Publikációs versenyt hirdet a médiakutató. Színvonalas tanulmányokat várunk, elsősorban az új média, migráció, médiajog témában.Az első helyezett díja: 50 000 Ft. A második díj: 30000 Ft, a harmadik díj: 20 000 Ft. Beküldési határidő: 2017. szeptember 30.

Médiakutató 2001 ősz

Térkép

Elizabeth Radziszewski:

Megosztott ellenzék. A független sajtó Lengyelországban 1976 és 1980 között

A hetvenes évek Lengyelországának ellenzéki mozgalmaiban nagy szerepet játszott a független – azaz nem hivatalos, illegális vagy féllegális eszközökkel írt, nyomtatott és terjesztett – sajtó is. Az alábbi írás a legfontosabb független sajtótermékek történetét és jellemzőit tekinti át, felvázolva a mögöttük lévő ellenzéki csoportok közötti, nagyrészt a jelenbe is átöröklődött ideológiai-politikai ellentéteket is.

Bevezetés

Amikor 1976-ban megalapították, a Dolgozók Védelmi Bizottsága (KOR) olyan egységes erőt képviselt, az együttműködés és a szolidaritás olyan egyedülálló jelensége volt, amelynek nem volt párja a keleti blokk más országaiban. Független kiadványok megjelentetésével a KOR-nak elsőként sikerült megrengetni az állam kommunikációs monopóliumát. A szervezet egysége azonban veszélybe került, amikor 1977-ben újabb ellenzéki csoportok jelentek meg. Az olyan ellenzéki mozgalmak, mint a Mozgalom az Emberi és Polgári Jogok Védelméért (ROPCiO) és a Független Lengyelország Szövetség (KPN) nem csupán egymás mellett létező ellenzéki csoportok voltak. Annak ellenére, hogy mindegyikük az emberi jogokért harcolt és Lengyelország függetlenségének visszaállítását tűzte ki célul, különböztek abban, ahogyan ezeket a célokat megközelítették, és más volt az ideológiájuk is.
Az ellenzéki csoportok által megjelentetett független kiadványok hűen tükrözik e mozgalmak közötti különbségeket. A független sajtó egyfelől a társadalom mobilizálásának hatékony eszközéül szolgált, másfelől viszont olyan fórumot biztosított, ahol egyértelművé váltak az ellenzéki mozgalmak közti különbségek.
A lengyelországi ellenzéki mozgalmak közti különbségek bemutatásához, illetve annak vizsgálatához, hogy milyen eltérő módokon használták e csoportok a sajtót céljaik elérésére, az alábbi független folyóiratok, illetve kiadványok 21 számát tanulmányoztam: Glos (Hang), Komunikat „KSS” KOR & Biuletyn Informacyjny (Kommüniké „KSS” KOR és Információs Közlöny), Robotnik (Dolgozó), Gospodarz (Gazda), Opinia (Vélemények) valamint Gazeta Polska (Lengyel Újság). Ezek a kiadványok 1977 és 1980 között jelentek meg, és a különböző ellenzéki csoportok számára fontos témákat dolgozták fel.1

Lengyel újságírás: a történelem fogságában

A sztálinista időszakban az újságíró feladata a hivatalos politikai irányzat követése volt, függetlenség tehát nem létezett (Curry 1990: 23). Az Amerika-ellenes témák gyakoriak voltak, csakúgy, mint a „Tanítónkat, Bierut elvtársat” magasztaló cikkek (Globan-Klas 1994: 75). A sztálini korszak végével nyilvánvalóvá vált a hivatalos sajtó hangnemében bekövetkezett változás, de a problémák megvitatására irányuló kísérleteket a cenzúra továbbra is szorosan a felügyelete alatt tartotta. A cenzorok feladata az volt, hogy visszatartsanak minden olyan hírt, amely az állampolgárok számára „káros” lehet. Például azonnal töröltek a mezőgazdaságban használt és az emberi életre vagy egészségre ártalmas vegyszerekről szóló mindenféle információt. Olyan problémák esetében, mint az alkoholizmus, egyszerűen nem közölték a baj terjedését bizonyító számadatokat (Curry 1984). A későbbiekben az ellenzéki sajtó ezeket az elhallgatott információkat hozta nyilvánosságra annak érdekében, hogy felfedje a gazdasági nehézségeket, illetve az egészségre veszélyt jelentő ártalmakat.

A vallásos tárgyú anyagok szintén a cenzúra áldozataivá váltak. Gyakran előfordult, hogy a Biblia vagy a zsoltárok egyes részeit kitörölték, és hivatalosan átírták Stefan Wyszynski bíboros kijelentéseit. Külön szabályok vonatkoztak a nemzetközi hírek ismertetésére, és különösen szigorú ellenőrzés alá estek a külföldi kiadványokból származó információk.
Amikor a hetvenes években Edward Gierek jutott hatalomra, a hivatalos sajtó továbbra is szűkmarkúan adagolta a gazdasági nehézségekre vonatkozó információkat, és alig vagy egyáltalán nem foglalkozott Lengyelország hosszú múltra visszatekintő keresztény hagyományaival. A tömegtájékoztatás olyan kampányba fogott, amely később „sikerpropaganda” néven vált ismertté: dicsőített minden olyan hírt, amely összhangban volt Gierek arra hivatott társadalmi és gazdasági elképzeléseivel, hogy Lengyelországot a „jólét” útjára vezessék, miközben figyelmen kívül hagyta a gazdaság szerény teljesítőképességét (Albright 1983: 10).2 A hivatalos szerveknek a megelőzés és a beavatkozás útján sikerült az ellenőrzést fenntartani. A bürokraták jogot formáltak az információ megtagadására, amennyiben pedig úgy érezték, hogy a kiadásra váró anyag veszélyt jelent, a cenzortól megszerezték a publikálást megakadályozó döntést.

A független lapkiadás megjelenése alternatívát kínált azoknak, akik az igazságot keresték a hírekben. Az egyház és a vallás ellen irányuló támadása, illetve a mindenre kiterjedő cenzúra miatt a hivatalos sajtó elvesztette az emberek bizalmát. „A sajtó hazudik!” – volt a tüntető munkások és értelmiségiek egyik legfőbb jelmondata 1970-ben (Curry 1990: 95).

1976-ban, amikor a húsárak emelkedése ellen sztrájkoló munkások ezreit tartóztatták le és küldték el munkahelyükről, a szerveződő ellenzéki mozgalmak saját újságokat használták eszközként a hivatalos sajtó hiányosságainak pótlására. Kezdetben a független sajtó nyilvánosságra hozta a letartóztatott munkások és az elnyomó kormány többi áldozatának névsorát. A későbbiekben a már érettebb sajtó kritikus elemzéseket közölt a kormány politikájáról, megvizsgálva annak szerkezetét és végrehajtási módjait is.

Az ellenzék születése – a KOR és sajtószervei

Amikor a szervezetként még nem is létező KOR 1976 júliusában megkezdte tevékenységét, csupán ideiglenesre tervezte működését, a letartóztatott munkásokon akart segíteni. Hamarosan azonban széleskörű, önálló társadalmi és politikai célokkal rendelkező szervezetté vált. A KOR független kiadványainak köszönhetően fokozatosan tudatosult a társadalomban a Lengyelországban uralkodó elnyomás és jogfosztottság.3 Az ellenzéki mozgalmak ezzel erősítették egy olyan függetlenségi tudat kialakulását, amely hozzájárult a független társadalmi kezdeményezések létrejöttéhez, így nagymértékben segítette a civil társadalom kialakulását is.
Adam Michnik mára híressé vált, „Új evolúcionizmus” című cikkében (1977: 33–48) vázolta fel azt a politikai stratégiát, amely békés eszközökkel megvalósítandó, hosszú távú változásokat hirdetett. Ez a fokozatos stratégia lett később azon ideológiai megosztottság egyik sarkalatos pontja az ellenzéki csoportok között, amely végül az 1989 után még erőteljesebben megmutatkozó szakadásokhoz és ellentétekhez vezetett.

A Társadalmi Érdekvédelmi Bizottság „KOR” (KSS „KOR”) ellenkultúrát kívánt életre hívni azáltal, hogy alternatívát kínált a hivatalos propaganda mellett. A független sajtó és oktatás az ellenkultúra két rendkívül fontos részét képezte. A független sajtó nemcsak az információ feletti hivatalos monopóliumot rengette meg, hanem a társadalmi vita, a kritika és a szabad gondolkodás számára is fórumot teremtett, s ezzel hozzájárult a civil társadalom fejlődéséhez (Zagorska & Zagorski 1989: 102–103). Idővel sok újságíró szerepe túlnőtt azon, hogy pusztán a társadalmi tudatosság megteremtésének eszköze legyen. Amikor az ellenzék soraiban bekövetkezett a szakadás, az alább említett folyóiratok hűen tükrözték a mozgalmak közötti különbségeket.

Huletyn Informacyjny

Az első rendszeresen megjelenő független folyóirat, a Biuletyn Informacyjny a KOR egyik legfontosabb kiadványa volt. A lap hűen tükrözi a Bizottságnak az elnyomás ellen folytatott harcról vallott nézeteit. A Biuletyn először 1978 októberében jelent meg. Eleinte írógéppel írták, és stenciles módon sokszorosították. Mindegyik szám átlagosan 30–50 oldalt tartalmazott, és körülbelül 7000 példányban jelent meg (Karpinski 1979: 17). A későbbiekben a Biuletynt összevonták a KOR másik kiadványával, a Communiquével, és a kettőt ezután egy lapként adták ki.

A Communiqué – általában kevesebb mint tíz oldalon – az elnyomásról tudósított. Alkalmanként a szerkesztők több rövidebb jelentést is közzétettek (BI 1978 augusztus, szeptember) a bebörtönzésekről, a független kiadványok terjesztése miatti letartóztatásokról vagy különböző perekről. Gyakran jelentettek meg azonban nagyobb lélegzetű, az elnyomás valamely esetével részletesebben foglalkozó anyagokat. Az olyan kérdéseket, amelyekkel a Communiqué nem foglalkozott – főként a gazdasági hanyatlás problémáit –, a Biuletyn Informacyjny fejtette ki részletesen. A lap fő érdeklődési területéhez tartozott a gazdasági válság, a nemzetközi politika, valamint azok a társadalmi kérdések, amelyek nem álltak szoros összefüggésben az elnyomással. A kormány eredménytelenségének bemutatásával az ellenzék célja az volt, hogy felkeltse az érdeklődést, és arra ösztönözze az embereket, hogy független szervezetek létrehozásával gyakoroljanak nyomást a kommunista kormányra, illetve tiltakozzanak a gazdasági vezetés elégtelensége miatt. Feltételezték, hogy a kommunista vezetéstől önként nem várhatnak változást (Curry 1983: 154). A valódi céljuk nem az volt, hogy leveleket írjanak vagy a sajtóban megjelenő cikkeken keresztül vegyék rá a vezetést a változásokra. Ehelyett abban bíztak, hogy amennyiben az emberek tisztán látják a válság valóságos méreteit, ők maguk kezdenek el szervezkedni, és kényszerítik a kormányt a változtatásokra.
Az írások semmiben sem hasonlítanak az amerikai újságírás hagyományos modelljére, amelyet az objektivitásra való törekvés jellemez. A Biuletyn szerzői számára az objektivitás fogalma nem volt mérvadó. A cikkek gyakran érzelmektől fűtöttek, tele vannak cinizmussal a kormány kockázatos politikai lépéseit illetően.

Tartalmi szempontból a Biuletyn legfontosabb érdeme, hogy felvállalta a társadalom olyan különböző csoportjainak problémáit, mint a dolgozók, az értelmiségiek és a papság. A lap állandó rovatban foglalkozott a munkások számára fontos problémákkal, például a független szakszervezetek kialakulásával, és világszerte az elnyomás elleni harcra szólította fel a dolgozókat (BI 1978 június, július). Ezek a kérdések ugyancsak központi helyen szerepeltek a Robotnik elnevezésű lapban, a KOR munkásoknak szánt kiadványában. A KOR igyekezett a társadalom minden rétegéhez szólni annak érdekében, hogy közös erővel változásokat tudjanak kieszközölni.

Hogy nyomást gyakorolhassanak a hatalomra, a társadalmi osztályokat elválasztó falakat le kellett bontani.
A KOR megpróbált együttműködni a katolikus egyházzal is, amely osztotta a szervezet szabadsággal kapcsolatos eszméjét. Mivel a katolikus egyház történelmileg és kulturálisan rendkívül fontos szerepet játszott az idegen megszállással szembeni lengyel ellenállásban, támogatása elengedhetetlenül fontos volt a mozgalom számára ahhoz, hogy hiteles erőként léphessen fel. A KOR felismerte, hogy az egyház milyen jelentős szerepet játszik a szabadság szellemének hirdetésében. Az egyház támogatása nélkül a mozgalom nem lehetett volna olyan sikeres, amilyen volt.

A Biuletyn harmadik legfontosabb témája a nemzetközi politika volt, illetve a szovjet blokk olyan ellenzéki megmozdulásai, mint például a csehszlovákiai események. A Biuletin körülbelül 5–10 oldalas terjedelemben rövid hírösszefoglalókat és kritikus írásokat közölt olyan témákról, mint a Nyugat magatartása a lengyel ellenzékkel szemben, vagy az Egyesült Államok és a Szovjetunió éppen aktuális konfliktusa. A KOR nyilvánvalóan felismerte, milyen fontos szerepet játszik a geopolitikai helyzet a lengyelországi események alakulásában. Annak ellenére, hogy az ellenzék saját országának társadalmát célozta meg, küzdelmét a hidegháború szélesebb kontextusában látta.

Miközben a Biuletyn széles körben ismertetett társadalmi, gazdasági és nemzetközi problémákat, szerényebb terjedelemben közölt kulturális és történelmi elemzéseket is. Mindez összhangban volt első és legfontosabb taktikájával, amely szerint a mozgósítás érdekében az emberekre a válság feltárásával kell hatni. A Biuletyn kulturális rovatában könyvismertetésekkel foglalkozott, a cenzúra döntéseit ismertette, és néha történelmi esszéket is közölt. Ez jelentette a legfőbb különbséget a Biuletyn és az olyan kiadványok között, mint a Glos, az Opinia és a Gazeta Polska, amelyek rendszeresen írtak kulturális és történelmi témákról. A KOR azért korlátozta a geopolitikai függetlenségre utaló hazafias szimbólumok és történelmi esszék megjelentetését, mert ezek nem illettek a mozgalom programjába. Idővel ez a különbség lett az egyik legfontosabb választóvonal a KOR és a többi mozgalom között.

Megjelennek a nézeteltérések – A Glos

Mielőtt a KOR és a ROPCiO közti szétválást megvizsgálnánk, vessünk előbb egy pillantást a KOR-on belüli szakadásra, ami ugyan nem vezetett egy különálló mozgalom megalakulásához, de a KOR-on belül frakciók kialakulását eredményezte. A szakadás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Michnik egy cikket szeretett volna megjelentetni a Glosban arról, hogy a hatalommal való párbeszéd csak akkor lehetséges, ha a hatalom tiszteletben tartja az emberi jogokat (Kuron & Zakovski 1995: 193). A főszerkesztő Macierewicz azonban nem engedélyezte a cikk megjelenését, azzal az indokkal, hogy az nem más, mint a kommunista hatóságokkal való megbékélésre adott javaslat (Zuzowski 1992: 106). A vita után Michnik távozott a szerkesztőségi bizottságból, Macierewicz pedig továbbra is főszerkesztő maradt.
A Glos elsősorban társadalmi kérdésekkel foglalkozott, másodsorban nemzetközi eseményekkel és politikával, és csak harmadsorban a hazai küzdelem politikai aspektusaival. Ez az utóbbi fontos különbség volt a Glos és a Biuletyn Informacyjny között. A Biuletyn tele volt gazdaságpolitikai kritikával, de csupán korlátozott mértékben foglalkozott olyan kérdésekkel, hogy milyen kormány lenne megfelelő Lengyelország számára (bár az ellenzék nagy része egyetértett a parlamentáris demokrácia javaslatával), vagy hogy a társadalmi jogok kivívása után mi lenne az ellenzék következő feladata. A Biuletyn vonakodott attól is, hogy teret engedjen az ellenzéken belüli ideológiai nézeteltéréseknek, a Glos azonban több cikket is közölt az ellenzéken belüli, egyre növekvő ideológiai megosztottságról.

A Glos 1977 októberében jelent meg először, és tanulmányokat, riportokat, hírkivonatokat tartalmazott, amelyek tükrözték a kiadvány társadalmi, politikai arculatát. A lap eredeti célja nem állt távol a Biuletyn deklarált célkitűzéseitől: elsősorban a társadalmat kívánta független szervezetek létrehozására mozgósítani. Ugyanakkor a folyóirat szuverenitás iránti érdeklődése túlmutatott az emberi jogok és az igazság fogalmain, olyan elképzelés volt, amely felismerte az ellenzéki mozgalmak szerepét a függetlenség kivívásáért folytatott küzdelemben.

A Glos továbbra is hangoztatta, hogy az egyház fontos szerepet játszik az ellenzék harcában, kiemelve a kormány igyekezetét, hogy az ateizmust ráerőltesse a lengyel társadalomra. Az egyházzal kapcsolatos témák azonban rendszertelenebbül jelentek meg a Glos oldalain, mint a Biuletynben, amely külön rovatot szentelt a vallás kérdéseinek.

A Glos számaiban a nemzetközi politika eseményeiről szóló tudósítások álltak a második legfontosabb helyen, ezeken keresztül kísérték figyelemmel a Nyugat-Európában és többek között a csehszlovákiai ellenzék soraiban kialakult helyzetet, valamint az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatát. Esetenként olyan írások is megjelentek, amelyek bírálták az Egyesült Államokat, s elsősorban azt a geopolitikai felfogást, amelynek Lengyelország egész történelme során áldozatul esett. Fontos megemlíteni, hogy bár a lengyel ellenzék az Egyesült Államoktól várt segítséget az emberi jogok védelme terén, nem hagyhatta figyelmen kívül azon amerikai politikusok (például Henry Kissinger) realista gondolkodását, akik nem tanúsítottak különösebb érdeklődést Kelet-Európa iránt (Glos 1980 január, február).

A Glos és a Biuletyn közti legfontosabb különbséget a politikai eseményekről szóló tudósítások jelentették, amelyek jól illusztrálták az egyfelől Macierewiczet, másfelől pedig Michniket és Kuront támogató két csoport taktikája közti eltéréseket. A Glos szerkesztőbizottsága általában kevéssé szimpatizált a kormánnyal folytatott esetleges párbeszéd lehetőségével (Zuzowski 1992: 104–107). A kiadványban megjelent írások ezt még világosabbá tették. Például Stefan Wyszynski érsek a lap 1978 januári-februári számának egyik cikkében keményen elutasította a hatóságok iránti engedékenységet. „A lengyel egyház nem tehet engedményeket” – írta Wyszynski.

A nézetkülönbségek az ideológiai elképzelések és a módszerek kapcsán jelentek meg. Míg Kuron a folyamatos átalakulás és a szociáldemokrácia mellett kardoskodott, Macierewicz a hazafias tüntetéseken való részvételt és a liberális demokráciát szorgalmazta. A Glos felismerte azt, amit sok más ellenzéki csoport nem látott világosan: az ellenzéken belüli megosztottságot, illetve annak negatív hatását (1980 januá-február). „Tűz és víz” című írásában Piotr Wierzbicki a politikai helyzet visszahúzó erejét ecsetelte, mondván, hogy az ellenzék egyes tagjai úgy vélik: „a legnagyobb katasztrófát mások létezése jelenti. [...] Nemcsak azokra [az ellenzéki mozgalmakra] van szükség, amelyeket jó szemmel néznek majd Párizsban. [...] A kommunisták nagy szakértői a politikának, s a lengyel ellenzéknek is van mit tanulnia tőlük. Ők idő előtt soha nem fordítják fegyvereiket a szövetségeseik ellen” (Wierzbicki 1980: 33). Ezek az erőteljes és találó szavak tükrözi az ellenzék soraiban bekövetkezett szakadást, és azt is egyértelműen láttatják, hogy az ellenzék nem csupán társadalmi, hanem politikai erőt is képvisel.

A taktikai kérdésekkel kapcsolatos nézeteltérések a szerkesztőségi bizottságnak a Biuletynben megjelent véleményekre adott válaszából is kiderülnek. A Biuletyn az 1979-ben meghalt munkások emlékére tartott tüntetések résztvevőit azzal vádolta, hogy elégedetlenséget szítanak. A Biuletyn szerkesztői nem támogatták a nyilvános demonstrációkat. A felelőtlen tüntetésekhez való csatlakozás vádjára reagálva a Glos szerkesztői kijelentették, hogy elszomorítónak találják a vádak hangnemét, amelyekkel egyébként sem értenek egyet. A Biuletyn és a Glos közötti konfliktus az ellentétek egyik első nyilvános beismerése volt. A későbbiekben a független kiadványok hasábjain folytatott vita hűen tükrözte az ellenzék megosztottságát.

ROPCiO, Opinia, és a Gospodarz

A ROPCiO 1977 márciusában jött létre, miután tagjai szakítottak a KOR-ral a cselekvés módjai és az ideológiai nézeteltérések miatt. A szervezet fő célja az volt, hogy a pártvezetőket a Lengyelország által szintén ratifikált Helsinki Alapokmányban leszögezett emberi jogok betartására kényszerítse. Idővel azonban nagyobb célokat is kitűztek maguk elé, főként a demokrácia és a szuverenitás helyreállítását (Bernhard 1993: 140). A ROPCiO az ellenzéket egy erőteljesebben politizáló mozgalommal gazdagította. Jobbközép irányultságával elsősorban azokhoz szólt, akik a KOR-ból valamilyen mértékben kirekesztettnek érezték magukat (Szafar 1979: 50–51). Azzal, hogy – bármilyen éretlennek is tűnő – politikai programot fogalmazott meg, az új mozgalom a jövő politikai színpadának szereplőjeként tekintett önmagára (Moczulski 1977: 26).

A ROPCiO független kiadványaiban fejtette ki elképzeléseit. Legfontosabb folyóirata, az Opinia elsősorban társadalmi kérdésekről tájékoztatott, és a KOR hagyományait követte abban, hogy foglalkozott az elnyomásról szóló hírekkel, a független csoportok megalakulásával, illetve az egyház szerepével. A Biuletyntől eltérően az Opinia kimerítően tudósított politikai kérdésekről, világosan megfogalmazva a ROPCiO politikai küldetését, amely a társadalmi igazságosság megteremtésével párosult.

Mint ahogy az gyakran előfordul a tekintélyelvű rezsimekben megjelenő független kiadványokban, az Opiniában is többségben voltak a kritikai jellegű cikkek és tanulmányok. A lap elsősorban a kommunista párt gazdaságra károsnak vélt politikájával foglalkozott, különösen a kollektivizációs kísérletekkel. Az Opinia a gazdákhoz, földművesekhez kívánt szólni, akiket a ROPCiO karolt fel, ellentétben a KOR által támogatott ipari munkásokkal. Az Opinia kritikája elsősorban a Párt eredménytelen politikájára irányult. A lap a párttisztviselőket olyan középszerű bürokratáknak állította be, akik íróasztalaik mögött ülnek, és fogalmuk sincs az ország helyzetéről (Brykczynski: Opinia, 1980 január-február). A gazdasági lépések bírálata mégsem szerepelt olyan gyakran a lapban, mint a nemzetközi események és a politika elemzése, amely kérdések a társadalmi problémák után a kiadvány legfőbb érdeklődési területét jelentették. A nemzetközi hírek elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti viszonyra szorítkoztak, de a Glostól eltérően az Opinia nagy jelentőséget tulajdonított Németországnak is, mint olyan tényezőnek, amely mind a kontinens, mind Lengyelország jövőjét képes meghatározni. (Érdekes módon a Németországgal foglalkozó tanulmányok nem tükrözték a ROPCiO-val gyakran összekapcsolt hagyományos nacionalista hozzáállást. Az idő nem Németország megtámadását, hanem a vele való békét sürgette.)

A történelem fontos tényező volt a ROPCiO és programja számára, hiszen ez adta az alapot a függetlenség gondolatának teljes megértéséhez. A történelmi utalások között olyan szimbólumokat és metaforákat találhatunk, amelyekkel az emberek azonosulni tudtak. A Jozef Pilsudskira vagy a Varsóban található Ismeretlen Katona Sírjára történő utalások a kommunizmus ellen vívott harc fontos elemét képezték (Kubik 1994).

Az Opinia rendszeresen megjelenő „Lengyelország naplójából” című rovatában olyan történelmi eseményekkel és személyekkel kapcsolatos írásokat publikált, amelyek és akik a lengyel hazafiasság és függetlenség hagyományával álltak szoros összefüggésben. A függetlenségért folytatott harc történelmi aspektusainak hangoztatásával az Opinia a függetlenség melletti feltétlen elkötelezettségét bizonyította. Bár a kiadvány cinikus hangvételt ütött meg a hatalommal szemben, s alkalmanként gúnyos humorhoz folyamodott, hangot adva a gazdasági helyzet kilátástalansága miatti tehetetlen haragjának, nem volt az erőszak híve. Ehelyett történelmi témájú tanulmányokkal és politikai elemzésekkel igyekezett felkavarni a közvéleményt.

Az ország gazdasági helyzetének kritikus vizsgálata a független sajtó egyik kulcs feladatát jelentette. Az Opinia ebben a tekintetben nem tudta felvenni a versenyt a Biuletynnel. A gazdasággal foglalkozó cikkek, bár nem voltak felszínesek, mégsem tartoztak a kiadvány fő profiljához. Az írások széles témakört érintettek, a varsói üzletek pultjairól hiányzó tejtől kezdve egészen a gyógyszereken való, a betegek rovására menő takarékoskodásig. A lap fő arculatát az elnyomásról szóló jelentések, történelmi esszék és a kudarcba fulladt aktuális politikai lépések elemzésének kiegyensúlyozott kombinációja határozta meg. Ezekkel a problémákkal a lengyelek évtizedeken keresztül napról napra szembetalálták magukat, és az olyan független lapok, mint az Opinia vagy a Biuletyn érdeme abban rejlik, hogy tudatosították az emberekben: mindez az egész társadalom, és nem csupán elszigetelt csoportok mindennapos tapasztalata.

A riportok az egész ország problémáival foglalkoztak, s így hidat alkottak a különböző régiókban élő emberek között. Ily módon a kiadványok az összetartozás érzését táplálták, és arra ösztönözték az embereket, hogy ne csak szűk közösségük problémáival foglalkozzanak. Sikeres hónapokban a kiadványok a 200 ezres példányszámot is elérték, ami jelentéktelen számnak tűnhet az ország 38 milliós lakosságához képest, ám az elolvasott lapok továbbadása szintén hozzájárult az olvasói tábor növekedéséhez.

A lakosság mobilizálásának szándéka abban is megmutatkozott, hogy a lapok a társadalom széles köreihez szóltak a munkásságot és a parasztságot egyaránt érdeklő írásaikkal. Hasonlóan a KOR-hoz, amely felvállalta a dolgozók problémáit, hogy szűkítse a munkások és az értelmiségiek közötti szakadékot, a ROPCiO szintén egy mellőzött réteget célzott meg, a parasztságot. A Szovjetuniótól eltérően a lengyel parasztoknak sikerült elkerülniük a mesterséges szövetkezetesítést. Ennek ellenére az ő helyzetük sem volt könnyű, és sokan a föld megtartásáért küzdöttek. A hátrányos megkülönböztetés és a csőd nem voltak ismeretlen fogalmak. A ROPCiO ezért vállalta a parasztok jogainak védelmét egy független lap, a Gospodarz megjelentetésével.

A Robotnik felépítéséhez hasonlóan a Gospodarz is tudósított a független szakszervezeteket alakító földművesekről, és beszámolt a kormány rossz agrárpolitikájáról. Sok esetben közzétette a független gazdaszervezetek követeléseit, amelyek olyan bánásmódot kívántak a parasztoknak, mint bármely, jogokkal rendelkező lengyel állampolgárnak, és felhívták a figyelmet a parasztság megőrzésének szükségességére. A kiadvány célkitűzése a társadalom minden csoportjának védelme volt, különösen azoké, amelyeket a kommunista hatóságok nem tartottak fontosnak. A vidéket gyakran a nemzet erkölcsi és hazafias erejének tekintették (1978. március 25.), és időnként a demokrácia és a szabadság hagyományait hordozó erőként emlegették (1978. március 25.).

A Gospodarz egyik legszembeötlőbb jellemzője témáinak széles skálája volt, amely messze túlhaladta a vidék problémáinak ismertetését. Akár az egyházzal kapcsolatos kérdésekről közöltek írást, akár a Kína és Vietnám közti konfliktust elemezték, a kiadvány szerkesztői arra törekedtek, hogy a parasztok független, önállóan gondolkodó egyének legyenek. A parasztságra nem mint alsóbb osztályra tekintettek. Ugyanazon harc szereplőinek tartották őket, mint amelyben mindazok küzdöttek, akik hittek a szabadság, az emberi jogok és a függetlenség eszméjében.

A Robotnik-hoz hasonlóan a Gospodarz is folyamatosan tájékoztatta olvasóit a legfrissebb nemzeti és nemzetközi eseményekről. Idővel a kiadvány minősége javult, egy merészebb és grafikailag jobban kidolgozott logo segítségével.
A ROPCiO egységes erőként azonban nem sokáig maradt fenn. Kevéssel megalakulása után a mozgalom öt különböző frakcióra szakadt. Ezek a következők voltak: ROPCiO; az Aleksander Hall által vezetett diákmozgalom, az Ifjú Lengyelország Mozgalom; a Független Lengyelország Konföderáció (KPN), a ROPCiO egyik korábbi vezetője, Leszek Moczulski irányításával; a Független Demokraták Mozgalma; végül a Nemzeti önrendelkezés Bizottsága (Lipski 1985: 123). Lipski szerint a szakadás közvetlen kiváltó oka abban keresendő, hogy Moczulski megpróbálta kollégáira erőltetni vezetői elképzeléseit. A szakadás után a KOR a ROPCiO-val és az Ifjú Lengyelország Mozgalommal fenntartotta a kapcsolatot, a KPN-hez fűződő viszonya azonban megszakadt, mivel Moczulski csoportja gyakran a hazafiasság hiányával vádolta a KOR-t, illetve azzal, hogy veszélyezteti az ellenzék ügyét.

Az első politikai párt, a KPN és a Gazeta Polska

Az ideológiáját tekintve egyedülálló és céljaiban merész KPN a többi ellenzéki mozgalomtól eltérően az első politikai pártnak tekintette magát. A KOR-ral ellentétben a KPN nem hitt abban, hogy a meglévő vezetéssel a rendszer fokozatosan átalakítható, és azonnali változásokat követelt. A KPN célkitűzéseinek részlete, amely a párt egyik kiadványában, a Gazeta Polskában látott napvilágot, határozottan elutasítja a hatalommal való párbeszéd lehetőségét.

A Gazeta Polskában megjelenő történelmi írások és hazafias szimbólumok tükrözik a KPN-nek a függetlenség visszaszerzése iránti elkötelezettségét. A politikai ábrák és karikatúrák használata nyomatékosította a gondolatot, hogy ideje véget vetni Lengyelország rabszolgasorsának. Az olyan rajzok, mint például az, amelyen a lengyel térképet egy német és egy szovjet kéz tépi ádázul ketté, a lap egyedi jellemzői voltak. Politikai karikatúrákat az Opinia, a Glos és a Biuletyn című lapokban nem találni, és a Robotnikban is csak ritkán fordultak elő (Gazeta Polska, 1979. október 15: 1–3). A Gazetában való megjelenésük gyors és közvetlen üzenetek formájában tájékoztatta az olvasókat a történelmi és politikai kérdésekről, egyúttal vázolta a KPN számára fontos témákat is.

A szabadság kérdése szorosan összefonódott az emberi jogokéval, és a Gazeta Polska rövid írásainak döntő többségét arra szentelte, hogy feltárja az emberi jogok megsértésének eseteit. A többi ellenzéki publikációtól eltérően a Gazeta viszonylag keveset foglalkozott gazdasági kérdésekkel, amelyek viszont a KOR Biuletynjének fő profilját alkották. A hazafiasság hangsúlyozásával, a Jozef Pilsudskira vagy Katynra történő utalásokkal kifejezték a KPN vonzódását a nemzeti szimbólumokhoz. A lakosságot közvetlen cselekvésre felszólító és a társadalmi egységet megteremtő mozgósítás másik módját az jelentette, hogy a lap a nyilvános demonstrációkon való részvételre ösztönözte az embereket (amit a KOR gyakran ellenzett) (1979. november 1–15).

Mivel a kiadvány viszonylag rövid volt, mindössze négy oldalból állt, a cikkek témáit gondosan meg kellett válogatni. A terjedelmi korlátok miatt nem volt lehetőség arra, hogy sok témát részletesen kifejtsenek, ahogy azt a Glos, a Biuletyn és az Opinia olvasói megszokhatták. Hely hiányában az írások témáját annak alapján kellett kiválasztani, hogy azok milyen fontossággal bírtak a KPN számára.

Az egyenlőség, szabadság és függetlenség kulcsfontosságú helyet foglaltak el a KPN ideológiájában, és ez a Gazeta Polska cikkeiből is egyértelműen kiderül. Ezek az értékek más ellenzéki mozgalmak számára is nagy jelentőséggel bírtak. A különbség abban keresendő, ahogyan a KPN a megvalósítás módját látta. Moczulski egyértelmű és megalkuvást nem ismerő szovjet- és kommunista ellenes szlogenjei jóval forradalmibbak voltak a KOR reformokat hirdető stratégiájánál (bár nem volt az erőszak híve). Moczulski olyan általános sztrájk kezdeményezését javasolta, amelybe a Szovjetuniónak már túl kockázatos lett volna beavatkozni. Az ötletet azonban az ellenzék nagy többsége éretlennek és veszélyesnek találta, s ezért elutasította (Matejko 1982: 123). A függetlenség és a tüntetések szerepének megítélésében elfoglalt radikálisabb álláspontja miatt a ROPCiO ideológiája közelebb állt a KPN-éhez, bár a ROPCiO gyakran együttműködött a KOR-ral emberi jogi kérdésekben.

A hetvenes évek végén azonban a KOR és a KPN között nem volt lehetőség az együttműködésre.
A párt kiadványai, például a Gazeta Polska ismertették a párt ideológiáját. Ugyanakkor azonban a kiadványok ugyanazt a célt szolgálták, mint más ellenzéki folyóiratok: kihívást intéztek a status quo ellen, és alternatív nézőpontot kínáltak. Ily módon, miközben a KPN ideológiáját tükrözték, a kiadványok ugyanannak a szabadságért folytatott küzdelemnek voltak részesei, amely egyesítette a népet a rendszerrel szemben.

Következtetések

A független sajtó az ellenzék nélkülözhetetlen eszköze volt a lakosság mobilizálásában. Elsősorban arra használták, hogy tájékoztassák az embereket, felfedjék a párt legutóbbi rossz lépéseit, és szóljanak az országon végigsöprő, fokozódó elnyomási hullámról. A sajtó ugyanakkor eljutott a társadalom különböző csoportjaihoz is, amelyek közül többeket üldözött vagy figyelmen kívül hagyott a kormány. A kiadványok nem versenyeztek egymással, hiszen nem voltak gazdasági vállalkozások. Egyetlen céljuk a támogatás és a köz szolgálata volt.

A független kiadványok legfontosabb jellemzője azon képességük volt, hogy elérték a társadalom különböző szegmenseit. Bár a társadalmi igazságosságért, az emberi jogokért és a függetlenségért vívott küzdelem módjait tekintve voltak különbségek az ellenzék frakciói között, de a harc mégis ugyanaz volt, a szabadság valamilyen formájáért folyt. Az ellenzéki mozgalmaknak sikerült létrehozniuk olyan informális kommunikációs csatornákat, amelyek megtörték a hivatalos propaganda monopóliumát. Ebben az értelemben a független kiadványok közös küzdelemben egyesítették az embereket és az ellenzéket.

Másfelől azonban a független kiadványok az ellenzéki mozgalmak között kialakuló megosztottságot is tükrözték. Az olyan lapokkal, mint a Glos vagy az Opinia, amelyek a társadalmi kérdések mellett Lengyelország jövőjének politikai vonatkozásaira összpontosítottak, az ellenzék nem csupán társadalmi erőt, de politikai hatalmat is képviselt. Mindez a KOR esetében is elmondható, annak ellenére, hogy a mozgalom gyakran hangoztatta: nem érdekli a hatalom. 1992-ben kezdődött a lengyel politikai színtér megosztottsága, amikor eltérő ideológiai alapokon álló pártok különböző programokkal jelentek meg. A Demokratikus Unió és a Liberális Demokrata Kongresszus például az „emberarcú szocializmus” eszméjét hirdette, a szociáldemokrácia erősítését támogatva (Jackowski 1993: 181). Az olyan személyek, mint Jacek Kuron vagy Tadeusz Mazowiecki összekapcsolódtak ezekkel az új pártokkal, és olyan ideológiai nézeteket vallottak, amelyek hasonlítottak a KOR elképzeléseihez, aminek a hetvenes években maguk tagjai voltak. A hetvenes évektől meglévő megosztottság a jobboldali blokkot is érintette. Aleksander Hall, Jaroslaw Kaczynski és Antoni Macierewicz mindnyájan olyan pártokhoz tartoztak, amelyek elképzelései közelebb álltak a ROPCiO ideológiájához. Bár 1992-re Lengyelország visszanyerte függetlenségét a Szovjetuniótól, a függetlenség Macierewicz véleménye szerint nem volt teljes a „dekommunizálás”, azaz a kommunista hálózatok teljes megszüntetése nélkül. A korábbi KOR tagok és a Demokratikus Unióhoz hasonló pártok nem osztották ezeket a nézeteket (Kubik 1999: 169). Ezért újabb választóvonal jött létre egyfelől azok között, akik a múltat igyekeztek elfelejteni, és Lengyelország európai integrációját hangsúlyozták (Demokratikus Unió, valamint számos korábbi KOR tag), másfelől azokközött, akik igazságtételt követeltek a kormány múltbeli tetteiért (Központi Szövetség, keresztény pártok, a ROPCiO egykori támogatói) (Kubik 1999: 159–180). A lengyel politikai életben a megosztottság mind a mai napig jelen van, máig megosztja az ellenzék egykori tagjait. Ugyanakkor a volt kommunisták (a Demokratikus Baloldal Szövetsége) továbbra is egységes, a közvélemény legnagyobb része által támogatott pártot mondhatnak magukénak.

A független sajtó rendkívül fontos szerepet játszott az ellenzéki mozgalmak közti különbségek bemutatásában. Esetenként bizonyos kiadványok figyelmen kívül hagytak más mozgalmakat, vagy határozottan kritizálták azok taktikáját. Konrad Bielinski, a KOR tagja így foglalta össze a különbségek egy részét: „Legfontosabb vitáink a cselekvés megválasztására vonatkoztak. Azon vitatkoztunk, hogy szervezzünk-e utcai tüntetéseket, ahol bárkit letartóztathatnak, vagy inkább több független könyvet kellene-e megjelentetnünk. A csoportok mindvégig megosztottak voltak. A Robotnik embereinek megvolt a maguk elképzelése, míg a Glos szerkesztői zárt csoportot alkottak” (Smilowicz 1996: 78).

A különböző lapok gyakran bírálták egymást. A Biuletyn (1978. június-július) megemlíti, hogy az Opinia 1978-as májusi és júniusi száma egyetlen jelentős írást sem tartalmazott Lengyelország gazdasági problémáiról. Néhány olvasó levelet írt a szerkesztőhöz, magyarázatot kérve arra, hogy miért kritizálja az egyik lap a másikat anélkül, hogy komoly oka lenne rá (Biuletyn 1978 június-július). Az ellenzéki kiadványok tehát egyfelől ugyan egyesítették a társadalmat az emberi jogokért vívott küzdelemben, másfelől viszont az ideológiai különbségeket is megjelenítették.

Az ellenzéki mozgalmak megosztottsága Lengyelország mai politikai életében is tapasztalható. A hetvenes évek végének ellenzéki mozgalmaiban résztvevők nagy része ma magas állami pozícióban van. S míg a kommunisták a mai napig a legügyesebb politikusoknak számítanak és egységfrontot alkotnak, a szakadék azok között, akik le akarják zárni a múltat és Lengyelország európai integrációjával kívánnak foglalkozni (az egykori KOR tagok) és azok között, akik igazságtételt követelnek a múlt bűneiért (az egykori ROPCiO), elősegíti a politikai élet fokozódó polarizációját.

Vincze Eszter fordítása

Irodalom

Albert, Andrzej (1995): Najnowsza Historia Polski 1914–1993. Varsó: Swiat Ksiazki,: vol.2.
Albright, Madeleine Korbel (1983). Poland: The Role of the Press in Political Change, New York: Praeger.
Bernhard, Michael H. (1993): The Origins of Democratization in Poland, New York: Columbia University.
Brykczynski, J. (1980): „O Strukturach & Mechanizmach Systemu,” Opinia, January/February.
Ciolkosz, Lidia (1979): „The Uncensored Press,” Survey, vol. 25 (4), 55–67.
Curry, Jane Leftwich (1983): „Polish Dissent and Establishment Criticism: The New Evolutionism,” In Jane Leftwich Curry (ed.): Dissent in Eastern Europe, New York: Praeger, 153–172.
Curry, Jane Leftwich (1990): Poland’s Journalists: Professionalism and Politics. Cambridge: Cambridge University Press.
Dorn, Ludwik (1979). „Walka o Kosciol,” Glos, May.
Drawicz, Andrzej (1979): „Experience of Democratic Opposition,” Survey, Vol. 25 (4), 33–39.
Goban-Klas, Tomasz (1994): The Orchestration of the Media: The Politics of Mass Communications in Communist Poland and the Aftermath, Boulder: Westview.
Jackowski, Jan Maria (1993). Bitwa o Polske (A Fight for Poland), Warszawa: Ad Astra.
Kaczynski, Jaroslaw (1980): „Inteligencja & Sprawy Polskie,” Glos, January/February.
Karpinski, Jakub (1979): „More Than Dissidents,” Index on Censorship, vol. 8 (6), 15–18.
Kay, Joseph (1979): „The Polish Opposition,” Survey, vol. 24(4), 7–19.
Korbonski, Andrzej (1983): „Dissent in Poland”, In Jane Leftwich Curry (ed.): Dissent in Eastern Europe, New York: Praeger, 25–47.
Koskowski, Maria (1978): „Regulacja Wisly,” Biuletyn Informacyjny, June/July.
KPN, Declaration of Independence (1979), Survey, Vol. 24(4), 87–89.
Kubik, Jan (1994): The Power of Symbols Against the Symbols of Power, University Park: The Pennsylvania State University.
Kubik, Jan (1999): Rebellious Civil Society, Ann Arbor: the University of Michigan.
Kuron, Jacek (1978): „Niepodleglosc & Demokracja A Interwencja Radziecka,” Robotnik, August 30, 1978.
Kuron, Jacek & Jacek Zakowski (1995). PRL dla Poczatkujacych (PRL for Beginners), Wroclaw: Wydawnictwo Dolnoslaskie, Chapter 3.
Kuron, Jacek (1978/1979): „W Strone Demokracji,” Krytyka, Winter.
Laba, Roman (1991): The Roots of Solidarity: A Political Sociology of Poland’s Working-Class Democratization, Princeton: Princeton University.
Lipiec, Adam (1978): „Roznica”, Glos, January/February.
Lipski, Jan Jozef (1985): KOR: A History of the Workers’ Defense Committee in Poland, 1976–1981, Berkeley: University of California.
Macierewicz, Antoni (1978): „Walka o Prawa Obywatelski,” Glos, March.
Matejko, Alexander J. (1982): „The Structural Roots of Polish Opposition,” The Polish Review, Vol. 27 (1–2), 112–140.
Mianowicz, Tomasz (1983): „Unofficial Publishing Lives On,” Index on Censorship, vol. 12(2), 24–25.
Moczulski, Leszek (1977): „Personalizm & Polityka Czynu,” Opinia, December 1.
Michnik, Adam (1979): „Lekcja Godnosci,” Biuletyn Informacyjny & Komunikat KSS „KOR”, May/June.
Michnik, Adam (1998): Letters From Freedom: Post-Cold War Realities and Perspectives, Berkeley: University of California Press.
Nowak, Jan (1983): „Poland’s Resilient Underground Press,” Washington Journalism Review, April 18–20.
Nowak, Jan (1976): „The New Evolutionism,” Survey, vol. 21(4).
Peksa, Stanislaw (1978): „Skandal z Lekami,” Biuletyn Informacyjny & Komunikat KSS „KOR”, August/September.
Pszenicki, Chris (1979): „The Flying University,” Index on Censorship, vol. 8 (6), 19–20.
Raina, Peter (1981): Independent Social Movements in Poland, London: School of Economics And Political Science.
ROPCiO (1979): speech fragment, Survey, Vol.24 (4), 84–86.
Skilling, H. Gordon (1989): Samizdat and an Independent Society in Central and Eastern Europe, Columbus: Ohio State University.
Smilowicz, Piotr (1996): „KOR Wsrod Antykow,” Karta, no. 18, 74–84.
Stanislawski, Andrzej (1978): „Zmiana Zalezy Od Nas,” Gospodarz, March 25.
Stefancic, David R. (1992): Robotnik: A Short History of the Struggle for Worker Self-Management and Free Trade Unions in Poland, 1944–1981, New York: Columbia University.
Szafar, Tadeusz (1979): „Contemporary Political Opposition in Poland,” Survey, vol. 25 (4),: 41–55.
Tarniewski, Marek (1978): „Gospodarka: Gdzie Jest Zloto?” Glos, March.
The Social Self-Defense Committee „KOR” (1979): „Polish Censorship Exposed,” Survey, Vol.24(4), 173–185.
Tworzecki, Hubert (1996): Parties and Politics in Post-1989 Poland, Boulder: Westview.
Walc, Jan (1979): „Unofficial publishing,” Index on Publishing, vol.8 (6), 11–14.
Wierzbicki, Piotr (1980): „Ogien & Woda,” Glos, January/February.
Wojciechowski, Adam (1977): „Zjednoczenie Niemiec A Polska,” Opinia, December 1.
Wyszynski, Stefan (1978): „Kosciol & Spoleczenstwo,” Glos, January/February.
Zagorska, Janina-Frentzel & Krzysztof Zagorski (1989): „East European Intellectuals on the Road of Dissent: The Old Prophecy of the New Class Reexamined,” Politics & Society, vol. 17 (1), 87–113.
Zielonka, Jan (1989): Political Ideas in Contemporary Poland, Brookfield, VT: Gower.
Ziembinski, Wojciech (1977): „Pierwszy Zolnierz Niepodleglej Rzeczypospolitej,” Opinia, December 1.
Zuzowski, Robert (1992): Political Dissent and Opposition in Poland: The Workers’ Defense Committee „KOR”, Wesport: Praeger.

Lábjegyzetek

1
Bár az 1976 és1980 között kiadott független kiadványokban megjelenő cikkek és esszék többsége a szerző nevével együtt jelent meg, akadt köztük névtelen írás is. Ebben az esetben csak a kiadvány címére és dátumára hivatkozom.
2
A sikerpropagandáról lásd még Beata Ociepka írását a Médiakutató 2001 tavaszi számában – A szerk.
3
A „független sajtó” kifejezést a dolgozatban többször használom. Bár sokan a hivatalos felügyeleten kívül eső kiadványokat „földalatti kiadványoknak” vagy „szamizdatnak” nevezik (Skilling 1989), ezek a megnevezések valójában túlságosan leegyszerűsítőek és félrevezetőek. Egyfelől azért, mert a szamizdat megnevezés Tomasz Mianowicz definíciója szerint azokra a kiadványokra vonatkozik, amelyek elsősorban irodalmi alkotásokat közöltek, és csak másodsorban tartalmaztak tájékoztató és kritikai írásokat. Ez azonban nem volt jellemző az 1976 és 1980 között megjelenő független kiadványokra. Másfelől a „földalatti” kifejezés valamilyen titkos tevékenységre utal. A független sajtó célja ezzel szemben kifejezetten a nyilvános működés volt. Végsősorban a lengyel alkotmány 83. cikkelye garantálta a sajtószabadságot. Bár a garanciának nem volt értelme, és ténylegesen soha nem is alkalmazták az országban, bizonyos ellenzéki mozgalmak, mint például a ROPCiO az alkotmányra hivatkozva kezdték megjelentetni a kiadványaikat, és ezt teljes mértékben legális, az alkotmány által védett tevékenységnek tekintették. Ezen kívül a Helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia Záróokmányát, amely garantálta a szólásszabadságot, Lengyelország is aláírta és ratifikálta (Lipski 1985: 109). Ily módon a „független kiadványok” elnevezés foglalja magában legjobban azt a szabadságot és nyíltságot, amely 1976 és 1980 között a független médiát jellemezte.
Állásfoglalás
Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Megrendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink