozatom részlete. Hermann Veronika konzulensem mellett hálás köszönettel tartozom mind a Magyar Rádió Archívum osztályán dolgozó egykori kollégáimnak – köztük is elsősorban Sávoly Tamásnak –, mind pedig a Levéltár munkatársainak – többek között Kalmár Jánosnak és Szabó Violának – türelmes és maximálisan segítőkész munkájukért. |
| 2 | A Magyar Rádió műszaki történetéért részletesebben lásd például Szabó (1975), Sugár (1993). |
| 3 | MRU, 1925. 47. sz. 3–5. Vass József népjóléti- és munkaügyi miniszternek, egyben a miniszterelnök helyettesének beszédét a MRU ugyanitt közölte. |
| 4 | A Magyar Távirati Iroda, Magyar Rádió, Magyar Telefon Hírmondó, Magyar Film Iroda és Magyar Országos Tudósító által alkotott hatalmas vállalat kialakulásának körülményeit lásd bővebben Ormos (2000). |
| 5 | A növekedés üteme az 1930-as évektől jóval lassabb, mint a rádió megjelenését követő kezdeti években (Glatz 1975). Az 1944. januári előfizetők száma 903 585 fő (1944. március 2-i Végrehajtóbizottsági ülés jegyzőkönyve). |
| 6 | Ennek indoka a célközönség mind korosztály, mind műveltség, mind ízlés szempontjából a lehető legtágabb körben való meghatározása is volt. |
| 7 | A korszakban a rendszeres időközönként adott, egy tematika köré szervezett, legalább három részből álló műsorfüzért nevezhetjük sorozatnak. A külföldi rádiókban már a kezdeti évektől sugárzott fiktív, folytatásos történetláncolatok (például szappanoperák) a Magyar Rádióban ekkor még nem jelentek meg. |
| 8 | MNL OL K-615 96. csomó. |
| 9 | A foglalkozás szerinti előfizetői megoszlást mutató táblázatok azokat a korabeli adatokat összesítik, amelyekben az összeírási szempontok 1934-től megváltoztak, így „egyes társadalmi rétegek rádiókészülékkel való ellátottsága nem minden nehézség nélkül mérhető csak le” (Glatz 1975: 79). |
| 10 | MRU, 1925. 47. sz. 4. |
| 11 | MRU, 1927. 40. sz. 5-6. |
| 12 | Lásd például Pető & Szapor (2004), Szapor (2007). |
| 13 | Lásd például Zsadányi (2017), Borgos (2013), Vajdovich (2016). |
| 14 | Arányi Mária író, újságíró (1897–1977). Néhány éven át a Képzőművészeti Akadémia növendéke volt, majd újságírással kezdett foglalkozni: az Uj Barázda, valamint a Budapesti Hírlap asszonyrovatának szerkesztője, később felelős szerkesztője lett a Képes Krónika „Zárt ajtók” című rovatának. 1926-tól a Magyar Rádió rendszeres előadója – akkor még Teöreökné Arányi Mária néven. A „Teöreökné” 1928 októberétől elmaradt, s ettől kezdve Arányi Máriaként szerepelt – Huszka Jenővel kötött második házassága után is. A korszak folyamán a Rádióéletben közölt cikkekben vagy fényképeinek aláírásában (például Rádióélet, 1931. 5. sz. 217.) rendszerint teljes nevén szerepel, ahogy az egyes előadásokra szóló felkérőket is Huszka Jenőné Arányi Mária „urhölgy” vagy „urasszony” részére címezték, vö. Arányi (1937), Arányi (1977), MNL OL K-613 93. csomó; Arányi Mária. Magyar Életrajzi Lexikon, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00424.htm. |
| 15 | A korszak jellemző rádiós műsorszámai voltak az úgynevezett előadások vagy felolvasások, amelyek egy meghatározott témában, általában ismeretterjesztő vagy tájékoztató célzattal megírt összefoglaló jellegű szövegek felolvasással történő előadásai voltak. Az újságokban egyaránt használták a „felolvasás” vagy az „előadás” szavakat az adott műsorcím mellett meghatározásként, függetlenül attól, hogy megegyezett-e egymással a szöveg írójának és tényleges felolvasójának személye. A két fogalom használatában abból a szempontból tapasztalható némi következetesség, hogy a délutáni, rendszeresen jelentkező műsorok, sorozatok esetében inkább az „előadás” megjelölés figyelhető meg. Híres ember rádióban felolvasott szövegét többnyire a „beszéd” szóval jelölték a műsorújságban, míg Horthyné esetében kizárólag a „rádiószózat” kifejezést használták. A rádió által készített műsorstatisztikákban (például N. n. 1930: 245–249.) „felolvasás” terminussal jelölték az összes szöveges műsort, tehát a hírek, az irodalmi művek, a nyelvleckék, az ismeretterjesztő előadások, valamint a rádióbeszédek, -szózatok egyaránt ebbe a kategóriába tartoztak. |
