• English

• Rovatok
• Kulcsszavak
• Szerzőink
• Rólunk
• Kéziratok benyújtása
• Etikai szabályok
• Publikációs pályázat

Médiakutató 2002 tél

Új média

F. Tóth Krisztina:

Könyv, szöveg, dokumentun, e-könyv

AZ ELEKTRONIKUS KÖNYV HELYE A DIGITALIS KULTÚRÁBAN

„Akkor látszik igazán, hogy mekkora technológiai csúcsteljesítmény egy könyv, amikor felül akarjuk múlni. ”¹

Az elektronikus könyv (e-book, e-könyv) jellegzetesen korreprezentáns jelenség, amennyiben korunkat a digitalizáció, a konvergencia és az online kommunikáció kontextusában, az átmenet korszakaként szemléljük. Az ebben a közegben az e-book-jelenséggel kapcsolatosan felvethető problémák lehetnek technológiai, jogi, kereskedelmi-üzleti, kulturális és társadalmikommunikációs jellegűek is – amely utóbbi esetben akár fogalmi-definíciós vagy nyelvhasználati aspektusok is felbukkanhatnak. Az elektronikus könyv mint fogalom és mint elnevezés is köztes, ahogyan az információ gyűjtésének és feldolgozásának, a dokumentumok átformálódásának és átstrukturálódásának is átmeneti idejét éljük.

1. Az elektronikus könyv mint kormédium. Fogalmi-funkcionális kérdések

Az elektronikus könyv – rövidítve e-könyv, eredetileg e-book – különbözik a hagyományos nyomtatott könyvektől, szövegektől, sőt bizonyos szempontból más elektronikus dokumentumoktól is (például az offline oktatóanyagoktól és az online folyóiratoktól, vagy a honlapok szövegeitől). Esetében ugyanis egyaránt hangsúlyos a szöveg elektronikus előállítása, tárolása és forgalmazása, valamint tartalmi jellemzői, sőt terjedelme is.² Az e-booknak még köznapi fogalma is kettős. Egyfelől speciális célszámítógépet, illetve hardvert jelent, a rajta megjeleníthető szöveggel együtt, amely vizuálisan és kezelhetősége szempontjából könyv benyomását kelti (ez a formája nem túl elterjedt, különösen nem Magyarországon, hiszen gyakorlatilag még fejlesztés alatt, de legalábbis elterjedés előtt áll). Másfelől pedig, általánosabb értelemben az interneten, illetve számítógépen olvasható hoszszabb, egységes és szerkesztett, összefüggő, döntően verbális szöveg, amelynek egyáltalán nincs, vagy csak utólag, gyakran külön kérésre jelenik meg papíralapú változata. Legnagyobbrészt verbális jellege ellenére nem tekinthető egyféle információt tartalmazó dokumentumtípusnak, hanem sokkal inkább vegyes dokumentumnak. Hiszen jelen vannak benne más típusú információk is (például képek, ritkábban hanginformációk, a leggyakrabban, legjellemzőbb módon pedig ábrák, táblázatok, diagramok). Hozzájutni általában (hivatalosan) egy-egy site-ról való letöltéssel lehet, ami ingyenesen vagy nem túl magas pénzösszeg ellenében tehető meg (legalábbis jelenleg és Magyarországon). Mivel a második a szélesebb és egyelőre a gyakoribb értelmezés is, a továbbiakban ezt használom; azaz ebben az esetben egyértelműen szerkesztett, kiadói tartalomról, illetve egyre inkább fizetős tartalomszolgáltatásról van szó. Az elektronikus könyveket (mindkét fajtát), nevüknek megfelelően, s részben talán éppen a nyelvi címkével összefüggésben³ a hagyományos „papírkönyv” egy modernebb, korszerűbb változatának tartják, azaz a Gutenberg-galaxis kiindulópontjával, a nyomtatott könyvvel szemben határozzák meg mind előnyeit, mind hátrányait.

