Médiakutató 2002 nyár

Kritika

Vargha Dóra:

Gender a gépben

Terry, Jennifer & Calvert, Melodie (eds.) Processed Lives. Gender and technology in everyday life.

Mi indokolja, hogy egy öt évvel ezelőtt megjelent tanulmánykötetről ismertetést közöljünk? Természetesen a téma – a gender és a technológia, ezen belül is a nők és a számítógép kapcsolata –, amelyről nagyon keveset olvashatunk. Nemi identitásunknak része a technikához való viszonyunk, amelyre a bölcsőtől kezdve társadalmilag elfogadott sztereotípiák szerint nevel a környezetünk. Fiúknak videójáték, lányoknak hajcsavaró. A technológia átitatja életünket, meghatározó szerepet tölt be otthonunkban, munkánkban, kommunikációnkban, sőt önmagunk definiálásában is – csakúgy, mint társadalmilag konstruált nemi szerepeink, identitásunk (gender). Mindkettő folyamatosan változik és formálja egymást. Ahogy a technológia újabb és újabb termékeket, hatásokat és viszonyokat állít elő, úgy a gender előállítása is serényen folyik az iskolákban, műtermekben, irodákban, a médiában és természetesen a gépekben.

A Processed Lives (Programozott életek) tehát a technológia és a gender kölcsönhatásait vizsgálja. A pozitivista narratívákkal szemben, amelyek szerint az eszközök és gépek a civilizáció és a kultúra előrehaladottságának mértékét, valamint a fejlődést és racionalitást jelzik, ez a könyv új megközelítést kínál a technológia értelmezésében: a gépek, tervezőik és felhasználóik közötti folyamatos kapcsolatra és kölcsönhatásra fókuszál. A technológiát nem lehet elkülöníteni tervezőjétől és használójától, sem a kultúrában és az ember életében elfoglalt helyétől és dinamizmusától, tehát a tervezés és használat történeti, gazdasági és kulturális kontextusán kívül nem értelmezhető – a technológia a gép és az ember határfelülete.

Ez az új megközelítés a technológiai determinizmus téziseivel is szemben áll. A technológiai determinizmus elméletei leválasztják, külön életet adnak a technológiának, ezáltal a felhasználó inkább a passzív tárgy, mint az aktív alany szerepét tölti be. Az új definíció nem kívánja megismételni azt a tézist, amely szerint a technológia meghatározza a társadalmi viszonyokat: éppen ellenkezőleg, az új értelmezés szerint az ember uralja a technológiát, amely „társadalmi viszonyok hálózatában helyezkedik el, és a körülötte lévő emberek (és egyéb gépek) használatának és kreatív visszaéléseinek passzív alanya” (4. o.). A determinizmus (társadalmi hatásokat érintő) téziseivel szembeni gondolkodás a feminista íróknak mindig is szimpatikus volt, hiszen ha a felhasználót aktív alanyként kezeljük, akkor szabaddá tesszük az utat a nők számára: ők is a digitális forradalom résztvevőivé válnak.1

A mindennapi élet technológiája átjárja létünket, ott van életünk minden, személyesnek gondolt terében is, ezáltal elválaszthatatlan az életünkben szintén mindenhol jelenlévő férfiasságtól és nőiességtől, amely a gender rendszerét jellemzi. A technológia nemcsak tükrözi a nemek közötti hierarchikus viszonyokat, hanem egyben alakítja és elő is állítja őket.

A tanulmánykötet egyes fejezetei gender és technológia kölcsönös kapcsolatát elemzik, arra összpontosítva, hogy a gender fogalmai hogyan testesülnek meg a különböző technológiákban, illetve ezek a technológiák milyen hatással vannak a genderről alkotott elképzeléseinkre. A könyv tematikus felépítése azokra a kiemelt területekre reflektál, amelyekben a leginkább meghatározó gender és technológia kölcsönhatása: a digitális, a testi és az otthoni világra.