| 16 | A kézzel vagy géppel írt műsorjegyzetek csekély számban és töredékesen maradtak fenn, s csak némelyikükön szerepel az 1940-es vagy 1941-es évszám (MNL OL K-615 361. csomó). |
| 17 | A boldogság iskolája 1937-ben, a műsor tíz éves fennállása alkalmából jelent meg. Tíz év hosszú idő, amely alatt egy embernek meg is változhat az élet egyes kérdéseiről alkotott elképzelése. Az évek alatt bekövetkezett esetleges véleményváltozás azonban a könyv alapján nem mérhető le, hiszen a kiadás előtt az írónő rendszerezhette, szerkeszthette a korábban a műsorban szerepelt válaszokat, esetleg át is írhatta némelyiket, így azok sokkal inkább egy kiadás éve körüli véleményállapotot tükrözhetnek. Feltehető azonban, hogy Arányi házasságról és nő-férfi kapcsolatról alkotott véleménye nem sokban változhatott az eltelt évek alatt (vö. T. Arányi é.n., Arányi 1990). |
| 18 | MNL OL K-613 93. csomó, 204. |
| 19 | Arányi visszaemlékezésében a sorozatot jelölte meg úgy, mint rádióbeli szereplésének első színterét. Valójában 1926 novemberétől volt gyakori és rendszeres délutáni-esti előadó: ifjúsági előadásokat tartott, mondákat és regéket olvasott fel (például Prometheus, Rege a csodaszarvasról, Eger és Szigetvár). E műsorok szövegei nem maradtak fenn. |
| 20 | Az első előadás pontos dátuma kérdéses lehet. A szeptember 15-ei dátum azt az időpontot jelöli, amikor a Rádióéletben Arányi neve mellett a műsor címe is szerepel. Ezt megelőzően öt alkalommal találhatunk olyan felolvasást, amelynek előadója Teöreökné Arányi Mária, ám se a címet, se a témát nem tüntették fel mellette. Amennyiben feltételezzük, hogy ezek a műsorok már az „Asszonyok tanácsadóját” jelzik, a sorozat első jelentkezésének az 1927. május 21-ei szombati dátumot kell elfogadnunk. |
| 21 | Az eltérő adásidők más-más hallgatóságának logikájával a rádió vezetése a kezdetektől tisztában volt: a „Műsorpolitika” címen (MRU 1926., 44. sz. 13-14.) az eltelt egy év tapasztalatait összegző cikk egyértelműen kijelöli a női műsorok délelőtti vagy délutáni helyét – amely utóbbi szintén „holt időnek számított” (Glatz 1975: 56) –, s a rádió „fő programszámainak” fenntartott műsoridejeként definiálja az este 7 órától éjfélig tartó időszakot. A női tanácsadó sorozat is hamar megkapta délutáni megszabott helyét a műsorrendben, amely a háztartásukat vezető, otthon tartózkodó nők idősávjává vált a Magyar Rádióban is (Antalóczy 2001). |
| 22 | A műsorvezető későbbi múltidézésben sem árult el ennél többet első felolvasása tartalmáról: a saját életéből merített őszinte megnyilatkozás azonban hamar őszinte közlékenységet váltott ki a hallgatókból (vö. Rádióélet, 1937. 6. sz. 7., Clementis 1935: 91, Arányi 1977: 191). |
| 23 | Itt újabb észrevételt kell tenni Arányi emlékidézése és a fennmaradt műsorszövegek/újságcikkek közötti eltérésről, hiszen a válaszok Arányi szerint „fortélyos” megfogalmazására oly módon, hogy abba állások hirdetését is „bele lehessen csempészni” (Arányi 1977: 13), a felvázolt körülmények mellett nem volt szükség (vö. Clementis 1935, MNL OL K-613 93. csomó 262). |
| 24 | Az aktuális hirdetések forrása kizárólag a Levéltárban fennmaradt töredékes műsorjegyzet – Arányi 1937-ben megjelent kötetében tehát értelemszerűen egy sem szerepel. |
| 25 | MNL OL K-615 361. csomó, 12. |
| 26 | A német nyelv ismerete több más munkakört is érintett: nem egy esetben elvárás volt ez a takarítónőkkel, a „varrásban jártas csecsemőgondozónőkkel” vagy a háztartási munkákat végző fiatal leányokkal szemben is. |
| 27 | MNL OL K-615 361. csomó, 6. |
| 28 | Mindkét esetben – és az álláshirdetések megfogalmazásában is – a keresztény, általában római katolikus vallásra vonatkozó kitétel gyakran szerepelt; ez annak volt burkolt közlése, hogy az illető „nem zsidó”. |
| 29 | MNL OL K-615 361. csomó, 9. |
| 30 | Uo. 46. |
| 31 | Uo. 69. |
| 32 | Uo. 16. |
| 33 | MNL OL K-615 361. csomó, 8. |
| 34 | MNL OL K-615 361. csomó, 21. |
| 35 | Ugyanakkor egy ízben – műsoron kívül – a munkát vállaló feleség kérdésével kapcsolatban azt is megfogalmazta: ha a férj számára problémát jelent, hogy felesége dolgozik, akkor a felek között vélhetően nincs is igazi összhang (Rádióélet, 1937. 38. sz. 8–9. o.). |
| 36 | MNL OL K-615 361. csomó, 76–77. |
| 37 | Talán éppen a műsorvezető tanácsát szívlelték meg a rádió férfi előfizetői: „Az asszonyok tanácsadója férfiaknak is szól, hiszen a legtöbb asszonyi bánatot éppen a férfiak okozzák. Hallgassák ezért a férfiak is szorgalmasan” (Rádióélet, 1932. 15. sz. 454.) |
| 38 | MNL OL K-615 361. csomó, 20. |
| 39 | Jelentős különbség a nőknek szánt válaszadásokhoz képest, hogy a férfiaknak szóló üzenetek távolságtartóbb stílusúak, nem szerepel bennük szívélyes megszólítás, amely a nőkhöz, fiatal lányokhoz írt üzenetekben gyakori („Kedves kislányom/asszonyom!”). |
| 40 | Rádióélet, 1930. 4. sz. 5-6. o. |
| 41 | A „Missziós üzenetek” című, rendszerint Farkas Edith vezette előadások havonta jelentkeztek. |
| 42 | A cikk azt az új médiumok felbukkanásakor gyakori érvrendszert használta, miszerint annak gyorsasága, hatékonysága minden eddigi kommunikációs eszközt felülmúl, hiszen a rádió rekordsebességgel tudott a bajba jutott emberek százain segíteni, akiket a tűzvész földönfutóvá tett (vö. Rádióélet, 1930. 22. sz. 13. o.). |
| 43 | Rádióélet, 1937. 6. sz. 7. o. |
| 44 | Hegedűs Géza (2002: 29) a már említett interjúban arról is beszámol, hogy a rádió akkor még nagyon félt mindenfajta beszédhibától, így akinek a „hanganyaga” Ortutay Gyula szerint nem felelt meg, ahelyett egy másik embert kerestek, aki a kész szöveget felolvasta. Arányi műsorszövegeit ő maga olvasta fel, hiszen – mint Huszka is felfigyelt rá – nagyon kellemes beszédhangja volt (Arányi 1977: 190). Híres ember, közszereplő esetében természetesen nem fordulhatott elő ilyen jellegű „munkamegosztás”, ahogy „nagyon nagy tekintélyek” (mint például Babits Mihály) is gyakran maguk adták elő műveiket (Hegedűs 2002: 31). |
| 45 | Arányi – a megírásért és a felolvasásért együttesen járó – előadásonkénti tiszteletdíja 50 pengő volt; a Magyar Rádiónál ez gyakori honoráriumnak számított. Egy Oszuszky Máriának írt levél szerint a délelőtti előadásokért 20, a délutániakért 40 pengős tiszteletdíjban részesülhetett egy felolvasó (MNL OL K-613 93. csomó, 48.). Összehasonlításképpen: Zelk Zoltán (1985: 79) visszaemlékezése szerint a Sicc (a Színházi Élet gyermekmelléklete) 5 pengőt fizetett egy meséért. Ottlik Géza (2002: 94) azzal egészíti ki az emlékeket, hogy az akkori írók a Nyugatnál 8, míg a rádiónál 30–40 pengőt kaphattak egy novelláért. |
| 46 | MNL OL K-613 93. csomó, 199. |
| 47 | Uott, 204. |
| 48 | Rádióélet, 1937. 51. sz. 58. o. |
| 49 | A személye iránt való érdeklődést mutatja, hogy a Rádióélet szerkesztői üzenetei között is megtalálható „Tavasz” jeligéjű rádióhallgatónak címezve a műsorvezető teljes neve (és családi státusa): „Arányi Mária Huszka Jenőné” (Rádióélet 1930. 12. sz. 39. o.). Népszerűsége később is fennmaradt: 1939-ben Huszka Jenő „Erzsébet” című daljátéka kapcsán a mű szövegírója, Szilágyi László számol be arról, hogy a közvetítés nemcsak a darab sikerét hozta meg, de hatása a rádió egyéb műsorára is kiterjedt, mert a „szokottnál is jóval nagyobb számban érkeztek elragadtatott levelek” – elsősorban Arányinak (Rádióélet, 1939. 14. sz. 20. o.). |
| 50 | 1939. szeptember 21-ei levél, MNL OL K-613 93. csomó 214. |
| 51 | „G.H.Z.” a megmaradt töredék szerint a műsorvezetőnek is küldött dicsérő levelet, amelyért Arányi az adásban mondott „szíve egész melegével” köszönetet (MNL OL K-615 361. csomó, 20.). |
| 52 | MNL OL K-613 93. csomó, 200. |
| 53 | Aktuális, divatról szóló, körülbelül 20 perces felolvasásokból álló sorozat, az 1930-as évek közepétől Gecső Sándorné, a rádió szpíkere vezetésével. |
| 54 | 1940. január 17., MNL OL K-613 90. csomó, 9–10. |
| 55 | 1940. január 31., Uott, 40. Ignácz Rózsa író, színművész (1909–1979) elbeszéléseivel, csevegésekkel, erdélyi útirajzaival 1937 és 1944 között, míg Szentmihályiné Szabó Mária író (1888–1982) elbeszéléseivel, a nők életmódját, szerepköreit tárgyaló előadásokkal 1929 és 1934 között szerepelt rendszeresen a Magyar Rádióban. Például: „Pápaszemes diákasszony. Ignácz Rózsa elbeszélése”, 1939. szeptember 29. Bp. II. 20:20; „Négyszemközt Ignácz Rózsával a könyvtárszobában. Az írónővel beszélget Gecső Sándorné”, 1944. február 6. 21:30; „Nőírók a legújabb magyar irodalomban. Szentmihályiné Szabó Mária előadása”, 1932. augusztus 12. 18:30; „A nő a családban. Szentmihályiné Szabó Mária előadása”, 1934. augusztus 3. 17:00 |
| 56 | Polgár Tibor (1907–1993): zeneszerző, kezdetektől a rádió „zenei mindenese”, zongorakísérőként, karmesterként, zeneszerzőként, hangjáték-komponistaként egyaránt működött. „Ha Bartók zongorázott a stúdióban – mert abban a korban, 1940-ig viszonylag gyakran került erre sor – Polgár Tibor nem röstellte, hogy kottalapozóként teljesítsen mellette szolgálatot” (Bónis 2016). |
| 57 | 1940. március 6., MNL OL K-613 90. csomó, 60. |
| 58 | Kozma tiltakozásában elhangzott még egy fél mondat, miszerint „Arányi már nem zsidó”. (MNL OL K-613 90. csomó, 40.) Az írónő az 1930-as és az 1940-es éveket, Budapest ostromát is részletező életrajzi regényben nem említi a Huszkával kötött házassága által őt érintő mentességet. A lakásukban történt házkutatást az akkor már bujkáló két katonaszökevény vejének keresésével magyarázza, s pusztán egy helyen tér ki arra, hogy 1944. március 19-én sorban állt a Bimbó utcai rendőrségen valamilyen okmányért (feltehetően anyja és nővérei ügyében). A háború után Szilágyi László ügyének tisztázása során kelt Nyilatkozata arra enged következtetni, hogy zsidó származása miatt akarták a kormány megbízottjai a rádióból eltávolítani (vö. Hegedűs 2002: 33, Arányi 1977: 286–296, Szécsényi, 2015). Emellett a Huszkáról szóló kötetben egy másik, szintén kifejtetlenül maradt utalás szerint Arányinak „még életet is sikerült mentenie” műsorával: „egy vidéki közéleti vezetőnk lányát a hitleri Bécsből irányította üzenetével haza, s ha kellett, itthon volt a rászorulók, az üldözöttek segítségére” (Arányi 1977: 13). Elképzelhető lehet így az is, hogy a felolvasott – de sajnos nem fennmaradt – üzenetek között akadtak olyanok, amelyeknek továbbítását a kormány vezetői nem nézték jó szemmel, s megoldásként a műsor megszüntetését rendelték el. |