1. 1. Információ, terjedelem, példányszám, ár – és a digitális kultúra

Az információk elektronikus rögzítése és forgalmazása lehetővé teszi a gyorsabb előállítást és terjesztést, mivel egyrészt szinte teljesen kimarad a kiadás nyomdai része,⁴ másfelől pedig nincs szükség forgalmazói és terjesztői közvetítésre: a megrendelő megrendeli (kifizeti) és letölti a könyvet – a klasszikus értelemben vett nyomdász és könyvkereskedő kiesik a láncból. Ezzel összefüggésben a könyvet nevezhetnénk akár virtuális könyvnek is, mivel fizikai (megfogható anyagi) mivoltában – ellentétben a példányonként többé-kevésbé lokalizált nyomtatott könyvvel – nincs sehol, pontosabban tartalma a hálózaton létezik. Nincs tehát meghatározott példányszáma sem; az interneten (elvileg és eleinte) egyetlen példány lelhető fel a kiadó site-ján, ahonnan a böngészők tetszőleges számú példányban tölthetik le. Ezért a kiadás rentabilitásának kérdése is másképp merül fel, mint a nyomtatott könyvnél, sőt egyes propagálói szerint mintha az e-könyv lenne az optimális megoldás a kis terjedelmű és/vagy kis példányszámú írásművek megjelenéséhez. Az elektronikus könyvek – valószínűleg összefüggésben az internetes olvasási szokásokkal és a letöltési gyakorlattal – szinte mindig rövidebbek papírból készült társaiknál (200 oldal már viszonylag hosszú műnek számíthat). Ennek megfelelően áruk sem túlságosan borsos,⁵ már amennyiben egyáltalán kell értük fizetni.⁶ Emellett a terjesztés gyakorlati ideje alig több, mint amennyi a dokumentum közvetlen letöltéséhez szükséges. (A szöveg iránti az igényt – amennyiben egyáltalán szükség van erre – elektronikus levélben lehet benyújtani. A „könyv” árának kifizetése után – aminek sebessége csak a vevőn múlik – gyakorlatilag azonnal engedélyezik annak letöltését, egy szintén elektronikus levélben küldött jelszóval, amely a dokumentum letöltéséig érvényes. Ha ingyenes dokumentumról van szó, a folyamat csupán a jelzésre és a visszajelzésre korlátozódik, azaz a rendeléstől számítva akár perceken belül megkezdődhet a letöltés. Vagy engedélyre sincs szükség: a dokumentum online olvasható, illetve külön engedélyeztetés nélkül letölthető.)

Az elektronikus könyv e tulajdonságaiban elvileg messzemenően alkalmazkodott a digitális kultúra és a digitális fogyasztás követelményeihez: gyors, viszonylag rövid, ingyenes vagy olcsó információk jól kezelhető, szerkesztett halmazát kínálja.

1. 2. Másolhatóság, írásvédelem, szerzői jogi problémák, perek az e-könyvek körül

Az elektronikus formátum (és nem csupán az e-könyv, hanem gyakorlatilag szinte minden elektronikus formátum – amennyiben a dokumentum nem másolásvédett, illetve ha másolásvédelme nem tökéletesen biztonságos) megkönnyíti a hivatkozást, az idézést. Az idézet vagy hivatkozás egyszerű eljárással bemásolható a felhasználó saját szövegébe – ennek különösen a tudományos publikációk és a szakirodalom esetében van nagy jelentősége. Az elektronikus könyvek biztonsági és jogi kérdései azonban így közel sincsenek megnyugtató módon rendezve. Az e-könyv ellenzői nem előnyének, hanem éppen egyik nagy gyengéjének tartják gyors, könnyű és korlátlan sokszorosíthatóságát, az írás- és másolásvédelem megoldatlanságát. Különösen kényes kérdések ezek egyfelől napjaink internetes szerzői jogi csatáiban, másfelől pedig a magyar szerzői jogi kérdések kontextusában.⁷ Az interneten történő film- és zenemű-forgalmazással kapcsolatos viták után 2001-ben a szövegek kerültek sorra. A Bertelsmann tulajdonában lévő Random House könyvkiadó ebben az évben perelte be a RosettaBooks online kiadót, olyan szerzők írásainak digitális formában – elektronikus könyvnek nevezett dokumentumként! – való megjelentetéséért, akik kizárólagossági szerződést írtak alá a könyvkiadóval, még mielőtt egyáltalán lehetőség lett volna elektronikus kiadásra.⁸ Ettől kezdve direkt módon merül fel a kérdés, hogy az elektronikus könyv – a nevén túl mennyiben minősíthető könyvnek. A szerzők ugyanis könyvek forgalmazásáról és terjesztéséről egyeztek meg a Random House-zal. A kirobbant ügy tehát közvetlenül az e-book definíciójáról szól. Tovább vezetve a problémát: egyáltalán megfelelő összevetés-e, ha az e-könyvet a nyomtatott könyvhöz hasonlítjuk – csak azért, mert összefüggő szövegről van szó? A per végeredménye óhatatlanul kihat az ekönyvnek mint jelenségnek és mint fogalomnak a legitimációjára, valamint magának az e-könyvnek a konkrét piaci jövőjére.⁹ Noha e-könyvek léteznek, folyamatosan előállítják és terjesztik őket Magyarországon is, ¹⁰ helyzetük, jövőjük, életképességük nem tisztázott.

1. 3. Olcsó előállíthatóság, környezetvédelem

Az e-könyv hívei szerint annak nagy előnye az olcsó előállíthatóság, mivel „virtuális” létezése miatt nem terheli nyomdaköltség, illetve azt a vevő fizeti, amennyiben úgy dönt, hogy kinyomtatja az e-könyvet – saját papírra, a saját festékét használva. Ezért is vásárolható meg az e-könyv viszonylag mérsékelt áron, ha egyáltalán kell érte fizetni (egyre gyakrabban kell, ahogyan más formátumú dokumentumok, más típusú információk esetében is; az internetes ingyenesség bizonyos területeken fokozatosan korlátozódik). További előny, hogy könnyen tárolható (még a gépen sem foglal el sok helyet), és mivel nem papírból van, egyetlen fát sem kell kivágni az előállításához. Másfelől azonban senki sem tilthatja meg az olvasónak, hogy – ha a monitorról való hosszas olvasás fárasztja a szemét, vagy egyéb okból – annyiszor nyomtassa ki a szöveget, ahányszor csak akarja. Arról még nem szól a közbeszéd, hogy a kiszolgált számítógépek, illetve az „elektronikus hulladék” milyen környezeti terhet jelent.¹¹ A helyigény is másképpen fogalmazódik meg az e-könyvkiadó webtárhely-szükségletének figyelembe vételekor.

1. 4. Sztenderdizálás, formátum – viták a technikai lehetőségekről

A hagyományos papírkönyveknél a több évszázados gyakorlat többé-kevésbé egységesen kezelhető formai követelményeket alakított ki, a szabványoldalaktól kezdve a címnegyedívig. Az e-könyv még korántsem tart itt, és kérdés, hogy mikor és hogyan jut el idáig. A szabványosítás mind technológiai oldalról, mind a file-formátum kérdésében még gyerekcipőben jár.¹² Jelenleg az e-könyvek legelterjedtebbnek számító kiterjesztései a .pdf, a .htm vagy .html, illetve a .txt. Ebből is látható, hogy a szabványosítási folyamatban egyszerre több, egymásnak jelenleg ellentmondó szempontnak is érvényesülnie kellene: az olvashatóság, a kellemes forma és a látványosság mellett a minél takarékosabb méretnek és az egyszerű konvertálhatóságnak is (a Magyar Elektronikus Könyvtár például igyekszik figyelembe venni a magyar közönség olykor korszerűtlen infrastrukturális lehetőségeit éppúgy, mint a nem látó olvasók igényeit, például a beszédszintetizátorral való kompatibilitást). Arról egyelőre nincs szó, hogy szükségszerű-e a fileformátumokat az alapvetően lineáris, ugrópontokat nem vagy csak igen ritkán megengedő, hagyományos írott szöveghez igazítani.

1. 5. Olvashatóság: technológia kontra elutasítás?

Nemcsak szerzői jogi értelemben égető a kérdés, hogy az e-könyv (és általában a szerzői névvel ellátott, online elektronikus szöveg) beskatulyázható-e a „könyvfélék” családjába, vagy az online kommunikáció bizonyos formáihoz (a chathez vagy a fórumhoz)¹³ hasonlóan új kategóriát követel magának. Ugyanis a könyvvel való funkcionális azonosítás – az e-könyvkiadói és -kereskedelmi állítások szerint az elektronikus könyv „a jövő könyve”, azaz az elektronikus szöveg előbb-utóbb ki fogja váltani a magas előállítási és terjesztési költségek, valamint a papírhiány miatt drága ritkasággá váló nyomtatott könyvet¹⁴ – a hagyományos olvasóközönség szemében nem egyértelmű és nem egyértelműen elfogadható. Az e-könyv ebben a kontextusban monitorhoz és számítógéphez kötött, hosszabb szöveget jelent, amely nem szállítható úgy, mint egy nyomtatott könyv, nem olvasható bármilyen körülmények között (járművön, fa alatt, tengerparton), ráadásul a képernyő tulajdonságai miatt nehezen betűzhető, fárasztja a szemet. Sőt, az elektronikus könyv ellenzői még azt is hozzáteszik: nincs papírillata.¹⁵ Ezek a kifogások technikaitechnológiai problémákat, illetve a megszokás és hozzászokás kérdéseit implikálják, amelyek orvoslása, illetve megszűnése szinte csak idő kérdése. Léteznek már kisméretű, kétlapos e-könyvek,¹⁶ hordozható e-book-olvasók, van újraírható elektronikus papír és szembarát monitor, nem beszélve a folyamatosan termelődő, az elektronikus olvasást és publikálást megkönnyítő új szoftverekről.¹⁷ A számítógépen felnőtt nemzedékek pedig valószínűleg nem tartják majd fárasztónak a huzamosabb ideig tartó monitor-olvasást. Az ilyen és ehhez hasonló érvelés azt mutatja, hogy az e-könyv mint a „jövő könyveként” címkézett jelenség semmiképpen sem kerülhet az „igazi”, nyomtatott könyv helyére, mivel a jelenlegi könyvolvasó közönség egyszerűen nem fogadja el sem a nyomtatott könyv tudásközvetítésből való kikopásának elképzelését, sem pedig az elektronikus könyvvel való pótlásáét. Az igazi kérdés tehát – a Random House és a RosettaBooks perétől függetlenül továbbra is az: funkcionálisan lehet-e az e-könyv a könyv helyettese, vagy pedig teljesen új médiumnak kell tartanunk, amely egyben-másban esetleg hasonlít a könyvre, de mind tartalmában, mind formájában, mind használatának módjában eltérő – eltérő lesz, vagy eltérőnek kell lennie ahhoz, hogy legitimitását széles körben elismerjék. Az e-könyvek révén felvetett kérdés pedig óhatatlanul magával hozza az elektronikusan létrehozott, tárolt és forgalmazott szövegek általában vett státusának meghatározását vagy meghatározatlanságát is.

1. 6. Az olvasás és az e-könyv státusa

Az előbbieket részben támogatják, részben pedig ellentmondanak nekik azok az audiovizuális információátadást jóformán abszolutizáltnak beállító hangok, amelyek korunkban az olvasáskultúrát féltik a végleges és visszafordíthatatlan pusztulástól. Ezen megállapítások szerint – amelyek első pillantásra közhelyesnek tűnhetnek, noha az olvasásszociológiai és általában az olvasási szokásokra vonatkozó kutatások igazolják, hogy valós és komoly problémáról, az olvasás státuszának folyamatos változásáról van szó (Gereben 2001: 52-55; Nagy 2001: 47-51) – a fiatalabb nemzedék már alig olvas, nem jár könyvtárba, nem követi a napi sajtó eseményeit. Ezek helyett inkább televíziózik, videózik, DVD-ket néz, zenét hallgat, játszik a számítógépen, szörfözik az interneten – vagy mindezt egyszerre. Rémtörténeteket hallunk olyan fiatalokról, akik feliratos filmet sem néznek meg a moziban, és nem nyitnak ki olyan könyvet, amelyben nincs sok nagyméretű és színes kép. Ebben a képben csakugyan nincs helye a nosztalgikus „papírillatú” könyveknek,¹⁸ és így természetesen nincs szükség ezek elektronikus utódaira sem, azaz az e-booknak a szó szoros értelmében nincs létjogosultsága. Tovább haladva ezen a logikai fonalon, ebben az esetben nincs létjogosultsága a nyomtatott könyveknek sem – akkor pedig nehezen igazolható, hogy még mindig léteznek, sőt, hogy a kereskedelem „jövő könyveként” igyekszik pozícionálni bizonyos elektronikus szövegdokumentumokat (amelyeknek egyébként ebben az „ijesztően olvasáshiányos időszakban”¹⁹ szintén nem szabadna létezniük).

Közelebbről szemügyre véve azonban sem az olvasás, sem az e-book helyzete nem ennyire egyértelmű és gyászos. Viszont mindenképpen szembe kell néznünk az olvasás, a könyv és a verbális szöveg státusának bizonyos módosulásával.²⁰ Ennek első lépéseként ketté kell választanunk az olvasást mint tevékenységet élvezeti és információszerző olvasásra.²¹ Az előbbi az olvasás beleél ő (vagy „beleérző”) módját követeli meg, azaz a szöveg világában való elmerülésre késztet – ami nem tűr meg ezzel egyidejű más tevékenységet, az olvasó „multitask üzemmódját”. Ehhez kapcsolódik a mindenhol olvashatóság, a kézbefoghatóság, a szempihentetés és a papírillat igénye. Az olyan élvezeti olvasáshoz évszázadokig kötődő kontextus elemei ezek, amelyet a mai élvezeti olvasók sem akarnak feladni. Illetve ez az az olvasási mód, amelyet bizonyos esetekben (és nem általánosan) indokolt félteni, hiszen mint szabadidő-eltöltési mód helyettesíthető más elfoglaltságokkal vagy azok kombinációjával.²² Ebben a kontextusban az olvasásnak a televíziózástól, az internetezéstől, a számítógépes játékoktól való féltése bizonyos mértékig csakugyan igazolható. Világosan kell látnunk azonban, hogy ebben az esetben nem új keletű „veszélyről” van szó, hanem egyrészt régóta meglévő alternatívák új formáiról, másrészt pedig az alternatív csatornák sokasodásáról.

Az információszerző olvasás mint tevékenység körülbelül a modem sajtó és újságolvasás idejében válhatott külön, széles körben elterjedt olvasási formává, amikor a távíró megjelenése után a periodikus sajtótermékek kezdték elnyerni ma is ismert, mozaikos formájukat (Nyíri 1999: 117-129). Ebben a közegben a rövid, aktuális, friss, gyorsan avuló információk nem minden esetben koherens halmaza egy jóval kevésbé elmélyülő, inkább tallózgató jellegű, gyorsabb és szelektívebb olvasási módszert kívánt meg. Ebből az olvasási formából nőhetett ki aztán az internetes böngészésnek legalább egyik fajtája.²³ Ez az információkeresés viszont: szintén dominánsan verbális szövegek környezetében zajlik, a feldolgozás a leggyakrabban még mindig olvasás (bár egyre többször kísérik más formában kódolt adatok). Az információszerző olvasás viszont – függetlenül attól, hogy az információ csatornája, hordozója könyv, újság vagy képernyő – egészen biztosan nem adja át a helyét más információszerzési módnak addig, amíg maga a verbális nyelv nem veszti el az emberi kommunikációban való hangsúlyos helyzetét. Ez tehát az az olvasási forma, amelyet a fiatal nemzedékek is egészen biztosan gyakorolnak; más kérdés, hogy az élvezeti olvasást gyakran más szabadidő-eltöltési formával helyettesítik – ami viszont nem feltétlenül tekintendő újdonságnak.

A fenti szempontokat figyelembe véve jobban látható az olvasás kettős státusa korunkban, és ezzel összefüggésben az írott szövegekhez (és azokon belül a könyvekhez) való kettős viszonyulás, valamint a különböző szövegtípusoknak a korábbinál élesebb differenciálása az (információszerző módon való) olvashatóság és olvasottság szempontjából.

Az elektronikus könyvnek nevezett online szöveges dokumentum ebben a kontextusban sajátosan labilis helyzetet foglal el. Előállítói, forgalmazói funkcionálisan azonosítják a nyomtatott könyvvel (függetlenül attól, hogy a nyomtatott könyv tartalma és struktúrája szerint inkább az információszerző vagy inkább az élvezeti olvasást kívánná meg). Online, illetve számítógépes terjesztése, internetes környezete ezzel ellentétben egy másik, az információkereséshez közelebb álló funkció felé sodorná, amelyet viszont – legalábbis egyelőre – igen nehézkesen tölt be. Hiszen a közeg, amelyben működik, az információszerzőbb olvasásnak kedvez, az e-könyvek tartalma és formája, egyirányú linearitása, folyamszerűen megalkotott szerkezete azonban nagyon gyakran az egyértelmű élvezeti olvasásra épít, és nem könnyíti meg az információszerző jellegű tallózgatást, céltudatos keresést (továbbra is Ibsen-drámát kínál mindenkinek, annak is, akinek csupán a darab keletkezési idejére vagy a szereplők névsorára van szüksége az adott pillanatban). A disszonancián annak olykor prózai okai sem változtatnak.²⁴ Az eredmény az e-bookkal szembeni bizalmatlanság, távolságtartás vagy leértékelő attitűd. Az elektronikus megjelenés presztízse gyakran alacsonyabb, mint a nyomtatott kiadványoké, a szöveg megformáltsága (nyelvi, tartalmi és tipográfiai kialakítása) pedig a gyors avulással összhangban olykor lazább, pongyolább.²⁵

2. Az e-book-jelenség néhány jegye Magyarországon

Az elektronikus könyvek kiadásának és terjesztésének jelenlegi magyarországi gyakorlata kettős. Egyfelől 2001-ben, illetve 2000 végén az akkori tendenciáknak megfelelően több elektronikus kiadó is indult az országban, követve a külföldi (elsősorban amerikai és brit) példákat.²⁶ Ezek egy része már régóta működő, hagyományos könyvkiadó kebelén belül, óvatos piacfelmérő igénnyel adott ki néhány e-könyvet is, mások pedig kizárólag az elektronikus kiadást tűzték célul maguk elé (ezek általában újonnan, erre a célra alapított cégek voltak). Ez utóbbi nem mindig (noha gyakran) történt igazán profitorientált jelleggel, sőt olykor kimondottan non-profit indíttatással folytatták a szövegek digitalizálás át nem csupán a kiadói, hanem a könyvtárosi tevékenységet, illetve a dokumentumok gyűjtésének, digitalizálásának és rendezésének tevékenységét is ide kapcsolva. A közművelődési szférában már a piaci jellegű kiadást megelőzően megjelentek az elektronikus (könyv-)kiadás és forgalmazás, illetve a verbális tartalom-digitalizálás olyan színterei, amelyek, úgy tűnik, az eddig vázoltaktól teljesen függetlenül, a lassú, de folyamatos növekedés útját járják: szaporodnak, gyarapodnak, kapcsolatokat keresnek egymással, közös adatbázisokat építenek fel, és nem utolsósorban többnyire ingyenesen elérhető tartalmakat kínálnak.²⁷

Az elektronikus könyvek külföldi kiadóinak 2000-2001-ben kellett szembenézniük az első nagyobb szerzői jogi kérdésekkel, vitákkal, sőt perekkel. Részben ennek köszönhetően, részben pedig valószínűleg az átütő sikernek nem nevezhető piaci fogadtatás miatt, 2001 második felére lecsillapodott az elektronikus könyvekhez, könyvkiadáshoz kötődő „gründolási láz”. Ma már hivatalosan is deklarált vélemény, hogy az e-könyvek piaci áttörése legfeljebb csak nyolc-tíz év múlva várható.²⁸

Az elektronikus kiadás mint új piaci-kereskedelmi szegmens háttérbe szorulásának, átmeneti kudarcának valószínűleg nem az a kizárólagos oka, hogy a kiadók nem képesek megbirkózni a szerzői jogi kérdésekkel, vagy hogy az olvasók nem volnának képesek monitoron könyvet olvasni. Az olvasók ugyanis számos esetben nem zavartatják magukat a képernyőtől, a monitoron villódzó elektronlövedékektől. Ezen alkalmakkor jóval fontosabb maga a tartalom, az információ vagy az olvasás, a böngészés élménye, mint a megjelenő szöveg formája. Hiszen például a vizsgára készülő hallgatót, tanulót az sem zavarja, ha nehezen olvasható, rosszul fénymásolt anyagból kell tanulnia, a lényeg, hogy abban benne legyen minden, amire szüksége van. Az internetről információt gyújtó ember pedig képes végigböngészni a különböző rosszul szerkesztett, áttekinthetetlen, nehezen olvasható magán-weboldalaktól egészen a kezelhetetlen adatmennyiséget elébe ömlesztő, mozgóképekkel és reklámokkal zsúfolt (és olykor nem kevésbé átláthatatlan) portal site-okig mindent. Az interneten online közösség tagjaként csevegő számára sem probléma akár órákon át a monitorrólolvasni (ami ráadásul nemegyszer feszült koncentrálást is kíván). A most felnövekvő nemzedéknek pedig talán már nem is lesz szemfájdító a képernyő. Viszont ők azok, akik rövidebb intervallumokhoz, gyorsabb történésekhez, nyüzsgőbb és fizikailag reagáló, nem lineáris felületekhez szoktak. (Ezt egyébként nem írhatja egyedül az internet számlájára az, aki látott már életében akciófilmet, sci-fit, reklámspotot, videoklipet vagy televíziós showműsort.) És nemcsak a fiatal, hanem a tanár, a prezentáló, a tudományos kutató, a média területén tevékenykedő szakember is szívesen találkozik és dolgozik multimédiás anyagokkal (készíti és olvassa őket), akár rendszeresen is munkája, tanulása során.

Az internetes olvasás egy része – a tanulás, információgyűjtés, adatbányászat egyértelműen információszerző olvasást kíván meg. Más része viszont – barangolás, levelezés, fórumokon és chateken való részvétel – jóval gyakrabban élvezetközpontú tevékenység, amelynek csupán formája, kerete az olvasás.²⁹ Ezekben az esetekben tehát nem beszélhetünk egyértelműen sem információszerző, sem pedig élvezeti olvasásról, hanem a kettő valamiféle keverékéről: infotainmentről - olvasásra vetítve. Az elektronikus könyvek viszont legnagyobbrészt klasszikus élvezeti olvasást követelnek meg. Van azonban néhány műfaj – szótárak, lexikonok, útikönyvek, szakkönyvek, tankönyvek, ismeretterjesztő szövegek – amelyek jellegüknél fogva (moduláris felépítés, adatbázisszerű kereshetőség, a szövegrészek nem-lineáris összekapcsolhatóságának lehetősége) építhetnek erre az integrált (és korunkban valószínűleg egyre uralkodóbbá váló) olvasási formára.³⁰ Érdemes azonban elgondolkodni azon, vajon az e-bookként elsősorban sikeres műfajoknak szükségszerűen könyveknek nevezett folyószövegnek kell-e lenniük? Hiszen éppen az internetezési szokások, a neten keresett tartalmak típusai vallanak a legékesebben arról, hogy olvasni nemcsak könyvet vagy újságot lehet.

3. Az e-könyv mint átmenet

A fentiek után egy rövid leírással talán érdemes rávilágítani az e-könyvnek elkeresztelt elektronikus dokumentumfajta konkrét, tényleges jellemzőire, néhány jellegzetes vonására.³¹

A jól legitimálható és esetleg sikerre számot tartó e-könyvek az eddigiek szerint szakkönyvek, legfőképpen gyakorlati ismereteket nyújtó kézikönyvek vagy tankönyvek; szótárak, útikönyvek, esetleg a könnyű lektűr bizonyos típusába tartoznak.³² Ezen szövegtípusok legtöbbjének egzakt, gyakorlatias jellege egyfelől inkább információszerzó vagy integrált olvasást igényel, másfelől támogatja a nem lineáris, lexikon-vagy szótárszerű szerkesztést. Általában jól illusztrálhatók, sőt igénylik is az illusztrációkat, mind vizuális (álló- és mozgóképes), mind audiális formában. Az elsajátított ismeretek pedig – ha tankönyvről, oktatási anyagról van szó – az állományba épített gyakorlatokkal könnyen ellenőrizhetők.³³

A valós megjelenítésben ezzel szemben továbbra is dominál a papíralapú könyv utódaként való elfogadtatás igénye: a .pdf, .txt., .html (sőt, esetenként .doc vagy .rtf) kiterjesztésben, a lineáris folyószövegben, a papírkiadáshoz tervezett borítólapokban. A megnyitott file így első pillantásra meglehetősen hasonlít egy hagyományos könyvhöz. Emellett a szövegek gyakran teljességgel lineáris szerkesztésűek, nemigen adnak lehetőséget a lexikonszerű keresésre, a tallózgatásra (ugyanis nem különálló modulokból, hanem nyelvileg-logikailag folytatólagosan egymáshoz kapcsolt fejezetekből állnak), azaz nem nagyon támogatják az interneten kialakult, speciális információszerzó olvasást. A hagyományos, folyószöveges fejezetek megőrzik a nyomtatott könyv száraz szakszerűségét. A nagy file-méret és a lassú letöltés kockázatát elkerülendő, olykor még a kifejezetten szemléltetést igénylő témáknál sem igen találunk illusztrációt; ha mégis, azok megmaradnak a nyomtatott változatokban is látható (és néha onnan átvett) ábráknál és állóképeknél. Az eredmény: nagyfokú hasonlatosság a hagyományos, lineáris és állóképes könyvszerkesztési gyakorlathoz, illetve lehetőségekhez. Jóval kevesebb példát látni-hallani az elektronikus formában viszonylag könnyen megvalósítható mozgóképes, illetve hangos illusztrációkra, sőt a multimédiás (jelen esetben képes-hangos-szöveges) változatokra. Amennyiben a szöveg igényli a gyakorlatokat, feladatokat, és amennyiben ezek ott is vannak benne, olykor csupán jelzésszerűek, nem gyakorolhatunk velük valóságosan, nincs kitöltési lehetőség, és a szövegben nincs visszajelzés a kitöltéssei kapcsolatban, ami csak egy példa az interaktivitás lehetőségeinek kihasználatlanságára. Gyakran hiányzik az interaktív tárgymutató és kulcsszó-adatbázis is, amely pedig sokkal pontosabban kereshetővé tenné a szöveget, illetve linkekkel utalhatna a forrásokra és a kapcsolódó egyéb dokumentumokra, akár online módon is.

Az e-könyvek szerkesztési gyakorlatában tehát a hagyományos könyvekkel való azonosítás szándéka mellett tetten érhető a szerkesztés takarékossága is: azaz már meglévő, hagyományosan létrehozott szövegek „e-könyvesítése”,³⁴ ami olykor nemigen jelent többet a szöveg és már meglévő járulékos elemei (tartalomjegyzék, jegyzetek, függelék, illusztrációk) elektronikus rögzítésénél és elektronikus úton való nyilvánosságra hozatalánál. Ritkábban, de előfordul a szöveg kisebb mértékű átszerkesztése, részekre bontása vagy ugrópontok beépítése általi „önlapozása”. Ennél azonban még sokkal ritkább (szinte alig látható) a szöveg elektronikus olvasási igényeknek megfelelő nagyobb mértékű átalakítása, delinearizálása, új, többoldalú illusztrációk, interaktív részletek beillesztése, az anyag hipertext jellegű megformálása.

Az elektronikus szövegnek pedig (ahogyan azt nem egy offline elektronikus szövegben, például a multimédiás CD-ROM-okon, sőt egyre gyakrabban az e-learning tananyagokon akár online változatban is látjuk) egyre inkább meghatározó jellemzője a hiper- vagy intertextuális forma, a kereshetőség, a nem-linearitás, a példák, az illusztráció. Az alapszöveget más szövegek – verbálisak, vizuálisak, audiálisak – és külön erre a célra létrehozott, akár bővíthető adatbázisok támogatják. A szöveg reagál az olvasó akcióira, nem csupán „önlapozással”, hanem kereséssel, az információk testre szabásával, vagy akár valós dialógus szimulálásával is. Ezeket a tulajdonságokat pedig az elektronikus formátum nemhogy lehetővé teszi, hanem sokkal egyszerűbbé, mint bármilyen más médium. Éppen ezek adják (adhatják) az elektronikus anyag többletét, igazi hozadék át a hagyományos nyomtatott szövegekkel szemben.

Az elektronikus könyv, ahogyan megjelenésekor, legalábbis a magyar kultúrkörben definiálódott – mint a fentiekből kiderül – sem könyv, sem online-elektronikus dokumentum. Nem könyv, mivel nem helyettesítheti azt funkcionálisan, és nincs is igény rá, hogy helyettesítse. És nem „igazi” online dokumentum, amenynyiben kialakítása nem teljesíti be az online dokumentummal szemben elvárható lehetőségeket – ezek az online-elektronikus megjelenítés lehetőségei, amelyek a közbeszédben e-könyvnek nevezett jelenségnél kihasználatlanok maradnak. Ebben a vonatkozásban tehát nem felel meg az élvezeti olvasás követelményeinek, de nem illeszthető be problémamentesen az információszerző olvasás kereteibe sem -akár annak primer, akár speciális, integrált „internetes” változatát tekintjük. Így tehát az e-könyvnek nevezett, elektronikusan létrehozott, tárolt és forgalmazott szöveg köztes jelenség, átmeneti állapot – sajátos állomás a széles értelemben vett elektronikus dokumentum változásának útján.

Irodalom

Offline források és elektronikus könyvszövegek

Cartier, Roger (2001) A könyv metamorfózisai. Könyvtári Figyelő/4. sz.

Csapó András & Csapó Károly: A prezentáció és eszközei (elektronikus könyv). Vikknet Virtuális Könyvkiadó, http:/ /www.vikk.net, 2001.

Csennely Ákos & Ráduly Margit & Sükösd Miklós, szerk (1999) A média jövője. Internet és hagyományos média az ezredfordulón. Budapest: Média Hungária Kiadó.

Gereben Ferenc (2001) Olvasáskultúránkról – szociológiai nézőpontból. Iskolakultúra, 5. sz.

György Péter (1998) Digitális Éden. Budapest: Magvető.

Gyurgyák János (2000) Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Budapest: Osiris.

Infinit Hírlevél, 2001. február 26.

Iskolakultúra, 2001/5. (különösen a „Tanulmány” és a „Konferencia” című rovatok szövegei)

Kertész Imre: Sorstalanság. http://www.neumann-haz.hu/scripts/DIATxcgi?infile=diat_vm_talalatok.html&locator=/dia/diat/muvek/html/ KERTESZ/kertesz00004/kertesz00004.html, 2002. október 20.

Kovács Ilma (1997) Új út az oktatásban? Budapest: Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Felsőoktatási Koordinációs Iroda, 6. rész

Nagy Attila (2001) Stagnálás, romlás vagy olvasásfejlesztés? Iskolakultúra, 5. sz.

Nyíri Kristóf (1999) Az írásbeliségről és néhány új médiumról. ln Béres István & Horányi Özséb (szerk) Társadalmi kommunikáció. Budapest: Osiris.

Szakadát István (é.n.) A digitális gazdaság néhány alapfogalma 2001. november (fénymásolat, kiadói adatok nélkül).

Szakadát István (2001) A digitális kultúra és a világháló mint alternatív nyilvánosság, ennek folyamatai, hatásai, szabályozási módjai, anticipálható politikai következményei. In: Buda Béla & Sárközy Erika (szerk): Közéleti kommunikáció. Budapest: Akadémiai Kiadó. Szakadát István (é.n.) Meta, adatbázis, séma, szótár, tezaurusz ... (fénymásolat, kiadói adatok nélkül)

Szeder Zoltán: Elektronikai készülékek hulladékainak kezelése (elektronikus könyv) http://www.bbs.hu/konyvek.htm#if3, 2001. április 27.

Z. Karvalics László (1995) Információs társadalom. A technikától az emberig. Budapest: Műegyetemi Kiadó.

Főbb online források

Falussy Béla: The changes in reading babits as reflected by time-budget analyses. Tegnap és Holnap (elektronikus folyóirat), 1998. december. http://www.oszk.hu/kiadvany/iras/iras_1/ 14fb.html

Herring, Mark Y: Tíz ok, amiért az internet nem helyettesítheti a könyvtárat. In: Könyvtári Figyelő, 2001/4. http://www.ki.oszk.hu/kf/2001/4/herring.html 2002. 10.16.

Koltay Tibor: Írás és olvasás a hálózaton: adalékok a probléma megközelítéséhez. Tegnap és Holnap (elektronikus folyóirat), 1998. december. http://www.oszk.hu/kiadvany/iras/iras_1/14kt.html

Pintér Róbert: Elektronikus könyvkereskedelem I-III. http://www.ittk.hu/infinit/2000

Rózsa György, Dr.: Gutenberg nem vonul nyugdíjba. A kulturális örökség és a digitalizált kultúra kapcsolatáról. Tegnap és Holnap (elektronikus folyóirat) 1997. augusztus. http://www.oszk.hu/kiadvany/iras/iras_l/11rgy.html

S. Nagy Katalin: A vizualitás mint korunk gyermekbetegsége. Tegnap és Holnap (elektronikus folyóirat) 1998. december. http://www.oszkhu/kiadvany/iras/iras_1/14nk.html

Sebestyén György, Dr.: A Gutenberg-galaxis és a digitális kultúra szintézise: az elektronikus-virtuális könyvtár. Tegnap és Holnap (elektronikus folyóirat) 1997. augusztus. http://www.oszk.hu/kiadvany/iras/ iras_1/11sgy.html

Tószegi Zsuzsanna: Robinson esete a számítógéppel – avagy a multimédia és az olvasás. Tegnap és Holnap (elektronikus folyóirat) 1997. augusztus.http://www.oszk.hu/kiadvany/iras/iras_1/11tzs.html

Lőrincz Judit: Könyv, olvasás, kulturális identitás. Tegnap és Holnap (elektronikus folyóirat) 1997. augusztus. http://www.oszk.hu/kiadvany/iras/iras_1/11lj.html

Elsietett volt a „villanykönyv” korszakának beharangozása, http://prim.hu/online/cikk.prm?id=22280, 2001. 10. 31.

A kiadók szembesülnek a ténnyel: az e-book bukás, http://www.hirek.com/cikk.prm?id=23523, 2001. 10. 15.

http://home.datanet.hu/cikk.php3?/online/uzlet/ebiz/20001009el.cikk, 2000. 10. 09.

http://www.bbs.hu/konyvek.htm#if3, 2001. 04. 27.

http://www.datanet.hu/cikk.php3?/online/uzlet/ebiz/20001009el.cikk, 2001. 04. 25.

http://www.szamitastechnika.hu, 2001. 09. 25., http://www.prim.hu, 2001. 04. 10.

http://www.index.hu/tech/tudomany/epapir, 2001. 03. 24.

http://www.mek.iif.hu, pl. 2001. 09. 23.

http://www.supergamez.hu, 2001. 05.08.

http://www.stephenking.com, 2001. 02. 01.

http://home.datanet.hu/cikk.php3?/online/uzlet/ebiz/20001009el.cikk, 2000. 10. 09.

http://www.konyvtar.lap.hu, 2002.10.16.

http://www.mek.iif.hu, 2000. 12. 28.

http://www.mekka.hu, 2002. 09. 18.

http://www.eol.hu, 2001. 05. 05.

http://www.uhu.hu, 2001. 05. 05.

http://www.nouvomedia.com, 2001. 03. 23.

http://www.softbook.com, 2001. 03. 23.

http://www.e-ink.com, 2001. 03. 23.

http://www.gutenberg.org, 2001.03.23.

http://www.origo.hu/kultura/regeny, 2001. 03. 23.

http://www.onlineoriginals.org, 2001. 03. 23.

http://www.frankfurt-e-book-awards.org, 2001. 03. 23.

http://www.cytole.com, 2001. 03. 23.

http://www.ittk.hu/infinit, 2002.10.11.

http://www.nyitottegyetem.phil-inst.hu/kmfil/kmkt/Benczik_book/6_2_3 _l.html, 2002.10.16.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2024.   Impresszum