A szerzők, képzőművészek és filmkészítők a „Digitális világ” című fejezetben azt boncolgatják, vajon megváltoztatják-e az információs és telekommunikációs technológiák a férfiasságról és nőiességről alkotott elképzeléseket. A legnagyobb hangsúlyt a digitális világon belül a kibertérre helyezik, ezen belül is a nők és az internet viszonyának vizsgálatára. Margaret Morse, Mary Ellen Stromés és Nina Wakeford olyan kérdésre hívják fel a figyelmet, amely a könyv kiadását követően, egy évvel később szélesebb nyilvánosságot kapott Roberta Furger Does Jane Compute? (1998) című munkája megjelenésével.2 A nők vonakodását, félelmét, valamint a számítógéphez és az internethez fűződő ambivalens érzéseit ez az elmélet egy tanulási folyamat hatásának tulajdonítja. A nők otthon, majd később az iskolában és munkahelyükön azt tanulják, azzal szembesülnek – részben meglévő minták alapján –, hogy a digitális világ a férfiak világa, a számítógép a fiúk fennhatósága alátartozik.3 filmek), amelyeket nők csoportjai hoztak létre azzal a céllal, hogy megismertessék a kibertérben a nők számára rejlő lehetőségeket.

A kötet megjelenése óta eltelt öt évben a nők internet-használatát buzdító programok száma jelentősen megnőtt. A kifejezetten az internetezni kívánó nőknek szóló weboldalak elterjedtek – a www.women.weavingwebs.com például több mint száz ilyen linket ajánl. Oktatási programok jöttek létre, amelyek célja, hogy felkeltsék a nők érdeklődését a műszaki és természettudományok iránt. Ilyen például a Cynthia Lanius által vezetett „girlTECH program”, vagy a Center for Women in Technology. Az elmúlt években egyre aktívabbakká váltak a nők, egyre többen használják a világhálót: felmérések szerint 2000-ben már majdnem ugyanannyi nő lépett fel az internetre, mint férfi. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a nők többsége új felhasználóként csak kevés időt tölt a neten, és hogy sokan csupán vásárlásaikat bonyolítják a virtuális térben. Az információs technológia fejlesztésében a nők még mindig jelentősen alulreprezentáltak; nagyon kevesen, és az 1990-es években folyamatosan csökkenő arányban választották karrierként ezt a területet.4

A virtuális világ magában hordozza azt a lehetőséget, hogy áthágja a gender kategóriáit. A testi megjelenés eltűnik, az ember megválaszthatja, milyen neműként jelenik meg, ráadásul szabadon ugrálhat férfi és női szerepek között. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogya kibertér nem feltétlenül (és nem túl gyakran) teremti meg a gender és a kultúrák határait átlépő kölcsönhatásokat. Az emberek inkább a nőiesség és a férfiasság tiszta formáinak virtuális megteremtésére törekszenek, és az interneten a genderhez kapcsolódó képzetek polarizálódnak. A fizikai valóságban nem könnyű Rambóvá vagy Barbie babává válni, a virtuális világban azonban létrejöhetnek a gender és szexualitás sztereotípiái anélkül, hogy a felhasználónak szembesülnie kellene az emberi test tökéletlenségéveI. A kiberteret tehát ugyanaz a kettősség jellemzi, amelyik a nyelvünket és a tárgyi világgal való kapcsolatunkat strukturálja.

A testtel foglalkozó fejezet szerzői elsősorban a biológiai reprodukcióba való beavatkozást vizsgálják. Az új technológiák megváltoztathatják a testünkről alkotott képünket és azt, hogy milyen jelentőséget tulajdonítunk a szexualitásnak. A szaporodás nem pusztán biológiai tény, hanem „szakszerűség”, hozzáértés kérdése, az „aktusban” a két hagyományos fél mellett orvosok és technikusok is részt vesznek.

A technológiai újítások nemcsak a genderről, hanem a fajról való gondolkodásra is hatnak. Evelynn M. Hammonds a morphing új számítógépes technológiájának hatásait elemzi „New Technologies of Race” című esszéjében. A morphing olyan számítógépes eljárást takar, amely során egy alakzat másik alakot ölt, az egyik forma átmegy a másikba. Ilyen eljárást láthatunk Michael Jackson „Black or White” című videoklipjében és a „Terminátor 2” című filmben is, ahol a gonosz főszereplő folyadékká és tárgyakká alakul át. A morphinggal a testeket részeikre bonthatják, majd újra összeállíthatják, összekeverhetik a különböző vonásokat. Hammond az eljárás médiában való megjelenésének kritikai olvasatát adja a faj definíciójának történeti kontextusában. Azt a törekvést hangsúlyozza, amely a kulturális különbségeket a testi megjelenés alapján kívánja elválasztani.

Az utolsó fejezet a privát tér, az otthon világát mutatja be, mert ez a harmadik kiemelt terület, ahol gender és technológia egymásra gyakorolt hatása különösen meghatározó. Az otthonban a nemek a mindennapi teendőkben és a tárgyakban (háztartási gépek ben, szórakoztatási szerkentyűkben, biztonsági készülékekben) kódolva teremtődnek meg, és azokon keresztül strukturálódnak. A játékok is ennek a folyamatnak lenyomatai. Erre hívta fel a figyelmet a Barbie Liberation Organization, egy földalatti mozgalom hadjárata, amely 1994 karácsonya előtt több száz beszélő Barbie baba és G.I. Joe figura belsejét cserélte ki. A fejezetből azt is megtanulhatjuk, hogy miként lehet ezt az operációt otthon elvégezni.

A személyes élettér összetett és ellentmondásos: a privát és nyilvános szféra közötti határ elmosódik a különböző, elsősorban telekommunikációs eszközök segítségével. A nők lehetőséget kapnak arra, hogy kitörjenek elszigeteltségükből, de ez egyben azt is jelenti, hogy az otthon megszűnik a magánélet és az elvonultság védőbástyája lenni.

Az új technológiák megjelenése azonban más következményekkel is járhat. A háztartás, amely hagyományosan feminin terep volt, a férfiak világának számító technológiák belépésével veszít nőiességéből. A nők, akik a magánszférában korábban a középpontban álltak, marginalizálódnak a saját világukban. Szükségét látják a számítógép-vásárlásnak a gyerek jövője miatt, de ők maguk nem tudják, és nem is merik használni azt. Nem képesek beprogramozni a videó- és a hifi-berendezéseket, így ezen a téren is a férfi segítségére szorulnak. B. Ruby Rich „The Party Line” című esszéjében hasonló következtetésre jut, mint szerzőtársai: a nőknek meg kell ismerniük és szeretniük az új technológiákat, mert ezek nem az ellenségeik. Azt is meg kell tanulniuk, hogyan fordíthatják a saját hasznukra őket. Rich szerint az új-feudalizmus felé tartó politikai és gazdasági rendszerben az ellenállás lehetőségét az elektronikus technológiák nyújtják, és azt ígérik, hogy olyan sokrétűközösség jöhet létre, amely alternatív megoldásokat, értékeket és módszereket dolgoz ki.

A Processed Lives sokszínű, sokoldalú megközelítései a legkülönbözőbb szempontok szerint értelmezik és elemzik a gender és a technológia kapcsolatát. Aki azonban válaszokat és megoldásokat vár a kötettől, csalódni fog. Az elgondolkodtató, olykor játékos, néha meghökkentő esszék és illusztrációk több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. Ám a felvetett problémák, a kérdésfelvetés módja, és az a tény, hogy a fenti kérdéseket egyáltalán megfogalmazzák a szerzők, mindenképpen érdemessé teszi a kötetet a részletes tanulmányozásra.

A könyv felépítése izgalmasan formabontó. A hagyományos, szöveges esszék mellett önálló művészeti alkotások, képi anyagok is helyet kapnak. Több mint 70 illusztrációt tartalmaz, köztük CD ROM-oldalakat, kísérleti videókat, website-okat, filmrészleteket, műhelymunkákat. Az eredmény: egy valódi multimédiás anyag nyomtatott papíron, könyv formájában. Érdekes és kreatív elgondolás, és ugyan olykor a képes szék nehezen értelmezhetőek, a könyv szerkezete remekül tükrözi tartalmának képlékenységét, a gender és a technológia egymást folyamatosan alakító kölcsönhatását (Terry, Jennifer & Calvert, Melodie (eds.) Processed Lives. Gender and technology in everyday life. Routledge, 1997, $24.95)

Lábjegyzetek

1
Lásd Lawly, Elizabeth Lane: „Computers and the Communication of Gender”, 1993.
2
Roberta Furger számítástechnikára szakosodott újságírónó saját lányának tapasztalatai alapján a komputerekhez való viszony nemi meghatározottságát vizsgálja. Arra a kérdésre keresi a választ, hogyan befolyásolja a fiúk és a lányok számítógép-használati szokásait az otthoni és az iskolai szocializáció, illetve milyen hatást gyakorolnak rájuk a nemek közötti különbséget hangsúlyozó software-ek. Furger, Roberta: Does Jane Compute? Preserving Our Daughters' Place in the Cyber Revolution. New Tork: Warner Books, 1998.
3
Interjú Roberta Furgerrel, www.cybergirl.com 1999. március 15.
4
U.S. Department of Commerce Office of Technology Policy: America's New Deficit: The Shortage of Information Technology Workers, 1997.

Állásfoglalás
Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Megrendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink